Szeretném azzal kezdeni, hogy leszögezek.

Mégpedig azt, hogy nem vagyok ballib, sem szoclib, sem libszocballibmaszopszadesz. semmi ilyesmi. Ma divat ezeket használni azokra, akik picit másképp látják a világot, mint a politikai main-stream. Nem vagyok több mint egy ember, aki volt már bankban, beszélt már pénzügyhöz értő emberekkel, pékekkel, gazdákkal, postásokkal és biztonsági őrökkel is. Sőt, gyárigazgatóval, külföldivel, kutyákkal, macskákkal, gyermekekkel és nyugdíjasokkal is. Mondhatni rendelkezem a szükséges alapokkal ahhoz, hogy legyen véleményem.

Fentiek alapján tehát, ha írok ilyen kis szösszeneteket, melyekben nem biztos, hogy egyet értek ezzel a main stream-mel, az nem azt jelenti, hogy pánikszerűen csaholok a jelen érvényben lévő rend ellen. Nem csinálok mást, mint megrázok egy kis csengőt. Picikét ugyan, de csengőt.

Aztán folytatni azzal, hogy revidiálok.

Mégpedig az elképzeléseimet arról, hogyan kellene, vagy inkább lehetne pénzügyileg és/vagy gazdaságilag megfontoltan egy országot hosszútávon irányítani. Ja, és még persze vissza is szívok mindent, amit eddig erről gondoltam.

Teljesen felesleges strukturált adórendszerekkel bíbelődni, vagy fizetési mérlegeken álldogálni hol egyik, hol másik lábunkon. Nem, nem kell. Továbbá teljesen hiábavaló és oktondi viselkedés felállítani mondjuk egy középtávú pénzügyi tervet értelmezhető és közelítőleg helyesnek várt (adókat előre nem tudunk pontosan tervezni ugye, pl) számokkal. Az kell, hogy vegyünk elő egy kimutatást az előző év legnagyobb árbevételét produkáló cégeiről, kiválasztani közülük a folyamatosan szimpatikus számokat produkálókat, és azt mondani nekik, hogy lehet a pénztárhoz fáradozni, szép könnyed léptekkel, és mosolyogva befizetni egy összeget mondjuk 10 és 70 milliárd forint között. Amennyiben így járunk el, pótolni tudunk minden vált és akár valós költségvetési lyukat, foltot, üreget, dombot.

Ehhez nem kell gazdasági csomag, nem kellenek szakértők és szakpolitikusok. Ehhez rövid idő kell és bátorság. Na meg némi körül-nem-tekintés.

Vegyünk például egy telekom céget. Szép árbevétele van, fizessen ő, mondjuk, hm….legyen 12,3 milliárd forint. Mikor? Most. Tegyük ugyanezt egy multinacionális hátterű élelmiszerlánccal, legyen az ő számuk 9,76 milliárd forint A modern kor római hóditói mindketten ugye, és még vízvezetéket, kultúrát és közbiztonságot sem hoznak. Fuj. Mondjuk nem kedvelem őket én sem, de hát adnak munkát sokaknak (akármennyire is megalázó módon néha), meg azért csak csak fizetgetnek adót, járulékokat, stb.

Na mármost ezt mondjuk nekik az év októberének mondjuk 13. napján, több mint elegendő időt adva nekik arra, hogy akkor ezt még az idén (!) befizethessék. Ők befogják, persze.

Kérdem én, azok a szavak, hogy éves működési költség-szerkezet, vagy üzleti terv, ezek ismertek Sherwood büszke harcosainak? Nem? Hát kár…

Mert említett „hirtelen-befizetők” így dolgoznak, terveznek előre. Valamint az árbevételükből ugye költenek rengeteget reklámra, meg bérekre. Utóbbi ismerős lehet, rajta van a hónap elején megkapott kis cetlin, melyen rajta van, mennyit keresnek az emberek. Na, ez az a papír, melyen most kevesebb összeg lesz fenti számok megjelenése miatt, meg kevesebbeknek lesz ilyen papírja azon cégektől, akik majd ilyen extra terheket kell, hogy fizessenek. Meg majd a kevesebből többet kell fizetni ha például ennivalót akarunk venni vagy telefonálni, mert oda is beépítik majd a plusz kiadást. Felejtsük már el, hogy „bezzeg a nagy górék meg mercin járnak” szöveget, mert mi is azon szeretnénk járni, ha egy ilyen cég vezetője lennénk.

Ha már ilyenre adjunk fejünket felelős kormányként, akkor ne ennyit kérjünk, ne ilyenkor, hanem előre szólva, és kevesebbet. Hogy igenis befizessék majd, hogy igenis számolni tudjanak vele.

Lehet azt mondani, hogy példát statuálunk a világ felé, hogy itt aztán sarcot fizet ki beteszi lábát, és lehet azt gondolni, hogy mindenki verekszik, hogy nálunk adhassa el a portékáját. De mi van, ha mégsem… Nem fognak a piacról lemondani, de az utóbbi 3 nap eseményei nem sugároznak bizalmat a külföld felé. Pénzügyileg semmiképp. És lehet azt mondani hangosan, hogy majd mi jól lekaszaboljuk a mocskos kizsákmányolókat, de 2010-et írunk, nem 2125-öt, és a pénz még pénz, és a munkanélküliség még munkanélküliség, és a benzinnel működő autó még nem poros múzeumi emlék a mocskos múltból.

Úgyhogy én csak annyit kérek, hogy ha erre mód van, hívjanak már engem is ilyen döntések előtt, hasonló ötleteim nekem is vannak, és higgyék el, jól járnának velem, tudnék ennél még szimpatikusabb dolgokat kitalálni, amiért még zabálnának is minket a pénzpiacok, a pénz-tagadók, sőt, még a sima házi-pockok is. Komolyan.

Sőt, még nyilam is van. Ha ez kell ahhoz, hogy a sherwoodi erdő hősei közé állhassak, használni is fogom a buta, érték és kiszámíthatóság elvén működő világ ellen.