Szép jó napot mindenkinek!

És akkor ezzel ennyi is lenne az e heti bejegyzés, mert ezen nyitó mondat által hordozott jókedv faktor már többszörösen meg is haladja az alábbiakban leírtakat.

Aki viszont még most is olvassa eme szavakat, az egyrészt magára vessen, másrészt pedig készüljön fel arra, hogy majd jól felháborodik. Nem tudom min, de biztos, hogy fel fog.

Szóval adott volt egy EP választás szerte a kontinensen. A júliusban megalakuló új EP Parlamentben helyet foglalókra adhattuk le voksunkat (ez kicsit híradósan hangzott, belefér), ezen belül olyanokra is, akik nem fognak ott helyet foglalni, és olyanokra is, akik viszont igen, és hát valljuk be magunk előtt őszintén, a baj ezzel van. Mert az, hogy volt aki nem jutott be az általa képviselt párt listájának minősége, vagy ismertsége, népszerűsége vagy népszerűtlensége okán, az normális. Az azonban, hogy kizárólag (sejtésem szerint 90% feletti arányban) érzelmi alapon adtunk voksokat, az legalábbis elgondolkodtató.

Nézzünk magunkba, és válaszoljuk meg a következő néhány alap-kérdést, a változatosság kedvéért őszintén:

- az általam válaszott lista melyik EP frakcióban fog helyet foglalni?

- az a frakció milyen elvek alapján szeretné szétosztani a különböző forrásokból származó, az adott országnak kiutalható támogatásokat?

- az általam támogatott EP képviselők milyen elvek alapján fognak szavazni majd az EU különböző pénzügyi vitái során például akkor, mikor az EP bevételeiről esik majd szó, és fogalmazódik meg döntés?

- az általam választott EP küldött lista mennyire releváns, mekkora valós erőt képvisel kint Brüsszelben? Nem lehet, hogy némi kompromisszum alapján inkább olyasvalakire kellett volna szavazni, aki eleve és várhatóan többségben lesz, így valóban bele tud szólni a pénzügyekbe?

- közölte velem bárki is a kampány során (előtt...?), hogy az általam válaszott lista mit is fog képviselni Brüsszelben? Nem itthon mit szeretne, nem ez a kérdés, hanem az, hogy OTT KINT mit fog tenni... Ugye nem.

- tudom én azt, de őszintén, hogy mire is szavazok?

- mi történik azzal, aki kikerül Brüsszelbe?

- milyen szakmai platformokon és tömörülésekben fog szerepelni az általam "beikszelt" lista az EP-ben?

És végül, de talán elsősorban:

- mi az általam beikszelt lista PROGRAMJA az EP-n belül, ha odajut? Mit fog képviselni, hogyan, milyen elvek alapján?

Nos, lássuk be, ezekről talán az egész kampány során úgy összesen és megközelítőleg kb 5 percnyit beszélt bárki is. A hazai kampány mire épült:

- elég volt a szocialistákból;

- földet a magyarnak;

- jusson ki néhány megbízható káder asszonyság mert gizi-évi-ica aranyos.

Fogalmunk sincs, hogyan működik az EP parlament, nem EP elvek alapján, vagy EP információk alapján mentünk szavazni, hanem kizárólag a hazai belpolitikai helyzet alapján kiváltott érzelmeinket követve.

Van jogunk ehhzez? Naná, erről szól a szavazás!

Van ennek igazán értelme így? Nincs, mert az fog történni mint anno az előző évszázad elején, hogy ott állnak a magyarok, Európa színpadán fogják savazni egymást, nonstop, miközben a többi kelet-európai ország küldöttei meg majd beszélnek értelmesen, és elveszik azt is, ami amúgy nekünk járna.

Miközben mi majd azon leszünk, hogy fáradhatatlanul húzzuk le magunkat az európai mosdóban, a többi állam küldöttei okosan, sok sok háttérmunkával valahogy majd arra törekednek, hogy minél több EU forrást biztosítsanak saját hazájuknak, nekünk meg esetleg majd csurran cseppen valami regionális alapon elosztásra kerülő, szinte alanyi jogon járó összegecske....

És akkor majd azt látjuk, hogy Csehországban, Lengyelországban meg Szlovákiában érdekes módon sok-sok tábla jelenik meg, hogy az adott beruházás nagy %-ban EU pénzből épül. Nálunk is látunk majd ilyen táblákat, de maximum néhány kerékpárút építésénél, ami nem más, mint egy sárga csík felfestése a már meglévő járdára.

Meg kellene tanulnunk mi az EU, mik a lehetőségeink, és azokkal kellene kezdenünk valamit.

Állunk majd a plénum előtt Brüsszelben, és egy idő után a többi ország küldötte csak azért lesz ott az üléseken, mert tudják, hogy hopp, a magyarok jönnek, ez mókás lesz, üljünk be mi is. Gyere Janek, hallgasd meg te is, kicsit legalább lazulunk.

Aztán Janek kimegy, megiszik egy kávét, mert megunta már, és miután mi kibeszéltük magunkat, és az összes rendelkezésre álló időnk elfogyott, Janek visszajön, és elkezd dolgozni, hogy a saját hazájának jobb legyen. A mi küldötteink meg majd ülnek büszkén, arra gondolnak, hogy na most az egész nagy világ előtt jól beolvasott a saját országán belüli másik frakció képviselőinek.

 Fel sem tűnik majd, mikor érdemi vitában már nem kapunk szót, már nem vesznek minket komolyan, és mire odaérünk, a pénz is elfogyott......

De mi büszkék leszünk, mert jól megmutattuk. Csak ezzel az a baj, hogy az EP nem ezért van. A többi kelet-európai küldöttnek nem derogál együtt dolgozni a forrásokért. Megteszik, majd aztán otthon jól elvitatkoznak azon, hogy kinek is köszönhető az, hogy van új beruházás, út, stb. A választók meg az ő országaiban annak hisznek akinek akarnak majd. De lesz utuk, infrastruktúrájuk, stb.

Nekünk nem lesz, de majd a másik pártot képviselőkre fogjuk.

Kérdem én, ne lenne logikusabb együtt dolgozni ott kint, segíteni egymást, és majd itthon vitatkozni, ki is hozta a pénzt? De. Csak ehhez meg kellene érnünk.

Addig meg nézzük a csehek fejlődését.

Jó mozi.

Tanulságos.