Leszögezek. Ezzel kezdem.

Leszögezem, hogy szeretem a H-A-Z-Á-M, ez így van régóta, meg így is marad sokáig. Pont ezért van az, hogy elszomorít, ha olyan történik, ami nekünk rossz. Volt ebből az előző 20 évben bőven, függetlenül attól, hogy éppen milyen szín lobogott a választási kampányok előtt, meg után. Annyi változott csupán ez idő alatt, hogy egyre jobban el-lámásodtunk, értsd: bután nézünk magunk elé, és mindent elfogadunk, függetlenül attól, hogy ez jó-e nekünk.

Pont ezért gondoltam összefoglalni, hogy mik történtek nálunk tavaly május óta. Mert történt sok minden, és ahhoz képest mi semmit sem csináltunk. Mert már szinte mindegy is - gondolják sokan.

Nem akarok tényszerű felsorolást, csak úgy ami eszembe jut:

- a választásokat a jelenleg uralkodók azzal nyerték (többek között), hogy már április előtt megvolt rég a tutttttti megoldás a gazdasági problémákra. Még én is vártam, hogy akkor lássuk. Most azt látom, hogy eltelt 10 (tíz-dieci-ten-zehn!!) hónap, és majd most akkor megmondják mindjárt a jót. Megjegyzem, hogy a jót az Oszkó és Bajnai páros elkezdte, meg kell nézni az akkori CDS indexeket, hiányokat, stb stb;

- a választások előtt azt mondták: minden rosszat kiderítenek, elszámoltatnak. Hajrá. Most az van, hogy már Hagyó is házi őrizetben van, Juhászt meg sem hallgatták eddig, stb stb. Amit mondtak, hogy csontvázak: sehol semmi, mert nem is volt. Van Moszkva, amire nem is tudom hogy, de előre rámondják, hogy 7 milliárd a kár. Ezt hogy számolták ki..?

- jött válságadó hipppermarketeknek, bankoknak, és persze ők nem háritanak át. Dehogy. A törlesztők sem emelkedtek;

- még ezt megelőzően Kósa és Szíjjártó urak elintézték, hogy a mindenkori CHF árfolyamhoz képest úgy kb 20 forinttal minuszban legyünk, visszakorrigálás (jelentős) nem volt;

- Alkotmánybíróság jellege színházi lett, nem érdemi;

- Költségvetési Tanács szerepe szintén;

- MNYP ügy: hiába volt "kötelező" a dolog, legalább kénytelenek voltunk elő-takarékoskodni magunktól. A tőkét elvitték, a hiozamot majd kifizetik  a cégek, de a Kormány bevallottan a befolyt majd 3 ezer MRD HUF összeget meg elkölti 3 év alatt - de nem izguljunk. Megmentetek minket, mert a választásunk reális volt. Az;

- érdekegyeztető tanácson megállapítják az elvileg ajánlott béremelést versenyszférában, de azt kb elviszi a járulékváltozás. Erre létrejön egy állami "kontroll csoport", aki hívásra kimegy, és odavág, ha az ajánlott(!!!) emelést nem adják meg. Értem én, hogy Robin Hood, de akkor mi volt a gazdasági értelme a járulékok és az adók változtatásának?!

- Média törvény: bárkit megvághatnak majdnem bármivel, ha bárkiről bármit bárhol ír/mond. Erre felzúdul Európa -és nem a szocik miatt-. Küldenek levelet technikai kérésekkel - majd kiderül, hogy mégsem azokkal - majd megváltoztatják a törvényt - majd kihirdetik, hogy legyőztük a ránk acsarkodó európai hordákat;

Nem folytatom. Isten látja lelkem, hogy azt szeretném, hogy ez a kis ország menjen előre. Ehhez azonban alábbi tényeket el kellene fogadni:

- van 2013 és 2014 is. Ha a Majáknak igazuk volt, akkor persze mindegy;

- a pénz az vagy van, vagy nincs. Elméleti, pontosabban "én azt mondom van" pénz nem létezik;

- a magyar ember sajnos nagyon bemarhult, én is, és ezt nem csak arra kellene használni, hogy fentieket tegyék, hanem előre lehetne gondolkodni;

- ha valaki az  esőben azt mondja, hogy süt a nap, attól még elázik.

Szebb jövőt!

U.

Kedves Gabriella!

Nem tudom, hogy eljutott-e már Önhöz a nép hálás hangja. Amennyiben nem, úgy engedje meg, hogy most én, egy átlagos magyar állampolgár tolmácsoljam azt Ön felé.

Hálásak vagyunk azért, mert levette azt az iszonyatos terhet a vállunkról, hogy magánnyugdíjpénztáraknak fizzesünk havonta pénzt azért, hogy azt ők megőrizzék a számunkra.

A meghatódottságtól elcsukló ujjakkal gépelem most szavaim, mert végre lehullott rólam a rablánc, melyet a mételyezett liberálbolsevik oligarcha karvalytőke tett a lábamra, és hát már elmondhatom, nagyon fájt.

Sohasem hittem volna, hogy a saját hazám ekkora szabadságot ad nekem. A választás igazi szabadságát, az önrendelkezés legmagasabb fokozatát. Szabadon dönthettem, hogy akarom-e keresetem 24%-át bedobni a közösbe úgy, hogy azt sosem látom vissza.

Szabadon dönthettem, hogy az eddig felhalmozott "állami nyugdíj-részemet" odaadhatom-e honfitársaimnak.

Kifejezetten örülök, hogy még várhatóan az idén nem nyugdíj-járulék lesz a befizetendő neve, hanem valamiféle adó, amiért az állam már nem vállal kötelezettséget visszafizetési oldalon. Így sok sok kellemes, izgalommal teli percet, napot, órát, hetet, sőt, éveket szerzett nekem, mert majd amikor eljön, hogy nyugdíjas leszek, igazi meglepetést tartogat majd a becsengető postás - már ha akkor lesz ilyen. 

Egyszóval: köszönöm!

Lefitymálló mosollyal nézek vissza a porban fekvő rabláncomra, mely mintegy épp haláltusáját vívó boa constrictor még rángat magát egyet-egyet, mielőtt végleg átadná magát az enyészetnek - jelen esetben a rozsdának.

Felemelem a fejem, elindulok tova, és várom, hogy mi lesz a következő átok, mely alól megmentenek.

.......ez gyönyörű.....

Deutsch Tamás facebook (magyarul: facse) oldalt indít(tat).

Melynek célja, hogy megállítsa azt a hazugsághullámot, melyet a szocik nyomnak a Fideszről meg úgy általában a kormányról, meg egyáltalán. Azt mondja, hogy egymillió "lájkot" vár rá.

Most azt hagyjuk, hogy a szocialista oldal mennyire képtelen a kormánypárt hibáit a maga javára fordítani, mert képtelen.

Inkább beszéljünk arról, hogy ideje lenne a millió-csillió-billió-fantasztitrilió számokról leszokni. Elég lenne mondjuk 10-20 ember, aki ezt az oldalt lájkolná, HA az OLYAN ember lenne. Értem én, hogy nagyot kell álmodni, meg még nagyobbat mondani, de azért.... na.

Rákay "kétmillió úr" is be"zsilliárd"ozta a Kossuth teret és környékét, miközben mondjuk  a Szigeten teltházkor van 70-80 000 ember. Aki volt ott, tudja mennyire "közösségi" az a 80 000 ember. Akinek ez értelmezhetetlen közösség: ha azt vesszük, hogy mi volt anno egy válogatott focimeccs környékén amikor még volt 40-50 000 néző.... Kétmillió.

A dolog másik oldala meg, hogy úgy kezdem érezni magam a Fidesz - Magyarország többi része közötti viszony kapcsán, mint az örök férfi-nő kérdés ügyében. Ugyanis a nők hajlandóak magazinokban, műsorokban, filmekben kicsit "tárgy" módjára kezelni a férfiakat, és ez elfogadott. Ugyanakkor ha ezt a férfiak teszik a Nőkkel, még ha udvarias keretek között is, na az az állatkínzással egyenértékű reakciókat vált ki a Hölgyekből. Pedig mindkét fél EMBER.

Szóval ne kiáltsunk már farkast állandóan, higgyjük el, hogy sokaknak nem jön be a Fidesz minden egyes döntése, és akiknek nem jön be, azok nem csak szocik vagy esetleg jobbikosok.

Szóval legyen elég a hazugságokból. Ok, legyen. Mindent, kétkedés nélkül elhiszek a Fidesznek. Mostantól.

Vagyis mostantól.

De most már tényleg. Csak egy utolsót: mostantól.

Az utolsó volt.

U.

Szép jó napot!

Miniszterelnökünket, Orbán Viktort szapulók sorába én biza most nem állok be. Nem én. Inkább arra lennék kíváncsi, hogy miképpen tud Ő olyan rettentő széles spektrumban gondolkodni, és érvelni is mellé, mely spektrumról mi, földi halandók, "zállampolgárok" nem is álmodhatunk. Komolyan mondom, eddig azt hittem, hogy a mindennapi életben -ami nem egyenlő ugye ezzel a "kibertérmétellyel"- jómagam is egész jól bánok a szavakkal, de rájöttem, hogy nem. Vissza kellene mennem a könyvtárba, és sok sok sok könyvet olvasni érvelés-technikáról, konfliktus-kezelésről, és hasonlókról. 

Miért mondom ezt?

Tegnap, az agyonelemzett EU beszéd, és az azt követő vita közben Miniszterelnökünk olyat mondott, aminek következtében szerintem megdőlt az egy adott épület egy adott termében egy adott pillanatban felszökkenő szemöldökök számának világrekordja. Azt találta mondani, nagyjából, hogy a magyarországi sajtószabadság megkérdőjelezése az egyenlő az ország demokráciája elleni támadással, és ő ezt nem fogja engedni, megvédi ettől hazánkat.

Hát kérem, bravó. A kormány intézkedései okán van felzúdulás Európa-szerte, de ha ezt szóvá teszik, akkor majd Ő, a kormány"vezetője", megvéd minket ettől.

