Reality műsor: az utca emberének hétköznapjait bemutató műsor, elvileg rendezés és moderálás nélkül, úgy, ahogy az élet adja, lehetőség szerint azért valamely, a széles tömegek számára érdekesnek mondott vagy vélt téma köré csoportosítva.

Un-reality műsor: Magyarország 2009.

Bővebben kifejtve:

szebbre érdemes kis hazánk hétköznapjaiban szétnézve azt érzem mostanában, hogy egy giganto-reality show részesei vagyunk. Egy élő adásban közvetített tragikomédia szereplőiként tengetjük életünket, csak valahogy azt nem tudom még, kiknek jut majd a komédia és kinek a tragédia. Egyezünk meg abban, hogy mindenkinek mindegyikből jut.

Alapszituációként fogadjuk el, hogy az elmúlt 19 évből 19-et nagyjából elfecséreltünk. Jó úton indultunk, és voltak hosszabb-rövidebb időszakok, mikor az éreztem, hogy igen, ez így ok lesz, de a végeredmény mindenkinek tisztán (egyre tisztábban) látható.

Lehet kizárólag arra koncentrálni, hogy a népnek jó legyen, és úgynevezett "népjóléti intézkedésekkel" halmozzuk el? - Nem.

Lehet úgy kezelni egy államot, egy államháztartást, mintha az egy részvénytársaság lenne? - Nem

Szabad, lehet abba a gondolkodásba belenevelni egy országot, hogy minden, amit az előző kormányzás és a mögötte álló pártok tettek, az ördögtől való, kifüstölni mindenkit onnan és majd mi, az újak, megmutatjuk a tutit, a jót, a célravezetőt (persze szélsőséges esetektől eltekintve)? - Lehet, de nem szabad.

Szabad, lehet a polgároknak egyetlen célként azt előirányozni, elhitetni majd egyetlen alternatívaként elfogadtatni a többi lehetőség eleve elutasítása mellett, hogy bevételek (értem ez alatt a "tervezhető-tervezendő; valamint a minél kissebb mértékben deficites eredményt mutató" elvárt bevételeket) nélkül is fenntartható egy ország működése? - Nem

Célszerű lehetne-e esetleg egy olyan több évre szóló működési terv felállítása, mely példának okáért elmagyarázná az embereknek, hogy Béláim, a helyzet a "következő"? - Igen, például:

- jövőre nem csökkentek adót, mert kell  a bevétel;

- a 2. évben csökkentek adót, pl 2-4 %-os mértékben, jövedelemsávoktól függően;

- a harmadik évben ismét csökkentek, és változtatok a sávszéleken, ezáltal biztosítani igyekszem a "mindenkié az ország, mindenki tegyen bele valamit, ha kevesebbet is, de azt biztosan" elvet. Ezzel egyidőben kicsit kezdek visszavenni a szociális kiadásokból, rövidítem a GYES-t, bruttósítok, vagyonadóztatok értelmes módon, stb.;

- a negyedik évben a meglepetés kedvéért NEM fogom megduplázni a jóléti kiadásokat, hogy biztosítsam önnön-magam továbbélését a következő ciklusra, hanem mondjuk ehelyett ismét adok 2 % adókedvezményt. Ezzel együtt kiszélesítek ingyenes szolgáltatásokat, de ezen térítésmentes szolgáltatások vertikumát lecsökkentem. Nézzünk pl a svédekre, és az ő eü ellátottságukra. Ott 10% a járóbetegek száma kb a hazaihoz képest - nem, nem azért mert az ottani betegek nem járnak, hanem mert ott van telefonon rendelő orvos, aki csak akkor kéri be a beteget a rendelőbe, ha az előzetes telefonon kapott információk alapján ez tényleg célszerű-. Meg lehetne ezt szokni? Meg.

....ha fenti lépcsőkön végig lépegetünk, mit olvasunk ki belőle? Azt, hogy szerencsétlen állampolgárok is tudnak például tervezni előre. Valamint annak se vessük el a lehetőségét, hogy otthon ülve azt mondja a férj a feleségének: Drágám, figyelj, ezt értem, idén nem tudunk menni horvátokhoz, de jövőre igen, és 3 év múlva jöhet az olasz tengerpart, és erre asszonka nem szívlapáttal válaszol.

Ehhez képset ma hol tartunk? Ott, hogy egy jobboldali párt színtiszta szocialista érvekkel fog elsöprően nyerni egy választást, anélkül, hogy sokat matekozna, vagy egyáltalán komolynak nevezhető programot tenne az emberek elé. Leegyszerűsítettek mindent 1-2 szavas szlogenekre, könnyen megjegyezhető frázisokra. Profin teszik? Igen. Kicsit felelőtlenül? Igen. Szükség lenne változtatásra a mai, vagy talán a "gyurcsányi" kormányzáshoz képset? Igen.

A jelenlegi kalkulátor jelleggel működő kormányzás, még ha néha el is üt 1-2 nullát, oda jutott magától, hogy nincs olyan pr szakértő, aki ezen változtatni tudna.

Azonban nem lenne szabad elfeledkezni arról, hogy a politika alapvetően nem egy önző sportágnak lett kitalálva. Értem ez alatt, hogy aki a politika színpadára fellép, az maga tartja az előadást, de majd mi fogunk örülni, nevetni, vagy sírni. Ergo kellene tudnunk vagy értenünk, hogy miért kacagunk vagy dörzsölünk ki könnyeket szemünkből. Ma tudjuk ezt, hogy melyik érzelem fog eluralkodni rajtunk legkésőbb jövő tavasszal? Nem.

Attól tartok, hogy a következő választások után sokan, akik ma az életet tragédiának élik meg, és a vidám perceket a választás utánra várják, nos, ők majd egy picit csalódni fognak. Nem lehet majd bevétel nélkül fennmaradni egy kormánynak, mert akkor a nép népszerűséget hoz majd, csak a világ többi része fog furcsán nézni ránk.... "vidám ez a kis ország, látjátok, lehet szegényen is boldognak lenni, de tudjátok mit? Legyenek vidámak, majd mi adunk nekik miből vidámkodni, és a legeslegvégén pedig majd mi leszünk igen nagyon vidámak".....

Csak ezzel az a baj, hogy ők a vidámkodni valót már odaadták......

Igen, tudjuk, az a legnagyobb bűvész (mutatványos?), aki a legegyszerűbb trükkel tud ezreket elképeszteni, elvarázsolni. Csak ez egyre kevésébé lesz elég majd, és elő kell venni a tigriseket, meg a vérnyulat, nem beszélve az elfűrészelhető asszisztensnőről.

Az elfűrészelnivaló asszisztenst pedig ritkán hozzák külföldről.....innen kell választani, a mi kis reality műsorunkból.

A jelenről egy igen találó vicc jut eszembe, mindenki magában találja ki, melyik szereplőnek érzi magát:

....nyúl fekszik az árokparton, kitépve hever mellette két hátsó lába és bal szeméből kiáll egy ceruza. Arra jár a farkas és megkérdi:

- Te nyúl, de szarul nézel ki, mi történt Veled?

- Ne is mondd, farkas....erre járt a róka, és fogadtam vele a két lábamban, hogy nem meri beleszúrni ezt a ceruzát a szemembe.....

Vidám....?