Nem fogok kimerítő véleményt írni újra a meleg-felvonulásról, azt megtettem tegnap.

Ez a rövid kis írás nem más, mint egy „meghajlás” igaz magyarságunk előtt. Meghajlás azon igaz magyar nők és férfiak előtt, akik tegnap, a felvonulás napján nem restellték feláldozni az ősz egyik vélhetően legszebb délutánját azért, hogy kifejezésre juttassák, ki az igaz magyar. Nem sajnálták maguktól és családjuktól az időt, és üres mellékutcákon végig „köcsögözték” a belvárost. Sőt, nem sajnálták az időt attól sem, hogy angolul beszélő turistát verjenek 1 a 20 ellen, de még azt az áldozatot is meghozták, hogy futkározzanak mindenféle hazafiatlan rendőri attak elől. De ha ez nem lenne elég nekünk, telhetetlen hazafiaknak, még tudták fokozni, és könnyes szemmel, a hazai néptömegek széles támogatottsága mellett, még azt is megtették értünk, Érted, kedves Olvasó, és értem is, a fiainkért, hogy megverjenek két nőt fényes nappal az utcán, nur so, egy nekik nem tetsző póló viselése miatt.

Hát igen, itt tartunk. Ugyan nem tudom, hogy honnan vették azt az átlagos emberi elmével fel nem fogható, már-már hősies, eposzba illő bátorságot, hogy megverjenek két nőt a Blaha Lujza téren. Egyiküket hárman intézték el, gigászi, hősies csatában, hátulról leütve, majd a földre került sátánt megrugdosva, a másikat meg talán nyolcan, ugyanúgy váratlanul megütve, majd szintén a földön rugdosva.

Kemény harc lehetett, amint a vélhetően zárt mokaszint, vagy talán félcipőt viselő, magát nadrággal és pólóval álcázó rémek ellen hős hazánk fiai bakancsot ragadtak, és félelmet nem ismerve harcba indultak. Szinte magam előtt látom, ahogy országunk évezredes fájdalmával felvértezve, elbúcsúzván szeretteiktől elindultak a hősök a harcba. Látom magam előtt, szinte átérzem, ahogy lüktetett fejükben a félelemmel vegyes büszkeség, és határozottság, hogy most rajtuk a világ szeme, és küldetéstudatuk teljes birtokában megvédik hazánkat a gonosztól, a mételytől, és a csak ránk váró sátán világától, aki tegnap hazánkat egy angol férfi, és két hétköznapinak tűnő vékony Hölgy formájában próbálta magának megszerezni.

De ők, ezek a hős férfiak és nők, magukra öltvén házi készítésű trianon-fétis pólójukat megindultak, nem törődtek a rájuk leselkedő megannyi veszéllyel, biztos nem hagyták otthon bérletüket és diákigazolványukat sem, hogy nehogy megakadjon a harc már annak megkezdése előtt egy sátáni bkv ellenőr intézkedése miatt. Tudták, hogy harcuk végén várja őket otthon a családjuk, édesanyjuk, aki finom, meleg étellel várja őket, úgy, ahogy a nagy harcosokat szokta várni otthon édesanyjuk. Siettek is, mert akit már nem az édesanyja vár, annak meg le kell vinnie a szintén trianon pólót viselő bolognese kutyát este pisilni, mert ők, az igaz hősök, a hétköznapokban is azok.

Könny csordul szememből, ahogy látom őket, szinte lassítva, a thermopülai szoros hőseinek módjára átgázolni a lekaszabolt társaikon, látom, ahogy vérrel vegyes izzadság csorog arcukon, amint egyenlőtlen harcuk közben rám is gondolnak, mint magyarra, és értem is küzdenek, amíg ver a szívük…………

Csak azért van néhány bökkenő.

Értem azt ne tegyék, köszönöm, nem kell. Értem csak egyék meg anyu tejberizsét, meg vigyék le a kutyájukat pisilni, nekem ennyi pont elég lesz.

Ha küzdeni akarnak, azt tegyék 1 az 1 ellen. Hasonló kaliberűekkel. Azt meg egyébként úgy hívják, hogy boksz, ahol adnak fejvédőt is, és nem kell lassítva mozogni véres fejjel társaikon át. Egyébiránt ugyanez a véleményem az általuk biztos szintén nagyra becsült cigány gyilkosságok elkövetőivel. Ha akkora nagy magyarok, országmentők, álljanak ki a 130 kilós, fekete mercis roma ellen, nyitott tenyérrel, nyíltan, egy az egy ellen, ne a bokorból, 100 méterről lőjenek le egy mit sem sejtő, nyomorult módon elszegényedett családanyát vagy apát és gyermekeit a saját házuk előtt, éjjel.

Azért köszönöm nekik, hogy tegnap ismét bebizonyították, hogy magyarnak lenni jó. Jó érzés látni honfitársaimat, akik épp lejáratnak minket, de nem kicsit Európa előtt, és függetlenül attól, hogy Európa épp milyen, most sokkal jobb lesz magyarként találkozni külföldiekkel, és látni majd a szemükben azt a fényt, hogy „hűűűha, csak óvatosan ezzel a magyar gyerekkel, nehogy megüssön, vagy előkapjon egy íjat és lenyilazzon”….

„Pistikém, édes szívem, elkészült a tejberizs, finom meleg, gyereee!!!!”

U.

Nem kívánok n-edik vértől csöpögő anyagot írni arról, hogy mi is a szlovák nyelvtörvény lényege, oka, szellemisége, értelme, stb stb. Már én is unom. Csak akit érint, az nem unja. Így végül is én sem..... Hát akkor, írjuk ki mi bensőnket nyomja.

De azért játszunk el a gondolattal, hogy mit is jelent ez valóban. 

Az Európai Únió alaptézisei, iránylevei között ugye megtaláljuk azt a "néhány" passzust, ami a a szabad mozgásról szól, lett légyen az munkaerő, maga az ember, vagy akár a tőke. Meg ezen kívül van olyan passzus is a nagy "alapító könyvben benne", hogy a nyelveket az adott államok persze beszélik, szabályozzák bizonyos határokon belül, de kirekesztés vagy megkülönböztetés alapja maga egy nyelv nem lehet. Szlovák testvéreink az EU tagjai. Mi is azok vagyunk. Akkor?! - lehetne ez a rövid de egyszerű kérdésem azzal kapcsolatban, mit gondolok a mai magyar-szlovák; szlovák-magyar helyzetről. És ez jellemezné is azt a kis "világot", ahol ők és mi élünk itt a nagy EU szélei felé.

De nem teszem fel ezt az egyszerű kérdést, mert az túl kényelmes lenne.

Azt viszont megkérdezem, hogy ha például egy idős asszony elmegy orvoshoz Szlovákiában, egy magyarul beszélő orvoshoz, és azt mondja az orvosnak, akit annak gyerekkora óta ismer, hogy "Jaj drágaságom, annyira hasogat tegnap reggel óta a derekam, mikor gyúrom a rétest, nem nézné meg mitől, drága lelkem?". Erre az orvos, aki szintén ismeri a magyar nyelvet mert magyar származású, három lehetőség közül választhat.

1. - Válaszol szlovákul, ez a törvényes. Erre szegény Irma néni nem tud mit mondani, mert nem érti nagyon, a férje ugyan szlovák volt de szintén magyar származású, így ő tudott magyarul, és ezért magyarul beszéltek leginkább...  Így Irma néni háta fájni fog még picit, sőt, sokat, leginkább a sírig.

2. - Válaszol magyarul, ez a törvénytelen (persze csak akkor, ha az adott helyen a magyarul beszélők aránya nem éri el a 20%-ot - csak nekem van olyan érzésem, mintha hízók lennénk, és statisztikákat vezetnek rólunk?). Ekkor Mari néni megörül, de a lelkiismeretes asszisztens a rendelőben ezt jelenti, persze baráti alapon, ezért az orvost megbüntetik (!), Mari nénit meg szintén.

3. - Válaszol latinul, mert ezt nem szabályozza törvény, csak az, hogy Mari néni mennyire van a toppon az orvosi latin kifejezések cseppet sem egysíkú ám annál unalmasabb világában.

Tehát az a helyzet T. Olvasó, hogy jelenleg a latin, ami egy holt nyelv, az törvényes odaát, a magyar pedig csak 20% felett. Hát ez pikáns. Nem érzem magyam holtnak, kifejezetten állíthatom, hogy amikor beszélek,  sem én, sem a nyelvem nem holt.

Persze azért itt álljunk meg egy pillanatra, és nézzünk magunkba. Nem tudjuk ugyanis azt állítani magunkról, még itt a szűkebb közép-kelet-európai környéken sem, hogy mi, magyarok, valami húdejajde szimpi srácok lennénk. Mert nem vagyunk azok. Sok, sőt számtalan esetben hibáztunk már eddig a történelemben, néha véletlenül, néha direkt, néha csak úgy voltunk "kevésbé korrektek" szomszédainkkal. Többek között ezért cserébe meg is kaptuk a magunkét már párszor, néha nem is kis horderejű történelmi szerződések, paktumok, diktátumok, uralmak, egyebek formájában. Ezt csak azért akartam itt kiemelni, mert alapvetően 2 fajta népcsoporttal lehet azt csinálni, amit mi most tapasztalunk északi szomszédainktól: azzal, aki hagyja, és azzal, aki megérdemli. Mi ebből az egyik már vagyunk, mert hagyjuk. Továbbá sajnos picit meg is érdemeljük. Pontosabban a "nem engedlek be a kertembe" részt inkább, mint a nyelvünk korlátozását, mert ez utóbbit semmilyen módon nem érdmeljük meg. Mert szerintem ha például Sólyom úr (akinek kitiltása azért elég erős tett volt, sőt) meghívott volna 1, azaz legalább egy darab helyi politikust, mint ahogyan ezt ilyen alkalmakkor szokták, akkor biztos "beengedik"..... (azért ezt így leírni is morbid, egy köztársasági elnökről van szó, és ez jellemzi a stáb professzionalizmusát...senkinek nem jutott ilyen eszébe?).

Mert mi annyira de annyira rendesek vagyunk, hogy az csak na, és úgy gondolom egyébként, hogy a hazánkban élő kissebbségek tekintetében szinte példaszerűen járunk el.

Van ilyen jellegű rádióműsor? Van.

Van ilyen jellegű tv műsor? Van.

Mindkét esetben rendszeresen.

Vannak nálunk a különböző nemzetiségeknek ünnepük, fesztiváljuk, stb stb? Van. Olyannyira van, hogy azokon együtt mulat magyar, szerb, román, sváb, szlovák, stb stb. És jól érzi magát.

Miért érzem azt, már megint, hogy a honi külpolitika adja kifelé a "minden a legnagyobb rendben" promót, miközben az rúg belénk körülöttünk, aki épp arra jár -- már ha van kedve...

Sokat hibáztunk az évek során, és nyilván "nur so" ilyet nem csinálnak senkivel. Pláne nem egy nemzettel, nem egy köztársasági elnükkel, és főleg nem egy nyelvvel.

Tehát szerintem a következő "tesztet" futtassuk már le a külpolitikai szokásrendszerünkben:

- jól kommunikálunk kifelé?

- tiszteljük a nemzetiségeket odakint is, ahol azok "főnökei" igazán érzik azt, és nem csak itthon tesszük meg, tévé és rádió műsorokkal?;

- a nemzetközi politikai etikett (az elfogadottra gondook, nem a sajátosságára, hogy az jó-e vagy sem) szerint járunk el külföldi útjaink során?;

- tettünk már bármiféle határozott lépést ilyen esetben nemzetközi fórumokon (nem arra gondolok, hogy egy osztályvezető ír egy e-mailt a szlovák kollégájának)?;

És főleg: volt valaha valaki, aki kiállt ITTHON a magyar nemzet elé, és elmondta, hogy "srácok, a nyelvünket külhoni magyarjanknak megtiltani szörnyű, elfogadhatatlan, és érthetetlen tett. Ezért mi határozott, de etikus és világos lépéseket fogunk tenni azért, hogy jogorvoslathoz jussunk. Ugyanakkor meg hadd mondjak néhány szót, miért is nem vagyunk annyira szimpik sokaknak, és kérem, ezt gondolják végig nyitott szemmel, és főleg füllel meg aggyal".... és akkor mesélne egy fél órát, vagy talán egy teljes órát is, és a hallgatóság meg elgondolkodna egy kicsit.

És végül gondoljunk bele az alábbi szituációba:

APEH iroda, Budapest, 2009.

Bemegy egy angol-magyar kettős állampolgár, segítséget kérni egy vitás ügyben. Nem annyira érti a magyar adónyelvet, de szerencséjére az előadó beszél angolul. Nem perfekt, de beszél. Ez hamar ki is derül, de mikor az angol-magyar; magyar-angol úriember már felsóhajt, és azt mondja, hogy:

- Oh! Thanks god, you are my man! I'm so lucky that I've found you, so we can speak English, and I will finally understand these papers...és mosolyog.

a tudatos adóügyi munkatárs összevonja a szemöldökét, és azt mondja:

- Nem képzeli uram?!? Tudtommal a hazánkban élő angolok nem érik el a lakosság 20%-át, még az amerikaiakkal együtt sem, tehát kérem, fejezze ezt be, különben nyelvtörési bírságot leszek kénytelen kivetni. Ellenben mert mi felkészültek vagyunk, engedje meg, hadd ajánljam Önnek Taxus Maximus Péter kollégámat itt a C4 ablaknál, ő perkeft latin, és mert a latin holt nyelv, azt nyugodtan használhatják......

Good bye.....akarom mondani 20% good és 20 % báj......mert fentebb egy kicsit már van nyelvtörési bírság...

Nem, nem helyesírási hiba a cím.

Csupán csak a minap hallott hír alapján kezdtem el fantáziálni arról, hogy tényleg, nekünk mennyi mindenben kell változtatni majd életstílusunkon, adott esetben hozzáállásunkon akkor, mikor a magát manapság jobb oldalinak hívó párt kerül majd hatalomra jövőre. Ugyanis megjelent kérem a "jobbtaxi". Személyszállítás tudatos polgároknak, akik nem restek így is kifejezni hovatartozásukat. Hát.....

Lassan tényleg, de tényleg kezdem azt gondolni, hogy csak álmodom, és biztos jön majd valamikor édesanyám, hogy keltsen, mert elkésem a suliból, és újra 9 éves leszek, és újra érteni fogom a világot, nem úgy mint ma, és helyükre kerülnek majd a dolgok, a betörő az betörő és megbüntetik, a jó tündér a mesékben meg tényleg jó, és porcukor illata van, és nem jogász végzettségű....

Nos Tisztelt Olvasók, az a helyzet, hogy sajnos a szavak, jelen esetben az írott szavak már nem elegendőek ahhoz, hogy kifejezzem mennyire nem értem a világot. Hagyjuk azt az alapvető botlást, hogy ma a fidesz az nem jobb oldali párt, hanem akkora szocializmust hirdet, mint ide Moszk...... akarom mondani Róma, tényleg ne menjünk ebbe bele. Nekem, mint közép-jobbos érzelmű lakosnak fáj ez az egész. Ez a hihetetlenül elmodorosodott, elvtelen, "ember=szavazat és ennyi" hozzáállás már tényleg velőig hatol. És az emberek meg csak isszák és isszák.

Van egy szomszéd, aki hátradől, és kényelmesen nézi, ahogy a szomszéd életlen, és túl magasra állított fűnyíróval vágja a füvét, de annak kérő pillantására is csak kortyol egyet a fröccséből, és azt kiabálja oda:

- Jaj ecsém, de béna vagy, ezt nem így kell csinálni ám!!

- De akkor hogyan, urambátyám?

- Meg nem mondom én aztat tenéked, ááá, majd vágjad csak így szépen tovább, én meg majd annyival is occsóbban veszem meg, mert egy kalap xxxx lesz a kert!

Ugye értjük...

Na ennyit az aktuálpolitikáról, térjünk vissza a politika és a mindennapok kicsit színesebb, vidámabb világába, és engedjük el a fantáziánkat. Ha van jobbtaxi, akkor lesz jobbsuli, jobbovi, jobbkenyér és jobbbal is. Meg netalán még jobbműsor, meg jobbnekem és jobbneked, és jobbnekünkcsaknemtudunkróla, meg jobbhanemveszedészre....parádés.

Nem akarok belemenni olyan ideológiákba, hogy ilyen dolgok pár évtizeddel ezelőtt már voltak Európa akkori szívében, és csúnya vége lett. Mindenkinek joga van sok mindenhez, sőt, joga van nem jogának lenni, és sajnos ez utóbbi ma nálunk a baj.

Sokak, bár egyre kevesebbek azok, akik tudtukon belül magyarok. Én az vagyok, pedig nem szavazok fideszre, tehát nem vagyok velük, tehát nem vagyok magyar. Hát, isten tudja, annak érzem magam, meg a szüleim is, akik sok "aki velünk van az magyar"-nál ezerszer többet tett az országért mint amazok, de sebaj, hadd gyalázzák meg a hétköznapi embereket a hovatartozásukban, és még itt nem is faji a kérdés, vagy még csak nem is a nemi identitást firtatjuk, hanem csak "simán" azt, hogy hol is a Te hazád édesöcsém....

Nehéz ügy, de hadd adjak tippeket, mi lehet még jobb:

- jobbcsatorna;

- jobbmunkahely;

- jobbpárizsi;

- jobbidő;

- jobbegészség;

- jobbkormány;

- jobbsaller;

- jobbJób;

És akkor lesznek mozik jobbaknak jobb filmekkel, és jobb színházak jobb idénnyel, és jobb pékségek jobb kenyérrel, és jobb iskolák jobb tanulókkal, mert ugye ami nem JOBB, az rossz, és ami rossz, az nem hazafi, és ami nemhazafi az nem magyar......

