Az alacsonyan szálló milliárdok országa lettünk.
Kitalálunk valamit, amire alapos megfontolás alapján elkölthetünk már-már zavaróan csekély 15-20 milliárdot, amit nagyságrendileg 24 óra alatt meg is szavazunk, és további végtelennek tűnő 24 óra alatt oda is adunk egy olyan cégnek, amely időtlennek tűnő 24 órával korábban meg is alakult, és tejesen véletlenül ugyanazon 3-4 ember "érdekkörébe" tartozik, akik ilyenkor már csak úgy pont arra járnak. Az, hogy mindig van nekik épp építőipari, és/vagy médiavállalkozásuk vagy éppen alapítványuk, az már csak a véletlenek érthetetlen játéka. Aztán mikor kiderül, hogy olyan kis buták voltunk, hogy nem 15-20, hanem mondjuk inkább 30-35 milliárd kellett volna, mert épp tüsszentettünk az abakusz előtt a kifinomult tervezési fázisban, nos akkor mindennemű idegesítő és időt rabló viták helyett megtoldjuk a költségvetést a hiányzó és arcpirítóan bagatell összeggel.
Szerintem teljesen felesleges tökölés ez így. Meg minek ennyi púder?
Próbáljuk ki a helyes módszert valaki teljesen hétköznapi civil emberen. Mondjuk rajtam. Fogcsikorgatva és a kispárnámat ölelve félelmemben, de vállalom. Megígérem, nem fognak csalódni bennem. Sőt, tudják mit? Nem kell 35, de még 20 sem. Próbáljuk ki eggyel.
Megmondom mi lesz. Megkapom, és megköszönöm. Már itt szokatlan lenne a modell, mert hát ki szokott hálálkodni?! Na, hát én még meg is hajolok.
Aztán örülni fogok neki nyíltan, azt hiszem azonnal. Nem kell ködös off-shore cég, átforgatás meg számlák, a kútba velük! Én megkapom, szélesre húzódik a szám, és mindenkinek megveregetem a vállát. Megölelek pár idegent, 1-2 kutyát, sőt, még egy Ikarus buszt is megcsókolok, had érezze a boldogságot ő is.
Aztán simán és bevallottam elkezdem elkölteni, jóléti kiadásokra. Jórészt a sajátomra, oké, de engedem, hogy másoknak is jusson valamicske. Például adnék szemmel látható gépeket kórházaknak. Vinnék hajléktalan szállóra takarókat, tűzhelyt, párnát, kabátot, élelmiszert, sőt, csokit is. Meg bort. Igazit.
Vennék autót magamnak. Szépet, nagyot, magyar rendszámmal. Meg mondjuk 3-4 kisbuszt, és pár dobozos teherautót. Ezeket odaadnám mondjuk segélyszervezeteknek. Legyen rajta a nevem, felvállaltan, és használják mire csak kell.
Adnék a Kedvesemnek, költse bármire. De tényleg bármire.
Adnék a családomnak, legyen pár jó évük, s talán életük, ha a pénz számít ebben. Nyíltan.
Vennék egy motorcsónakot. Kettőt. Nem nagyokat, de fel is gyújtanám az egyiket, mert megtehetem. Csak úgy.
Ráíratnám egy focicsapat mezére a nevem. Mondjuk a keresztnevem. Legyen ott fél évig. Adnék mellé egy kis pénzt is, mert nyilván ilyenkor adni illik.
Bővítenék néhány könyvtárat pár kötettel. Korlátoznám pár kisebb városban az internet szolgáltatást este 6 és reggel 8 között. Vinnék focilabdát iskolákba, felállítanék lengőtekéket, és nyitnék random helyeken kis lakókocsikban olyan büfét, ahol csak virsli van, sör, meg bambi.
Pisilnék egyet egy kutyafuttató kerítésére minden páratlan szombaton este fél 11-kor.
Adnék embereknek tollat meg néhány papírt, csak úgy. Írjanak rá valamit. Aztán összegyűjtetném amiket ráfirkáltak, és kiadnám.
Az is lehet, tudom, fura, hogy kifestenék néhány kórtermet, meg talán le is szigetelném, és még az is lehet, küldenék oda ágyneműt, törülközőt, wc papírt meg szappant. Még talán kötszert, és cukros teát, vagy gyógyszert. Nem lejártat. Újat. Olyan hatásosat vagy milyet, biztos hallottak már ilyet. Mert van.
Összefoglalva: nevetnék sokat, jól érezném magam, költenék jó dolgokra, és talán ugyanannyi teljesen értelmetlen baromságra, de mindig nyíltan, semmi ködösítés, semmi letagadás.
Önök ebből mit látnának, ha találkoznánk velem az utcán?
Azt, hogy valaki jól érzi magát az Önök pénzén. Ezt megszokták.
Azt, hogy ad is belőle. Ezt papíron szokták meg.
Azt, hogy ettől nekem jó. Ezt is megszokták azoknál, akiknek adnak mindennap sok-sok milliárdot.
Annyi mondjuk biztosan szokatlan lenne, hogy én tényleg megköszönném, nem nézném Önöket hülyének, sőt, büszke is lennék Önökre, hogy adtak egymilliárdot, aminek a seggére verhetek kényemre kedvemre.
...és ezt meg is mondanám Önöknek.
...és ez Önöknek új lenne, és jól esne, ha már úgyis ezt teszik mindennap, most legalább végre valaki ezt Önök előtt élvezné.
Nekem beleférne egymilliárd, hogy ráébredjenek már mennyire veszik Magukat, és engem is hülyére. Legalább élvezzük egy kicsit, nem?