Felülök a mai napok fő hullámára, és ejtek néhány szót a méltán közfelháborodást keltő bkv végkielégítésekről.

Sokunk sok napja végződik manapság úgy, hogy az esti híradások egyikének nézése közben levonhatjuk a konzekvenciát: nem, tegnap mégsem gondoltuk jól, mert van még lejjebb.

Valahogy úgy érzem, hogy a "demokrácia megfelelő használata", a "tisztesség", a "józan ész", valamint a "közvagyon", és még esetleg a "becsület" szavak illetve kifejezések mára teljesen elvesztették eredeti jelentésüket kicsiny, ámde annál büszkébb hazánkban.

Van ugyanis egy józan életű honfitársunk, egy áldott jó asszony, aki nem volt rest és elment Humánpolitikai Igazgatónak a BKV-hoz. A jó izlésbe vetett hitem megakadályozza, hogy vércse módjára lecsapjak erre a témára erről az oldalról, vagyis a "BKV-humánpolitika-micsoda??!!?!" arany háromszög oldaláról, mert azért nagyjából sejtem, hogy egy ekkora cégnél igenis vannak humánpolitikai kérdések, csak azok eltérnek azon humánpolitikai kérdésektől, melyeket én eddigi életemben tapasztaltam a versenyszférában, kisebb létszámú cégeknél.

Na szóval akkor azt javaslom igen Tisztelt Olvasó, hogy a teljesség igénye nélkül ugyan, de azért csak próbáljuk meg végig követni egy ilyen esetnek a történéseit, a forma és a műfaj adta kicsit tágabb, lazább határvonalakon belül mozogva.

How to make a nice végkielégítés for you and your mates - werkcím.

Először is oda kell kerülni egy ilyen posztra. Azt maximum a fiam gondolhatja teljesen komolyan, hogy ilyen beosztásba egy teljesen tiszta, nettó pályázati úton bárki, aki arra érdemes, bekerülhet. Ne legyünk álszentek, ilyen nincs. Sajnos. Vagy csak nagyon ritkán. Tehát fel lett véve Humánné, aki úgy gondolta, létezik az az összeg, amit az ember végkielégítés címén fel tud venni egy fáradságos munkában töltődött időszakot követően, úgy, hogy az ezt szabályozó törvények, szerződések, valamint az ezek érvényesülését és a cég megfelelően szabályos működését felügyelő szervek erről vajmi kevés tudomást szerezzenek.  Na és ez az, ami nincs.

Gondoljuk ugyanis végig a következőket, szépen sorban:

- adott egy ún Munka Törvénykönyv, mely a végkielégítésről megfelelő módon rendelkezik, és ha a Felek ettől nem térnek el szerződésben, akkor az érvényes is (más kérdés, hogy a Felek ettől hogyan térhetnek el érvényes módon);

- ha már a Felek eltértek, azt a szerződést alá is kell írni a Munkáltatónak, vagyis a Munkáltatónaál annak a személynek, aki a munkáltatói jogokat gyakorolja. Nem hinném, hogy a BKV-nál ezt a szerepet egy alsóbb beosztású ember töltené be, tehát javasolnám, hogy a "bután, felháborodva és értetlenül nézünk" filmet, melyet a BKV vezetők gyakorolnak és nap mint nap előadnak, lassan akár ki is lehetne venni a gépből. Bár sajnos az emberek közül ezt sokan megeszik. Na lépjünk tovább;

- az is lehet, hogy az alkalmazás (felvétel) időpontjában a munkaszerződés ezt a passzust még nem tartalmazta. Ha ez így van, akkor ehhez szerződést kell módosítani, ilyenkor az előző pont lép életbe, mert az szintén alá kell írnia mindkét félnek, mert ha nem így van, akkor én bizony most írok megy egy szerződés-módosítást magamnak, csilliárd billiárd pénzösszeggel fedezvén lehetséges távozásom igen drága költségeit. Tehát erről a vezetésnek, vagy a munkáltatói jogkörrel rendelkezőnek ismét csak tudnia kellett;

- tételezzük fel, hogy Humánné merész gondolata, miszerint egy laza 100 millió elég is lesz távozása esetére nem csak egy kósza ötlet volt, hanem gyakorlatilag egy tervet is kidolgozott mögé. A terv egyszerű: az van csak benne, aki ehhez hozzá kell, hogy járuljon. Kik is? Munkáltató - utalást végző - felügyelőbizottság. Nem, ez sok, akkor legyen az, hogy csak a munkáltató, mert az utalásoknál majd "könnyeden járunk el", a felügyelőbizottság felé leadott jelentésből kihagyjuk, az urak ott úgysem olvasnak sokat. És ekkor jött a baki....

- ugyanis az éves működés számait, úgy mint beszámoló, mérleg, bezony olvassa egy revizor is, másnéven könyvvizsgáló. Na ők sok mindenről híresek, de aról nem, hogy néhány 100 mill huf összeget "benézzenek", vagy átnézzenek felette.

És akkor itt vége is a sztorinak.

Megnézték, észrevették, a felügyelőbizottság nyilván fogja a fejét sűrű bmegolások közepette, hogy "te Béla, te Neked sem tűnt fel?" (jobb esetben), és most megy az össznépi "ki mit nem tud a dologról" játék. Tiszta Moldova, komolyan. 

Adott Humánné, aki mert merészet álmodni, bele is vágott, nem törődve olyan szinte nüansznyi körülményekkel, mint hogy jogrendszer, törvények, szabályozók, adótörvények. Sőt, meg merem kockáztatni, hogy a becsületesség, a tisztesség, és egyéb hasonló fogalmak sem nagyon jártak a fejében akkor, mikor megindította saját hadjáratát a "százasért".

Mi pedig, a közönség, mikor megyünk haza az előadásról, a következőkön tudunk gondolkodni: 

- most komolyan az lesz, hogy kiderül, ezt Humánné tök egyedül csinálta, szegény FB semmit sem tudott, a Munkáltató sem?

- szegény szegény vezérigazgató és tanácsadói nem tudtak erről (sem)?

- mi meg rágódtunk nemrég azon, hogy a vezérnek új céges autója van Humánné végkielégítésének 10%-a értékben? Adjuk vissza a kocsit a vezérnek, szegény....

- vagy Humánné csak egy báb, egy android, és a gonosz vezér az irodájában távirányítóval vezényelte minden mozzanatát?

- és tényleg szegény Humánné azóta férfi lett, és Adószakértő Pál néven él egy elhagyatott kis szigeten a Duna középső folyásán és szúnyog lárvákat számol? 

Szóval ez az egész egy hatalmas nagy kabaré, de tényleg.

Értsük már meg, NEM találgatni kell, NEM fűzni a mondákat, hogy ki mit tudott és mit nem, mert erre NINCS szükség. Egyszerűen csak elő kell venni a vonatkozó törvényeket, szabályokat, rendeleteket, és ALKALMAZNI kell, ami oda le van írva. Nem bonyolult, egy pár millióan így teszünk ebben a kicsiny, de büszke országban.

Nem kell "én úgy gondoltam", "te azt hitted pedig nem is", "sosem tudtam róla, sokkolt a hír". Nem kell. Van törvény, ki van találva, megírták.

Járjunk a szerint, mint az utakon.

Közlekedjünk okosan. Akár gyalog is.