Namármost ha a szívünkre tesszük a kezünket, akkor be kell ismernünk, hogy ez dícséretes hozzáállás egyébként, és jó, ha a főnök ott elől kitart mellettünk. Csak nekem valahogy olyan az érzésem, még ha közvetlenül sántít is a hasonlat, hogy ez olyasmi, mintha mindenki mától csak kenyeren és vizen élhetne, és mikor külföldön megkérezik, hogy miért, akkor az a válasz, hogy mert óvják az egészségünket.

Az az érzésem, hogy ezt ott akkor kevesen vették be. Meg az is, hogy 1-2 napig még vitáznak majd ezen, majd leszoknak róla, és ennyi. Mert akinek van ízlése, az nem feltétlenül ad pofont.

U.

A szombati eseményekről egy gondolat.

Mindenki hallotta mi történt, részletek és beszámolók járják a médiákat. Ami viszont mindenkiben ott van, az a döbbenet. Bennem pedig ennek a döbbenetnek egy másik ága is megtalálható, alábbiak szerint:

azt hallani, hogy a helynek az engedélyezése olyan stádiumban van, hogy maximum 300 ember lehet ott, maximum este 22.00-ig.

Kérdem én, úgy bele a nagyvilágba, hogy senkinek nem tűnt fel, hogy a West Balkán hónapok óta működik, hétvégente esténként 2-4 000 embernyi látogatottsággal, és a bulik kb 11-12 körül kezdődnek igazán?!?!?! Az önkormányzatnál ez senkinek nem tűnt fel eddig?!?! Nem jár arra rendőr vagy mittudoménmilyen szerv, akinek ez feltűnne?!?!

Aki működtedte a helyet, meg szervezte, az most menjen sittre, egyetértek, hajrá. Azt viszont nem értem, hogy lehet olyat nyilatkozni, hogy "hát a szervezők így meg úgy, és a hely engedélyezési eljárása alapján most csak 300 ember lehetne ott, meg max este 10-ig".

Jómagam a nyáron egy 13. kerületi kis étteremben ücsörögtem a teraszon, és a tulaj megkért, hogy 11-kor menjünk már be, mert jön a rendőr, és megbünteti őket, ha nem zárják be addig a teraszt...és JÖTT a rendőr 11-kor. Őket lehet cseszegetni? A 3 kis asztallal az utcán? A West Balkánnnál meg senkinek nem tűnt fel xy hónapja, hogy kordonok vannak az utcán, amivel terelik a népet, mert annyian mennek oda?!?!

Ezt úgy hívom: ÁLSZENTESKEDÉS.

MINDENKINEK nyúljanak be az ánuszába, aki ebben hibás. Szárazon.

Visszataszító látvány, én tudom. Látom minden évben...

Nem is akartam sokáig kimenni, mert gondoltam semmi kedvem lebüdösödni meg lealjasodni a mai neoliberális métely világába, az önfeledt szórakozás és pici "mitérdekelengemmivanaszigetenkívül" poklába, a sodoma és gomorra fertőjébe.

Aztán kimentem egyszer mégis egy koncert kedvéért 2007-ben, és ott ragadtam. Azóta is évente 2-3 napot kint vagyok. Mert ott senki nem figyeli ki mivel jött, senkit nem érdekel a másik semmilyen hovatartozása, mondjuk hacsak annyira nem, hogy tiszteletben tartja azt. Meg aztán kiderült, hogy ez nem csak a berugásról szól, hanem van azért sok érdekesnek mondható program, civil dolgok, stb stb.

Ennyit a fényezésről. 

Biztos feltűnt a szervezőknek is, hogy nem csak én járok ki rendszeresen, hanem pár százezer másik ember is, aki nem átallik ott fogyasztani. Sokat. Sok mindenből. Mondhatnánk, oké, ezzel az adott terméket áruló cég jár jól, ami igaz is, de ennek van egy izmos ÁFA, meg egyéb adó bevételi oldala is, ami állam bácsinál jelentkezik. Amúgy nem jelentkezne, mert ilyen koncentráltan ennyi ember nincs nagyon, vagy legalábbis nehezen hozható össze mondjuk egy kör-sms-sel.

Aztán olvasom minap, hogy akkor Budapest kivetne rájuk területhasználati díjat. Úgy olyan kettő és fél milliárd csengő magyar forintnyit. Bájos.

Mégpedig azért, mert megteheti. Azt már megszoktuk, hogy akkor manapság amolyan Robin Hood feeling van, mert semelyik nagyobb bevételt (hangsúlyozom, bevételt, ami nem egyenlő a nyereséggel) realizáló cég sem tudhatja, hogy az előre bejelentett és számolható adókon felül mikor mit kell majd fizetni.

Ne tessék félreérteni, nem sajnálom én Gerendai urat, mert hát van ott szép autó, meg miegymás, de az a helyzet, hogy akárhogy is, de összehozta Európa egyik legnagyobb fesztiválját. Itt. Nálunk. Magyarországon. Tehát meg is érdemelheti. Európa kultúrális fővárosa mutatvány nem sikerült ennyire jól, pedig hát arra lehetett volna készülni ugye...

Szóval azért nem árt azzal tisztában lenni, hogy a Sziget mára már nem egy haveri ötlet éves megvalósítása, hanem egy üzleti vállalkozás, rettentő sok előkészülettel, melóval, meg pénzzel. Értem én, hogy akkor ők is szálljanak be a nagy hazai "önkénteskedésbe", de akkor az erre irányuló kérés akár lehetne mondjuk reális is.

Meg lehetne egy erre vonatkozó értelmezhető törvény, amivel a szervezők tudnak kalkulálni előre, mert látják mennyi az annyi. És nem a fesztivál előtt 7 hónappal kellene kitalálni, hogy a teljes költségvetésnyi összeget fizessék már be területhasználatért. 

Legyen egy értelmes törvény, mondják azt, hogy akkor ez lesz jövő évtől, és akkor majd a Sziget is kalkulál vele előre.

Meg legyen egy értelmes összeg, ami reális, és figyelembe veszi a fesztivál egyéb plusz hozadékait, mint az említett adók, Budapesten eltöltött vendég-éjszakák, balatoni kiruccanást választó turisták, stb.

Mert azt ne felejtsük el, hogy a Sziget mondhatja azt, hogy akkor ok, köszi, én bezony huppanok el innen. Mondjuk egy másik magyar városba, vagy esetleg külföldre. Aztán majd ott termel adóbevételt. A külföldi meg a hazai látogató meg majd számol egy plusz vonatozással. És ennyi.

Hát kérem, tessék, itt tartunk.

Mégpedig ott, hogy úgy döntünk mi magyarok ezer milliárdokról, hogy fogggalmunk sincs, mit is csináljunk majd vele, ha meglesz.

Biztos engem neveltek / tanítottak rosszul, de mielőtt nagyobb kiadásba verem magam, körülnézek, számolgatok, megfontolok. Munkahelyemen meg elvárják, hogy ha számolok, akkor gondoljak végig 3-4 forgatókönyvet, és optimalizáljak, érzékenység-vizsgálatot végezzek, stb stb, és a legjobbat válasszam ki.

Magyarul: tervezzek előre.

Elhihetik, fenti két eset egyikének esetében sem 3000 MRD HUF fölötti összegekről van szó.

Ma olvasom, hogy lassan már tervezik, mit kellene tenni, pontosabban kivel és miről kellene beszélgetni majd, ha a(z) MNYP vagyon "átkerül" állam bácsihoz... Tehát, hogy MOST. 2011 januárjában. Hm. Mikor is született meg a törvény? Meddig is kell nyilatkozni?

Én azt hittem, hogy a Hölgyek és Urak már KÉSZ tervekkel rendelkeznek, de legalábbis forgatókönyvekkel erre a sztorira....éééés: nem. Ugyanis ez 3 200 (ha jól emlékszem az összegre) milliárd magyar forint. Meg az van, hogy ezek nagy hányada például értékpapír. Meg hogy ezt a tömeget piacra dobni "nur so"...háát...

Az van, hogy ezért én már nem haragszom ám Állam bácsira, nem én. Magunkra haragszom, túlságosan "belámázódtunk".

Én hátradőlök, és nézek, mint a moziban. Más forgatókönyvet most nincs kedvem számolni...

Nem értem.

Azzal kezdem, hogy nem mondok újat. A hazai média nagyrésze, kivéve annak talán néhány szereplőjét, általánosan megborzongott az új Médiatörvény okán. Megborzongtak külföldön is. Az alapvető baj az vele, hogy túlságosan általánosan fogalmazva ad lehetőséget a törvény "betartatói" oldalán állóknak, hogy gyakorlatilag bárkit bármikor szankcionáljanak, ha az általa bemutatott/elmondott/leírt dolgok bárkit bármiben vélelmezhetően sérthetnek. A sértés mértékét a hatóság dönti el, csakúgy, mint a büntetését.

Ez az aggodalomra okot adó zanzásított lényeg.

Aztán azt hallom, hogy az ellenzék rohangál Brüsszelbe a médiatörvény miatt. Az viszont tény, hogy kevés hazai eseménynek volt eleddig hasonló külhoni visszhangja, mint ennek. Talán "csak" az AB, meg a különadók és a nyugdíjrendszer ügye volt közel hasonlóan "érdekes" a külföld számára. Ebből mindenki vonja le azt a következtetést amit akar...

Meg azt is hallottam kormány-oldalról, hogy Brüsszel foglalkozzon Brüsszellel, a németek a németekkel, a franciák meg a franciákkal, mert mi sem szólunk bele.

Mindeközben a HAZAI kritikák elmentek minden kormánypárti képviselő vagy szereplő füle mellett.

Erre ma azt olvasom, hogy ha Brüszel kifogásol valamit a médiatörvényben, akkor Budapest hajlandó azt megfontolni.