Elnézést, de erre egy híres meg nem nevezett költő szavai csenegenek a füleimben:

- Hát kapjátok be édesöcsém!

Csak én már 5 éve nem hordok kokárdát március 15-én, mert 6 évvel ezelőtt mindenki azt kérdezte mikor rajtam volt: "Fideszes vagy"?....

Legyen jobbtaxi, miért ne. De azért ha valaki nekem elmagyarázza, hogy egy taxiban miért lesz jobb kedvem attól, hogy tudom, hogy a sofőr jobboldali érzelmű (már ha érti mit is jelent az valójában - kétlem), tehát adott esetben "jobb" mint én....? A taxi az taxi. Én sokat járok velük, és ha hiszik, ha nem, 10-ből 9-szer udvariasak, korrektek, sosem vernek át, sőt, jókat lehet sztorizni, némelyiknek még megvan az a régi "maszekos" humora.

Eddig életmeben 2 taxiban éreztem rosszul magam.

Az egyik esetben nem volt a kocsiban légkondi, kb 20 éves volt az autó, és majd megrohadtam benne az év legmelegebb napján 1 órát a dugóban, de nem szóltam, nyilván nem véletlenül nem telt jobb autóra, és az a minimális pénz, amit a fuvarral megkeresett, az is pénz. A másik eset az érdekesebb: kb 1 éves full extra mercedesbe szálltam be, beszélgetni kezdtünk, és érintettük a populizmus kérdését. Na erre a sofőr kiakadt, elkezdett szó szerint zihálva és fröcsögve üvölteni, hogy miért baj a populizmus, és az a jó, a politika csak az legyen, stb stb stb.... Félni nem féltem termetem okán, de azért karácsony előtt 3 nappal, kicsit morbid volt a szitu. 15 percig hallgattam, amint gyakorlatilag lezsidóz, lebuziz, és "leelégetnivalózik" mindenkit, aki nem Fidesz párti. Én csak ültem, mosolyogtam, néztem a metsző téli délelőttön a sétálók kipirult arcát, majd amikor megérkeztünk fizettem, szóvá tettem, hogy amúgy ide lehet érni kb fele ilyen hosszú út alatt, mert sokat járok erre kocsival, de nem baj, megértem én, kell a pénz a szervízre, hogy nyáron is menjen a légkondi.......

Kiszálltam, és besétáltam a karácsonyi kirakodóvásárra a mézeskalács szivek közé.

Ha tudtam volna, akkor biztos a jobbtaxiba szálltam volna be...... az biztos nem ilyen balul sült volna el.

Ismét csak bizonyítottuk, hogy a hazai külpolitika, mint olyan, mostanában nem létezik. Lassan el kellene kezdeni gyártani egy olyan pólót, melyre a következő feliratot nyomhatnánk: az elejére "I'm a Hungarian politician", hátulra pedig: "let me in".

Vagy esetleg lehetne egy a pacman-hez hasonlító számítógépes játékot is gyártani, melyben a főhős, legyen a neve mondjuk "Falcon", repked mindenfelé a világban, vagy akár csak egy mezőn, feladata pedig az, hogy minél több mezőre elrepüljön úgy, hogy oda be is engedik....

Na jó, váltsunk morbidból realistába, ami most sajnos nem lesz nagymértékű váltás.

Nem vagyok külföldológus, közismert nevén külpolitikai szakértő, de mint egy átlagos magyar ember, ehhez is értek, sőt, jobban, mint bárki más. Igen, kedves Olvasó, Nálad is jobban. Sokkal, sokkal jobban. Olyannyira jobban, hogy nem is veszem figyelembe senki más véleményét, sőt, ha vitatkozni mertek velem, nem fordulok segítségért nálam a téren több tapasztalattal mrendelkezőkhöz, hanem kisség sértődötten duzzogok, leginkább magamban. Ja..? Ja hogy ezzel gyakorlatilag mégis külpolitikus lettem? A mindenit, tényleg.

Adott Sólyom László, hazánk köztársasági elnöke, akit lehet szeretni, lehet nem szeretni, mert hát valljuk be, eléggé megosztó típusú személyiség, de azért az tény, hogy ő A köztársasági elnöke ma Magyarországnak. Ebbéli szerepében pedig jár kel a világban, sőt, leginkább szűkeb világában, sőt leginkább a határontúli magyar "kissebbség" világában, gondolom azért, hogy ezzel hangsúlyozza, nem vagytok elfeledve, mi, Magyarországon belül élő magyarok, gondoskodunk rólatok.

Egészen addig, amíg a határhoz nem érünk, mert amúgy be sem engednek minket oda, de bízzatok bennünk....

Kérdem én, nem létezik olyan, hogy a magyar kormány megfelelő módon tiltakozzon emiatt? Nem lehet, hogy a magyar külpolitika végre egyszer már határozottan felemelje a hangját ilyen esetekben (mint ahogy nem tette ezt Falcon romániai útja során sem)?

Az az érzésem, hogy Európa ezen tájain igencsak heherésznek rajtunk, nem kicsit. Sólyom Lászlót ugyanis nem úgy nem engedték be, hogy valami huszadrangú rendőrt küldte oda, hogy eddig és ne tovább, nem. A szlovák rendőrkapitányus muximus ment oda személyesen ezt közölni. Tehát nem akarják szomszédaink ezt véka alá rejteni, meg aztán mismásolni mindenféle bürokratikus ügymenetekre hivatkozva, nem. Oda megy a főkapitány sk, és azt mondja halt. Majd hazamegy, és a többi ottani politikai erővel együtt vacsiznak egy jót.

Erre mit reagálunk mi, magyarok? Tulajdonképpen semmit. Majd esetleg beadunk az únióhoz egy beadványt, hogy jól ejnyebejnyézzék meg a szlovák illetékeseket. És láss csodát, mit mondott erre ma Brüsszel? Azt, hogy ez a két ország "belügye"... Hát így ennyit a súlyunkól odakint, és ennyit arról, hogy egyenrangú országok vannak csak. Ha például Merkelt nem engedik be Franciaországba (és ezt ott sokan helyeselnék), arra is azt mondaná Brüsszel, hogy ez a ti dolgotok, srácok?

Nem azt mondom, hogy emiatt most jegyzék váltások majd háború legyen, de egy határozott nyilatkozat, vagy sajtótájékoztató csak csak kijárna már, nem? Mit gondolhat egy magyar ember, aki átmegy szlovákokhoz, hogy mi történhet vele ott? Ha a köztársasági elnököt simán kirúgták, akkor őt?! Túlzás a hasonlat, értem én, de mégis...

Persze, tudom, hogy nem kell engednünk magunkat berántani ilyen vitákba, mert okos enged, és hasonlók. De azért azt gondolom, hogy azért mindent már nem kellene megengedni szó nélkül.

Amint az ügy napvilágot látott, mit láttunk a médiákban? Láttunk egy feldúlt Sólyom Lászlót, aki azt mondta, hogy ő jogkövető, mert jogász (?!), és nem fog "betörni" egy országba. Jó, megértem. Majd láttuk Fico "urat", a változatosság kedvéért öltönyben, aki enyhe mosollyal a szája szegletében kommentál, hogy mi magyarok nem tájékoztattunk, emiatt van. Nem hiányzik valami? De. Egy magyar politikus nyilatkozata, aki leszögezi, hogy de, tudtak róla, és kikérjük magunknak. Ehhez kipest 3 napba került előkotorni egy levelet, mely bizonyítja, hogy tényleg szóltunk júniusban, és ezt egy híradóban látjuk, n-edik hírként egy "minisztériumi középvezetőtől"..... Profi.

Mondom, lehet szeretni meg nem szeretni Sólyom Lászlót, mindenki szíve joga. Nekem sem a kedvenc politikusom, mert általában időzítései nem jók, a fellépése ott határozott, ahol nem kellene, és ott nem, ahol kellene, de ez egyéni vélemény. Attól ő még Magyarország Köztársasági Elnöke, aki mellett ilyenkor ki kell állnia az összes pártnak.

Eddig senki nem tette, de én most megyek, és kiállok érte a villamosmegállóba, és az első leszállót akit meglátok, nem engedem leszállni. Ki mit tud tenni, azt teszi.....

Felülök a mai napok fő hullámára, és ejtek néhány szót a méltán közfelháborodást keltő bkv végkielégítésekről.

Sokunk sok napja végződik manapság úgy, hogy az esti híradások egyikének nézése közben levonhatjuk a konzekvenciát: nem, tegnap mégsem gondoltuk jól, mert van még lejjebb.

Valahogy úgy érzem, hogy a "demokrácia megfelelő használata", a "tisztesség", a "józan ész", valamint a "közvagyon", és még esetleg a "becsület" szavak illetve kifejezések mára teljesen elvesztették eredeti jelentésüket kicsiny, ámde annál büszkébb hazánkban.

Van ugyanis egy józan életű honfitársunk, egy áldott jó asszony, aki nem volt rest és elment Humánpolitikai Igazgatónak a BKV-hoz. A jó izlésbe vetett hitem megakadályozza, hogy vércse módjára lecsapjak erre a témára erről az oldalról, vagyis a "BKV-humánpolitika-micsoda??!!?!" arany háromszög oldaláról, mert azért nagyjából sejtem, hogy egy ekkora cégnél igenis vannak humánpolitikai kérdések, csak azok eltérnek azon humánpolitikai kérdésektől, melyeket én eddigi életemben tapasztaltam a versenyszférában, kisebb létszámú cégeknél.

Na szóval akkor azt javaslom igen Tisztelt Olvasó, hogy a teljesség igénye nélkül ugyan, de azért csak próbáljuk meg végig követni egy ilyen esetnek a történéseit, a forma és a műfaj adta kicsit tágabb, lazább határvonalakon belül mozogva.

How to make a nice végkielégítés for you and your mates - werkcím.

Először is oda kell kerülni egy ilyen posztra. Azt maximum a fiam gondolhatja teljesen komolyan, hogy ilyen beosztásba egy teljesen tiszta, nettó pályázati úton bárki, aki arra érdemes, bekerülhet. Ne legyünk álszentek, ilyen nincs. Sajnos. Vagy csak nagyon ritkán. Tehát fel lett véve Humánné, aki úgy gondolta, létezik az az összeg, amit az ember végkielégítés címén fel tud venni egy fáradságos munkában töltődött időszakot követően, úgy, hogy az ezt szabályozó törvények, szerződések, valamint az ezek érvényesülését és a cég megfelelően szabályos működését felügyelő szervek erről vajmi kevés tudomást szerezzenek.  Na és ez az, ami nincs.

Gondoljuk ugyanis végig a következőket, szépen sorban:

- adott egy ún Munka Törvénykönyv, mely a végkielégítésről megfelelő módon rendelkezik, és ha a Felek ettől nem térnek el szerződésben, akkor az érvényes is (más kérdés, hogy a Felek ettől hogyan térhetnek el érvényes módon);

- ha már a Felek eltértek, azt a szerződést alá is kell írni a Munkáltatónak, vagyis a Munkáltatónaál annak a személynek, aki a munkáltatói jogokat gyakorolja. Nem hinném, hogy a BKV-nál ezt a szerepet egy alsóbb beosztású ember töltené be, tehát javasolnám, hogy a "bután, felháborodva és értetlenül nézünk" filmet, melyet a BKV vezetők gyakorolnak és nap mint nap előadnak, lassan akár ki is lehetne venni a gépből. Bár sajnos az emberek közül ezt sokan megeszik. Na lépjünk tovább;

- az is lehet, hogy az alkalmazás (felvétel) időpontjában a munkaszerződés ezt a passzust még nem tartalmazta. Ha ez így van, akkor ehhez szerződést kell módosítani, ilyenkor az előző pont lép életbe, mert az szintén alá kell írnia mindkét félnek, mert ha nem így van, akkor én bizony most írok megy egy szerződés-módosítást magamnak, csilliárd billiárd pénzösszeggel fedezvén lehetséges távozásom igen drága költségeit. Tehát erről a vezetésnek, vagy a munkáltatói jogkörrel rendelkezőnek ismét csak tudnia kellett;

- tételezzük fel, hogy Humánné merész gondolata, miszerint egy laza 100 millió elég is lesz távozása esetére nem csak egy kósza ötlet volt, hanem gyakorlatilag egy tervet is kidolgozott mögé. A terv egyszerű: az van csak benne, aki ehhez hozzá kell, hogy járuljon. Kik is? Munkáltató - utalást végző - felügyelőbizottság. Nem, ez sok, akkor legyen az, hogy csak a munkáltató, mert az utalásoknál majd "könnyeden járunk el", a felügyelőbizottság felé leadott jelentésből kihagyjuk, az urak ott úgysem olvasnak sokat. És ekkor jött a baki....

- ugyanis az éves működés számait, úgy mint beszámoló, mérleg, bezony olvassa egy revizor is, másnéven könyvvizsgáló. Na ők sok mindenről híresek, de aról nem, hogy néhány 100 mill huf összeget "benézzenek", vagy átnézzenek felette.

És akkor itt vége is a sztorinak.

Megnézték, észrevették, a felügyelőbizottság nyilván fogja a fejét sűrű bmegolások közepette, hogy "te Béla, te Neked sem tűnt fel?" (jobb esetben), és most megy az össznépi "ki mit nem tud a dologról" játék. Tiszta Moldova, komolyan. 

Adott Humánné, aki mert merészet álmodni, bele is vágott, nem törődve olyan szinte nüansznyi körülményekkel, mint hogy jogrendszer, törvények, szabályozók, adótörvények. Sőt, meg merem kockáztatni, hogy a becsületesség, a tisztesség, és egyéb hasonló fogalmak sem nagyon jártak a fejében akkor, mikor megindította saját hadjáratát a "százasért".

Mi pedig, a közönség, mikor megyünk haza az előadásról, a következőkön tudunk gondolkodni: 

- most komolyan az lesz, hogy kiderül, ezt Humánné tök egyedül csinálta, szegény FB semmit sem tudott, a Munkáltató sem?

- szegény szegény vezérigazgató és tanácsadói nem tudtak erről (sem)?

- mi meg rágódtunk nemrég azon, hogy a vezérnek új céges autója van Humánné végkielégítésének 10%-a értékben? Adjuk vissza a kocsit a vezérnek, szegény....

- vagy Humánné csak egy báb, egy android, és a gonosz vezér az irodájában távirányítóval vezényelte minden mozzanatát?

- és tényleg szegény Humánné azóta férfi lett, és Adószakértő Pál néven él egy elhagyatott kis szigeten a Duna középső folyásán és szúnyog lárvákat számol? 

Szóval ez az egész egy hatalmas nagy kabaré, de tényleg.

Értsük már meg, NEM találgatni kell, NEM fűzni a mondákat, hogy ki mit tudott és mit nem, mert erre NINCS szükség. Egyszerűen csak elő kell venni a vonatkozó törvényeket, szabályokat, rendeleteket, és ALKALMAZNI kell, ami oda le van írva. Nem bonyolult, egy pár millióan így teszünk ebben a kicsiny, de büszke országban.

Nem kell "én úgy gondoltam", "te azt hitted pedig nem is", "sosem tudtam róla, sokkolt a hír". Nem kell. Van törvény, ki van találva, megírták.

Járjunk a szerint, mint az utakon.

Közlekedjünk okosan. Akár gyalog is.

Igen, elismerem, gyenge szóvicc a cím, de nem lehet az ember mindíg jófej és népszerű.

Nem úgy, mint a különböző városok helyszínelői, és a róluk készült sorozatok. Ellentmondás, tudom én, pontosabban: ez így hülyeség. Nem hiszem, hogy létezik, még a nagy baráti junájtid sztétszben sem olyan nyomozó részleg, melynek az irodája egy A kategóriás szupermodern irodaház 67. emeletén van, ott is a bérlemény közepén, körbevéve üvegfalakkal, olyan hangszigeteléssel mint egy atombunker, és az üveglapok közé beszerelt reluxával. Ilyen nálunk 3 millió forint per hó nettó feletti vezetők irodájában van, és ott ritkábban vizsgálnak nagyító alatt gyanús légy szárnyakat. De sorozat tutter nem készül belőlük.

Na jó, jőjjünk ki a ködből.

Szóval ez a nagyjából nyári poszt nem másról szól valójában, minthogy finoman szólva is sokkolóan idegesítő az ami mára kis hazánkban fogható tévécsatornák nagy többségénél tapasztalható, úgy este 7-8 után.

Persze tudom én, nem kell állandóan a tévét bámulni, és igen trendi és modern azt mondani, ha kérdezik ,hogy "á, ugyan, én nem nézek tévét ám, de ha mégis véletlenül, akkor is csak a háttérben megy, mert amúgy Dosztojevszkijt olvasok untalan". Csak hát azért lássuk be, a lakosság nagy többségénél ez nem így van. mindíg van valaki, aki a tévét nézi otthon esténként, ha másért nem, akkor mert épp hazajött, leül 1 percre, vagy vacsora után ejtőzik az ember 10 percet, vagy mert híradó, vagy csak körülnéz, vagy mert miért ne, ha már megbenefisálozta a giganto 350 centis hádédédé plazmát. Szóval valljuk be, úgy őszintén: nézünk tv-t.

