SZDSZ - SZerelem Dobzse SZáguldás

Vagy lehetett volna akár SZéteső Demokrata SZövetség, vagy egyéb hasonló frappáns szójáték is a cím. De nem, mert az „esz pí esz”-re hajazás könnyedebb, nyáriasabb. Nem mondhatnám, hogy rettentően a szívemen viselem az SZDSZ sorsát, és még szakértője sem vagyok a pártnak, sőt szimpatizánsnak sem lehetne nevezni engem. Egy párt, értelmezhető nézetekkel (alapesetben), ugyanakkor pedig az iskolapéldáját hozzák annak, csak kicsit nagyobban, mint amit az MDF bírt tenni előző sok-sok évben. Végy egy pártot, egy egészséges közép-pártot, amely aztán egyszer csak mérleg nyelve lesz. Aztán mikor már kialakul melyik mérlegnek is lesz a nyelve, adj hozzá néhány olyan dolgot, mint „emberek vagyunk, meg kell élnünk valamiből”, meg olyanokat, hogy „a párt szellemisége a fontos, a kezdeti értékrend továbbvitele”. Na ha ezt a kettőt összegyúrod, kijön az, hogy SZDSZ.

Aztán egy szép napon rájössz a hírmorzsákból, hogy ez bolondság.

Ugyanis vannak a Dobzse régi, alapítónak számító tagja, mint pl. Pető Iván, akinél bár kevés unszimpatikusabb embert ismerek, de azt nem lehet mondani róla, hogy műveletlen lenne, ne lenne retorikája, egyszóval azért célszerű odafigyelni rá, ha az ember teljes képet szeretne egy politikai eseményről. Meg persze további neveket lehetne sorolni, úgy, mint Kis János, Hack Péter, Demszky Gábor, Solt Ottilia, Magyar Bálint, Tölgyessy Péter, TGM. Ugyanakkor mondom, nem vagyok az SZDSZ szatellit szervezete, tehát bizton kimaradtak nevek. Ez a névsor azért anno fémjelzett egy számomra ugyan nem feltétlenül tetsző irányzatot, de azt mindenképpen ki kell emelni és el kell ismerni: így együtt bizonyos szellemiséget, intellektuális kisugárzást azért jelentettek ezek az emberek, és az is tény, hogy sok-sok botorságot azért nem követtek el. Egy egészséges demokrácia egyik pólusai voltak ők, akiknek konstruktív hozzáállásával lehetett az akkori világot meggyúrni olyanná, mely mindenki számára élhetőnek bizonyult.

Aztán ha ugrunk az időben a közelmúltra, akkor SZDSZ ismét mérleg nyelve pozícióba került, de ekkor már a pénzügyi, gazdasági világ néhány „jeles” munkatársa is odaszegődött Dobzse mellé, ők már közel sem politikai szándékkal, hanem nyers, ösztönszerű üzleti céllal. Ez az üzleti ösztön sem elutasítandó, de egy politikai pártot szinte 100 %-ban erre a célra felhasználni, nem jó, pont odavezet, ahova az SZDSZ jutott. Gondolok itt Kóka Jánosra, például. Sosem állította be magát politikusnak, és kis hazánkban azt gond nélkül el lehet sütni, hogy úgy vagy politikus (aki elvileg nem pénzért tesz napi 10 órában a társadalomért), hogy nyíltan azt mondod, te nem is vagy az, de azért pártelnök leszel, és közben nem igazán kezdesz elszegényedni…. A politikával mindenhol együtt jár valamiféle hatalom, a hozzátartozó ilyen-olyan pénzkereseti lehetőségekkel, de mielőtt ember erre az útra lép, dönthet. Tehát itt is, már kimondott szinten, dönteni kellett: 90% pénz és 10 % politika, vagy 10 % pénz és 90 % politika…. Hát döntöttek.

Amúgy a külsőségek megőrzése iránti törekvés eltűnése a mindennapokból már nem is tűnik fel, ha értik, mire gondolok.

Szóval szegény szabad demokraták (most jut eszembe, vannak fogoly demokraták is? – hm..), eljutottak oda, hogy akkor elég viharos vizeken most ők a mérleg nyelve, de nem koalícióban, hanem úgy „nur so”, külön. Azt most hagyjuk is, hogy akkor mi az alapja ma a többségi kormányzásnak, ebbe ne menjünk bele, amikor ikszelni kellett, volt. Nos, tehát eljött az, aminek el kellett jönnie, dönteni kell egy párton, szervezeten belül is: akkor merre. Régi értékrendek felé, mellyel még népszerű volt a párt, amolyan „értelmiségi platform” mentén, vagy akkor nyersen felvállalt pénzvilág irányába, minimál szinten tartott „elviséggel”. Fodor Gábor valószínűleg eljutott odáig, hogy akkor vielen dank, ennyi elég is lesz nekem, sőt, nem csak valószínűleg, mert meg is lépte.

És jött az új név: Retkes néven. Nem akarok élcelődni, mert nem tehet róla, és tényleg ez aljas dolog lenne, de azért azt lássuk be, ez nem a legjobb PR fogás ever…..

Nos, az említett úriember kiállt, és erősen, szinte diktatórikusan közölte: az SZDSZ vissza akar térni az eredeti útra. Ez a mondat az olyan embernek, mint én, aki még emlékszik a többpártrendszerre (a 2 az nem több), jól hangzik, legyen minél több választási lehetőségünk. A meglepő fordulat ekkor jött: említett úriember nyilatkozatára, mely szerint a párt visszakanyarodna az eredetekhez, a régi alapítók sora tette közzé nyilatkozatban, hogy akkor most ő ennyi, game over, kiszáll, au revoir, buona notte.

Úgyhogy ekkor következőekre gondoltam:

-         az általam szellemi vezéreknek hitt emberek, most, hogy a pénzügyi oldal leépül (elvileg), kiszállnak, ergo ők is azt az oldalt támogatták (érdekeltté váltak volna?!?);

-         nem tetszik nekik Retkes úr neve, és helytelenül valamint elítélendő módon, a név alapján döntöttek;

-         Fodor Gábor távozása miatt léptek tova;

-         csak úgy léptek tova, de „időzítésileg” lenne még min csiszolni;

-         a nyilatkozatuk eltévedt a postán mikor másfél éve feladták;

-         nem értek semmit a politikáról

De akkor meg minek írok itt?

Meg most akkor mi ez a vastag boríték itt előttem telis tele monopoly pénzzel, ráírva kézzel, hogy „teszt-üzemmód”?