Most akkor miért hallgatunk a "Brüsszelre"? Ez mondjuk nem is akkora baj, hogy belátják, csak így duplán hülyére véve érzem magam, mert az eddigi hazai kritika az nem volt fontos, de a brüsszeli igen? Ja, mert hogy annak lehetnek következményei? Vagy ez egy nagyobb "deal" eleje, hogy akkor a különadó maradhasson meg, vagy mi?!

Meg mit érezhetnek azok, akik eddig kardoskodtak a médiatörvény minden passzusa mellett?

Nem érzem, hogy itthon, "házon belül" komolyan lenne véve bárki, sajnos....

Hm.....

Amilyen a cím...

Hetente 1 sorozat van, amit néznék.

Hétfő esténként, NCIS: nem laborban játszódik, vannak benne tréfás-mókás karakterek, van benne történés, humor, és nem rakták tele vértől fröcsögő hullákkal.

Leültem, néztem volna, de:

nem értem, hogy a tv2 miért gondolja, hogy mi itt amerikaiak vagyunk, mert nem. Nem szoktunk hozzá, hogy egy bruttó 60 perces sorozatban öt, azaz 5, fünf, five, cinque darab reklámblokk legyen. Mindegyik végén egy műsorajánlóval megfűszerezve. Odaát lehet, hogy a T. Lakosság ezen szocializálódott, vagyis azon, hogy 8-10 percenként van egy adag, de mi ideát nem.

Eddig általában 2 blokk volt, kicsit hosszabbak, ami alatt bármit lehetett tenni. Ez is volt a gond talán. Mert így viszonylag kevesen nézhették végig a vásárlás-ösztönzőket. Az emberek felálltak, kimentek pisilni, cigizni, stb. Ekkor valakibe belenyilallt a felismerés, hogy nem jó ez így, legyen inkább több, rövidebb reklám. Így senki nem mer felállni az első blokk után, mert addigra rájönnek, hogy hoppá, az rövidebb, és lemaradhatnak a filmről.  

Nem korrekt ez így. Az hagyján, hogy 2 hónap alatt kb négyszer változott az adott sorozat kezdési időpontja, meg hogy ma kb 20 perccel korábbra is tették, mint eddig bármikor, most még ez is.

Miért várják, hogy az ember "odaszokjon" a tv2-re, ha ennyit amatőrködnek?!

U.

Nem illik mondatot „ha”-val kezdeni, ezért ide iktatom csak be a kezdést: „Ha valamikor, akkor most kellene/lehetne elgondolkodni egy normális közép-párt megalapításán”.

A felütésben benne van a mondanivalóm lényege. Akit csak ez érdekelt, ne olvasson tovább, felesleges.

A részletek, vagyis az indokok:

1.

Ma Magyarországon csak két pólus van. Lehetne, sőt, kellene egy harmadik is, mert az inkább ideális, de ez a bizonyos 3. ma nem más, mint a „teszek rá magasról” hozzáállás. Azok körében, akik manapság releváns mértékben elmennek szavazni, vagy az van, hogy Hajrá Fidesz, vagy az, hogy Go MSZP Go. Van más lehetőség is, de ők még csak a „pont kiegészít minket fontos kérdésekben” szintjén vannak. Függetlenül attól, hogy Jobbikról, vagy KDNP-ről beszélünk.

Sok társadalomban jellemző ez a fajta kétlakiság, hogy hol egyik, hol másik politikai erő uralkodik. Váltáskor viszont nem vágnak ki mindenkit az utcára, hogy az előző éra esetleg valós eredményeit is sárba tiporva a maguk igazát hajthassák, azért, mert a választás előtt azt mondták, hogy akik addig voltak mindenben hazudtak. Nálunk ennek isszuk most a levét, mert ennek bizonyítási kényszere miatt most hiba hiba hátán halmozódik, és ha még lenne is azért a sok döntés között jó is, az már senkit sem érdekel.

Én ezt nevezem morális fásultságnak. Az Állampolgárok biza nem veszik a fáradtságot, hogy megértsenek dolgokat. Azt szajkózni ma, hogy az ellenzék miért rohangál ma Brüsszelbe panaszkodni, mikor az előző ellenzéknek ez volt a kedvenc időtöltése, hát… Meg arra büszkének lenni, hogy ma nem kell kordon, miközben az előző ciklus ezt ugyanazon 30-40 ember miatt tette, hát…. A válságnak eme bugyrából nyitottsággal lehetne kijönni.

2.

A világgazdaság az egy csúnya dolog, és sok esetben az EU politikája sérti az egyes tagok nemzeti érdekeit, ugyanakkor meg VAN. Ezért a már 150-200 év alatt kialakult gazdasági szokványoknak teljesen ellene menni nem túl célszerű, mert akkor az a csúnya gazdaság megráncolja a szemöldökét, és a működő rendszereiben minket félrerak. Ez ellen lehet dölyfösen tenni, de amíg a jelenleg regnáló korosztály ki nem hal a nagy világgazdasági gépezetből, addig mi a parkoló pályán maradunk, aminek az a következménye, hogy az állam végső soron a saját polgáraival bánik el. Ez történik most, lásd például a különadók, vagy a bizonytalan, és/vagy az általános közgazdasági és pénzügyi szokványok alapján nehezen értelmezhető büdzsé eseteit. Ezek direkt következménye a gazdasági kockázatának növekedése. Ilyenkor, 8 hónap után egyre nehezebben hihető, hogy ennek oka az előző kormányzat. Nem mondom, hibáztak eleget, ugyanakkor az utolsó ciklus legvégén azért ők 8 hónap alatt az országot a billegésből az egyenes állásba hozták vissza, ami még úgy is elég jó eredmény, ha menni még azért nem tudott. Ma azt mondani, hogy a leminősítések, és a HUF gyengülése az ő hibájuk, hát…..

Bevételcsökkentés (társasági adó gyakorlatilag 10% // SZJA 16 %) mellett nem lehet kiadásokat növelni. Magánemberek megtakarításait sem annyira célszerű egyoldalúan bevonni a nagy állami rendszerbe, különösebb „fogható garancia nélkül”.

Szóval ezeket is lehetne másképp kezelni. Mert az emberek értenek az egyszerű számokból. Megértik, ha lépcsőzetességről beszélnek nekik….

3.

A nemzetközi diplomáciát én speciell unom egy kicsit, talán túl sablonos. Ugyanakkor van abban némi báj, mikor a saját fegyvereit használva tudja egy adott ország maga felé fordítani a „nemzetköziség” kezét, és nem a megrovót, hanem az osztót. Van, akinek ez sikerül. Lásd Csehország, Lengyelország. Mi ezt elfelejtettük. Hiba. A mindentudás nem-létező fáklyáját magunk elé tartani nem segít nekünk, ha hátrafelé kell lépegetnünk.

Szóval én szívesen adnám időm, személyiségem és/vagy agysejtjeim egy erős hányadát ahhoz, hogy megszülethessen egy olyan új párt, vagy szerveződés, mely nem kíván társa lenni semelyik ma „élő” szerveződésnek, ugyanakkor eléggé el nem ítélhető módon elismerné az eddigiek által teremtett jót, de bírálná is a rosszat.

A gazdaságot gazdasági szemlélettel közelítené meg, a társadalmi problémákat többségi-emberi-szociális alapon kezelné, ugyanakkor büszke lenne arra is, hogy magyar.

Ami azt jelenti, hogy nem csak egy aranyérmes olimpiai bajnok látványán és a hozzá kapcsolódó Himnusz hallatán szöknének könnyek a szemébe.

Az állampolgároknak jogai nem csak az adófizetésben merülnének ki, továbbá elismerésre javasolnám, hogy amit az ország elért eddig, azt az ország érte el. Mert a külföldet annyira nem érdekli az, hogy épp milyen al-zászló alatt.

Veszettül érdekesen is hangozhat, de én amolyan „jobb-lib” dolgot szeretnék. Olyat, ahol a jobb-oldaliság még az, ami eredetileg volt, és nem önkényesség. A liberalizmus pedig az, aminek hangzik. Liberalizmus. És nem önkényesség.

Hát akkor jobblibbel előre!

U.

Kedves és egyben nyájas Olvasóim!

Ti, mind a hatan fontosak vagytok nekem, ezért 2011-ben sem fejezem be áldásos tevékenységem! Nem tudnak visszafogni. Ugyanakkor annak érdekében, hogy sem én, sem a családom, illetve bővebb rokonságom sem pénzgyűjtéssel töltse az időt 2011-ben, úgy döntöttem, hogy alábbi témákat fogom feldolgozni áthallás-, és célozgatás-mentesen (a teljesség igénye nélkül),m int ahogyan eddig sem céloztam semmire, és nem értettem semmihez:

- töketlen fecskék átlagos repülési sbessége (mind európai-, mind afrikai modellek esetében);

- a házastársi kötelezettségek elmulasztásának hatása a forint stabilitására;

- fogászati szokások 1873-ban és ma;

- a végbéltükrözés rejlelmei régen és napjainkban;

- Niki Lauda eleddig kiadatlan versei.

Remélem, hogy mindezek nem szegik kedveteket abban, hogy hűséges olvasóim maradjatok, és továbbra is érdeklődéssel figyelitek sorsom alakulását.

Amennyiben huzamosabb ideig nem jelentkeznék, kérlek gyertek és szabadítsatok ki, vagy ha azt nem, akkor legalább a 6 darab dedikált pólót kérjétek el a portástól, nála adtam le.

Legyetek jók 2011-ben is, kisérje mindennapjaitokat az egy cél egy gondolat egy perc és jövök szellemisége!

Boldog Új Esztendőt!

U.

Szombat késő délután.

Az ember fia tévé előtt henyél, mert már eléggé fáradt az évtől, és kicsit jól esik semmit sem tenni.

Az ember fia a Hír TV csatornájára kapcsol, ahol meglepetésszerűen arról értekeznek, hogy mennyire bunkó módon pazarló volt minden magán-nyugdíjpénztár. Most hagyjuk azt, hogy teljesen felesleges már ilyen műsorokat gyártani, mert úgyis megszavazódott. Ámen. A magyar ember meg nagyrészt majd átmegy az állami pénztárvilágba, és reménykedik, mert hát ugye mit tehetne mást. Lejárt lemez, szívesen hallanám inkább a propagandát arról, hogy mikor érünk már végre a Valhallába.