Ha ezt beláttuk, azt is be kell látni, hogy olyan nézettségi mutatókat szerzünk a sok különböző nyomozati filmeknek, hogy ihajj. Szerintem Európában máshol ilyen magas mutatók nem léteznek. Mert ha nem nézné senki, nyilván nem adnák, lévén valamelyest célszerű azért a nézettségekre adni.

A legszörnyűbb azért mégis az, hogy ezekben mi látható. Nos, a legkedveltebb az a jelenet, ami filmenként minimum háromszor négyszer előfordul: ahogy T. Nyomozó bajtárs elmélkedik, hogy történhetett, a teljesen stupid nézőknek ezt közben meg is mutatják. Például:

Nyomozó mondja: "- Igen, szerintem előbb egy fém tárggyal arcon ütötték, ettől felment az orra az agyába, majd elesett, ekkor eltört a nyaka, de a biztonság kedvéért még bebelőttek egyet-egyet a szemein át a fejébe." Ezzel párhuzamosan pedig látjuk, ahogy megüti a vas, szuperközeliben látszik lassítva, ahogy a vas felszakítja a bőrt, és a meglepett orrcsont határozott mozdulattal elindul a homlok felé, és megállapodik az agyban valahol egy neki tetsző helyen.Majd azt is megtekinthetjük amint elesik, látszik közelről a nyakcsigolya amint eltörik, és végül, mint egy "Leckerbissen" megfigyelhetjük, amint a töltények lassítva kipukkasztják a szemgolyókat, és szertelen kis vidám mozgásukkal átszaladnak nyomorult statisztánk agytekervényein az oda frissen bekerült orrcsont mellett, mígnem a tarkó egy részét magukkal cipelve megpihennek a padlózat betonszerkezetében.

Na tehát.

Az én gyermekkoromban egy ilyen jelenet 18 éven felülieknek való kategória volt, sőt, csak moziban, és még mielőtt kalóz verzióban sanyáéknál meg tudtuk volna nézni videón, már legendák terjengtek a jelenetről és a filmről.

Ez manapság naponta van, este 9 után, sőt, néha délután 5-kor is.

Mi történik a film nettó 40 percéből kb 35-ben? Sejtlemes zene közben fehér köpenyes emberkék fent említett irodában nézegetnek valamit mikroszkóp alatt, általában atom méretű tárgyakat, melyekből megtudják az elkövető személyét, sőt, még azt is, melyik nap evett finomat és melyiken nap nem. Itt említeném meg, hogy nagyon szívesen dolgoznék azon gépgyártó vállalatnál, ahol azokat a gépeket gyártják, melyekkel T. Nyomozók vizsgálnak. Mert bármit kell is csekkolni, ahhoz van műszer. Legyen az egy pihe vagy egy atomtengeralattjáró teljes felső tatja, van műszer. Szeretem. A maradék 5 percben a fentebb leírt anatómiai kiskáté kóbor boncnokoknak részt figyelhetjük.

Néhány sorozat esetében a produceri team azonos, csak a városok változnak. Van New York, Las Vegas, Miami. Ezzel az ottani közönségnek akartak kedvezni, én is nagyobb valószinűséggel megnézek egy filmet, ha tudom, hogy szűkebb pátriámban játszódik, mert nyilván közelebbinek érzem, vagy ha másért nem is, de legalább talán sanyáék házát látom. De minket ez nem érdekel, mi nézzük ezt, függetlenül mindnetől.

Mit is akarnék ezekből kihozni? Hát azt, hogy itt állunk szinvonalilag. Minden este megnézünk 4-5 filmet a sugárzott 8-ból, melyben fentiek történnek, a vége előtti "nyomozati csavar" is mind kiszámítható, de nem baj, mert látunk szuperközeliben buggyanó beleket, kecsesen vízben úszó szemgolyókat és kackiásan ugrándozó egyéb belső szerveket, mindenki megelégedésére.

Nem hiszem, hogy ez jó. De sajnos nézik, sokan.

Hol van már Columbo, aki megjelnésében majdhogynem felveszi a fenti elemekkel a versenyt, de van cselekmény, történik valami, nem csak 1 szoba a helyszín, és az ember gondolkodását beengedik a filmbe. Mert a helyszínelősdiben nem engednek nagyon gondolkodni. Csak figyelj, és ennyi. Pontosabban nézz.

Derricket akarom. Akarom, hogy Harry és Stefan megbeszéljék, hogy kérnek-e kávét, és ez a jelenet tartson 5 percig, mert Harry mégis capuccinot kér........

Rendes éves szabadság light.

Ennek során ellátogattam ismét második hazámba, Olaszországba, és mivel nem vagyok egy "fedezzük fel a világot" ma és holnap típus, illetve amit akartam, mér felfedeztem belőle, és nem utolsó sorban a repülés általam mereven elutasított ténye megszabja a szokásaimat, így ugyanabba a szállodába mentem, mint kb 6 éve (kivéve előző év) minden nyáron. Olcsó, tengerparti, inkább minimál mint kényelmes, de amire kell, úgy mint alvás és evés, éppen jó.

És igyekeztem esténként és néha nappal is beleszagolni az ottani mindennapokba. Tavaly éppen nem itt voltunk, hanem Horvátországban, így ebbéli kedvem még nagyobb volt, mint eddig. Horvátországban felfedeztem, hogy van olyan hely Európában, ahol a vendéglátó országot a turizmusban egy dolog zavarja csak, de az nagyon, mégpedig a túrista maga.

Na de ne térjünk el a tárgytól. Szóval vegyülgetek, a nyelvtudásom miatt naponta kerülök olyan helyzetbe, hogy nem hiszik el, hogy magyar vagyok, és rögtön jönnek a Magyarországhoz kapcsolódó sztorikkal, legyen az újságos, biciklikölcsönzős, autómosós, pincér, vagy Filippo bácsi aki évek óta minden nap ugyanarra sétál este 8 és 9 között. Nézegetem esténként meg délután néha a híradót, meg hozzá az emberek arcát, és nem bírom ki, kérdezgetem őket politikáról, közéletről. Meglepő dolgot tapasztalok ilyenkor, amitől meg kell, hogy valljam, már már szinte elszoktam.

Az olaszok, ezek a meditárran jellegű emberek, akik leginkább egy léhűtő művész, egy autótervező, egy örökké fiatal focista és ruhatervező érdekes egyvelegét alkotják, nos ők a mindennapokat úgy élik meg, hogy a politika a napjuknak maximum a 2-3 %-át teszi ki. Sőt, mindezt úgy, hogy inkább talán kétnaponta 2-3%. Megvan a határozott véleményük mindenről, de képesek 1-2 mondatba összefoglalni, és ha akarom, ha nem, 1,5 perc után már teljesen másról beszélünk. Csak hogy értsük: mindezt teszik egy olyan országban, ahol azért lenne min rágódni, csak felsorolás jelleggel, a teljesség igénye nélkül lássunk néhány dolgot:

délről északra vándorlók kérdése; a bevándolrók kérdése; az észak olasz autonómia kérdése; a különböző szindikátusok és szakszervezetek által "vezetett" mozgalmak; megannyi bizalmatlansági indítvány folyamatosan; a 80-as években már-már kultikus szintre emelkedett "féléves kormányzások"; maffia perek vs bírók; stb stb.

Szóval látjuk azt azért, hogy lenne min veszekedniük, sőt, fentiek alapján gyakorlatilag naponta tudnának tüntetni, berzenkedni. De nem teszik. Túlléptek ezen. Sőt, ha hiszik ha nem, olasz barátainknál a politika mára teljesen elvált a gazdaságtól. Bezony. Volt idő, mikor nem így volt, meg persze Berlusconi sem az a megszokott politikus alkat háttér szempontjából, de valahogy a gazdasági szféra jelentős része a politika mellett él "nyugodtan". A 80-as években az olasz gazdaság kilőtt, már talán a 70-es évek végétől is, és akármennyi kormány jött és ment közben, csak csak haladtak azok a vonalak a grafikonokon észak felé.

És az átlag olasz, hogy értsük egymást, mindeközben magasról tesz a nagypolitikára, annyit gondol rá naponta mint amennyi a híradóban van, se többet, se kevesebbet. Aztán belemarkol a grissini-s zacskóba, és elnyammog párat az esti show műsor közben melyet egy dalia 170 céntis férfiember, és egy 190 centis szőke bombázó vezet, harmóniában. És ez nekik jó.

Nem része a mindennapjainak a politika, rájött, hogy attól, hogy ha ezen hőbörög, akkor max barátokat veszít és max idegesebb lesz, de semmiképpen sem lesz neki jobb. 

Beszélgettem egy korombéli emberkével arról ott kint, hogy mi van nálunk, kérdezte. 5 percben próbáltam összefoglalni neki. Csak hogy tudják, mit gondolhatnak rólunk, vagyis talán a politikánkról, leírom mik voltak időrendben a reakciói:

1 perc vége: kerek szemekkel nézett;

2. perc vége: szűkült szemmel nézett, kicsit fejcsóválva;

3. perc vége: néha elnézett balra és jobbra mellettem, függően attól, milyen nő ment arra;

4. perc vége: elengedett egy halk "aha" jelzőt, és már a holdat nézte;

5. perc végén megkérdezte:

- És te, figyelj csak, a gyereked mit is sportol, mit mondtál, hogy olyan jó széles válla van?

Capisci?

SZDSZ - SZerelem Dobzse SZáguldás

Vagy lehetett volna akár SZéteső Demokrata SZövetség, vagy egyéb hasonló frappáns szójáték is a cím. De nem, mert az „esz pí esz”-re hajazás könnyedebb, nyáriasabb. Nem mondhatnám, hogy rettentően a szívemen viselem az SZDSZ sorsát, és még szakértője sem vagyok a pártnak, sőt szimpatizánsnak sem lehetne nevezni engem. Egy párt, értelmezhető nézetekkel (alapesetben), ugyanakkor pedig az iskolapéldáját hozzák annak, csak kicsit nagyobban, mint amit az MDF bírt tenni előző sok-sok évben. Végy egy pártot, egy egészséges közép-pártot, amely aztán egyszer csak mérleg nyelve lesz. Aztán mikor már kialakul melyik mérlegnek is lesz a nyelve, adj hozzá néhány olyan dolgot, mint „emberek vagyunk, meg kell élnünk valamiből”, meg olyanokat, hogy „a párt szellemisége a fontos, a kezdeti értékrend továbbvitele”. Na ha ezt a kettőt összegyúrod, kijön az, hogy SZDSZ.

Aztán egy szép napon rájössz a hírmorzsákból, hogy ez bolondság.

Ugyanis vannak a Dobzse régi, alapítónak számító tagja, mint pl. Pető Iván, akinél bár kevés unszimpatikusabb embert ismerek, de azt nem lehet mondani róla, hogy műveletlen lenne, ne lenne retorikája, egyszóval azért célszerű odafigyelni rá, ha az ember teljes képet szeretne egy politikai eseményről. Meg persze további neveket lehetne sorolni, úgy, mint Kis János, Hack Péter, Demszky Gábor, Solt Ottilia, Magyar Bálint, Tölgyessy Péter, TGM. Ugyanakkor mondom, nem vagyok az SZDSZ szatellit szervezete, tehát bizton kimaradtak nevek. Ez a névsor azért anno fémjelzett egy számomra ugyan nem feltétlenül tetsző irányzatot, de azt mindenképpen ki kell emelni és el kell ismerni: így együtt bizonyos szellemiséget, intellektuális kisugárzást azért jelentettek ezek az emberek, és az is tény, hogy sok-sok botorságot azért nem követtek el. Egy egészséges demokrácia egyik pólusai voltak ők, akiknek konstruktív hozzáállásával lehetett az akkori világot meggyúrni olyanná, mely mindenki számára élhetőnek bizonyult.

Aztán ha ugrunk az időben a közelmúltra, akkor SZDSZ ismét mérleg nyelve pozícióba került, de ekkor már a pénzügyi, gazdasági világ néhány „jeles” munkatársa is odaszegődött Dobzse mellé, ők már közel sem politikai szándékkal, hanem nyers, ösztönszerű üzleti céllal. Ez az üzleti ösztön sem elutasítandó, de egy politikai pártot szinte 100 %-ban erre a célra felhasználni, nem jó, pont odavezet, ahova az SZDSZ jutott. Gondolok itt Kóka Jánosra, például. Sosem állította be magát politikusnak, és kis hazánkban azt gond nélkül el lehet sütni, hogy úgy vagy politikus (aki elvileg nem pénzért tesz napi 10 órában a társadalomért), hogy nyíltan azt mondod, te nem is vagy az, de azért pártelnök leszel, és közben nem igazán kezdesz elszegényedni…. A politikával mindenhol együtt jár valamiféle hatalom, a hozzátartozó ilyen-olyan pénzkereseti lehetőségekkel, de mielőtt ember erre az útra lép, dönthet. Tehát itt is, már kimondott szinten, dönteni kellett: 90% pénz és 10 % politika, vagy 10 % pénz és 90 % politika…. Hát döntöttek.

Amúgy a külsőségek megőrzése iránti törekvés eltűnése a mindennapokból már nem is tűnik fel, ha értik, mire gondolok.

Szóval szegény szabad demokraták (most jut eszembe, vannak fogoly demokraták is? – hm..), eljutottak oda, hogy akkor elég viharos vizeken most ők a mérleg nyelve, de nem koalícióban, hanem úgy „nur so”, külön. Azt most hagyjuk is, hogy akkor mi az alapja ma a többségi kormányzásnak, ebbe ne menjünk bele, amikor ikszelni kellett, volt. Nos, tehát eljött az, aminek el kellett jönnie, dönteni kell egy párton, szervezeten belül is: akkor merre. Régi értékrendek felé, mellyel még népszerű volt a párt, amolyan „értelmiségi platform” mentén, vagy akkor nyersen felvállalt pénzvilág irányába, minimál szinten tartott „elviséggel”. Fodor Gábor valószínűleg eljutott odáig, hogy akkor vielen dank, ennyi elég is lesz nekem, sőt, nem csak valószínűleg, mert meg is lépte.

És jött az új név: Retkes néven. Nem akarok élcelődni, mert nem tehet róla, és tényleg ez aljas dolog lenne, de azért azt lássuk be, ez nem a legjobb PR fogás ever…..

Nos, az említett úriember kiállt, és erősen, szinte diktatórikusan közölte: az SZDSZ vissza akar térni az eredeti útra. Ez a mondat az olyan embernek, mint én, aki még emlékszik a többpártrendszerre (a 2 az nem több), jól hangzik, legyen minél több választási lehetőségünk. A meglepő fordulat ekkor jött: említett úriember nyilatkozatára, mely szerint a párt visszakanyarodna az eredetekhez, a régi alapítók sora tette közzé nyilatkozatban, hogy akkor most ő ennyi, game over, kiszáll, au revoir, buona notte.

Úgyhogy ekkor következőekre gondoltam:

-         az általam szellemi vezéreknek hitt emberek, most, hogy a pénzügyi oldal leépül (elvileg), kiszállnak, ergo ők is azt az oldalt támogatták (érdekeltté váltak volna?!?);

-         nem tetszik nekik Retkes úr neve, és helytelenül valamint elítélendő módon, a név alapján döntöttek;

-         Fodor Gábor távozása miatt léptek tova;

-         csak úgy léptek tova, de „időzítésileg” lenne még min csiszolni;

-         a nyilatkozatuk eltévedt a postán mikor másfél éve feladták;

-         nem értek semmit a politikáról

De akkor meg minek írok itt?

Meg most akkor mi ez a vastag boríték itt előttem telis tele monopoly pénzzel, ráírva kézzel, hogy „teszt-üzemmód”?

Igen tisztelt Hölgyeim és Uraim, tisztelt Olvasók. Mellőzzük a nagy szavakat, és a blog címéhez méltóan legyünk közérthetőek. Párhuzamok vannak, és még ha ezen kis írás elolvasása után nyilván nem kevesen fogják azt kívánni, bárcsak lógnék egy lámpavason, sajnos a párhuzam, az párhuzam marad. Még ha az szubjektív is.

Nem voltam ott Versailles-ban, és nem voltam ott a soros EU parlament nyitó ülésén sem, így vegyük úgy, hogy fantáziálok.

Azt fantáziálom, hogy mi, magyarok, büszke nép vagyunk. Sok, sőt, rengeteg szempont alapján még büszkék is lehetünk erre, és így teszek én is. Büszkén gondolok megannyi tudósunkra, méltán vagy méltatlanul elfeledett történelmi személyiségeinkre, a haza büszke fiaira, azokra, akik esetében már-már talán azt lenne illendőbb, mondani, hogy a haza az ő fiuk, és nem fordítva. És kihúzom magam, mikor külföldön egyszer csak szóba kerül a sport, és sorolják a magyar vízilabda, kajak kenu, sőt, a régi foci méltán patinás neveit, vagy akár művészeket, zenészeket. Ilyenkor dobban egyet valami belül, és hát igen, kihúzom magam picit.

Aztán meg fantáziálom azt, hogy ott vagyok Versailles-ban, a béke diktátum születése közben, a tárgyalásokon is ott ülök, ahova minket meg sem hívtak, megjegyzem ezért is diktátum, nem szerződés. Aztán akkor is ott vagyok, mikor egyéb fórumokon 1920. január közepén és végén a magyar küldöttség állig hagyományos vitéz ruhába öltözve jár-kel, kiemelve ezzel kik vagyunk, mik vagyunk. És azt is látni vélem, hogy a rengeteg, hazánkat körülölelő ország küldöttje a ruha láttán (is) azt mondja magában: „nanana, azért ezt mégsem kellene…tudjátok mit, azt az „apró kis módosítást” amit benne akartunk hagyni a szerződésben, azt ugyan vegyük már ki…ezeknek??”

