Kedves Polgártársak!

Tegnap írtam egy rövid szösszenetet arról, hogy valójában mi történt velünk az elmúlt 100 napban. Az elmúlt 100 nap eseményeit 2 tényező befolyásolta: egyrészt az előző kormányzat utolsó éven kívüli időszakának "bravúros" kormányzása, másrészt az új, nemzeti, polgári, összefogós kormány virtuóz gazdaságpolitikája és kommunikációs stratégiája. 

Most még rövidebb leszek, mint tegnap.

Az történt ugyanis, hogy Orbán úr tegnapi nyilatkozata nem hogy szertefoszlatta bennem a hitet, hogy hasonló felhatalmazással bíró korményzat esetleg tényleg tud értelmeset tenni, hanem porrá törte azt, megsemmisítette, elásta.

Sajnálom ezt én nagyon.

Olyan érzésem volt, mint édesapámnak lehetett a 60-as és 70-es években, mikor áll valaki egy magas emelvényen, arról mesél, mennyire egyek vagyunk, összefogunk, legyőzünk mindenkit, és eközben figyelünk mindenkire, de főleg a kisemberekre. Mondjuk persze ezt mindenki szokta mondani, aki ott áll azon az emelvényen, de az elmúlt 20-25 évben sosem éreztem még ekkora hasonlóságot az említett időszak beszédei, és e között a beszéd között. Mi magyarok igen egyszerű, ám tényleg kreatív, és küzdeni tudó emberek vagyunk, csak sajnos befásultunk az utóbbi évtizedekben. Aminek egyik következménye lett az, hogy nem tudunk elszakadni attól, hogy ne csak és kizárólag a saját szemüvegünkkel lássuk a violágot, mint ahogyan attól sem, hogy a magunk igazának hajtogatásától el tudjunk tekinteni akkor, mikor a valóság ennek gyökeres ellentétje.

Nem látom, hogy a 29 pont hogyan rengetett meg bármit, nem látom, hogy milyen alapok lettek hirtelen lefektetve azon kívül, hogy teljes elit-csere volt. Igen, nem az elit törlése, csak cseréje. De nem is folytatom ezt, most nem akarok részletekbe menni, azt rengetegen megírták előttem, igen jól és szépen összefoglalva. Én most az érzelmekről beszélek.

Nekem marad az, hogy Orbán úr mögött tetszenek a zászlók. Magyar vagyok én is. Sőt. De mondjuk lehet, hogy elég lenne 3-4 belőle, hogy látszódjon is, és ne  olyan legyen, mint egy várjátékok raktára....

Nekem marad az, hogy hatalmas hasadékot látok az elmondottak és a hétköznapok között.

Nekem marad az, hogy elhiggyük, tényleg jó az, amit csinálnak, még akkor is, ha az jelenleg minden emberi, gazdasági, pénzügyi, morális, meg néha jogi érvvel is szembe megy. Nem az elmúlt 20 év érveivel, hanem a logika érveivel....

Nekem marad az, hogy egyszer tudjak beszélgetni egy igazi Fidesz pártolóval arról, hogy tényleg magyarázza el nekem, az elmúlt 100 nap hihetetlen kaotikussága mögött mi van. Mert azt hiszem, hogy Orbán úr pátoszos szavain kívül eme Fidesz pártoló sem tudna mást mondani.

Tudják, még talán irigyelném is, hogy ennyire tud hinni olyanban, ami egyenlőre nagyon kusza. Tényleg.

Csak hát ott van az a bizonyos csalán....