Szombat késő délután.

Az ember fia tévé előtt henyél, mert már eléggé fáradt az évtől, és kicsit jól esik semmit sem tenni.

Az ember fia a Hír TV csatornájára kapcsol, ahol meglepetésszerűen arról értekeznek, hogy mennyire bunkó módon pazarló volt minden magán-nyugdíjpénztár. Most hagyjuk azt, hogy teljesen felesleges már ilyen műsorokat gyártani, mert úgyis megszavazódott. Ámen. A magyar ember meg nagyrészt majd átmegy az állami pénztárvilágba, és reménykedik, mert hát ugye mit tehetne mást. Lejárt lemez, szívesen hallanám inkább a propagandát arról, hogy mikor érünk már végre a Valhallába.

Szóval, a képen épp egy szép hosszú hajú Hölgy arról mesél egy harmadikos iskolás kézírásával írt tábla előtt (mert így mindenki érti majd), hogy mekkora veszteségeket halmoztak a pénztárak.

A CSATTANÓ pedig, az egyik sor szövege:

KINCSTÁRJEGYEK HOZAMA:    455 Millió Forint (vagy 544, mindegy is). 

A narrátor szövege közben: "Kincstárjegyek veszetesége: 455 millió forint"

Hát.... kínos. 

No further comments.

U.