És azt fantáziálom, hogy mindenki érti mire gondolok, mindenki átlátja, hogy nem a ruha teszi a gondolatot, nem a ruha okozza egy ország vagy egy nép megítélését, vagy hatalmi poizícióját. De ott, ahol ez az egyetlen olyan eszköz, amivel figyelmet kelthetünk, nos….ott figyelni kell, milyen „figyelmet” keltünk, és érteni kell, hogy a vitéz ruha vagy a mellény, bármennyire is kifejezi az adott ember, vagy csoport nézeteit, lehet, hogy az országnak épp hatalmas kárt okoz. És okoz.

Azt is fantáziálom, hogy Brüsszelben ülök az EU parlament üléstermének egyik csillárján, és nézem, ahogy számomra rendkívüli módon unalmas öltönybe burkolózott férfiak és kosztümös hölgyek telítik meg a termet, míg be nem vonul a Jobbik képviselője, szép magyar gárdista ruhában. Megijedek a csilláron a fehér ingtől és a fekete mellénytől? Nem nagyon. Mások a sorok között, ott lent, megijednek? Lehet. Rossz érzéseik támadhatnak? Lehet. Rossz ez nekünk? Lehet. Na ennyi elég is. Ha lehet, hogy rossz nekünk, akkor az rossz is lesz. Semmi bajom mondjuk egy juhásszal, sőt beszéltem már többel, és minden percét élveztem, ahogy beszélnek, amit mondanak, hihetetlenül emberi volt és vagy fiatalodtam 10 évet. De ettől még egy juhásszal nem beszélnék egy ország EU finanszírozási kérdéseiről, mert ha szót adnék neki, mondaná mennyire beteg a puli, és hát egy körömvágó is jól jönne, de mégis….ezt én, nem érteném ott, és nem tudnám ezt megjeleníteni a források elosztásának érvei között, így bár beszélnék vele minden másról, de a lényegről nem.

Gyakorlatilag nem vagyunk beljebb, hogy T. Jobbikos képviselő ott ül, ha és amennyiben úgy ül ott, ahogy múltkor tette.

Meghatározza az elkövetkezendő EU ciklus „hangulatát” a T. Képviselő fellépése? Azt fantáziálom, hogy igen. Aprócska kis jelenlétünk legalább már ennyivel is abszurdabb lett, ennyivel is nő a „komolysági” faktorunk, és ennyivel is „jobban” figyelnek majd ránk ott kint.

Ez nem a jobbik megoldás volt Hölgyeim és Uraim, hanem a rosszabbik.

De persze ott kint azt sem tudják, hogy milyen az, mikor szabályosan közlekedve az úton elém (eléjük) vág egy bivaly nagy motorral egy úriember, nagy-Magyarország képével a hátán, és szép nagy „Árpád-sávos” zászlóval a motor hátulján, és még egy, és még egy, és ha nem fékezem, akkor nekem jönnek, és még csak meg sem köszönik, hogy elengedtem őket. Mert az akaratukon kívül minden, így a valóság rögös talaj is, nos, az mind mind indifferens…

Tisztelt uraim a motorokon itt és uraim hölgyem az EU-ban ott kint. Ha megelőznek, leszorítanak, kirekesztenek egy konzervatív értékrendű közép-jobb érzelmű embert, mint én, akkor az „nem jó”. Leszorítják, mert ott van, ahol Önök épp lenni akarnak, szépen kiöltözve, „senki mást nem sértő módon”. Honnan tudná szegény motoros, hogy én az lennék? Jah, kérem, tegye azt, mintha mindenki az lenne…és akkor belépnek az „egymás iránti tisztelet”előszobájába. Mondjuk, ha meg ez nem érdekes, akkor nekem miért is kellene fékeznem? Hm….

Zavar, hogy hazánk kisebb lett, mint a fele? Igen.

Zavar, ahogyan ez megtörtént? Igen.

Zavar, hogy a kommunizmus idejét kivéve állandóan ezen sírunk? Igen.

Tudunk ellene tenni bármi olyat, ami egy átlag európai ország lakóját nem bántana? Nem.

Tudnak más, hozzánk hasonló méretű és adottságú országok jól élni, és előre nézni? Tudnak.

És mi, tudunk? ……… Szeretnénk?

Párhuzamok vannak, ruha-ruha; sors-sors; vélemény-vélemény; ok – okozat……..

Zárásként annyi: ha 5 percben kellene most T. Jobbikos képviselő, elmondania Önnek azt, hogyan tudná kint Brüsszelben a magyar „keretszámokat” esetleg jobbá tenni, és ezért ott milyen úton indulna el, menne? Sikerülne?

Mert ha egy olyan képviselőt megkérdezünk, aki látta Önt ott kint, és hallotta is, nos, az a képviselő kevesebb, mint 15 másodpercben ki tudná fejteni nekünk, miért is nem fog soha odafigyelni arra, amit Ön mond, higgye el, el tudná mondani. Aztán a maradék 4 perc 45 másodpercben meghallgatja majd a szlovákokat…….

Azt fantáziálom, hogy nem írok most többet erről…

Nos Kedves Olvasó,

Akkor jőjjön itt alant egy kis vers, igen rövid, de érthető darab, egyik kedvencem, plágium terén nem lehet gond, kérésre elárulom a szerző nevét.

Jó szórakozást!

Szép napot ismét Mindenek!

Terhelhetőségi szintem ismét elérte a határát, már ami a „nem hallgatunk azokra, akik esetleg értenek hozzá, de azt tudjuk, hogy csak az jó, amit mi gondolunk” témaköröket illeti, és hát nálunk ez gyakorlatilag mindenre vonatkozik.

Engedtessék meg tehát, hogy egy eleddig nem nagyon hangoztatott szemszögből vizsgáljam meg Hazánk állapotát az egészségügyi ellátás tekintetében. Röviden: hagyjuk már ezt a Hospinvest vs népjóléti eü ellátás témakört, nézzünk bele más forgatókönyvekbe is.

Legyen az, hogy most felejtsük el a különböző pártok nézeteit, ötleteit, a különböző szakbizottságok által „elvégzett” szellemi szpartakiádok végeredményét pedig tekintsük meg sem történtnek. Mondjuk így hirtelen belegondolva ilyet nem is hallottam eddig publikálva olvasható módon, de ez más történet. Próbáljunk a saját pénztárcánkkal gondolkodni, és ebbe próbáljuk integrálni államunk dicső költségvetési mutatóit és a Kalevalához hasonló módon emészthető irányszámokat.

Nos.

Adott egy kórház, mely rendelkezik mind járó-beteg (értsd: sztk), mind fekvőbeteg ellátással. Tegyük fel, hogy ez egy a közepesnél picit nagyobb intézmény, legyen, mondjuk megyei szintű intézmény, ilyen van Budapesten és több vidéki nagyvárosban is. Nos, akkor gondoljuk végig, hogy ezek hogy működnek általában: rendelkeznek például a költségvetés (biztosító útján vagy „egyenesben”) felé fennálló tartozással, mondjuk 1,2 MRD forint összegben, és ezt a számot évente úgy 200 millióval növelik, a tartozást törleszteni nem tudják, a finanszírozási rendszerből nem tud értelmezhető összeg befolyni, az orvosok nagy része már, mint vállalkozó számláz, stb. stb.. A finanszírozási rendszer logikája amúgy arra épül, hogy ha egy osztály több beteget lát el, mint előző évben, akkor kevesebb pénzt kap, de ha kevesebbet lát el, akkor is. Okos.

Tehát az intézmény évről évre egyre többel tartozik az államnak (végső soron saját magának), a finanszírozási rendszer pedig nem „tud” többet adni. Ezért pedig felújításra nem nagyon van lehetőség, max pályázati pénzekből, azt viszont az intézményen belül nem tudja kezelni senki, mert az intézményeket kevés kivétellel általában olyan ember vezeti, aki inkább orvos, mint igazgató, és ha van is külön gazdasági szakember megbízott vezetőként az orvos-igazgató mellett, az ő szaktudása híján van az „orvos-szakmai” szempontból fontos rálátásnak.

Ott tartunk, hogy akkor az intézmény csak azért tud működni, mert az állam lép be költségviselőnek. Ez fejlettebb országokban némely esetben elfogadott felállás, csak ott azért úgy kb. 35-40 éve példamutató módon adóznak az emberek és megbízható és stabil a költségvetési fegyelem, így „van miből”. Más esetekben pedig, mint például az Egyesült Ál(la)mokban, aki rendelkezik biztosítással és igazolt befizetéssel, vizsgálható. Aki nem, az felejthető. Ez azért meg a másik véglet.  Lehetne ezt oly módon megoldani, hogy nagyjából mindenki jól járjon, értsd: a betegek legyenek ellátva a megkívánt szinten, a kórház tudjon, ha nem is fejlődni, de szinten maradni, a költségvetés pedig ne nettó költségviselő legyen? Lehet.

Az adott intézmény egészét (!) pályáztassák meg eladásra, de nem „kótyavetye mari néni” alapon, hanem okosan, ami következőket jelenti:

-          a vételár áll: ingatlan értéke + berendezések értéke + kórház tartozása;

-          megkövetelt tartozék: munkavállalók megtartása;

-          kötelezettség arra, hogy az intézmény még 25 évig eü intézményként működjön.

Bővebben ez úgy nézne ki, hogy például az intézményt, mint ingatlant megveszik közel piaci áron (nem fejlesztési területként, mert nem lehet átalakítani irodaházzá, szállodává), állapota miatt ez vélelmezhetően a valódi ár-potenciál 70 %-a lesz. A berendezések értéke és a tartozás átvállalása és részbeni megfizetésén van a hangsúly. Számokkal:

-          Kórház, mint ingatlan: 4,8 MRD forint;

-          Tartozás: mondjuk előző 7 évé, diszkontálva, kamat, stb.: 7,0 MRD forint;

Ez így összesen 11,8 MRD magyar forint a költségvetésbe, prompt.

Ezt követően a kórház és rendelőintézetbe járók részben kiválnak a TB körforgásból, és az intézmény új tulajdonosával kötnek szerződést, biztosításhoz hasonló jelleggel, 3 kategória közül választva, amikhez igazodik a havi díj és a kapcsolódó szolgáltatások (bocs az idióta kategória nevekért):

-          bronz: havi 5 ezer forint;

-          ezüst: havi 10 ezer forint;

-          arany: havi 25 ezer forint.

Vegyük azt, hogy egy ilyen intézményhez kb 50 000 ember tartozik, úgy, hogy ebből 30 ezer ember bronz, 15 ezer ember ezüst, és 5 ezer ember arany kategóriába esne bele (nézze meg mindenki mennyi pénzt költöttek rá vagy magára az elmúlt években, és meg fognak döbbenni, hogy akár lehetne mindenki az arany-ban is).

Ez egyszerű matekkal:

30 000 x 12 x   5 000    = 1,8 MRD HUF / év;

15 000 x 12 x 10 000    = 1,8 MRD HUF / év;

  5 000 x 12 x 25 000    = 1,5 MRD HUF/ év

Összesen                           5,1 MRD HUF/ év

Vagyis az intézmény éves bevétele 5,1 milliárd, ami a vételár 43 %-a……. És ez 1 év alatt….. Levonva működési költségeket, adókat, minden egyéb a működéshez kapcsolódó terhet, számolva megmaradó 10 % profittal évente az évi 510 millió, vagyis a vételár majdnem 5 %-a, ami nemzetközi szinten abszolút megállja a helyét.

Ebből mi következik? A kórházat eladják, igen, de kötelezettségek vállalása mellett, kórházként kell tovább működnie, a betegek európai szintű ellátást tudnak kapni, az orvosok, nővérek, egyéb személyzet bére is elkezdhet felfelé kapaszkodni. Az állam pedig az egészből jövedelemre tud szert tenni, hosszú távon is, mert az állami biztosítási rendszerhez is lehet kacsokat találni.

Fentieken túl még van 1 fontos tényező, az pedig a szociális jellegű ellátás azoknak, akik nem rendelkeznének „biztosítással”. Erre szintén a keretszerződésben lehet kötelezni a vevőt, hogy az éves bevételeinek x %-át kötelesek erre fordítani. Ez az egész rendszernek a gyenge pontja, ezen kellene a legtöbbet gondolkodni és ezt kellene a legalaposabban kidolgozni, mert a kérdés morálisan is több szálat érint. Ugyanakkor a hazai „berendezkedés” elmúlt 50 éve alapján erre mindenképpen szükség van.

Ugye, hogy nem bonyolult, ugye, hogy nem ördögtől való? Külső finanszírozó bevonása, folyamatos állami kontroll, tevékenység kötelező megtartása, ellátási színvonal megtartása majd lassú, de biztos emelése.

Én megfontolnám.

Szép jó napot!

Idővel nem állok nagy barátságban ezekben a napokban, ezért hát úgy döntöttem, hogy a reklámokkal foglalkozó blogomból emelek át ide most egy korábbi bejegyzést. Csak hogy legyen mit olvasni.

Jó étvágyat hozzá!

amúgy ha valakit érdekel: www.rek-lama.blog.hu

És akkor jőjjön:

Az ember gyanútlanul terül el kiült foteljében a tévé előtt az estébe hajló munkanap végén, amikor az aznapi értekezletek emléke már csak sajgó pont valahol a homlok mögött félúton a tarkó felé, amikor a másnapi teendőket már lehetetlen sorba venni fejben, amikor a tévében gyakorlatilag mehetne az "Egy kárász nehéz tele" című film is, az sem bírna kizökkenteni a lineáris vegetálásból. És ekkor mint egy jó hírekkel és pihe puha tollakkal felszerelt égi angyal besurran jobb oldalról (katonailag 14.30-ról) az ember Kedvese (elmaradottabb társadalmakban "feleségként" is jelölt lény), aki mintegy váratlanul az ember elé tesz egy jó gombapörköltet. Mielőtt még bárki megvádolna, hogy egy lerobbant lőszergyár éjjeli portásaként lennék tevékeny állampolgár és félig-meddig hivatalos GDP termelő aki minden este lyukacsos lila újjatlan pólóban nézek aktuális mulatós slágereket, elárulom, hogy a gombapörkölt (latinul: cibus fortunatii) nálunk nem mindennapos étel, és gyakorlatilag a földeken verejtékezve dolgozó jobbágyoknak állítunk emléket azzal, hogy évente mintegy 1 alkalommal ilyet fogyasztunk (a hétvégén gazoltam, respect a földön dolgozóknak - a szerk). Nos, Kedvesem mosolya mellett a gombapörkölt is igézőnek bizonyult, így megfontoltan előredöntve fejem, küzdve a nyakizmok öregkori renyheségével valamint az ujjbegyemet átégetni készülő hőálló tállal, megmerítettem villám a mennyei mannában. Élveztem az ízkavalkádot, ahogy az ízlelőbimbóim úgy reagáltak az ételre mint egy ősbeduin Stephan Peterhanselre amint 285-el elszáguld mellette. A gomba az egyetlen étel, mely képes az ember szájában gyakorlatilag 25 ízt felidézni, függően a szedéstől eltelt időtől, valamint a tárolás mikéntjétől (hűtő-hivatalos-korrekt; vagy zacsi-pult-marhahús mellett). Már benne jártam az ízekben, elhagytam az utolsó letérőt is, amikor felcsendült a tévében a reklámblokkot jelző fanfár, és a készülék automatikusan hangosodott 2-3 pálcikányit (kezdőknek: volume szabályozás, up - down).  Erről a jelenségről többen tettek már említést, célja röviden az, hogy aki elaludna egy jó kis dokumentumfilmen ("Egy kárász nehéz nyara"), az lesz szíves felkelni és sasolni, amint meggyőzik arról, hogy eddig egy idióta volt mert olyan fogkrémet használt, amit annak előtte harckocsik összeragasztásához használtak. Amint haladtunk a reklámok világában, felhangzott egy úriember dörmögő hangja, miszerint most pedig egy romantikus női sorozat következő része jön. Erre persze a rutinos hallgató elnéző mosollyal a szája szegletében reagál, hogy ugyanmá', hát ez még reklámblokk, milyen film?! És ekkor mintegy bravúros vágással egy közepesen jómódú háziasszony jelenik meg a képernyőn, pszichológus kéztartással, és száját kinyitva elmondja azt a mondatot, mely sosem látott elégedetlenkedési hullámot váltott ki emésztőrendszeremben: "most, hogy a férfiak elkapcsoltak, nyugodtan beszélhetünk a hüvelygombáról".......... Lehet, hogy az idézet nem pontos, de a lényeg így is "átjön". Ekkor én, aki gombapörköltet fogyasztottam épp a gondos családapa kiült foteljében, lenéztem a tányéromra, és egyből az jutott eszembe, hány háziasszonyt kellett ezért a zöldségesnek feldolgoznia, hogy ezt megehessem.... Diszkréten felmentem bicskába, kezemben a tálcával, lábammal próbáltam egyensúlyozni, hogy felálljak, majd a tálcát letéve, egy nagy nyelés után ránéztem a páromra, és azt láttam, hogy kikerekedett, lelakkozott szemgolyókkal néz a képernyőre. Éreztem, hogy rámnézne, de miután jól nevelt Nő, nem akart volna szemberöhögni, így nem mert felém tekinteni...