Szóval, a képen épp egy szép hosszú hajú Hölgy arról mesél egy harmadikos iskolás kézírásával írt tábla előtt (mert így mindenki érti majd), hogy mekkora veszteségeket halmoztak a pénztárak.

A CSATTANÓ pedig, az egyik sor szövege:

KINCSTÁRJEGYEK HOZAMA:    455 Millió Forint (vagy 544, mindegy is). 

A narrátor szövege közben: "Kincstárjegyek veszetesége: 455 millió forint"

Hát.... kínos. 

No further comments.

U.

Jőjjön most egy teszt.

Szeretném kiemelni, és rögzíteni, hogy az alábbi nem más, mint egy mindentől elvonatkoztatott, értelmetlen, konklúziókat nélkülöző kisérlet. Esetleges egybecsengések teljesen véletlenek, azok kivétel nélkül az olvasóban generálódó érzetek teljesen szubjektív halmazai, és kizárólag az Olvasó véleményét tükrözik, a szerzőnek azokhoz semmi köze.

Ezt a bevezetőt eztán mindenhova odaírom, biztos ami biztos ugye.

Kisérletünk egy erdőben játszódik. A kisérlet dátuma: csillagidő 3451,9. Alany: Színvédelmi Felelős.

Kérdések = K       Alany válaszai = V

K: Milyen színű az ég?   ---   V: zöld

K: Milyen színű a fű?   ---   V: kék..?

K: Kinek kell ezt tudnia?   ---   V: az égnek meg a fűnek!

K: Mi az erdő?   ---   V: potenciálisan megmentendő állatok tömegének gyűjtőhelye!

K: Van a fán levél nyáron?   ---   V: van

K: Több levél van mint tavaly?   ---   V: nem tudom, majd ha lehullik, meglátjuk...

K: Hogy számolják meg a lehullot leveleleket?   ---   V: magukat megszámolják?

K: Lehet, hogy több levél van, mint tavaly?   ---   V: kizárt, nem!

K: Megszámolták már?   ---   V: nem!

Kávészünet!!

K: Megszámolták már?   ---   V: igen, és kevesebb van!

K: Ízlett a kávé?   ---   V: igen, csak kár, hogy kettőt szürcsölhettem, és már jöttünk is vissza.

K: Tudja, hol van?   ---   V: igen, és egész jól állja a kisérletet tisztelt K!

Hát így.                

Szerintem ne lacafacázzunk Kósa úr, és akkor csináljuk rendesen. Álljon ki a nép elé, a világ elé, hirdessen egy istenes sajtótájékoztatót, és ott jelentse be, hogy:

• Magyarország államformája most Köztársaság. De ha péntek reggel jobb ötlet van, azt délután beadjuk, hétfőn megszavazzuk kedden kihirdetjük. Ez folyamatosságot jelent;
• Magyarország tagja az Európai Úniónak. Ma. De ha holnap, vagy netán esetleg pénteken reggel van jobb ötlet, mondjuk egy laza retro-FÁK tagság, akkor azt délután beadjuk, hétfőn megszavazzuk, kedden kihirdetjük. Ez folyamatosságot, megbízhatóságot jelent;
• Magyarországnak ma állampolgárai vannak. Persze lehet, hogy ez egy szép napon, mondjuk pénteken olybá fog tűnni, hogy nem hangzik jól, és legyenek inkább polgárállamai, és akkor azt aznap délután beadjuk, hétfőn megszavazzuk, és másnap, kedden ugye, kihirdetjük. Ez folyamatosságot, megbízhatóságot és törődést jelent;
• Magyarországon ma azt ír a sajtó, amit akar. De hát ugye mi van akkor, ha pénteken ennél jobb ötletünk lesz, azt a jobb ötletet délután beadjuk, hétfőn megszavazzuk, és ha hétfő után kedd jön, márpedig ugye...akkor hát, ki is hirdetjük. Ez folyamatosságot, megbízhatóságot, törődést, és persze megértést jelent.
• Magyarországon ma a fizetési eszköz, a nemzeti valuta az úgynevezett Forint. Az értékének alapja ugyanaz, mint mindenhol máshol a vilgában. Néha még vigyázni is szoktunk rá. De ma még csak mondjuk csütörtök van, és ha holnap, ami egy péntek ugye, amikor is jobb ötletünk szkott lenni, no, akkor délután sebtiben be is adjuk. Beadjuk, hogy a nemzeti pénzünk legyen a NER, hétfőn megszavazzuk, kedden bevezetjük, és szerdára már NERre áhítozhat mindenki, melynek alapja a nemzeti NERizmus, oszt akkor az előre felvett nyereményjátékoknak sanyi. Mondanom sem kell, és mintha már ismételném magam, de mégis: ez folyamatosságot, megbízhatóságot, törődést, megértést, és körültekintő viselkedést jelent;

Magyarországon ma csütörtök van. Holnap péntek ugye. Mi van, ha mi itt bent, vagy a sok más ember ott kint, azt mondja, hogy jobb ötlete van. Aznap, még pénteken. Mert lehetne akár, ha fontos a folyamatosság, a megbízhatóság, a törődés és a körültekintő viselkedés.

Mert mindenki megértené.

Keddre nem lennénk sehol.

Lépett a Moody's, és immáron leginkább a szerencse fiainak tudja csak ajánlani a Hazánkba irányuló való befektetéseket. 

Lehet szeretni a különböző minősítő intézményeket, én például kifejezetten önjelöltnek vélem némelyiket. Sajnos azonban attól, hogy ezek mennyire jó srácok vagy nem, az van, hogy sok sok külhöni "pénz-forrás" ezeket tekinti a mérvadó hangnak olyankor, amikor dönteniük kell arról, hogy akkor melyik gazdaság az, amelyikbe érdemes fektetni, meg melyik az az ország, ahová érdemes menni.

Az érdemes leginkább azt jelenti, hoghy hol van azért esély némi, akár konzervatív hozamra, ugyanakkor azért abban biztosak lehetnek, hogy pénzük legalábbis nem nagyon megy névérték alá (ma már ez is kb jó ötklet) olyan okokból, melyek kívül esnek a "basszus, nem jól döntöttem üzletileg" kategórián. Ezek közül Maygarország most tudja garantálni bármelyiket....? Na ugye.

Moody's azt mondta, hogy azért még picivel jobbak vagyunk a szerencsejátéknál, de ha valami, hát bátorság kell hozzánk. A bátorságnak meg ára van, a pénz világában meg főleg. És sajnos továbbra is az van, hogy a frázisok, az optimizmus, és a megfellebezhetetlen akaraton túl bizony pénz is kell ahhoz, hogy valahol még több pénz legyen. Márpedig ez a csúnya dolog kell is ahhoz, hogy talpra álljunk, ha már visszarántottuk saját magunkat a földre, igen gyorsan, igen sikeresen.

Moody's után meg jön majd az S&P, meg a Fitch. Mert ők ilyen birka szellemű társaságok, melyek néha túlspirázzák ugyan a dolgukat, de leginkább sajnos csak az időben tévednek. Most egyébként abban tévedtek, hogy szerintem túl jó helyen tartottak minket eddig...

Miért tették ezt? Nos, azért, mert ott ülnek olyan gazdaságilag "képben lévő" emberek, akik tudják mit jelent a struktúrális reform, és örültek is neki, hogy majd lesz nálunk ilyen. Nem lett. Sőt, az ellenkezője lett. Kizárólag a deficitünk finanszírozhatóságát megdrágító rövidtávű gondolkodás van, lásd nyugdíj-kérdés, lásd túlzott társasági és személyi-jövedelem adó csökkentés. Sajnos ők látják, hogy nem látják.... Nem látják, hogy mi lesz 2014 után. Nem látják miféle bíztatót tudnak mondani a hosszabb távon befektetőknek.

Most azt tudják jelezni "finoman", hogy, gyertek persze, csak akkor bármikor lehet különadó, aminek határt semmi sem szabhat, ha a kormány úgy dönt, hogy legyen. De legalább nem kell ezen stresszelni, mert 3 hónappal év vége előtt szólnak majd csak, hogy abban az évben fizesd is meg. Meg azt is tudják mondani, hogy a nyugdíjakat pikk pakk elvették. A te pénzed is elvehetik? Nem. Miért nem? Öööööö....mert csak. Van valami felsőbb szerv, mondjuk Alkotmánybíróság, vagy költségvetési Tanács nálatok? Van. Mit tudnak tenni? Hát, kb felhívni egymást....ööööö....

Na az "öööö"-nek látjuk most az árát. Az árfolyamok már rég elérték azt a szintet, ami egészséges lett volna a gazdaságunknak (mind tudtuk, hogy a forint picit erősebb volt, mint kellene). Amennyit most drágulnak, már nem annyira jó, pontosabban a kiszámíthatatlansága nem jó.

Szóval nem kell szeretni Múdizékat, de sajnos vannak, és sajnos hallgatnak rájuk azok, akiknél a pénz van a zsöminkre...Mert ők sajnos tudják, hogy Cíprus szintű adóbevételekkel, és németország szintű jóléti kiadásokkal nem nagyon lehet megtartani az egyensúlyt. A támasztó tégla meg már kezd elfogyni.

Szép napot!

U.

Sokan vagyunk, még többen leszünk. Sok ember, sok vélemény, sok eltérő világnézet, mások a szokásaink neveltetésünk, életértelmezésünk és felfogásunk szerint.

