Nem illik mondatot „ha”-val kezdeni, ezért ide iktatom csak be a kezdést: „Ha valamikor, akkor most kellene/lehetne elgondolkodni egy normális közép-párt megalapításán”.
A felütésben benne van a mondanivalóm lényege. Akit csak ez érdekelt, ne olvasson tovább, felesleges.
Ma Magyarországon csak két pólus van. Lehetne, sőt, kellene egy harmadik is, mert az inkább ideális, de ez a bizonyos 3. ma nem más, mint a „teszek rá magasról” hozzáállás. Azok körében, akik manapság releváns mértékben elmennek szavazni, vagy az van, hogy Hajrá Fidesz, vagy az, hogy Go MSZP Go. Van más lehetőség is, de ők még csak a „pont kiegészít minket fontos kérdésekben” szintjén vannak. Függetlenül attól, hogy Jobbikról, vagy KDNP-ről beszélünk.
Sok társadalomban jellemző ez a fajta kétlakiság, hogy hol egyik, hol másik politikai erő uralkodik. Váltáskor viszont nem vágnak ki mindenkit az utcára, hogy az előző éra esetleg valós eredményeit is sárba tiporva a maguk igazát hajthassák, azért, mert a választás előtt azt mondták, hogy akik addig voltak mindenben hazudtak. Nálunk ennek isszuk most a levét, mert ennek bizonyítási kényszere miatt most hiba hiba hátán halmozódik, és ha még lenne is azért a sok döntés között jó is, az már senkit sem érdekel.
Én ezt nevezem morális fásultságnak. Az Állampolgárok biza nem veszik a fáradtságot, hogy megértsenek dolgokat. Azt szajkózni ma, hogy az ellenzék miért rohangál ma Brüsszelbe panaszkodni, mikor az előző ellenzéknek ez volt a kedvenc időtöltése, hát… Meg arra büszkének lenni, hogy ma nem kell kordon, miközben az előző ciklus ezt ugyanazon 30-40 ember miatt tette, hát…. A válságnak eme bugyrából nyitottsággal lehetne kijönni.
A világgazdaság az egy csúnya dolog, és sok esetben az EU politikája sérti az egyes tagok nemzeti érdekeit, ugyanakkor meg VAN. Ezért a már 150-200 év alatt kialakult gazdasági szokványoknak teljesen ellene menni nem túl célszerű, mert akkor az a csúnya gazdaság megráncolja a szemöldökét, és a működő rendszereiben minket félrerak. Ez ellen lehet dölyfösen tenni, de amíg a jelenleg regnáló korosztály ki nem hal a nagy világgazdasági gépezetből, addig mi a parkoló pályán maradunk, aminek az a következménye, hogy az állam végső soron a saját polgáraival bánik el. Ez történik most, lásd például a különadók, vagy a bizonytalan, és/vagy az általános közgazdasági és pénzügyi szokványok alapján nehezen értelmezhető büdzsé eseteit. Ezek direkt következménye a gazdasági kockázatának növekedése. Ilyenkor, 8 hónap után egyre nehezebben hihető, hogy ennek oka az előző kormányzat. Nem mondom, hibáztak eleget, ugyanakkor az utolsó ciklus legvégén azért ők 8 hónap alatt az országot a billegésből az egyenes állásba hozták vissza, ami még úgy is elég jó eredmény, ha menni még azért nem tudott. Ma azt mondani, hogy a leminősítések, és a HUF gyengülése az ő hibájuk, hát…..
Bevételcsökkentés (társasági adó gyakorlatilag 10% // SZJA 16 %) mellett nem lehet kiadásokat növelni. Magánemberek megtakarításait sem annyira célszerű egyoldalúan bevonni a nagy állami rendszerbe, különösebb „fogható garancia nélkül”.
Szóval ezeket is lehetne másképp kezelni. Mert az emberek értenek az egyszerű számokból. Megértik, ha lépcsőzetességről beszélnek nekik….
A nemzetközi diplomáciát én speciell unom egy kicsit, talán túl sablonos. Ugyanakkor van abban némi báj, mikor a saját fegyvereit használva tudja egy adott ország maga felé fordítani a „nemzetköziség” kezét, és nem a megrovót, hanem az osztót. Van, akinek ez sikerül. Lásd Csehország, Lengyelország. Mi ezt elfelejtettük. Hiba. A mindentudás nem-létező fáklyáját magunk elé tartani nem segít nekünk, ha hátrafelé kell lépegetnünk.
A gazdaságot gazdasági szemlélettel közelítené meg, a társadalmi problémákat többségi-emberi-szociális alapon kezelné, ugyanakkor büszke lenne arra is, hogy magyar.
Ami azt jelenti, hogy nem csak egy aranyérmes olimpiai bajnok látványán és a hozzá kapcsolódó Himnusz hallatán szöknének könnyek a szemébe.
Az állampolgároknak jogai nem csak az adófizetésben merülnének ki, továbbá elismerésre javasolnám, hogy amit az ország elért eddig, azt az ország érte el. Mert a külföldet annyira nem érdekli az, hogy épp milyen al-zászló alatt.