Ez volt az a pillanat, amikor a gomba kifejezés számomra új értelmet nyert. Gyakorlatilag hivatalossá vált, hogy a gomba az nem étel, hanem betegség. Olyan érzésem lett, hogy ezután a farok sem a kutya hátsó felén lévő nyúlvány lesz, hanem a férfi nemiszerv felhasználása társaink csökkent szintű agyi képességeinek jelölésére, és mindezt hivatalosan lehet majd tenni. És ezen elindulva a köcsög elnevezésű népművészeti használati tárgynak is új nevet kell majd találni ugye.....

Ezután körömpörköltet sem fogok enni, hátha körömágy-gyulladás oder aber lábgomba reklámba futok bele vacsoratájt, arról nem is beszélve, mi lesz, ha zsíroskenyeret majszolnék az "Auditológusok félórája" című műsor közben.

Szóval azt hiszem új fejezetet nyitottunk magunknak, vagy talán nyitottak nekünk. Ne hallgassunk el semmit, mert az nem humánus..... Mondjuk ki bátran reggel-délben-este, hogy a gomba az a barátunk, és a köztük megbújó gonosz gombákat irtani kell, ne rontsák a többi gomba hírnevét. Pedig el kellene csak hinni, hogy mindenkit nevelt valaki, rosszabb esetben az élet, és el tudja képzelni, hogy ha "ilyen" gondja van, azt orvossal is meg lehet beszélni, és nem feltétlenül kiváncsi rá mindenki, kortól, nemtől és vacsorától függetlenül. Nem azt mondom, hogy szőnyeg alá minden felvilágosítással, csak azt, hogy bízzunk már magunkban annyira, hogy tudjuk, mi a megfelelő megoldás arra, hogy a nem megfelelő gondoskodás elmaradása miatt ne essen le a lábfejünk a bokánkról, onnan, ahova eredetileg szánták.

Vagy például tehetnék a hasonló reklámokat pl este 22.00 utánra is, hiszen ha folytatjuk a gondolkodást az idézett reklám szerzőinek fejével, rájöhetünk, hogy nem vesztenek célközönséget este későn, hiszen szegények akik ebben szenvednek, úgysem tudnak aludni..... Vagy szélsőséges esetben a gyógyszertárakban lehetne ezt hirdetni....hátha oda megy az, akinek ilyen gondja van.

Nos véreim, kedves fogyasztók, lássuk be: nem minden gomba jó pörköltnek, és nem minden reklám jó a fogyasztónak. A vacsorát fogyasztóknak pedig méginkább kínos lehet a helyzetük, és egy kedves asszony jóindulatú fősztje válhat ilyenképpen a média martalékává.

Nem kezdünk pozitív irányultságú szöveget nem-mel. Nem.

Ennek ellenére, vagy éppen ezért legyen az, hogy gondolkodjunk el azon, mi lenne, ha alakítanánk és/vagy alapítanánk egy pártot. Gondoljuk végig, mit kellene tennünk, mit tudnánk ajánlani elsöprő győzelem esetén, ilyesmik. Vagy ha nem, hát nem.

Először is kell egy frappáns név. Olyan, amitől az emberek azért nem lesznek libabőrösek, és a tisztes családanyák sem kezdenek szerelmes leveleket írogatni nekünk, de mindenki számára legyen közérthető, legyen mondanivalója, de legalábbis meg lehessen jegyezni. Legyen mondjuk.....hogyasszondja..........ja, és kell egy szlogen is, rögtön mögé....lássuk:

KEP - Korrekt Emberek Pártja - "Se több, se kevesebb"

FPP - Független Politika Párt - "Az, ami"

SZSZSZP - Szakadár Szabad Szakszervezet Párt - "mi is röhögünk"

LDP - Lehetne Dolgozni Például - "Majd ti!"

..és folytathatnám, a lényeg azonban az, hogy a névből nem árt, ha kiderül az irányultság, a cél, és az, hogy kiket is várnuk majd mint tagok. Ezért legyen a nevünk FPP.

Nos, ádáz polizikai gerilla tervünk következő lépése legyen az, hogy adjunk a párt mögé néhány alap-gondolatot, ismérvet, ami alapján a T. Választópolgár majd gondolkodni tud, hogy akar-e belőlünk repetát, vagy sem, vagy esetleg már a menü olvasása közben kér más valamit. Akkor jőjjön néhány felvállalahtó idea, irányelv:

- több évre előre számítható kötelező kiadások az adózók oldalán, értsd: legalább 3 évet átfogó adózási struktúra, mely alapján az emberek tudják mennyi pénzük lesz, a vállalkozások tudnak előre tervezni, és nemutolsó sorban az állam is képet kaphat jövőbeli bevételeiről;

- egyszerűen átlátható egészségügy, ahol ésszerű, ott a privát tőke bevonása, diverzifikáció, értsd: statisztikai adatok és a hazai "szokások" figyelembe vételével készült ellátási térkép felállítása, az alapszolgáltatások (ezt definiálni kell, alapszolgáltatás nem csak egy orvos meglátogatása megfázás esetén, hanem egy vakbél műtét is) közel ingyenessé tétele; ellátási kategóriák felállítása; költségsávok bevezetése; szorosabb, naprakészebb biztosítói háttér; nyilvános számok a tervezés szakaszában, folyamatosan az államni oldalon, biztosítók számára kötelező költségviselések előírása;

- stabil, értelmezhető és tervezhető szociális védőháló és ellátási rendszer felállítása, értsd: alanyi jogon járó család-"ösztönző" programok letisztítása; rászorultsági körből kiszűrni a potyautasokat; sávos elosztás össz-családi jövedelmek arányában, stb. stb. Érezze az ország állampolgára, hogy biztonságban van, a jövedelemtermelés szükségessége azonban nem hangsúlyozható eléggé!!;

- az ország az ország, se nem részvénytársaság, se nem joviális gazdag nagybácsi, értsd: olyan egységeshez közeli jövedelem-elosztó rendszer felállítása a fenti pontok alapján, melyre alapozható egy állam által "felügyelt", vagy inkább állam által szabályozott gazdasági növekedés, nem irreális módon;

- realitás, értsd: realitás. Fogadjuk el, hogy nem lehet a helyzetünkből 1 év alatt kijönni, nem lehet külső segítség nélkül már megoldani a túlélést, nem kell azonban értelmetlenül és kapkodva minden segítő kézért nyúlni, még nem. Meg kell, hogy értsük: az állampolgáraink nélkül, nélkülünk nem tudunk relevánsan előrelépni. Sőt, a gödör széle felé sem tudunk elevezni. Mi csak azt ígérjük, hogy tervezhető számokkal, közösségi felelősségvállalással a jövőre nézve, értelmesnek remélt elosztási és költségviselési elvek alapján fel tudunk állítani egy olyan elképzelést, mely segítségével 3-5 év alat fel tudunk érni "vélt önmagunkhoz" úgy, hogy az 5. évben nem kell megint ugyanezt mondani, hogy még 3-5 év, és mindjárt-mindjárt, mint ahogyan az 19 éve történik.

Hát nagyjából ennyi lenne a dolog. Persze tudom én, hogy a fontos kérdéseket csak felülről karcoltuk, és sokkal több fontos problémát kellene még érinteni, de valljuk be, kell azokat itt, és most megtenni? Nem.

Még valami: a párt finanszírozása. Hát lássuk:

- kapnánk állami juttatást. Elszámolnánk vele tisztességesen, a benzin számlától az irodák bérleti díjáig? El hát, miért tennénk mást? Semmi értelme nem lenne másképp cselekedni.

- lenne talán 2-5 potentáltabb magánember aki besegítene, szigorúan "fekete doboz" alapon. Beszáll, nyilván bizonyos érdekei mentén, de a berakott pénzek felett a párt miondenkori közgyűlése dönt. Ennyi.

- tudjátok mit? Legyen tagdíj. Jelképes. Emberenként évi 500 HUF. És kezdjük azzal, hogy ezt az összeget lekötjük, veszünk belőle államkötvényt, mert hiszünk magunkban. És amikor itthon árvíz van például, akkor kivesszük, és ha többre nem, párszáz homokzsákra elég lesz. De ha az a pár száz zsák megment 2 házat, már megérte ez az egész tagdíj dolog.

Költenénk például kampányra?

- most.....? Dehogy. Figyelemfelkeltő rendezvények, ahol emberek kultúráltan szórakoznak. Ennyi. Ez manapság úgyis már-már feltűnő.....

Egy fontos dolog lenne.......és azt hiszem ez lesz a legnehezebb kicsiny pártunknak. Mi úgy politizálnánk, hogy arról beszélnénk, mi hogyan képzeljük ekl a dolgokat, és nem, hangyúlyozom NEM a többi párttal foglalkoznánk. Aranyos, okos emberek ők is, de ezt majd elmondják ők magukról. Nálunk lenne nyílt vitafórum szakemberekkel, "everybody welcome" alapon. Mert ha jól megy, mindenkinek jól megy majd. Előbb termeljük meg, aztán majd mindenki profitál belőle a saját világában. A nyugdíjasok a nyugdíjukban és növekvő unokáik növekvő számában; a családok  a biztonság-érzetben; a cégek a térnyerésükben. Nem bonyolult.

Szóval ha valakit érdekel a dolog, hogy előre menjen ez a közös szép szekér, hát gondolkodjon hasonlóban, egyszerű elvek és gondolatok alapján.

Nem sátántól való az egymás mellett élés, akár lehet közösen is gondolkodni, és még jól is el tud sülni. Csak van rá igény.......nem..?

Pártot ide!

Legfelsőbb Bíróság Elnöke.

Ez az a poszt, mely immáron közel 1 éve betöltetlen hazánkban. A közember számára ez azt jelenti, hogy az "igazságszolgáltatás itélkezési oldalának első embere" ma kis hazánkban nem létező fogalom. Illetve egész pontosan egy fogalom, semmi több. Mint minden más szervezetben, itt is vannak olyan döntések (értsd: aláírandók), melyeket csak az elnök hozhat meg. Ilyenek ez esetben most nem születnek. A történetben akár ez is ölég kínosan hangzik, de ez "kifelé" is nagy blama nekünk.

Sokan azt tanulták, hogy az igazságszolgáltatás klasszikusan 3 ágra oszlik, pontosan azért, hogy az ítélkezés, a végrehajtás és a "nyomozás" egymástól függetlenül tudjon működni, többek között azzal a céllal, hogy az adott eljárás során fel se tudjon merülni elfogultság, befolyásolás, egyéb, amúgy elég hungarikum jellegű cselekedet. Nem azért mondom ezt, hogy nagy hazai össznépi sportjainkhoz (önsajnálattal vegyes pesszimizmus; dolgok rossz értelmezése; rossz időben rossz döntés "meghozása") újabb számot adjak hozzá, de azért illene már legalább megpróbálnunk nem tök hülyének nézetni magunkat mások előtt. Máshol a világban is vannak érdekes esetek, de ezt ilyen nyíltan analfabéta módon mi azért nagyon profin csináléjuk. Ez nem egy olyan téma, melyet az aurópai átlagember figyelemmel kísér, de a gazdaság és a tudomány oldalán felbukkanó nemzetközi értelmiség azért erre majd felkapja a fejét. Illetve fel is kapta.

Rövid összefoglaló: n-edik nekifutásra úgy tűnt, van egy jelölt, akit minden párt elfogad. Ez elvileg azért lenne fontos, hogy a leendő Elnök majd teljesen függetlennek ítéltessen. Azért itt már érzek én egy csavart, mert például egy politikusok által megszavazott emberről azt feltételezni, hogy teljesen független, legalábbis kérdéses lehet. De ez az én véleményem. Majd jön a titkos szavazás, és kiderül, hogy a jelölt mégsem kapja meg a többséget. Hoppáré - mondta régen Sanyabá a focipályán mikor a 7 éves gyurika kilőtte a friss varrást a bal pipából. És Sanyabának igaza van, ez hoppáré.

Vegyünk néhány forgatókönyvet, végén tömör szubjektív véleménnyel.

Scenario 1.

A kormánypárt nyomott nem gombot:

tudniuk kellene, hogy alattuk már nincs ló, az bizony elment legelni, köszöni szépen. Ezért maximum már csak a levegőt tudják sarkantyúzni. Ha arra gondoltak, hogy amúgy nem is támogatják, de a nyilvánosság előtt azt mondják, hogy igen, majd jól nemet szavaznak, és az egészet a Fideszre kenik...nos, ez nem túl okos gondolkodás. A jelenlegi zsigerből való hozzáállás mely a magyar ember sajátja napjainkban ezt nem nyelné be. Ha meg ezt nem gondolták végig, csak simán nemet nyomtak egy nyilvános igen után, nos, akkor az a balgaság kategóriája.

Scenario 2.

Az ellenzék nyomott nemet:

Hát....sok mindent tudok feltételezni a Fidesz-KDNP-ről, de ezt talán mégsem annyira. Felesleges lett volna. Egy ekkora svindli már-már Columbo legádázabb ügyfelének is dícséretére válna. Igent monduk a nyilvánosság felé, majd leszavazzuk a "saját" emberünket, és az egészet az MSZP-SZDSZ bagázsra kenjük. Miért is? Lesz várhatóan 67% többségünk a következő ciklus elején? Igen. Kell még a népet arra inspirálni, hogy "burn all mszp related people"? Nem.

Egyetlen indokot tudok elképzelni az ellenzék oldalán, miért tették volna. Mégpedig a Sólyom László Elnök Úr elveivel egyet értők, ámde eleddig bizonytalan szavazók megynerése. Mert Sólyom Úr kiállt, felháborodott (jogosan), ezzel a statement az statement. És akik őt kedvelték, de a pártokat annyira nem, azok most egyértelműen a jelnlegi ellenzék mögé fognak állni. Ha ez volt a cél, akkor az ötletgazdát díjaznám ezennel egy Alcatraz díjjal.

Szóval bárki is nyomott nemet: hiba volt. Nem ismerem a jelöltet, nem ismerem ki ő, mi van mögötte szakmailag, de ha már egyszer nyilvánosan felvállalt és elfogadott emberről van szó, akkor a titkoson is tessék mellette kiállni.

Ez így olyan, mint amikor gyermekkorunkban megettük a dugi csokit, és válltig állítottuk, hogy nem mi voltunk. Csakhogy annak nem itta meg a levét a szomszéd, vagy a boltos néni, ennek viszont, így, igen.

Nem szórakozunk egy ország parlamentjével, nem csinálunk xxxxet a szánkból, és főleg nem járatjuk le magunkat még jobban a világ előtt.

Számomra a politikai tragikomédia ennél nem süllyedhet mélyebbre, ez elfogadhatatlanul szinvonaltalan, sunyi és megalázó helyzet. Ha nem támogatjuk, mondjuk ki. Nem így, nem ennyi idő után. Nem a helyettes ovónéniről kellene dönteni immár 1 éve Tisztelt Hölgyeim és Uraim, hanem a Legfelsőbb Bíróság Emberéről.

Én abból indulok ki, hogy ez egy pártfüggetlen pozíció. Jahogy naív vagyok? Elnézést.....

Pince, végállomás, szálljon ki mindenki, a lift üresen megy vissza.

Reality műsor: az utca emberének hétköznapjait bemutató műsor, elvileg rendezés és moderálás nélkül, úgy, ahogy az élet adja, lehetőség szerint azért valamely, a széles tömegek számára érdekesnek mondott vagy vélt téma köré csoportosítva.

Un-reality műsor: Magyarország 2009.

Bővebben kifejtve:

szebbre érdemes kis hazánk hétköznapjaiban szétnézve azt érzem mostanában, hogy egy giganto-reality show részesei vagyunk. Egy élő adásban közvetített tragikomédia szereplőiként tengetjük életünket, csak valahogy azt nem tudom még, kiknek jut majd a komédia és kinek a tragédia. Egyezünk meg abban, hogy mindenkinek mindegyikből jut.

Alapszituációként fogadjuk el, hogy az elmúlt 19 évből 19-et nagyjából elfecséreltünk. Jó úton indultunk, és voltak hosszabb-rövidebb időszakok, mikor az éreztem, hogy igen, ez így ok lesz, de a végeredmény mindenkinek tisztán (egyre tisztábban) látható.

Lehet kizárólag arra koncentrálni, hogy a népnek jó legyen, és úgynevezett "népjóléti intézkedésekkel" halmozzuk el? - Nem.

Lehet úgy kezelni egy államot, egy államháztartást, mintha az egy részvénytársaság lenne? - Nem

Szabad, lehet abba a gondolkodásba belenevelni egy országot, hogy minden, amit az előző kormányzás és a mögötte álló pártok tettek, az ördögtől való, kifüstölni mindenkit onnan és majd mi, az újak, megmutatjuk a tutit, a jót, a célravezetőt (persze szélsőséges esetektől eltekintve)? - Lehet, de nem szabad.