És ez ÍGY JÓ. Ha nem így lenne, elég unalmas lenne az élet. Mindig egyetérteni mindenkivel, egyfolytában helyeslően bólogatni egymásra borzasztó elszürküléshez vezetne, és nem is nagyon fejlődnénk tovább már, mint emberiség. Bizony nem, mert nem lenne bennünk „felhajtóerő”. Akik nagyot alkottak általában mindig olyasvalamit akartak megváltoztatni, vagy olyannal mentek szembe, ami addig megszokott volt, sablonos, vagy elfogadott. Leesik az alma a fáról? Ok. Essen. De miért is esik? Nem látunk át egy felhőn? Ok. Nem látunk. De miért is?

Ugyanakkor pedig valószínűleg azt mind-mind ugyanúgy látjuk, hogy a normális, közel biztosnak mondható élethez jogunk van. Jogunk van megélni a mindennapokat, sőt, adott esetben jogunkban áll megérteni azokat. Az pedig, hogy kinek mi a normális nyilván eltér személyenként, és pont ezek miatt tudjuk azt mondani, hogy t-á-r-s-a-d-a-l-o-m vagyunk. Ez a szó nem azt jelenti, hogy a lom a társad, sem azt, hogy én társadalom, te társadalod, ő társadalja.

Úgyhogy lassan-lassan meg kellene békélni bizonyos személyeknek és csoportoknak azzal a bizonyára elrettentő ténnyel, hogy nem mindenki ért egyet mindenben, nem mindenki megy ugyanarra. Ezt hívják társadalmi sokszínűségnek. Ha nem lenne, akkor nem lenne se főzőműsor, se keresztrejtvény, de urambocsá, még szépirodalom sem. Egy virágot ugyanannak látni, nem nagy etwas. Leírni 32-féleképpen, hogy milyen, az valami.

Az van, kérem szépen, hogy a nagy színesség egy idő után érdekes módon elkezdi szabályozni magát. Szokások, szokványok, vélt értékrendek, nagy számban előforduló álláspont-egyezések alapján felállított szabályok szerint. Teljesen helyesen. Ebből kiindulva pedig, meg persze figyelembe véve az elmúlt időszak hisztérikus csapongásait bármilyen oldalon, úgy döntöttem, hogy akkor előállok saját kis világom alapjaival. Nem fogom felsorolni az általam rendkívül fontosnak tartott alapjogok mindegyikét, csak csipegetek logikailag. Engedtessék ez meg nekem, kérem, nem hinném, hogy ezzel erősen gázolnék mások világképébe. Nos.

Azt gondolom, hogy jogom van tanulni, folyamatosan, értelmezhető paraméterek mentén, úgy, hogy a gyerekkorom egészségesen a gyermekiségről szóljon, a naivitásról, a rácsodálkozásról és a megtapasztalásról. Ezeket finomítva és szűkítve, kiélezve adott irányokra tudom megtalálni azt a tengelyt, ami körül én majd forogni akarok.

Azt gondolom, hogy lehetőségemnek kellene lennie arra, hogy tudjam, a keresetem adott százalékát milyen módon fordítsam takarékoskodásra, olyan formában, hogy adott pillanatban tudhassam, ha úgy érzem jónak, hogy éppen hol állok, és ha azzal számolok, hogy munkával nem töltött öregkorom kb hány évig fog tartani, akkor ahhoz mérten élhessem fel azt a megtakarítást. Mindezt úgy, hogy tudjam is, hogy ez van, vagyis legyen róla szerződésem, ne csak bizodalmon alapuljon olyasvalakik kezébe helyezve azt, akiket nem is ismerek, nem is láttam még azt sem, hogy ők hogyan is takarékoskodnak, nemhogy még az én pénzemmel.

Azt gondolom, hogy jogom van leírni bárhol, bármikor, pénztárcámhoz mérten azt, hogy mi a véleményem bárkiről. Amennyiben az a bárki ezt sértőnek találja, akkor pereljen be, azon az alapon, hogy én őt megsértettem, nyilvánosan megaláztam. De ezt döntse el ő, személyesen, vagy adott esetben forduljon hozzám, és kérdezze meg, miért gondolom így, és nekem lehetőségem legyen erre válaszolni. Ne az legyen, hogy megadott szavak, mondatok, gondolatok előfordulása esetén, automatikusan történjen ez.

Azt is gondolom, hogy legyen jogom annak hinni, akinek akarok. Meg legyen jogom visszakérdezni, hogy miért gondol bárki, bárhogy bármit, ha arról a bármiről éppen vannak tényadatok az asztalon vagy az interneten vagy az égre írva, mindegy. Annak akit kérdezek, meg kelljen válaszolnia. Nem kell nekem személyesen tennie ezt, ha éppen olyat kérdezek, akit amúgy még ezrek kérdeznek, nem. De legyen lehetősége válaszolni, ne adj isten bizonyítani.

Azt gondolom, hogy ami pénzt fizetek egészségem megőrzésére egy közös kasszába, az legyen követhető. Meg legyen mögötte egy rendszer, mondjuk olyan, hogy legyen nekem listám, egy olyan listám, amin fel vannak sorolva azok a lakóhelyem szerinti kórházak, rendelők, ahova mehetek, ha baj van, és ahol adnak a kezembe egy papírt, hogy akkor hol tartok. És akkor tudni fogom mennyit költöttem magamra, és mennyit költött rám az állam.

Meg hát, hogy őszinte legyek, azt is gondolom, hogy nem biztos, hogy olyan híradó akarnék látni, ahol csak gyilkosság, erőszak, és hasonlók vannak, mert NEM CSAK EZ az alternatívája annak, hogy azt nézem, amit tudatosan, szerkesztve, jóhírminisztériumilag raknak elém. Mert szerintem a társ-a-dalom nem csak erre kíváncsi, hanem valahol félúton látná a megoldást.

Legfőképpen pedig azt gondolom, a legnagyobb jogom a visszakérdezés. Visszakérdezni arra, amit nekem ígértek. Amire esküt tettek, amire kezüket a szívükre téve és valamely szent tárgyra pillantva önnön mércéjük szerint tettek fogadalmat. A legnagyobb fogadalmat, azt, hogy egy népet, egy hazát szolgálnak. És nem érdekel engem az, hogy ezt milyen ruhában, milyen nyakkendőben, milyen virág vagy gyümölcs mögül vagy mellől teszik. Mert az már nem az én dolgom.

Az én dolgom nem más, mint elfogadni, és betartani azon eredetileg közösségi alapokon nyugvó, egymás érdekeit és érveit figyelembe vevő, „a legnagyobb metszetet” adó szabályok összességét, melyeket törvényeknek, jogoknak, rendeleteknek és szabályozóknak hívunk. Azon eszközökről beszélek, melyek tökéletesen ugyan soha, de a legkisebb hibaszázalékkal adják meg a kereteit annak, amit ma társadalomnak, ne adj isten demokráciának nevezünk.

Mert én betartom. Akiket személyesen ismerek, betartják. Bármerre is indulok el, azt gondolom, hogy betartják. Mégpedig úgy, hogy nem akarják nekem megmagyarázni, hogy a betartandó azóta változott. Mert nem változott az kérem soha.

Már csak azt kellene megértenem, hogy a közösségi felhatalmazás alapja egy közösségi eszem, egy közösségi indulat, vagy egy közösségi érv lehet-e leginkább. Ezt még nem tudom, nem látom, de nem zavar, ha a közösség által a közösség többi tagjához képest nagyobb ön-, és néprendelkezési joggal felruházott vezetők nem felejtik el, hogy a világ az világ, a benne élők szabályai azok ősrégi szabályok, és azok napi cselekedetekre való váltása igényli a legnagyobb körültekintést, és egyben a legnagyobb terhet is.

A társadalom terhét.

Mára ennyi, szépeket!

U.

No akkor, most, szokásomtól eltérően jőjjön egy rövid bejegyzés.

Azt mondta Selmeczi Gabriella Úrhölgy, hogy (kb):

"A kormány eltökélt célja volt, hogy a magánnyugdíj-pénztári megtakarítások hozamát a lakosság reálértékben felvehesse, de sajnos az ügyvédek jelezték, hogy ez nem igazságos, így az egyenlőség jegyében erre ki kell vetnünk 16%-os jövedelemadót".

Néhány dolgot nem értek. Sorolom.

1 - Eddig azt hittem, hogy ott olyan emberek ülnek, akik tuidják az alapjogokat, képben vannak a pénzügy alapvető fogalmaival, ne-adj-Isten még az adózással kapcsolatos rendelkezésekkel is.

2 - Eddig azt hittem, hogy az országgyűlés dönt, és nem a zügyvédek. Nem úgy van, hogy az országgyűlés szavaz a törvényekről? Nyilván van ennek megelőző munkája sok sok jogásszal, meg minden, de azért ezt így kijelenteni... na.

3 - Nem az van, hogy a zügyvédek meg a brókerek azok a sátán fiai?

Néztem Hír Tv-t, meg néztem ECHO Tv-t is a hétvégén. Azt hallottam benne, hogy gúnyolják a magánnyugdíj-pénztárakat, hogy azok mennyi és még annyibb pénzt költenek a fentartásukra, költségeikre. No igen, de amit meg a zemberek kapnak kimutatást, azok nyereségesek, a 2009-es év elenére visszaálltak a hozamok a régi trendekbe, és mennek + felé. Már ott is vannak, igaz, csekélyebb mértékben. Vagyis abból a költség levonódik, kimutatható módon.

Az államiban mi lesz kimutatható? Mi a garancia az "istibizán" felül?

Soha ekkorát nem csalódtam kis országomban, beleértve a zembereket. Kamu indokkal simán le-veszteségesezve a nyereséges cégeket, kiveszik onnan a zemberek magánvagyonát, és nem azt mondják, hogy "bocs, majd visszaadom", hanem még le is ölik őket. És ehhez a zemberek simán bólogatnak, mert nem fogják fel, hogy ami ott felgyülemlett, az AZ Ő PÉNZÜK, és nem csak elméleti pénz....

Hát.....hajrá. Asszem körülnézek én külföldön, ahol a bizalom, meg a társadalmi felelősség-érzet szavakat nem csak, hogy ismerik, hanem gyakorolják is, úgy, hogy közben nem hazudnak az arcunkba.

