Szép jó estét minden nyájas olvasónak!

Mondaná az író, de ez egy blog. Itt nincs író. Itt pötyögő van. Önjelölt. Ezért aztán nincs nagyobb betűvel írva sem a nyájas, sem az olvasó. Mert minek. Úgysem értené. Azt sem érti ugyanis, hogy az érzékszerveinek 96 százalékát (% - haladóknak) napi szinten felhasználják mások, viszonylag kevesek (a teljes létszámhoz képet legalábbis) azért, hogy saját magukat igazolják. Egészen sikeresen.

Mert miket tanultunk gyermekként, mi, magyarok (M)...? Közmondásokat. Rokonoktól, kik nem akarnak értelmes magyarázatot adni semmire sem igazán, de okosnak tűnni....az mehet. Ezek közül pedig egynek biztosan elfelejtettük az igazságtartalmát: "Hallgatás, beleegyezés". Vessző helyett lehet egyenlőségjel, kettőspont, bármi. 

Mondom miért. Illetve sorolom. Csak Sorolom. Mert többet bizony nem érdemel. Haszontalan az, kinek zokszóját csak legyintéssel méltatják. S mint ilyen, a magyar nép ezzel biz listavezető. Itthon. a saját hazájában.

Tehát.

Állami Bélám (Bizony Él Legott Általad Más - a továbbiakban, mint BÉLÁM) Pénzből vásárolnak kevesen (konkrétan 1, azaz egy ember) egy tévé csatornát. Mit épületek, jogok, und alles. Ja, hogy neki köszönhetjük a Terminátort? Az más. Akkor jó. Zelk Zoltánnak is köszönhetünk elég sok mindent, meg például Szerb Antalnak, oszt mégsem kaptak pénzt Tőled, vagy tőlem. Stúdiót meg pláne nem. Sőt, még pennát sem, ami nekik akkor maga volt "A" stúdió ugye... Mégis, tán többre becsüljük....ugye?! Nem, ja, persze, hogy nem. Bélám, hát minek is végig gondolni. 

Van egy épületegyüttesünk fent, egy várban, melyért anno domini (na jó, annál kicsivel később) emberek szemel látható százai oltották vérüket. Mindkét oldalon. Minket érdekeljen a sajátunk, és jelentsük ki, hogy Karmelizált Kolostor ide, Karmelita ESZME oda, hát végre beköltözik ide az, kinek udvartartása építései engedélytől mentesen kell, hogy élvezze szeretetünk oly mély jelét, hogy csendben tűrjük a milliárdok elfolyása mellett a Bélám faktor luxus szintjét. Mert az UNESCO a hanyatló nyugat ópiuma. 

Értékeljük azt, hogy terek s városi területek épülnek újjá más ájrópái országok tizedéből. Béláim ez jó. Mert mi csak kivesszük, s be nem teszünk. Hisszük ezt, mert hinni jó. Mert hozomra vagyunk elvivők, s mert elvitelre adjuk a "hozomot". Van, hogy ezt hiszik, de egyszer majd számolnak. 1+1 alapon is akár, hogy megértsük mi is. Lesz ot valaki, aki szemben áll majd a kérdezővel, vagy fütyörészve rugdossuk a kavicsokat miközben elsétálunk kecsesen? 

Eltartjuk apáink s anyáink? Apáink s Anyáink? Abból, amit azért tartottunk meg, mert a tizedkivető nem vett vett el? Ja....bocsánat. Béláim. Elvette. Csak visszaadni felejtette el. A palántát nem fosztotta meg gyökerétől, csak a földtől, melybe ültettük. Ejj.... Nem baj. Nekünk ez mindegy. Édes egy mindegy. Minden fájdalom jobb, ha édes, s cukormázzal fedett. 

....folytathatnám. Toronyházakkal,  öblökkel, alagutakkal s hidakkal. Tanfolyamokkal, népszavazásokkal, erőművekkel, erőtlen mértékekkel, bármivel. 

Elszoktunk attól, hogy érezzük súlyát annak, mit már egyszer kiadtunk kezünkből, önnön akaratunkból, vagy törvényileg. Mindegy. Sajnos tényleg. ...de kérdem én, naivan, s halkan...akarunk mi keveseknek indokot adni a sokak hátán s verejtékén? Akarunk mi úgy élni, hogy egy napon azt mondja a mögöttesünk, hogy bocs, ennyi volt és veszonlátás - te adtad, miért tetted, gondoltad volna meg kétszer?! Mert ez lesz  Nincs olyan, hogy a fogyatkozó gyertya nem ég el végleg, s olyan sincs, hogy az erős láng nem emészti fel táplálóját.

Remélem mostanra világos s érthető a cím.   

Nyeljünk. Nagyot. Együtt. 

Ja...bocsánat, már megy ez pár éve. Bocs, akkor nem szóltam.

U.