Szabad, lehet a polgároknak egyetlen célként azt előirányozni, elhitetni majd egyetlen alternatívaként elfogadtatni a többi lehetőség eleve elutasítása mellett, hogy bevételek (értem ez alatt a "tervezhető-tervezendő; valamint a minél kissebb mértékben deficites eredményt mutató" elvárt bevételeket) nélkül is fenntartható egy ország működése? - Nem

Célszerű lehetne-e esetleg egy olyan több évre szóló működési terv felállítása, mely példának okáért elmagyarázná az embereknek, hogy Béláim, a helyzet a "következő"? - Igen, például:

- jövőre nem csökkentek adót, mert kell  a bevétel;

- a 2. évben csökkentek adót, pl 2-4 %-os mértékben, jövedelemsávoktól függően;

- a harmadik évben ismét csökkentek, és változtatok a sávszéleken, ezáltal biztosítani igyekszem a "mindenkié az ország, mindenki tegyen bele valamit, ha kevesebbet is, de azt biztosan" elvet. Ezzel egyidőben kicsit kezdek visszavenni a szociális kiadásokból, rövidítem a GYES-t, bruttósítok, vagyonadóztatok értelmes módon, stb.;

- a negyedik évben a meglepetés kedvéért NEM fogom megduplázni a jóléti kiadásokat, hogy biztosítsam önnön-magam továbbélését a következő ciklusra, hanem mondjuk ehelyett ismét adok 2 % adókedvezményt. Ezzel együtt kiszélesítek ingyenes szolgáltatásokat, de ezen térítésmentes szolgáltatások vertikumát lecsökkentem. Nézzünk pl a svédekre, és az ő eü ellátottságukra. Ott 10% a járóbetegek száma kb a hazaihoz képest - nem, nem azért mert az ottani betegek nem járnak, hanem mert ott van telefonon rendelő orvos, aki csak akkor kéri be a beteget a rendelőbe, ha az előzetes telefonon kapott információk alapján ez tényleg célszerű-. Meg lehetne ezt szokni? Meg.

....ha fenti lépcsőkön végig lépegetünk, mit olvasunk ki belőle? Azt, hogy szerencsétlen állampolgárok is tudnak például tervezni előre. Valamint annak se vessük el a lehetőségét, hogy otthon ülve azt mondja a férj a feleségének: Drágám, figyelj, ezt értem, idén nem tudunk menni horvátokhoz, de jövőre igen, és 3 év múlva jöhet az olasz tengerpart, és erre asszonka nem szívlapáttal válaszol.

Ehhez képset ma hol tartunk? Ott, hogy egy jobboldali párt színtiszta szocialista érvekkel fog elsöprően nyerni egy választást, anélkül, hogy sokat matekozna, vagy egyáltalán komolynak nevezhető programot tenne az emberek elé. Leegyszerűsítettek mindent 1-2 szavas szlogenekre, könnyen megjegyezhető frázisokra. Profin teszik? Igen. Kicsit felelőtlenül? Igen. Szükség lenne változtatásra a mai, vagy talán a "gyurcsányi" kormányzáshoz képset? Igen.

A jelenlegi kalkulátor jelleggel működő kormányzás, még ha néha el is üt 1-2 nullát, oda jutott magától, hogy nincs olyan pr szakértő, aki ezen változtatni tudna.

Azonban nem lenne szabad elfeledkezni arról, hogy a politika alapvetően nem egy önző sportágnak lett kitalálva. Értem ez alatt, hogy aki a politika színpadára fellép, az maga tartja az előadást, de majd mi fogunk örülni, nevetni, vagy sírni. Ergo kellene tudnunk vagy értenünk, hogy miért kacagunk vagy dörzsölünk ki könnyeket szemünkből. Ma tudjuk ezt, hogy melyik érzelem fog eluralkodni rajtunk legkésőbb jövő tavasszal? Nem.

Attól tartok, hogy a következő választások után sokan, akik ma az életet tragédiának élik meg, és a vidám perceket a választás utánra várják, nos, ők majd egy picit csalódni fognak. Nem lehet majd bevétel nélkül fennmaradni egy kormánynak, mert akkor a nép népszerűséget hoz majd, csak a világ többi része fog furcsán nézni ránk.... "vidám ez a kis ország, látjátok, lehet szegényen is boldognak lenni, de tudjátok mit? Legyenek vidámak, majd mi adunk nekik miből vidámkodni, és a legeslegvégén pedig majd mi leszünk igen nagyon vidámak".....

Csak ezzel az a baj, hogy ők a vidámkodni valót már odaadták......

Igen, tudjuk, az a legnagyobb bűvész (mutatványos?), aki a legegyszerűbb trükkel tud ezreket elképeszteni, elvarázsolni. Csak ez egyre kevésébé lesz elég majd, és elő kell venni a tigriseket, meg a vérnyulat, nem beszélve az elfűrészelhető asszisztensnőről.

Az elfűrészelnivaló asszisztenst pedig ritkán hozzák külföldről.....innen kell választani, a mi kis reality műsorunkból.

A jelenről egy igen találó vicc jut eszembe, mindenki magában találja ki, melyik szereplőnek érzi magát:

....nyúl fekszik az árokparton, kitépve hever mellette két hátsó lába és bal szeméből kiáll egy ceruza. Arra jár a farkas és megkérdi:

- Te nyúl, de szarul nézel ki, mi történt Veled?

- Ne is mondd, farkas....erre járt a róka, és fogadtam vele a két lábamban, hogy nem meri beleszúrni ezt a ceruzát a szemembe.....

Vidám....?

Szép jó napot mindenkinek!

És akkor ezzel ennyi is lenne az e heti bejegyzés, mert ezen nyitó mondat által hordozott jókedv faktor már többszörösen meg is haladja az alábbiakban leírtakat.

Aki viszont még most is olvassa eme szavakat, az egyrészt magára vessen, másrészt pedig készüljön fel arra, hogy majd jól felháborodik. Nem tudom min, de biztos, hogy fel fog.

Szóval adott volt egy EP választás szerte a kontinensen. A júliusban megalakuló új EP Parlamentben helyet foglalókra adhattuk le voksunkat (ez kicsit híradósan hangzott, belefér), ezen belül olyanokra is, akik nem fognak ott helyet foglalni, és olyanokra is, akik viszont igen, és hát valljuk be magunk előtt őszintén, a baj ezzel van. Mert az, hogy volt aki nem jutott be az általa képviselt párt listájának minősége, vagy ismertsége, népszerűsége vagy népszerűtlensége okán, az normális. Az azonban, hogy kizárólag (sejtésem szerint 90% feletti arányban) érzelmi alapon adtunk voksokat, az legalábbis elgondolkodtató.

Nézzünk magunkba, és válaszoljuk meg a következő néhány alap-kérdést, a változatosság kedvéért őszintén:

- az általam válaszott lista melyik EP frakcióban fog helyet foglalni?

- az a frakció milyen elvek alapján szeretné szétosztani a különböző forrásokból származó, az adott országnak kiutalható támogatásokat?

- az általam támogatott EP képviselők milyen elvek alapján fognak szavazni majd az EU különböző pénzügyi vitái során például akkor, mikor az EP bevételeiről esik majd szó, és fogalmazódik meg döntés?

- az általam választott EP küldött lista mennyire releváns, mekkora valós erőt képvisel kint Brüsszelben? Nem lehet, hogy némi kompromisszum alapján inkább olyasvalakire kellett volna szavazni, aki eleve és várhatóan többségben lesz, így valóban bele tud szólni a pénzügyekbe?

- közölte velem bárki is a kampány során (előtt...?), hogy az általam válaszott lista mit is fog képviselni Brüsszelben? Nem itthon mit szeretne, nem ez a kérdés, hanem az, hogy OTT KINT mit fog tenni... Ugye nem.

- tudom én azt, de őszintén, hogy mire is szavazok?

- mi történik azzal, aki kikerül Brüsszelbe?

- milyen szakmai platformokon és tömörülésekben fog szerepelni az általam "beikszelt" lista az EP-ben?

És végül, de talán elsősorban:

- mi az általam beikszelt lista PROGRAMJA az EP-n belül, ha odajut? Mit fog képviselni, hogyan, milyen elvek alapján?

Nos, lássuk be, ezekről talán az egész kampány során úgy összesen és megközelítőleg kb 5 percnyit beszélt bárki is. A hazai kampány mire épült:

- elég volt a szocialistákból;

- földet a magyarnak;

- jusson ki néhány megbízható káder asszonyság mert gizi-évi-ica aranyos.

Fogalmunk sincs, hogyan működik az EP parlament, nem EP elvek alapján, vagy EP információk alapján mentünk szavazni, hanem kizárólag a hazai belpolitikai helyzet alapján kiváltott érzelmeinket követve.

Van jogunk ehhzez? Naná, erről szól a szavazás!

Van ennek igazán értelme így? Nincs, mert az fog történni mint anno az előző évszázad elején, hogy ott állnak a magyarok, Európa színpadán fogják savazni egymást, nonstop, miközben a többi kelet-európai ország küldöttei meg majd beszélnek értelmesen, és elveszik azt is, ami amúgy nekünk járna.

Miközben mi majd azon leszünk, hogy fáradhatatlanul húzzuk le magunkat az európai mosdóban, a többi állam küldöttei okosan, sok sok háttérmunkával valahogy majd arra törekednek, hogy minél több EU forrást biztosítsanak saját hazájuknak, nekünk meg esetleg majd csurran cseppen valami regionális alapon elosztásra kerülő, szinte alanyi jogon járó összegecske....

És akkor majd azt látjuk, hogy Csehországban, Lengyelországban meg Szlovákiában érdekes módon sok-sok tábla jelenik meg, hogy az adott beruházás nagy %-ban EU pénzből épül. Nálunk is látunk majd ilyen táblákat, de maximum néhány kerékpárút építésénél, ami nem más, mint egy sárga csík felfestése a már meglévő járdára.

Meg kellene tanulnunk mi az EU, mik a lehetőségeink, és azokkal kellene kezdenünk valamit.

Állunk majd a plénum előtt Brüsszelben, és egy idő után a többi ország küldötte csak azért lesz ott az üléseken, mert tudják, hogy hopp, a magyarok jönnek, ez mókás lesz, üljünk be mi is. Gyere Janek, hallgasd meg te is, kicsit legalább lazulunk.

Aztán Janek kimegy, megiszik egy kávét, mert megunta már, és miután mi kibeszéltük magunkat, és az összes rendelkezésre álló időnk elfogyott, Janek visszajön, és elkezd dolgozni, hogy a saját hazájának jobb legyen. A mi küldötteink meg majd ülnek büszkén, arra gondolnak, hogy na most az egész nagy világ előtt jól beolvasott a saját országán belüli másik frakció képviselőinek.

 Fel sem tűnik majd, mikor érdemi vitában már nem kapunk szót, már nem vesznek minket komolyan, és mire odaérünk, a pénz is elfogyott......

De mi büszkék leszünk, mert jól megmutattuk. Csak ezzel az a baj, hogy az EP nem ezért van. A többi kelet-európai küldöttnek nem derogál együtt dolgozni a forrásokért. Megteszik, majd aztán otthon jól elvitatkoznak azon, hogy kinek is köszönhető az, hogy van új beruházás, út, stb. A választók meg az ő országaiban annak hisznek akinek akarnak majd. De lesz utuk, infrastruktúrájuk, stb.

Nekünk nem lesz, de majd a másik pártot képviselőkre fogjuk.

Kérdem én, ne lenne logikusabb együtt dolgozni ott kint, segíteni egymást, és majd itthon vitatkozni, ki is hozta a pénzt? De. Csak ehhez meg kellene érnünk.

Addig meg nézzük a csehek fejlődését.

Jó mozi.

Tanulságos.

Országunk gyűlése csökkentette az országgyűlési képviselők fizetését 15 %-kal.

Nos, amiben páran valószínűleg bíztak, mármint hogy Bajnai Gordon a megjelenéséhez híven lényegében még tökös is lesz, most úgy látszik nem fog megvalósulni, vagy legalábbis nem úgy.

Mármint nem az említett zöldségességről beszélek, mert aki ilyet bevállal, mint most Bajnai, az feltehetően nem egy ideges típusú ember. Röviden mi vár rá: az ország legalább 60%-a szemében ő lesz az antikrisztus, függetlenül attól, hogy az általa kinevezett kormány által megszavazott új intézkedések esetleg némi idő elteltével még eredményt is hoznak. Valljuk be, hogy ilyen rövid idő alatt, még be sem töltött politikai poszt alapján eleddig kevesen bírtak a népszerűségi indexek ilyen mélységeire kerülni.

Amint eltelik az általa vezetett megközelítőleg 1 év, leköszön majd, és vélhetően valamely nemzetközi pénzintézethez fog kerülni, EBRD, IMF, vagy hasonló.

Csakhogy......

Amennyiben valaki azért lép le miniszterelnöki posztjáról, mint GY F tette most, ilyen helyzetben, akkor ugye azt várná az ember, hogy tényleg és de facto a kritikus helyzethez mérten járjanak el a parlamenti erőviszonyok szerinti kormányzó pártok. Az mszp-nek a következővel kellett volna szembe néznie: gáz van, a saját házukon belül meg pláne, mert ugye egy párt akkor sikeres, ha van támogatottsága. Amikor egy választást nyert politikai párt beesik az 1/3-os szint alá, a miniszerelnőke félrelép, noch dazu még az ország sem brillírozik nemzetközi szinten a sporton és a kolbásztöltő versenyeken kívül, akkor illene először is önkritikát gyakorolnia, magába néznie, és alaposan, de olyan igazán alaposan (ahogy édesanyánk kereste rajtunk kiskorunkban a kullancsot) lemodellezni, hogy egyrészt miért is tart ott, ahol, valamint azt, hogy hogyan tudna minél hatékonyabban visszajönni, de jelen helyzetben inkább talán azt, hogy hogyan tudná elkerülni a 15%-os szint alá történő beesést.

Nem vagyok híve a nagy amerikai könnyezős típusú önvallomásoknak, amelyek végén John mindíg megkapja az áhított hamburgerhús-sütő állását, és megtisztulva, távolba néző szemmel 12 hónapon belül étteremlánc tulajdonos lesz, jótékonységi intézményei pedig éhező afrikai gyermekeknek juttatnak egészéges sajtburgereket nonstop. De azért azt el kell ismerni, hogy bármilyen szervezet csak akkor tud értelmesen, hosszútávon jól működni, ha pontosan tudja mit és hogyan kellene másképp csinálni. Ezt megérteni elég egyszerű, vegyünk egy hétköznapi példát. Adott az autónk, és miután eddig csak használtuk, sokat, de nem szervízeltük semmilyen szinten, 2 baja biztos lesz: besülhet a motor a rossz és kevés olaj miatt, és a szélvédőn nem látunk ki, mert az ablaktörlő jól elkopott. Hiába égett a kis piros lámpa a műszerfalon, hogy "olaj", fontosabb, hogy nem esett az eső, és ezért kiláttunk, így minden ok. ... Majd egyszer csak picit füstöl a gép, majd beég a motor és megáll, pont egy benzinkúton (ezt csak azért, hogy legyen már jó is a sztoriban). Nos az mszp az elmúlt pár hétben nem csinált mást, mint bement a benzinkútra, és vett egy ablaktörlőt. Most mosolyog, mert újra kilát.

A történet csúcsa az a bizonyos, már sokak által "megénekelt" internacionálé. Látom magam a teljes fidesz vezetőséget, amint állnak a tévé előtt, és arra kérik egymást, hogy "figyelj, adj már egy pofont, csípj meg, vagy valami...". Ekkora politikai bakit ugyanis, mint akkor az mszp követett el, ember eleddig kevésszer tett. Ettől ugyanis új támogatót nem szereztek, legfeljebb úgy a mostaniak 30-40%-át még elvesztették. A nagyon erősen, szinte extrém módon hűségeseknek meg oly mindegy mit játszanak, tehát akkor mi is volt az értelme? Betörni Bajnait? Az általuk támogatott új személyiségnerk megmutatni ki itt a főnök, oder was?

Bajnai szegény nyomorult meg csak állt ott, mint nem párt-politikus, sőt, mint nem politikus, és egyszer csak hirtelen megint 1981-ben találja magát mint egy gyerek, énekel, mert a többi öreg körülötte énekel, és hát a régi reflex előjön. És akkor ezzel még nincs vége: a közös danolás után szinte ismeretlen nagymama-szerű hölgyek jönnek oda puszit adni......mert nagy a család....vagy mi?!?!

Szóval olyan volt ez érzésem, mintha egy rossz filmet néznék. Adott egy bajban lévő párt, aki képes odahozni maga mellé (remélem inkább az ország mellé) egy, a gazdasági szféra által elismert nevet, akiről tudható, hogy a mostani helyzetben tényleg gazdasági szempontok alapján fog intézkedéseket hozni, majd egy laza csengő bongó dallal a komolytalanság bugyraiba le is rántja őt, még mielőtt az adott ember elkezdhetné amiért jött. Ezzel sajnos azokat a szakembereket is picit beégették, akiket maga mellé állít. Én a fidesz helyében az ezerszer ismételt "legitim kormány kell legitim miniszterelnökkel a nép akaratára építve" szlogen helyett a sajtótájékoztatóikon simán csak az internacionálét játszanám le az mszp kongresszus felvételei alapján.

Én komolyan sajnálom Bajnait. Azért is, mert a Kiss Péterrel történt "alku" jelzi, hogy nana, azért csak óvatosan a szakértői kormánnyal. A régiek közül kellenek még nevek, hogy az alap szavazók megmaradjanak. De kérdem én: nem lehetne az alap-szavazók mellett újak után is nézni? A választ is megmondom: kellene. Most inkább, mint máskor. És a mostani helyzetet, ha az mszp azt akarja, hogy ne küszöbön álldogáló párt legyen, akkor bizony ki kellene használni (jó értelemben). Az mszp a gazdasági érveivel, kevésbé populista hozzáállásával tudott régen híveket szerezni, a tapsoló idősebb korosztályon felül. Azok az emberek viszont értenek a gazdasághoz, átlátnak folyamatokat, értelmes munkával keresnek pénzt (hangsúlyozom, nem csak ők), és tudják, a hülyeségekért is lehet fizetést kapni, de csak 1-2 hónapig, majd utána már semmilyet és sehol, mert elmegy a híre. És ezen emberek folyamatosan állnak el az mszp mellől, a nagy közös boldog pajtási ének után meg pláne...

