Az van, hogy nem bírtam tovább. Egy ideje úgy döntöttem, hogy nem fogok minden egyes általam kevésbé logikusnak vélt politikai döntés (értsd: kormányzati kommunikációs hiba; nettó hiba; ballépés; veszélyesnél is veszélyesebb nyilatkozat) után bejegyzést írni, mert nincs ilyen sok időm, türelmem, de főleg kedvem.

Aztán jöttek a dolgok szépen sorban.

Kezdődött a nyugdíjalapok történetével. Az élet adta, hogy sajnos pont belelátok működésük egy bizonyos részébe, és pontosan tudom, hogy működnek. Ők azok a „cégek”, melyek iszonyat kemény belső ellenőrzéssel működnek, általában nagy koponyák ülnek ott, és erejüknél fogva megtehetik, hogy csak a legbiztosabb befektetésekbe teszik pénzüket. Mert sok van nekik. Olyannyira sok, hogy a legbiztosabb befektetésekkel gyakorlatilag őket keresik meg legelőször, és válogathatnak. Ezért aztán olyan hozamok tudnak garantálni, melyek figyelemre méltóak, és biztosak is. Nem tőzsdéző szerencselovagok, mint sokan hiszik. Az, hogy például a nemzetközi recesszió okán az ingatlanvagyonuk értéke csökkent, az tény, de ha most azokból ki kell lépni például, akkor realizálják a veszteségüket. Azt kell gyakorlatilag tenniük, amitől a mai vezetés óva inti az embereket a saját lakáshitelükkel kapcsolatban. Ha valaki most forintra vált, nem tesz mást, mint realizálja a veszteségét. A nyugdíjalap is ezt tenné, csak „nagyban”.Ezért aztán miért is tenné?

Hosszú időre tudnak nagy pénzzel elköteleződni, és ennek bizony ára van, amit a gazdaság megfizet nekik szépen, folyamatosan.

Ezt mostantól nem tehetik, mert gazdálkodásuk alapjait veszik el: a befizetéseket.

Sorban a hírek erről:

-         Matolcsy úr bejelenti, az állami hozzájárulást megvonják, de 2013-ban egyben visszafizetik;

-         másnap sajtótájékoztatón bejelentik, hogy elveszik teljesen mégis, nem is adják vissza, mert addigra okafogyott lenne ezt tenni (!!!!!!);

-         Selmeczi Gabriella több nyilatkozatban kifejti, hogy nem kell izgulni, mert majd nemsokára kiszámolják, hogy tudják ezt a pénzt mindenki számára tutira biztosítani, vagyis azt, hogy név szerint mindenkinek megmaradjon a pénze. Meg azt is mondja, hogy nem kell neki tudni ilyeneket, hogy hozamok, meg hasonlók, azt döntse el a lakosság magától (!!!!!!!!!!!!!!!!). Fogalomzavar de luxe. Nézzük ezt részletesebben picit:

mint nyudgívédelmi biztos, neki kellene tudni, hogy védje meg. Mint ő, úgy kb én is meg tudom védeni. Neki viszont tudnia kellene eddig milyen hozamok voltak, hogy azokat majd az állam kifizethesse. Mert ezt mondta. Hogy senkinek nem fog sérülni a pénze. Most tekintsünk el attól, hogy az alapok vagyon hány százmilliárddal nőtt az utóbbi időszakban. Azt nézzük meg, vagyis találjuk ki, hogy ezeket a hozamokat miből fogja tudni realizálni. Hallottam olyan választ, hogy államkötvényekből….. A nyugdíjalapok voltak eddig a legnagyobb vásárlói ezeknek…. Most akkor? Az Állam maga fogja venni azokat? Hát, volt már ilyen a világon, de sok jó nem sült ki belőle. Eddig. Majd most fog.

Szóval kidolgozni előtte kellett volna, hacsak tényleg nincsenek olyan adatok, melyeket a kormány megtudott, és reggelé felkelve felordított, hogy „ÚÚÚÚÚÚÚRISTEN!!!!!! A nyugdíjalapok!!!!!! ÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!!!! HAMAR HAMAR!!”

Ezekre illik előre készülni, és úgy kiállni, hogy konkrét alternatív megoldást fogalmazunk meg, majd ezt követően vesszük el. Nem fordítva.

Érdekelte az embereket? ---- Nem.

A másik dolog a 98%-os adó végkielégítéseknél és az Alkotmánybíróság esete. Igen, visszataszító kifizetések voltak. Mindenki tudja, mindenkit zavar. Ilyenkor kell kitalálni egy olyat, hogy sávokat állapítanak meg, és akkor, aki például 35 éve jól dolgozik, és még az első Fidesz kormány alatt is ott volt akár, az kaphasson normális végkielégítést, mert a nyugdíja (!) az állami rendszer miatt kb 56 000 HUF lesz, és ez segíthet. Aki pedig 1,3 éve van ott, és kapna 45 000 000 HUF végkielégítést, azt meg verjék szájon szívlapáttal ütemesen. De nem mindenkit válogatás nélkül. Ezt az Alkotmánybíróság is megfogalmazta, nálam sokkal européerebb módon, erre a reakció:

„Nem tartható, hogy az Alkotmánybíróság ilyen ügyekben felülbírálhassa a Kormányt, azt a kormányt, aki az csak Országgyűlésnek tartozik elszámolással, annak az Országgyűlésnek, aki megfelelő legitimációval egyedül hivatott dönteni fontos ügyekben, és a függetlensége megkérdőjelezhetetlen”. Kb. ez volt a válasz. Szép.

Érdekelte az embereket? --- Nem.

Szóval az van, és sajnos magamon is tapasztalom lassan, hogy minden ilyen híren felháborodom kb. 3 percig, majd beszélek másról. Olyan, mintha az lenne a híradóban, hogy Balassagyarmaton egy 5 lábú kutya született. Felkapom rá a fejem, de másnapra elfelejtem.

De itt sajnos olyan súlyú dolgok történnek nap mint nap, melyekről mondjuk 3 éve, de akár 10 éve is hetekig, hónapokig vitatkozott a szakma, a nép, az Országgyűlés, mindenki. És ekkor ezért néha persze születtek kései döntések, meg néha rosszak is, de mindenképpen volt valami társadalmi párbeszéd jellege. Előző kormányunk is takarózott rendesen azzal, hogy a nép választotta őket, és megtehetik, de nem éreztem ekkorának a kabátot. Még 1998 és 2002 között sem. Sőt.

„Nem tehetjük meg, hogy nép adta felhatalmazásra fittyet hányva nem tesszük meg, amit kell” – Ilyet is hallottam a napokban, fenti témákkal kapcsolatban. Ehez nem fűzök kommentárt.

Ja, és még annyit: előre jelezném T. Kommentelők bizonyos rétegének: nem, nem vagyok ballib zsidóbérenc firkász. Egyszerűen csak talán másképp gondolom a dolgokat, mint ahogy azokat a nagy baráti/testvéri hangszóró kiabálja., sőt, néha veszem azt a fáradtságot is, hogy utána nézek ennek-annak, adatoknak, stb.

Fura, de akikkel beszélgetek manapság, ők sem értik a feljebb írtakat. Közöttük a Fidesz szavazók aránya kb. 40%.

Fásulunk ebbe bele mind. De néha figyeljünk oda már, könyörgöm!

A legjobbakat!

U.