U.

Használati útmutató:

1.

Elhitetjük a néppel, „úgy általánosságban”, hogy eddig hazudtak Nektek, és nem hogy lassan konszolidálódna az ország, nem ám, hanem meg kell azt menteni, azonnal, erővel, minden keresztül. Ehhez kell, hogy megkérjetek minket rá.

Megkérték rá őket.

Pipa.

2.

Bizonyítjuk szavakkal, hogy tényleg, most, hogy hatalmunk van, látjuk végre az eddig is teljesen nyilvános számokból, hogy itt menteni kell. Mindent, gyorsan. Úgyhogy el is lehet kezdeni. Mert felhatalmaztak rá minket népileg, az alapján, amit bemondtunk.

Vannak ugyan számok, amik mást mondanak, de nem baj, mondjuk naponta még 5x, hogy „mentéééééés”, és az emberek kisagyába ez beépül.

Pipa.

3.

Büntessünk visszamenőleg mindenkit 98%-al, akár magunkat is, hogy lássák, MI a NÉP vagyunk, a hangjuk, a kezük. Engedjünk a prof-ok esetében, ettől szimpik is leszünk. Látják rajtunk a jót.

Pipa.

4.

Beleszól a dologba valami Alkotmánybíróság, amit ismerünk, mert 4-5 évig hozzájuk futottunk mindennel, de most mi a másik oldalon vagyunk. Hm. Akkor módosítsunk már Alkotmányt, és iktassuk ki őket, tegyük őket a nagy-hírű, remeteként élő japán karate mesterré, aki ott helyben nyomást tud gyakorolni a helyi földművesekre, de max ennyi. Ehhez kicsit túlképzettek, de sebaj.

Pipa.

5.

Számoljunk így utólag, hogy 16%-os SZJA, és 10%-os társasági adóbevétellel hogyan tudjuk kihúzni minimum 1 ciklusig, amíg még több jóságra lesz időnk. Meglepődünk picit,

Na akkor hol van pénz, keressünk. Szemben velünk 2 700 milliárd forintnyi pénz, amit az embereknek korrekt szerződést kínáló, fillérekig elszámolni köteles nyugdíjalapok bitorolnak. Jó lesz az addig, míg esetleg csoda nem történik. Vegyük el, mondjuk, hogy az kamupénz, bármikor ellophatják tőlünk szerződés és kivonatok ide vagy oda. De a biztonság kedvéért először vegyük el, aztán mondjuk.

Na ebből elleszünk kb 3 évig. Miből fizetünk majd nyugdíjat…… hm. Picit ezen még gondolkozzunk, na.

Pipa

5.a – Alkotmánybíróság? – jah, ők már nem téma. EU? Nem rájuk tartozik, mert ez belügy.

Pipa.

6.

Változtassuk azért meg a nyugdíjrendszert, hogy lehessen még menni magán-nyugdíjpénztárba, de akkor a megtakarított pénz 70%-a vesszen el. Mi? Tessék? Mit szisszentek ott hátul Semmi, ugye? Na. Ebből folyik majd be annyi, hogy ehet valamit fizetni, és ha mégsem, majd az emberekre fogjuk, hogy sajnos későn léptek át így is…. 5. pont megoldva. Ok.

Pipa.

7.

Közbe azért legyen az, hogy egy helyről jöjjön majd azért minden hír amit jónak gondolunk megosztani, úgy, ahogy jónak látjuk, akkor, amikor az faja. De Gabi, ezt lehet? Igen? Ok. Akkor legyen. Megoldjuk, minden MTI. Nem lesz gond, mert a kereskedelmi médiákok úgyis maradnak majd a bulvárnál. Így a hír nálunk marad. Zseniális, nem? De.

Pipa.

Itt Kamuzós Kovács (K.Kovács). Belopóztam, ideírok gyorsan valamit én is.

Hé, emberek, hogy akkor azt halljuk amit akarnak, oda fizetünk ahova akarnak, annyit amennyit akarnak. Tudják mi ez?

Pipa.

8.

K. Kovács megoldva. Megértette, hogy megmentjük saját magától. Ma agitprop lett.

Pipa.

…kopognak….

Szép jó napot!

Nem akarnék ma semmi különösen egetverő témáról beszélni. Olyan kicsit kipukkadt lufi érzésem lett urrá rajtam, ami lehet, hogy az ősz már el nem vitatható jelenléte miatt van csak. Persze lehet, hogy az is erősen közrejátszik a dologban, hogy kezdem elhinni: tényleg erősen "mulyul a nép", vagy csak a 12. Nemzetközi Beletörődom Világjátékok hazai előselejtezői folynak épp...

Pedig nem kellene. De mégis ez történik.

Sok gazdaságilag és pénzügyileg releváns tudással bíró emberrel találkozom, minden oldalról. Az van, hogy egyikük szájából sem hangzott még el alábbi mondatok egyike sem:

- értem miért csinálják;

- van benne ráció, majd csak figyelj, mikor kiegyenesednek a számok;

- Neked, nekem, nekik, és főlleg a gyerekeinknek mennyire jó lesz.

Nem sorolom tovább.

Az a baj, hogy egy erősen "magam felé fordítom, kiveszem, mjad visszarakom" típusú kormányzati ciklus(ok) után -kivéve telán az utolsó 1,5 évet- a lakosság mindent elhisz a jelenlegieknek, ha benne van a "nép", a "közakarat", a "tisztesség" vagy a "forradalmi" szó... Ott is sántít a dolog, hogy a jelenlegiek már voltak egyszer 1998 és 2002 között ugye, oszt mégsem éltek a nagy lehetőséggel. De nem is ezt akarnám kiemelni most.

Azt viszont nagyon szeretném hangsúlyozni, hogy egyenlőre nagy a hiba százalék. Sajnos a világban élünk, ami azt jelenti, hogy van külföld is, meg belföld is.

Mert ma a külföld röhög rajtunk, és ha így folytatódik, akkor 2-3 év, és a belfüld sír majd.

A Költségvetési Tanács is annyit mondott (sok minden más mellett persze), hogy a bevételeket erősen felül tervezték a 2011-es büdzsében, a kiadásokat meg alul... És pont ezek azok a szavak, melyek a fidesz szavazók jelentős százalékánál nem jelentenek semmit, ördögtől valónak tartják, és újabb szoclib ármányt sejtenek mögöttük. Pedig sajna nem.

El fog fogyni a csak úgy "elvett" pénzek tömege, és akkor mi lesz? A 16%-os adó fog fenntartani egy költséges államot, és a kiadásainkat is fedezni fogja? - egyszerű érv, tudom, de ez nagyjából a keret. Mi lesz 2012 után?!?

Azt mondták nekünk, már 2 éve, hogy megvan a stabil fejlődést garantáló gazdaságpolitika. Azt, hogy készen van. A szekrényből meg a várakozások ellenére nem estek ki nagyon nagy csontvázak, sőt, közepesek is alig-alig. Vagyis nem volt "hű de váratlan ez, ezzel nem számoltunk" dolog. Akkor meg miért van az, hogy már a Fidesz oldaláról is egyre többet hallom a "kapkodás"; "dilettantizmus"; "logikátlan" szavakat.

Nem látom a felkészült, átgondolt döntéseket. Nem látom, hogy a Hölgyek és Urak elővették volna azt a szép forgatókönyvet, amit állítólag 2 év alatt írtak. Azt hiszem, hogy csak egy jegyzettömböt vettek elő, amit otthon valójában írtak, majd mikor leültek hozzáértő emberekkel, szembesültek azzal, hogy a szakemberek szavai között nem találtak olyat, ami az ő jegyzetükön rajta lett volna.

Láttam én Schumachert versenyezni, de nem állítanám, hogy ettől úgy vezetek, mint ő.

Jó lenne nekünk más is, de egyenlőre Takuma Sato stílusában megyünk. Előzünk, csak ha jön  a kanyar, mi nem biztos, hogy be tudjuk venni...

Kedves Olvasó!

Annyi minden söralátét méretű, gondoltam lehetne a kormány is az.....

Én tudom, ez fáj, de már tényleg nem tudok manapság értelmesebbet mondani....

A legjobbakat!

Az van, hogy nem bírtam tovább. Egy ideje úgy döntöttem, hogy nem fogok minden egyes általam kevésbé logikusnak vélt politikai döntés (értsd: kormányzati kommunikációs hiba; nettó hiba; ballépés; veszélyesnél is veszélyesebb nyilatkozat) után bejegyzést írni, mert nincs ilyen sok időm, türelmem, de főleg kedvem.

Aztán jöttek a dolgok szépen sorban.

Kezdődött a nyugdíjalapok történetével. Az élet adta, hogy sajnos pont belelátok működésük egy bizonyos részébe, és pontosan tudom, hogy működnek. Ők azok a „cégek”, melyek iszonyat kemény belső ellenőrzéssel működnek, általában nagy koponyák ülnek ott, és erejüknél fogva megtehetik, hogy csak a legbiztosabb befektetésekbe teszik pénzüket. Mert sok van nekik. Olyannyira sok, hogy a legbiztosabb befektetésekkel gyakorlatilag őket keresik meg legelőször, és válogathatnak. Ezért aztán olyan hozamok tudnak garantálni, melyek figyelemre méltóak, és biztosak is. Nem tőzsdéző szerencselovagok, mint sokan hiszik. Az, hogy például a nemzetközi recesszió okán az ingatlanvagyonuk értéke csökkent, az tény, de ha most azokból ki kell lépni például, akkor realizálják a veszteségüket. Azt kell gyakorlatilag tenniük, amitől a mai vezetés óva inti az embereket a saját lakáshitelükkel kapcsolatban. Ha valaki most forintra vált, nem tesz mást, mint realizálja a veszteségét. A nyugdíjalap is ezt tenné, csak „nagyban”.Ezért aztán miért is tenné?

Hosszú időre tudnak nagy pénzzel elköteleződni, és ennek bizony ára van, amit a gazdaság megfizet nekik szépen, folyamatosan.