Az mszp nem nézett szembe magával, nem beszélték át mitől nem sül meg teljesen a hús a hamburgerben, csak nyomogatják az ablaktörlő lapát kapcsolóját, fontosabb még mindíg, hogy hozzák a szalámis szendvicseket, szórakozzon mindenki jól, Lajosék is ott hátul, és ha majd az igencsak sikamlós politikai milliőben a kűr nem lesz 5,9 - 5,9 - 5,9, hanem csak vier koma drei, akkor nem segít a dal. 

Azt meg nem látják, hogy ha értelmesen nem magyarázzák el mit miért fognak meglépni, az emberek nem fogják érteni, átlátni. Bajnai pedig nem fog azzal bíbelődni, hogy megtegye, mert nem erre szerződött. Azok a szavazók pedig, akik megynerték az mszp-nek a választást, nos azok a Bajnai programot, illeve az ahhoz hasonló megszorító intézkedéseket fogják támogatni különböző szinten és érvekkel, de a politikától már semmit sem várnak. Az mszp-re pedig nem fognak szavazni, maximum csak olyan szélsőséges érvek alapján, hogy "mindenre, csak ne a fideszre".

Csakhogy lassan lassan lesz harmadik lehetőség...

Azt hiszem eljött az a pillanat, amikor írnom kell, mert valahogy azt érzem, sőt inkább látom embereken, mintha nem feltétlenül ugyanabban a valóságban lennénk. Politikai lesz a téma mára, nem is lehetne ennél jobb témájú induló poszt, hadd szerezzek magamnak megannyi ellenséget, már persze....ha egyáltalán bárki is olvasni fogja e sorokat a rokonaimon, és azokon kívül, akik tartoznak nekem. Utóbbi nem sok van, szívesen veszek jelentkezőket....

Csapjunk bele a dolgokba tehát, in medias jeleggel.

Adott a sziutáció, nem sokkal a majd két hétig tartó összenépi "Ki legyen a miniszterelnök" társadalomjáték vége felé, az epilógus hajnalán. Foglaljuk össze: adott egy szocialista párt, mely nem elhanyagolható szabad demokrata segítséggel kormányoz kicsiny de annál balszerencsétlenebb országunkban immáron 2002 óta. Miért is kormányoztak az első ciklusban ők? Egyszerű: kis hazánkban nem nagyon divat együtt gondolkodni másokkal, hosszú távon, közösen. Mindenki leginkább azzal van elfoglalva, hogy a saját érdekkörén belül olyan embereket tudjon maga mellett, akik az adott egyén elképzelései mentén tudnak cselekedni, tenni, vagy csak éppen "hozzásegíteni", de semmiképpen sem azon túl, vagy azon felül. Eddig ez alapvetően rendben is lenne, az emberi lény rendelkezik némi egészséges önzéssel. Anno, mikor a táplálék megszerzése nem fizetőeszközért cserébe történt csilivili boltokban és a csemege-pult ismeretlen fogalom volt, az önzés volt az egyik hajtóerőnk, ennek segítségével tudtunk létezni. Aztán jött ez a szocializáció dolog, meg a vele járó demokratikus elvek, közösségek, ilyesmik, és az ember társas lénnyé avanzsálódott (van ilyen szó...?). Elvileg, papíron.  

Csakhogy ennek az önzés dolognak van egy olyan hátulütője, hogy az adott egyén el tudja hinni magáról, hogy amit mond, az a faín. Az a legfelsőbb direktíva mind etikai-, mind minden más szempontból, továbbá, hogy a tudás és a tudást megvalósítani képes akarat és megfelelően helyes és célravezető eszköztár csak és kizárólag az ő birtokában van. Na ez itt az alapvető tévedés, ez volt az egyik oka annak, hogy Magyarországon az új, demokratikus korszakba nem tudtunk egy ideg máshogy létezni, mint úgy, hogy az adott hatalmi erőket zsigerből negáljuk, azokat kizárólag negatívan jellemezzük, kivéve talán az első kormányt, mely azért elég széles társadalmi alapokon nyugodott. Eleinte......

Szóval négyévenként borítékolható volt egy új színezetű kormány megalakulása, és azért ismerjük be, láttunk (ha akkor, az adott pillanatban nem is kirívónak tűnő) figyelemre méltó változásokat pártokon belül is.

Teltek múltak az évek, és az induláskor egyértelműen az SZDSZ "ifjúsági oldalaként" aposztrofált FIDESZ megváltozott. Emlékszem, mikor MDF nagygyűlés mellett sétáltam el, és az MDF tábor kifütyülte, és faji hovatartozásra vonatkozó jelzőkkel illette a FIDESZ néhány közelben álló lelkes hívét. Arra is emlékszem, hogy Orbán Viktor anno kiakadt, hogy mennyi mindent akarnak ukk-mukk-fukk visszaadni az egyháznak, tulajdonjogokat, épületeket, vagyontárgyakat, gyűjteményeket, stb stb.

Aztán egyszer csak, 1994-et követően, ez a fajta hozzáállás elcsitult, sőt, a ciklus közepe táján a Fidesz is egyre jobban kezdett fenti ügy mellé állni, és a Fidesz alapítói közül a valóban SZDSZ érzelmű emberek elkezdtek átszivárogni utóbbi pártba, ha talán papíron nem is, de ideológiailag feltétlenül. Aztán egyszer csak 1998-at írunk, és a Fidesz hatalomra jutott. Jött a szokásos magyar virtus szerinti eljárás, hogy a lehető legtöbb poszton csere kell, nyilván az akkori kormányhoz közeli emberek irányába elmozdulva. Ezt mindmáig kivétel nélkül mindenki megteszi. Ezzel az az apró pici probléma van, hogy az esetlegesen elindított pozitív folyamatok is áldozatul esnek a cseréknek. Valamint az is elgondolkodtató, hogy ez mennyi időt vesz igénybe. Felfüggesztem/leváltom - pályáztatok (elvileg) - kiválasztok - kinevezek - feladatot kreálok/egyénre és célra szabok - embereket/osztályokat kreálok - megindul a "munka" - napi rutin. Eddig eljutni kb 9-12 hónap. A 48-ból. Nem sok. Ahogy ismert közösségi ember mondta egykoron: zu viel!

Számomra, mint alapvetően mérsékelt (a szónak hagyományos, eredeti értelmében) konzervatívan jobboldali embernek ekkor akadt meg másodszor a lánc. Mert ekkor is hasonlóan teljes tabula rasa következett, mindenki aki élt 1990 előtt, az mindenképpen egy kommunista bérenc volt, de akkor is, ha bármilyen módon szimpatizált az előző 2 kormánnyal. Fel sem merült emberekben, hogy 1990 előtt is volt élet. Más jelleggel persze mint a szabad hamburger korszakban, de volt. Elsőként az MDF által 1991 és 1993 között véghezvitt "mindegy kit és hova, csak olyan legyen lehetőleg, aki legalább bizonyítani tudja, hogy 26 nemesi címe van és minimum 43 vitéz volt a felmenő rokonsága körében - bármikor" korszakában ugrottam meg egy kicsit, hasonló érzéseim voltak mint az előbb jelzett korszakban.

A Fidesz talán azért is veszthette el a választásokat 2002-ben (többek között), mert ehhez ragaszkodott, és ez sokakban keltett ellenszenvet. Azt is kicsit elhibázták, hogy kezdtek elmenni a "csak az a magyar aki Fideszes" irányba, és emiatt többen csak azért sem szavaztak rájuk. Elgondolkodtató, hogy polgári pártként pont ott buktak el, ahol a történelmi jelentés szerint polgárok voltak, vagyis a városokban. Ez a fajta oldalirányú agresszivitás nem jött be. De ebből hihetetlen módon tanultak, azt kell mondjam, hogy ez az időszak adta azt a lökést a Fidesznek, amiből a mai érzet lett. Többek között az, hogy a Fidesznél jobban kommunikáló, gyorsabban reagáló párt ma hazánkban nincs, kivéve persze, ha a párt egyszemélyes, és a vezetője nem szenved tudathasadásban... De ilyen párt nincs.

Gyakorlatilag (talán az utolsó másfél évet leszámítva) nincs olyan politikai esemény ma hazánkban, amire nem elsőként a Fidesz reagálna, és bár a kijelentéseik, valamint azok stílusa elég egysíkú, mégis megszólítanak vele mindenkit, vérmérséklet szerinti kimenetellel. De erről később.

Az Mszp-Szdsz kormány által 2002-ben átvett, a választásokat követően megszokott módon lecsupaszított államkasszából az említett koalíció aztán tovább költekezett, az akkori kormányfő és stábja leginkább népszerűségi indexet akart volna növelni, melynek azért meg lett az eredménye. Mármint abból a szempontból, hogy nem esett vérlázítóan drasztikusan a támogatottság. Pénzügyekhez némileg konyító márkatársak megelégelték a jóléti inzézkedéseket, illetve azok kihatását és az általuk generált kiadási nirvánát, meg hát PR szempontból sem az igazi egy inkább visszahúzódó típusú ember, így jött a csere.

Igen ám, csakhogy a hatalmat átvevő Gyurcsány Ferenc részben elhitte a gazdasági szférában általa is gyakran látott szép beszámolókat, és vélhetően leginkább külalakilag értelmezve őket nem parancsolt álljt a folyamatoknak, meg hát lássuk be, akkor még viszonylag könnyen lehetett a magyar társadalmat elvinni abba az irányba, hogy a többség elhiggye: ez a jövő, jólét és pénz lesz mindenki jutalma. Megugrott a kihelyezett lakossági hitelállomány, egyszerűsödtek a hitelfelvételi feltételek, a paic spirálisan lovallta bele magát a játékba, és miután sem Európa sem az Államok nem mentek ellenünk, hihettük is, hogy ez így jó lesz. Csakhogy az a fránya államadósság nem akart nagyon kurtulni, meg a fizetési mérleg sem állt teljesen vízszintesen, nem beszélve az állam forrásairól... A magyar nép elhitte, hogy ő aztán tud minden jogszabály alól/mellől kiskaput, és megoldja azt, hogy terhei csökkenjenek, vagy legalábbis ne emelkedjenek, mert majd valaki más ezt biztos nem tudja úgy, mint ő, és akkor meg is nyugodott, mert az államkassza majd szépen pótolja a rajta kiesett bevételt másokon, a többieken. Ez az egyik alapvető eltérés köztünk és Európa nagyrésze között. Nem tudjuk azt értelmezni, hogy a lakosság egésze az, mely az államot nagyrészt eltartja. Amennyiben az állam kizárólag kiadásokkal honorálja ezt felénk úgy, hogy a másik oldalon nagyvonalúan megfeledkezik a bevételi oldal biztosításáról (mind összegszerűen mind annak realizálása terén), mi pedig nem a saját megtakarításainak, vagyis háztartásaink vagyonát próbáljuk növelni, hanem a felvett hitelek összegét, akkor előáll az a szitu, ami most van. Ezt is kicsit később boncolgatjuk majd. 

A 2006-os választásra készülő Fideszen belül a totális és frontális támadás mellett tették le a voksukat a pártot a "választók piacán" elhelyezni kívánó szakértők. A totális és megkérdőjelezhetetlen tudás birtokosainak állították be magukat, úgy, hogy valós programokról nem esett egy szó sem, kizárólag érzelmi alapon szólították meg a választókat. Ez egyébként részben rendben is van, az emberek nagy többsége leginkább érzelmi alapokon választ magának hovatartozást. A Fidesz ugyanakkor csak és kizárólag erre épített, nem tett mögé adatokat. Olyan volt a kampányuk mint egy fénykép nélküli autó-hirdetés. Az ember, lehet, hogy elolvassa, de ha nincs kép, ugrik a következőre. mert van sok hirdetés képpel is. Ha nem látod mit kaphatsz, el sem mész megnézni. Ennek a taktikának lehetett volna sikere ha kicsit módosítják, és a vidék lakosságán belül lett is, érdekes módon azonban a Fidesz pont nem rájuk akart építeni akkor. De hagyták, hogy menjen a dolog, ha már így alakult. És ezzel vesztettek. Akkor még nem billent át teljesen a mérleg a feltétel nélküli szimpátia irányába, mert az emberek épp élvezték a hitelből vett tévét és autót. Nem bírta a Fidesz átütni ezt, bármennyire is próbálta az embereket felrázni. Az általuk elismert médiák pedig szinte gusztustalan stílusban beszéltek mindenki másról, aki nem őket pártolja, és ez ellenszenvet keltett.

Nem lehet egy nemzet önérzetét beállítani egy adott párt mögé, aki ráadásul egy teljesen más pontról indult. Egy részét lehet, sőt kell is, de akkor azt apránként, csendben, tudatosan felépítve kell megtenni. Adott méretű kulcslyukon mindíg csak egy valaki lát át, az aki épp ott áll. A körülötte állók nem látnak be, hozzájuk nem lehet szólni, csak akkor, ha ők is épp benéznek oda... Oda jutottak el mára, hogy aki márciusban kokárdát visel, az biztos, hogy fideszes... Sokan így gondolják.

Még egy fontos dolog, aminek levét az Mszp-Szdsz kormány terén most isszuk, és ami a Fidesz esetében is veszélyes lehet majd: lehet szinte mindenkit megpróbálni magunk mellé állítani, de egyszer eljön az az idő, hogy a behozott embereknek tett ígéreteket be kell váltani... Ha Orbán Viktor úgy megy ahogy most, a végszámla borsos lesz. Ennek eredményét már látjuk a szélsőséges tüntetéseken, de ez nem biztos, hogy mindenkinek jó. Ha nem fogják megadni a beígérteket, akkor a szélsőségek ugyanúgy fognak a választások után "viselkedni", mint most.

És a Fidesz nem tudott nyerni 2006-ban. Szerintem ez több embert lepett meg, mint amennyit nem akkoriban...

Akkor most jőjjön a magyar politika végső csúcspontja, a populizmust végleg megalapozó esemény: Az öszödi beszéd.

Komolyan azt gondolom, hogy a politikához szorosan kapcsolódó PR és kommunikáció terén az Mszp-Szdsz valami fergetegesen szinvonaltalant alkotott, az volt néha az érzésem, hogy a nekik dolgozó ügynökségek számláit tuti a Fidesz állja. Ekkora ingyenreklámot, mint amit a kormánypártok csináltak a Fidesznek az elmúlt 3-4 évben, szerintem direkt sem lehetett volna jobban csinálni. Ebbe kapcsolódik bele az öszödi komédia.

Azok, akik valaha dolgoztak olyan cégnél, ahol 3-nál több ember van, azok érteni fogják. Adott egy céges értekezlet, régi, megbecsült munkatársakkal és új, ifjú titánokkal. A jó főnök, ha valami gebasz van, nem fog senkit név szerint lehúzni, mert annak egy nagy össznépi fékezés a vége. Pláne, ha azért a munkatársak helyett nem olyan könnyű hasonlóan hűségeseket találni eléggé sebesen.... Hanem mit tesz? Úgy mondja, hogy a bajoknak ő is része, tehát beáll a hibázók sorába, hogy a többiek lássák, ő is ugyanolyan "hülye" néha mint ők, tehát meg tud maradni valamiféle bizalom, és nem mindenki csak fúj a főnökre a megbeszélés után. Ezt próbálta Gy F elsütni Öszödön, de mindenhogy sikerült, csak jól nem. 

Etikailag nem kérdés, hogy a használt szavak elmennek egy céges megbeszélésen, de egy államférfi szájából nem. Ugyanakkor akik a teljes szöveget elolvasták, azok látták: gáz van, és talán az utolsó előtti pillanatban vagyunk ahhoz, hogy nagy érvágások nélkül fogjunk a dolgokon. Valamint talán be kellene ismerni, nem tartható fent meseország tovább... Ennek azonban egy biztos eredménye lenne: politikai bukás. De Gy F ezt is bevállalta volna, talán vele együt még páran szintén, csakhogy a politika néha egy nagy nagy sátor, fogalmad sincs ki áll be alá a másik oldalon, és kirúgja-e a tartórudat, vagy inkább megfogja. Legkorábban csak akkor veszed észre, ha majd a fejedre hull a teteje, és akkor az már késő. Időben kiállni, elmagyarázni mit-miért, ez segített volna. Volna, ha megteszik. De nem tették. Ekkor rengetegen hitték, hogy tesznek a fejükre, mert arrogánsnak és lenézőnek titulálták az eseményeket és a kormány hozzáállását. Némileg joggal.

A Fidesz ezt a helyzetet vérprofin kihasználta, megérezte a lehetőséget, hogy azonnal felüljön a lóra egyedül. Addig is populista stílusban kommunikáltak, de ekkor tudták: gyorsan kell lépni, határozottan kell lépni, és minél több embert bevonva kell lépni. A végleges felállást pedig később majd tisztázzuk. Megjegyzem ekkor még nem volt akkora kulimász állami szinten, kisebb, nagyságredekkel kevésbé fájó intézkedésekkel lehetett volna visszafogni a dolgokat és kihúzni az emberek kezét a biliből....

Csak sajnos a "most mindenki az utcára és váltsuk le és monnyon le" stratégiára ráfűződtek azok a szélsőséges figurák is, akik közül sokan inkább sci-fi regények írásában tudnának kiteljesedni, mintsem valóságközeli gazdasági-politikai kérdésekben. Sajnos sok olyan ember került "megmondó" pozícióba, akivel csak a következő beszélgetést lehetne lefolytatni:

- monnyon le!

- ok, mondjon le, de ha lemond ki jőjjön, és mit tegyen?

- monnyon le!!