Ezt mostantól nem tehetik, mert gazdálkodásuk alapjait veszik el: a befizetéseket.

Sorban a hírek erről:

-         Matolcsy úr bejelenti, az állami hozzájárulást megvonják, de 2013-ban egyben visszafizetik;

-         másnap sajtótájékoztatón bejelentik, hogy elveszik teljesen mégis, nem is adják vissza, mert addigra okafogyott lenne ezt tenni (!!!!!!);

-         Selmeczi Gabriella több nyilatkozatban kifejti, hogy nem kell izgulni, mert majd nemsokára kiszámolják, hogy tudják ezt a pénzt mindenki számára tutira biztosítani, vagyis azt, hogy név szerint mindenkinek megmaradjon a pénze. Meg azt is mondja, hogy nem kell neki tudni ilyeneket, hogy hozamok, meg hasonlók, azt döntse el a lakosság magától (!!!!!!!!!!!!!!!!). Fogalomzavar de luxe. Nézzük ezt részletesebben picit:

mint nyudgívédelmi biztos, neki kellene tudni, hogy védje meg. Mint ő, úgy kb én is meg tudom védeni. Neki viszont tudnia kellene eddig milyen hozamok voltak, hogy azokat majd az állam kifizethesse. Mert ezt mondta. Hogy senkinek nem fog sérülni a pénze. Most tekintsünk el attól, hogy az alapok vagyon hány százmilliárddal nőtt az utóbbi időszakban. Azt nézzük meg, vagyis találjuk ki, hogy ezeket a hozamokat miből fogja tudni realizálni. Hallottam olyan választ, hogy államkötvényekből….. A nyugdíjalapok voltak eddig a legnagyobb vásárlói ezeknek…. Most akkor? Az Állam maga fogja venni azokat? Hát, volt már ilyen a világon, de sok jó nem sült ki belőle. Eddig. Majd most fog.

Szóval kidolgozni előtte kellett volna, hacsak tényleg nincsenek olyan adatok, melyeket a kormány megtudott, és reggelé felkelve felordított, hogy „ÚÚÚÚÚÚÚRISTEN!!!!!! A nyugdíjalapok!!!!!! ÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!!!! HAMAR HAMAR!!”

Ezekre illik előre készülni, és úgy kiállni, hogy konkrét alternatív megoldást fogalmazunk meg, majd ezt követően vesszük el. Nem fordítva.

Érdekelte az embereket? ---- Nem.

A másik dolog a 98%-os adó végkielégítéseknél és az Alkotmánybíróság esete. Igen, visszataszító kifizetések voltak. Mindenki tudja, mindenkit zavar. Ilyenkor kell kitalálni egy olyat, hogy sávokat állapítanak meg, és akkor, aki például 35 éve jól dolgozik, és még az első Fidesz kormány alatt is ott volt akár, az kaphasson normális végkielégítést, mert a nyugdíja (!) az állami rendszer miatt kb 56 000 HUF lesz, és ez segíthet. Aki pedig 1,3 éve van ott, és kapna 45 000 000 HUF végkielégítést, azt meg verjék szájon szívlapáttal ütemesen. De nem mindenkit válogatás nélkül. Ezt az Alkotmánybíróság is megfogalmazta, nálam sokkal européerebb módon, erre a reakció:

„Nem tartható, hogy az Alkotmánybíróság ilyen ügyekben felülbírálhassa a Kormányt, azt a kormányt, aki az csak Országgyűlésnek tartozik elszámolással, annak az Országgyűlésnek, aki megfelelő legitimációval egyedül hivatott dönteni fontos ügyekben, és a függetlensége megkérdőjelezhetetlen”. Kb. ez volt a válasz. Szép.

Érdekelte az embereket? --- Nem.

Szóval az van, és sajnos magamon is tapasztalom lassan, hogy minden ilyen híren felháborodom kb. 3 percig, majd beszélek másról. Olyan, mintha az lenne a híradóban, hogy Balassagyarmaton egy 5 lábú kutya született. Felkapom rá a fejem, de másnapra elfelejtem.

De itt sajnos olyan súlyú dolgok történnek nap mint nap, melyekről mondjuk 3 éve, de akár 10 éve is hetekig, hónapokig vitatkozott a szakma, a nép, az Országgyűlés, mindenki. És ekkor ezért néha persze születtek kései döntések, meg néha rosszak is, de mindenképpen volt valami társadalmi párbeszéd jellege. Előző kormányunk is takarózott rendesen azzal, hogy a nép választotta őket, és megtehetik, de nem éreztem ekkorának a kabátot. Még 1998 és 2002 között sem. Sőt.

„Nem tehetjük meg, hogy nép adta felhatalmazásra fittyet hányva nem tesszük meg, amit kell” – Ilyet is hallottam a napokban, fenti témákkal kapcsolatban. Ehez nem fűzök kommentárt.

Ja, és még annyit: előre jelezném T. Kommentelők bizonyos rétegének: nem, nem vagyok ballib zsidóbérenc firkász. Egyszerűen csak talán másképp gondolom a dolgokat, mint ahogy azokat a nagy baráti/testvéri hangszóró kiabálja., sőt, néha veszem azt a fáradtságot is, hogy utána nézek ennek-annak, adatoknak, stb.

Fura, de akikkel beszélgetek manapság, ők sem értik a feljebb írtakat. Közöttük a Fidesz szavazók aránya kb. 40%.

Fásulunk ebbe bele mind. De néha figyeljünk oda már, könyörgöm!

A legjobbakat!

U.

Szeretném azzal kezdeni, hogy leszögezek.

Mégpedig azt, hogy nem vagyok ballib, sem szoclib, sem libszocballibmaszopszadesz. semmi ilyesmi. Ma divat ezeket használni azokra, akik picit másképp látják a világot, mint a politikai main-stream. Nem vagyok több mint egy ember, aki volt már bankban, beszélt már pénzügyhöz értő emberekkel, pékekkel, gazdákkal, postásokkal és biztonsági őrökkel is. Sőt, gyárigazgatóval, külföldivel, kutyákkal, macskákkal, gyermekekkel és nyugdíjasokkal is. Mondhatni rendelkezem a szükséges alapokkal ahhoz, hogy legyen véleményem.

Fentiek alapján tehát, ha írok ilyen kis szösszeneteket, melyekben nem biztos, hogy egyet értek ezzel a main stream-mel, az nem azt jelenti, hogy pánikszerűen csaholok a jelen érvényben lévő rend ellen. Nem csinálok mást, mint megrázok egy kis csengőt. Picikét ugyan, de csengőt.

Aztán folytatni azzal, hogy revidiálok.

Mégpedig az elképzeléseimet arról, hogyan kellene, vagy inkább lehetne pénzügyileg és/vagy gazdaságilag megfontoltan egy országot hosszútávon irányítani. Ja, és még persze vissza is szívok mindent, amit eddig erről gondoltam.

Teljesen felesleges strukturált adórendszerekkel bíbelődni, vagy fizetési mérlegeken álldogálni hol egyik, hol másik lábunkon. Nem, nem kell. Továbbá teljesen hiábavaló és oktondi viselkedés felállítani mondjuk egy középtávú pénzügyi tervet értelmezhető és közelítőleg helyesnek várt (adókat előre nem tudunk pontosan tervezni ugye, pl) számokkal. Az kell, hogy vegyünk elő egy kimutatást az előző év legnagyobb árbevételét produkáló cégeiről, kiválasztani közülük a folyamatosan szimpatikus számokat produkálókat, és azt mondani nekik, hogy lehet a pénztárhoz fáradozni, szép könnyed léptekkel, és mosolyogva befizetni egy összeget mondjuk 10 és 70 milliárd forint között. Amennyiben így járunk el, pótolni tudunk minden vált és akár valós költségvetési lyukat, foltot, üreget, dombot.

Ehhez nem kell gazdasági csomag, nem kellenek szakértők és szakpolitikusok. Ehhez rövid idő kell és bátorság. Na meg némi körül-nem-tekintés.

Vegyünk például egy telekom céget. Szép árbevétele van, fizessen ő, mondjuk, hm….legyen 12,3 milliárd forint. Mikor? Most. Tegyük ugyanezt egy multinacionális hátterű élelmiszerlánccal, legyen az ő számuk 9,76 milliárd forint A modern kor római hóditói mindketten ugye, és még vízvezetéket, kultúrát és közbiztonságot sem hoznak. Fuj. Mondjuk nem kedvelem őket én sem, de hát adnak munkát sokaknak (akármennyire is megalázó módon néha), meg azért csak csak fizetgetnek adót, járulékokat, stb.

Na mármost ezt mondjuk nekik az év októberének mondjuk 13. napján, több mint elegendő időt adva nekik arra, hogy akkor ezt még az idén (!) befizethessék. Ők befogják, persze.

Kérdem én, azok a szavak, hogy éves működési költség-szerkezet, vagy üzleti terv, ezek ismertek Sherwood büszke harcosainak? Nem? Hát kár…

Mert említett „hirtelen-befizetők” így dolgoznak, terveznek előre. Valamint az árbevételükből ugye költenek rengeteget reklámra, meg bérekre. Utóbbi ismerős lehet, rajta van a hónap elején megkapott kis cetlin, melyen rajta van, mennyit keresnek az emberek. Na, ez az a papír, melyen most kevesebb összeg lesz fenti számok megjelenése miatt, meg kevesebbeknek lesz ilyen papírja azon cégektől, akik majd ilyen extra terheket kell, hogy fizessenek. Meg majd a kevesebből többet kell fizetni ha például ennivalót akarunk venni vagy telefonálni, mert oda is beépítik majd a plusz kiadást. Felejtsük már el, hogy „bezzeg a nagy górék meg mercin járnak” szöveget, mert mi is azon szeretnénk járni, ha egy ilyen cég vezetője lennénk.

Ha már ilyenre adjunk fejünket felelős kormányként, akkor ne ennyit kérjünk, ne ilyenkor, hanem előre szólva, és kevesebbet. Hogy igenis befizessék majd, hogy igenis számolni tudjanak vele.

Lehet azt mondani, hogy példát statuálunk a világ felé, hogy itt aztán sarcot fizet ki beteszi lábát, és lehet azt gondolni, hogy mindenki verekszik, hogy nálunk adhassa el a portékáját. De mi van, ha mégsem… Nem fognak a piacról lemondani, de az utóbbi 3 nap eseményei nem sugároznak bizalmat a külföld felé. Pénzügyileg semmiképp. És lehet azt mondani hangosan, hogy majd mi jól lekaszaboljuk a mocskos kizsákmányolókat, de 2010-et írunk, nem 2125-öt, és a pénz még pénz, és a munkanélküliség még munkanélküliség, és a benzinnel működő autó még nem poros múzeumi emlék a mocskos múltból.

Úgyhogy én csak annyit kérek, hogy ha erre mód van, hívjanak már engem is ilyen döntések előtt, hasonló ötleteim nekem is vannak, és higgyék el, jól járnának velem, tudnék ennél még szimpatikusabb dolgokat kitalálni, amiért még zabálnának is minket a pénzpiacok, a pénz-tagadók, sőt, még a sima házi-pockok is. Komolyan.

Sőt, még nyilam is van. Ha ez kell ahhoz, hogy a sherwoodi erdő hősei közé állhassak, használni is fogom a buta, érték és kiszámíthatóság elvén működő világ ellen.

Szép napot!

Kedves Polgártársak!

Tegnap írtam egy rövid szösszenetet arról, hogy valójában mi történt velünk az elmúlt 100 napban. Az elmúlt 100 nap eseményeit 2 tényező befolyásolta: egyrészt az előző kormányzat utolsó éven kívüli időszakának "bravúros" kormányzása, másrészt az új, nemzeti, polgári, összefogós kormány virtuóz gazdaságpolitikája és kommunikációs stratégiája. 

Most még rövidebb leszek, mint tegnap.

Az történt ugyanis, hogy Orbán úr tegnapi nyilatkozata nem hogy szertefoszlatta bennem a hitet, hogy hasonló felhatalmazással bíró korményzat esetleg tényleg tud értelmeset tenni, hanem porrá törte azt, megsemmisítette, elásta.

Sajnálom ezt én nagyon.

Olyan érzésem volt, mint édesapámnak lehetett a 60-as és 70-es években, mikor áll valaki egy magas emelvényen, arról mesél, mennyire egyek vagyunk, összefogunk, legyőzünk mindenkit, és eközben figyelünk mindenkire, de főleg a kisemberekre. Mondjuk persze ezt mindenki szokta mondani, aki ott áll azon az emelvényen, de az elmúlt 20-25 évben sosem éreztem még ekkora hasonlóságot az említett időszak beszédei, és e között a beszéd között. Mi magyarok igen egyszerű, ám tényleg kreatív, és küzdeni tudó emberek vagyunk, csak sajnos befásultunk az utóbbi évtizedekben. Aminek egyik következménye lett az, hogy nem tudunk elszakadni attól, hogy ne csak és kizárólag a saját szemüvegünkkel lássuk a violágot, mint ahogyan attól sem, hogy a magunk igazának hajtogatásától el tudjunk tekinteni akkor, mikor a valóság ennek gyökeres ellentétje.

Nem látom, hogy a 29 pont hogyan rengetett meg bármit, nem látom, hogy milyen alapok lettek hirtelen lefektetve azon kívül, hogy teljes elit-csere volt. Igen, nem az elit törlése, csak cseréje. De nem is folytatom ezt, most nem akarok részletekbe menni, azt rengetegen megírták előttem, igen jól és szépen összefoglalva. Én most az érzelmekről beszélek.

Nekem marad az, hogy Orbán úr mögött tetszenek a zászlók. Magyar vagyok én is. Sőt. De mondjuk lehet, hogy elég lenne 3-4 belőle, hogy látszódjon is, és ne  olyan legyen, mint egy várjátékok raktára....

Nekem marad az, hogy hatalmas hasadékot látok az elmondottak és a hétköznapok között.

Nekem marad az, hogy elhiggyük, tényleg jó az, amit csinálnak, még akkor is, ha az jelenleg minden emberi, gazdasági, pénzügyi, morális, meg néha jogi érvvel is szembe megy. Nem az elmúlt 20 év érveivel, hanem a logika érveivel....

Nekem marad az, hogy egyszer tudjak beszélgetni egy igazi Fidesz pártolóval arról, hogy tényleg magyarázza el nekem, az elmúlt 100 nap hihetetlen kaotikussága mögött mi van. Mert azt hiszem, hogy Orbán úr pátoszos szavain kívül eme Fidesz pártoló sem tudna mást mondani.

Tudják, még talán irigyelném is, hogy ennyire tud hinni olyanban, ami egyenlőre nagyon kusza. Tényleg.

Csak hát ott van az a bizonyos csalán....

Türelmes nép ez a magyar, az már biztos.

Eltelt 100 nap, ami valamilyen számomra nem túl világos okból kifolyólag szinte már kultikus jelentőségű egy kormány életében. Ennek következtében ma lesz "100 nap értékelő beszéd'".

Jómagam őszinte érdeklődéssel várom, mi lesz a mondanivaló lényege, ami szerintem egy kis öniróniával, erős visszafelé történő utalásokkal megtűzdelt "megcsináltuk" szónoklat lesz, amiből nekem speciell már az előző kormány első 100 napja után is elegem volt.

De maradjunk a realitások talaján, és foglaljuk össze röviden, hogy az utca népe mit látott az előző 100 nap alatt. A felsorolás nyilván szubjektív, és nem feltétlenül a történések sorrendjében öleli fel a főbb momentumokat, de azért igyekszem...

Nos:

1.

Igencsak volatilis világgazdasági helyzetben, nem túl fényes gazdasági mutatók közepette legalább kétszer "oda lett vágva" a forintnak, minek következtében a CHF például eleddig ismeretlen magasságokban van. Ez persze nem csak saját magunknak köszönhető, de sajnis 70 %-ban igen. Amikor vár a folyóparton 2 komp, mely egyszerrre indul a túlpartra, ködben, akkor nem az a követendő magatartás, hogy a kapitány kiáll a mólóra, és kiabálni kezdi, hogy tegnap nem volt túl jó a motor.....

Arról volt anno szó, hogy a devizahiteleseken segít valahogy a kormány (amit mind máig senki sem ért, hogy mégis hogyan), és ezt sokan bevették, szavaztak is. Nos, lett segítség, igazbaráti.

2.

Lett olyan kormányunk, hogy például a kultúra, az egészségügy és az oktatás 1, azaz egy minisztérium alá lett elhelyezve. Bravo. A magyarázat: szakállamtitkárok vannak. Ez igaz. sokan is. Nem alacsony fizetéssel. Ha összesítünk, kijön, hogy "hoppá". De mi történt ezekkel a területekkel? Semmi..... nagokat mondunk azóta is.

3.

Állami cégeknél reggel bement egy "kommandó", és az ott lévőket portáson kívül szépen hazaküldték. Úgy, ahogy vannak. Azonnal. Szép. Ez nyilván a létbiztonságra, a közszféra által kínált előnyök kihangsúlyozására szolgált... Nem mondom, van akivel ezt kell, sőt még a börtön is kevés egyeseknek, de nem mindenkivel.

Nem beszélve arról, hogy a trend az államosítás....ezt kormánykörökből mondták... Hát... na!

4

Adócsökkentést ígértek, mikor tudták, hogy azt nem lehet racionálisan megoldani. De hangzatos volt, megették sokan. Majd egyszer csak azt mondták nem lehet, majd csak 3 év múlvára, akkor is majd lépésekben. Mert közben kiderült ez-az. Olyan dolgok derültek ki, melyek annyira rémisztőek lehetnek, hogy inkább el sem mondják. Jobb az nekünk. Én meg bocs, de nem szeretem, ha hülyére vesznek. 

5.

Kitaláltatott, hogy az IMF a sátán. Nem mondom, nem karitatív szervezet, de azért nagyjából egészéből kihúzták a seggünket a vízből. Erre megmondjuk nekik mosolyogva: nem kell a hitelük Uraim. Itt azért tegyünk különbséget 2 dolog között, amit nem árrtott volna megosztani T. világgal anno, mikor ezt mondták: a meglévő hitelt fizetjük, csak újat nem akarunk. Ha ezt ELEVE mondták volna, mondjuk T. pénzügyminiszter, és nem csak a keveset pislogó szóvivő másnap, akkor talán elhitték volna az emberek, meg megértik. És nem lett volna HUF pofon.

6.

5 ember, 1 hétvége, 2010-ben, nyár végén... A "rendelkezünk részletes gazdasági tervvel" ezt jelentette valójában. Hát, remek. Sajnálom, hogy mondjuk engem, vagy bármely ismerősömet nem kérdezték meg mondjuk 1 éve, hogy mit kellene tenni gazdaságilag szretett hazánkkal. mert még mi is meg tudtuk volna mondani a fő irányvonalakat. Meg még Önök is Kedves Olvasók. De nem 2,5 nap alatt, nem 29 szélsőségesen populista, semmit mondó pontban. Lehet, hogy 30 napot is gondolkodtunk volna rajta. Sőt, talán 60 napot is. Mert nekik éveik voltak erre, és ne jőjjünk már a meghamisított költségvetési adatokkal, mert azok nylivános számok, na. Nem is lett nagy csontváz ebből, mindmáig...

Abban bízom, hogy azok, akik a Fidesz-KDNP vonalra szavaztak, egyszer a fentieken elgondolkodnak. Nem kell másra szavazniuk, mert a meggyőződés az meggyőződés, és azt tiszteletben kell tartani...csak ne legyen vak. Kérdezzenek már vissza néha, merjenek azok lenni, akik akkor voltak, mikor szavaztak idén...

Forradalmárok. Mert azokra most tényleg szükség lenne....