Értik ugye...

És ekkor egy ideig a Fidesz őrlődött, nem látta biztosan, hogy akkor ennek a rétegnek el lehet engedni a kezét vagy sem, nem látták, hogy nélkülük is sikeres lehetne-e a hatalomátvétel, nem mertek határozottan kiállni és kijelenteni, hogy "na ezt nem!". Addig addig húzták a döntést, és kezdtek el szoftosabb eszközökkel operálni, hogy az emléített réteg levált róluk, ment a maga útján, és történt az, ami történt. Ez alól kivétel az ekkor már rég lezajlott "MTV székhát ostrom", mely miatt komolyan szégyenlem én is magam, mint magyar ember. Az, hogy egy adott hírcsatorna ezt közvetíti (mármint ez nem baj, hanem a hogyan a baj), és a riporter könnyes szemmel már-már hősöknek titulálja a támadókat, valamint, hogy anyukák vitték ki oda a gyermekeiket azzal, hogy nézd fiam, épp megszűnik a pártállam, és a sajtó újra szabad lesz.......no comment.

És akkor jőjjön a jelen, talán ez a legérdekesebb téma. 

Adott egy válsághelyzet, mely leginkább az elmúlt közel 9 év bevétel-mentes gazdaságpolitikáján alapszik. Kezdődött ugye a Fidesz választások előtti gazdálkodásával, de ez még nem annyira szélsőségesen rendkívüli, minden eddigi párt ugyanezt tette. Majd következett az első Mszp-Szdsz kormány, aki ugyanazt folytatta, jóléti kiadások dömpingje. Amikor pedig Gy F öszödi beszédét követően végre kimondatott amit amúgy minden gazdasági szakember rég tudott, hogy borulni kezdünk, nos akkor semmi konkrét, kézzelfogható intézkedés nem történt. A napi politika becsöngetett, bejött, és ott is maradt az ország pénzügyi szobájában. Amikor bevételt növelő, kiadást csökkentő intézkedés jött, rögtön, azzal egyidőben megjelent annak kompenzációja is. Emiatt az időhúzás miatt (is, meg persze a világ egyéb eseményei okán is - erről majd külön írásban) csúsztunk le ide. Az Mszp-Szdsz kormány a megmaradt minimális reputációját azzal próbálta kompenzálni, hogy a mikorofonok előtt keményen nyilatkozott, de ugyanazon beszéd végén már adott is vissza. Ezt nem lehet tenni, felelősen nem. Azt pedig itt ki kell emelni, hogy a gazdaságpolitika, azon belül egy ország pénzügyei ugyanolyan fontosak, mint az egyes családok saját költségvetése. Ha otthon nincs hó végén pénz valamire, nem mondhatjuk azt, hogy na jó, akkor nem veszünk szalámit, hanem ugyanannyiért kolbászt... Ezt kellene belátnunk, még akkor is, ha ez fáj. 

Szükség van hosszútávra mutató, struktúrális változásokra is, ez nem kérdés. Azokat már most tervezni kell, de ameddig nincs pénz-alap semmire, nem tudjuk azokat meglépni.

Itt volt egy történelmi pillanat, hogy valóban szakértői kormány legyen, még ha kicsit savanyú is, de a miénk lett volna. Bajnai felajánlotta a Fidesz számára, hogy szálljon be, tegyen hozzá ő is. A Fidesz azonban nem vállalata, nem akart beszállni. Sőt, ha belegondolunk, az sem lenne nekik jó, ha a Fidesz most nyerne előrehozott választásokon, mert akkor ugyanazokat a nagyon fájdalmas kiadás csökkentéseket és vágásokat kellene meglépnie azonnal, mint amire Bajnaiék készülnek. Ha Orbánék most beszállnak, akár a szakértői kormányban, nem fogják tudni azt mondani a választásokon majd jövőre, hogy ami van az csak az mszp-szdsz műve. Ezzel alapvetően megborulna a várhatóan több, mint 2/3-os többségük, ergo nem fognak tudni alkotmányt módosítani, és a kormányzásuk ugyanolyan jelleget öltene, mint bármelyik eddigi kormány. Inkább ragaszkodnak (kimondva) azt előrehozott választásokhoz, mert tudják, ennek esélye csekély. De ezzel még több hívet tudnak maguk mellé állítani, mert ilyen időkben az elkeseredett emberek nem akarnak konkrét programról tudni, inkább az a preferencia, hogy aki elszúrta, az lépjen le minél előbb. Aztán jöhet a program. Ez érthető is, és ezt a Fidesz ismét tökéletes stratégiával lovagolja meg. Etikai oldalról megkérdőjelezhető a hozzáállás persze, hogy "ha annyira akartok segíteni, akkor nosza, itt a lehetőség", de nem teszik. Ugyanakkor annyira fölényben vannak a nép körében, hogy erre senki, vagy csak kevesen figyelnek fel.

Akkor jőjjön a foirgatókönyv az elkövetkező évekre. Ha nem jön be, fizetek egy italt:

1. Most megalakul a bajnai kormány, és intézkedéseket fog hozni, radikális módon;

2. A csomag része lesz (nem feltétlenül azonnal, de hónapokon belül) a struktúrális átalakítások meglépése, ennek következtében megalapozásra kerül egy stagnáló, majd lassan növekedő trend;

3. Bajnait fel fogják szólítani (akár tüntetéseken) a lemondásra;

4. Bajnai ha lemond, ha nem, a Fidesznek már jó. A népszerűtlen intézkedéseket meghozták, és mire egy előrehozott választás, vagy a rendes választás lezajlik, az intézkedéseknek lesz "nyoma";

5. Fidesz hatalomra kerül normál választási ciklus végén, minimum 2/3-os többséggel;

6. Alkotmányt módosítanak, és többek között államelnöki poszt lesz mint Franciaországban, és Orbán Viktor lesz az államelnök 8 éves ciklusokkal. Minden bajt az előző kormányra húznak, "boszorkányüldözés-light" folymatok lesznek,

7. A Fidesz nem fogja az összes intézkedést megszüntetni, a látványosabbak közül talán néhányat, de kompenzálni fog máshol;

8. Megáll a süllyedés, talán a ciklusuk közepéig már nagyon lassú emelkedés is megindul, és a Fidesz ezt saját erényeként fogja prezentálni;

9. Baloldali és/vagy liberális kormány hazánkban minimum még 2 cikluson át nem lesz.

Összefoglalva, nekem, mint átlagembernek, alapvetően konzervatív jobboldali beállítottsággal, egy a lényeg: ne csináljunk még nagyobb hülyét magunkból Európa és a világ előtt, mint amit már megtettünk (ebben minden párt alaposan kivette a részét). Gy F töketlenkedése itthon, O V kirohanásai EP-ben, egyik sem volt okos dolog.

El kell indulnunk a költségcsökkentések irányába, mégpedig repülőrajttal. Nem lesz finom, senkinek, da sajnos be kell látni, és el kell fogadni, hogy jelenleg még a pénz az úr a világgazdaságban, állami szinten is, és ha nincs bizalom, sem tőke, akkor nur so nem fog megváltozni semmi. Ha most lennének előrehozott választások, a forint elszaladna, és sok embernek (pl devizahitelesek; kereskedők; stb.) ez de facto a véget jelentené. Legyünk már kicsit önkritikusak, lássuk be, hogy részben magunknak is köszönhetjük azt, ami van, és próbáljunk meg mi is felelősen gondolkodni. Ha már ezt csak nagyon kevesen teszik meg helyettünk.

A világgazdasági válságról, a magyarországi bankszféra kivételezett helyzetéről, és hasonlóan érdekes témákról majd később!

Szép napot!

Biztos többekben felmerült már a kérdés, hogy akkor most miért is vagyunk ott, pontosabban miért is tartunk ott, ahol, és akkor most akkor tulajdonképpen mi is lenne a megfelelő megoldás.

Azt kellene többre érdemes kis hazánkban végre felfogni, hogy bármennyire is fáj, nem lehet soha olyan megoldást találni egy állam, nemzet problémájára, amely annak minden tagjának megfelel. Vegyünk egy egyszerű példát. És aláhúzom, az alábbi sorok célja inkább az általános elgondolkodásra való késztetés, vagyis talán inkább annak megvilágítása, hogy nem mindíg az a legjobb megoldás, amit mi kitaláltunk. 

Adott egy családi hétvége, az autóban a família apraja-nagyja a hétvégi telekhez utazik épp. Vagy valamely rokon telkére, a történet szempontjából ez itt mindegy is, de nyilván népünk 85%-a volt ilyen helyzetben már, legfeljebb nem sk telekre utaztak, hanem Béla nagybácsi kerítését mentek betonozni Gödöllő mellé, és a hátsó ülésen lévő hűtőtáska miatt amiben a szent sör van, a család kutyáját a szomszédnál kellett hagyni.... Szóval ismerős a szitu. A gépjárműben a szélvédő és a hátsó ne-láss-ki-rács közötti utastérben utazik apu (kormánynál), anyu (jobb egyen, az igazi kormánynál), bal hátul a bedurcázott, walkmant hallgató Balázs, aki még időben elcsípte a valójában is működő Iron Maiden-t, és ezt hallgatva a messzeségbe réved vagy épp apu őszülő tarkóján számolja a résben gazdag skoda 120L személygékpocsiba besurranó kalandvágyó muslincákat. Középen hátul hűtőtáska, benne a még hideg, 19. kerület nevére utaló söritallal, melyről apu épp fantáziál, hogy a Bélával ezt mennyi idő alatt is fogják meginni, és mikor kell jobb-egy anyut elküldeni boltba újakért. Senki nem látja, amint apu épp a zsebébe nyúl és megnézi mennyi söritalra lesz délután kettő órára tájban még fedezete.... Jobb hátul a kedves nővérke ül, aki még nem azon morfondírozik, hogy melyik parti drog lehetne annyira hatással Milánra, hogy ma este a razorlight 2012 discoban végre elhelyezze majd őt a bajor gépjárműve jobb egyén, mert akkor ez még nem volt, hanem szimplán csak azon gondolkodik, hogy Abigél vajon most akkor ki is a regényben.....meg talán egy kicsit azon is, hogy Földes László amúgy biztos szép férfi lehet, ha egyszer véletlenül elkerülne egy borbélyhoz.

Szóval adott az alaphelyzet. Azt még érdemes megjegyezni, hogy a Család a sok pakolás, valamint a tetőcsomagtartóra feltett talicska többszöri sikertelen rögzítése miatt némi késéssel indult. Mindezt úgy tette, hogy apa nem engedett el senkit a kocsi mellől, míg a végleges talicskarögzítésen munkálkodott, mert hogy "azonnal indulunk, ha végre hagynátok nekem békét, hogy rendesen meghúzzam a pókot".

Ezért most a fent leírt élethelyzetben apun kívül (akiben a rögzítés munkálatai között felfokozott adrenalin semlegesítette a reggeli víz+kávé okozta vizelési ingert) mindenkinek pisilni kellene, de apu nem akar megállni. Pedig ha megállna, lehet, hogy észrevenné a bal elől kilazult pókot, és azt, hogy a hűtőláda sincs már zárva, mert kislány kinyitotta. Ezáért a megérkezésig várható események:

- leesik a taliga, minimum még 2 autóban károkozás / azonnali kár;

- megmelegszik a sör / leendő munkafolyamat megmérgezése - rossz közérzet.

Nos, ilyenkor mi a teendő. Jobb egy anyu szól, hogy pisilni kelle. Válasz aputól, aki kormányoz éppen és vezet: -" Jaj Margit, miéért nem intézted el otthon...? Most álljak ki a sorból? És hol?"

Bár a többiek sem mennek gyorsabban, a család autója pedig pláne lassú a taliga miatt, amit mint ki fog derülni, nem is kellett volna vinni, ha előtte beszélnek Bélabával. De apu nem áll meg, és ekkor beszól kislány hátulról, hogy jó lenne megállni, mert akkor talán ő is ki tudna menni. A fiú pedig tetéz, és megjegyzi, hogy neki ugyan még nem kell annyira, de azért, hogy ne törjön meg az ütem, és ne kelljen még egyszer külön megállni, ha megállnak most elintézi, és akkor onnan ha lassan is, de tudnak haladni, és úgy érkeznek meg, hogy mindenki heppi, és talán a taliga sem esik le és a sört is lehet csekkolni. Ettől pedig lehet majd rendesen dolgozni.

Nos, akkor gondoljuk végig, kire hallgassunk?

Arra, aki vezet, de nem állna meg, pedig lehet, hogy jobban tenné, a taliga sem esne le, és kiderülne, a sör forrásnak indult?

Anyura, aki megállna, mert saját igényeit akarná előtérbe helyezni, és bár nem célja, de a megállása miatt talán kiderülne ez-az (taliga-sör kombó)?

A Fiú okán, aki még nem állna meg, de előtre gondolkodik, és ezzel a mostaniakon is segítene, mert kiderülne a taliga-sör probléma?

A Lány okán, aki szeretne megállni ugyan, de valószínűleg csak azért mert anyu is, és az neki elég. Elég, ha anyu pártján áll, mindegy miért, csak ott álljon?

A Válasz Aputól jön: "-nem állnuk meg, bírjátok ki, nem fogunk csip csup dolgok miatt késni". És apu ezt azért mondja, mert a mögötte jövő elé kerülhet; az előtte lévő miatt, aki ha hátranéz azt fogja mondani "némmá, még meg is áll  a lámája, de legalább megigazítja a lifegő taligáját". De apu nem tudja, hogy a többiek már ott vannak Béláéknál, már csinálják a kerítést, a sör sem kell, mert a többiek már vittek, és az unokatesóék sem jöttek el, így a Lány és a Fiú csak unatkozni fog. Így a megállástól függetlenül elkésnek, amit ők akartak elve nem mehet, és nem lesz miattuk se szebb se jobb a kerítés.

Ezért aztán Apuban összedől a világ, mert rájön, nem ő a központi téma Béláéknál, hanem a kerítés. Béláék ugyanis kerítést akartak elsősorban, nem sörözést Apuval, és Apu hiánya nem állított meg senkit abban, hogy legyen is kerítés. Anyuban csak megerősödik az érzés, hogy Apu egy töketlen figura, mert sem Béla, sem a kerítés nem várt rá, és most akkor ezért kellett tartogatnia a gravitációval szemben? A Lány lés a Fiú pedig anélkül, hogy a témához szólna, azért megjegyzi külön külön is, hogy "most akkor miért is kellett rohanni, mondtam, hogy tök fölösleges"....

Mi lett volna a megoldás? Eleve jól felrakni a taligát és indulás előtt megkérni mindenkit, hogy pisiljen. Ja meg szólni a Lánynak, hogy ne nyissa ki a hűtőtáskát, elmagyarázva, hogy miért nem jó azt nyitogatni.

A lényeg a következő szavakon van: "eleve", "indulás előtt" és "elmagyarázva".

Aztán mindenki értse ahogy akarja, de szerintem mindenki érti.......

Szép napokat!

Jó napot Népek!

Ez lészen az első bejegyzés, mert nem bírom már tovább. Nem bírom, hogy emberek olyan dolgokat mondanak, nyilatkoznak, beszélnek, amelyekről mi, az utca lényei legkésőbb azok kimondásának pillanatában tudjuk, hogy "ugyanmá bélám, hát ezt most akkor azért mondod, mert stand up comedy-ban szeretnél fellépni"?

Annyi és megannyi gondolat van bennem, melyeket a legutolsó 3-4 évben nem osztottam meg senkivel, hogy nem is tudom, hol kezdjem. Akik azt gondolják, hogy na íme egy újabb okos "majdénmegmondomatutit" figura, aki a világháló áldásos leple alatt majd jó bátran beszól mindenkinek -és egyébként ezekkel tele a háló-, nos, aki így gondolja, az nem hibázik nagyot. Eldöntetett: megmondom én is bele a nagy büdös bitekbe, de úgy, hogy igyekszem majd a közérthetőség mezsgyéjén mozogni. Aztat gondolom én drága olvasó, hogy jogod van ahhoz, hogy értsd mi miért történik, és jogod van ahhoz, hogy ne érts velem egyet, sőt még ahhoz is jogod van, hogy bezárd majd a lapot azzal a kecses mondattal a bajuszod alatt, hogy asszondja: "na hát ez egy elmebeteg....mikre nincs ideje, nemhogy dolgozni nagyjából tisztességesen". Ezen olvasói rétegnek most szólok: rendelkezem fizetett állással, nem az állam tart el, és ha akarnám sem tudék egyszerre 46 körtét egyszerre megenni, ezért azt nem is poróbálom. Sőt, amit írok azt ebédszünetben írom, ezért a blog adddig fog áélni, míg éhen nem halok. Vagy ameddig meg nem unom.

Arra gondoltam, hogy bevezetésképpen, amolyan bemelegítés gyanánt csapjunk bele straight away a lecsóba.

Itt vagyon ez a drága világgazdasági válság. Hogy honnan indult, mik az okai, meg hogy aztán nekünk hajjaj, nos ezeket bizton állítom, mindenmi tudja, ahány ember annyi verzió, annyi értelmezés. Egy színes válság-kavalkád, telis tele szomorú és akár sokkoló emberi sorsokkal, melyeknek alakulásáról nmagyjából mindenki tehet, aki él és mozog. Mondják ezt sokan. Nos ezt döntsétek el Ti, a következő írásom alapján, amit holnap osztok majd meg Veletek Drága Olvasók.

Addig is mindenkinek stabil árfolyamban gazdag, békés, intervencióban gazdag estét kívánok.

sokasodjatok.