Kovács Péter egy teljesen átlagos magyar polgár.

Az állam polgára, úgynevezett állampolgár. Elmondása szerint egyszer majdnem elvitte az ötöst a lottón, és olyan is volt, hogy majdnem megkerülte a Földet egy vitorláson, egyedül. Előbbiben az gátolta meg, hogy sosem töltött még ki szelvényt, utóbbi tettében pedig az hátráltatta némiképp, hogy a legnagyobb általa élőben látott összefüggő vízfelület a lucakenderesi víztározó volt, a maga 14 méteres átmérőjével. Félt is kíséret nélkül a közelébe merészkedni. 

Kovács Péter nem szerette, ha hülyének nézik. Ezen gondolatával némiképp egyedül maradt. Mindenki csak megmosolyogta őt, mikor fáradt estéken cukrot vett a boltban, mert a citrom túl keserű volt neki, és akkor is megbocsátóan ringatták a fejüket, mikor megsózta a kakaós csigát, mondván, anélkül az szélsőségesen émelyítő. 

Kovács Pétert, ne kerülgessük a forró édes-sós kását, gyengeelméjűnek nézték. 

Kovács Péter egy napon a rádió suttogására ébredt, aki azt mondta neki, hogy ő bizony egy forradalom részese volt, valami fülkében vagy mi, és most aztán jöhet ami még nem volt: sós édesség és mézédes citromsav. Ő így értelmezte. Várta is, s bár hiába mondták neki, hogy tulajdonképpen ezekben ül, nem vette észre, csak elhitte. Azt viszont igazán, mélyen.

Kovács Péter egy másik napon meg arra ébredt, hogy már mindenhol ugyanazt a pár embert hallja, akik az ő kedvenceiről beszélnek, hogy márpedig azok jó kedvencek, és másra nincs is szüksége, mint hogy ugyanazok holnap is elmondják ezt neki. Csak talán még lelkesebben. 

Kovács Péter egy vasárnapon arra ébredt, hogy egy számára eddig ismeretlen sportág lett a kedvence. Azért szerette, mert jó volt tudni, hogy hatalmas épületekben játszák ugyan, ahova sokan beférnek, neki mégsem kell ott lennie személyesen. Sokaknak tetszhetett ez a sport, mert ők sem mentek el, és azok a nagy, szép építmények bizony nem is koptak el sokáig.

Kovács Péternek egyszer kiment a bokája, nagyon be is dagadt, el is ugrált az egészséges lábán az orvoshoz. Ott azt a választ kapta, hogy a röntgen az most a doktor úr szeme, a gyógyulás meg a türelem lesz. Tetszett ez Kovács Péternek, aki hazaugrált, és közben azon morfondírozott: micsoda tökéletes világ ez, nem bántották a szervezetét holmi káros sugarakkal, és az orvos bizony milyen értékes ajándékot adott neki: az időt magát. 

Kovács Péter egyik este azt gondolta meg is nézi mi a helyzet a világban, be is kapcsolta a tévét, mit mond a híradó. Megtudta, hogy 2 faluval arrébb egy udvaron egy büszke kakas bizony tyúkszarba lépett. Nyilatkozott is 5 szomszéd, hogy szegény kakassal most mi lesz, de a végén azért meg is vigasztalták Pétert azzal, hogy a tyúkszar kellemetlen ugyan, de az ország legalább biztonságban van, most, hogy valami milliárdokért vagy mikért még 3 kerítést húznak köré. 

Kovács Péter másnap megint hallotta ezt a milliárdot. Hogy ez a valaki vagy valami milyen rendes! Mert ha kell, 100 milliárd is felsorakozik azért, hogy legyen végre még nagyobb épület a kedvenc sportjához, akár úgy is, hogy reggel még senki sem hívta, de estére, sőt, délutánra lett még kettő vagy három, aki odaugrik, ha valahol baj van. 

Kovács Péter nem is tudta, mennyi milliárd segít neki. Azt is megtudta, hogy ezek a milliárdok gyakorlatilag csak úgy kipattannak a földből. Valamelyik cimborája azt mondta, ezeket külföldről kapjuk, valami idegen helyről, ahol az emberek nem is emberek, hanem állatok. Valami madarak, úgy emlékezett. Hiénák! Az! Akik belőle, és minden errefelé lakóból lakmároznak. Ezért meg kell akadályozni, hogy ezek az élősködő szárnyas valamik ide tudjanak repülni. Nem kellenek ők. Adják csak fel a milliárdot mondjuk légipostával vagy faxon, de ne repkedjenek errefelé.

Kovács Péter addig addig nézte a híradót, hallgatta a rádiót, élte az életét, míg rájött, a milliárd jár neki. Sok jár neki. Ugyan eddig még sosem csengetett be hozzá egy sem, vagy kiabált be a kerítésen, hogy mondjuk szép estét, jöttem volna a szemetet elvinni.  

Kovács Péter kezdte megszeretni, hogy neki nem is kell velük foglalkoznia. Teszik ők a dolgukat, neki jó a citromos mézes kis péksüteménye. Néha kicsit drága volt, de oda se neki. Aki a milliárdoknak örül, az legyen kellően önmegtartóztató. 

Kovács Péternek ekkorra már akkora volt az elfertőződött bokája, hogy nem bírt felkelni. 

Kovács Péter az ágyában haldoklott, és még fél füllel hallotta, valaki a híradóban azt mondja, most néhány milliárd elmegy haza, mert rossz helyre került. Valami iskolához, aki nem is igaz, hogy ezt befizette adóban vagy miben, sőt, kapta. Rosszul címezték a milliárdot ez esetben, vagy valami hasonló lehetett. 

Kovács Péter lehunyta szemét, az ablaktalan kis vályogházának fala mellett furcsa szimfóniát játszott a szélben fütyülő kikötött gázcső, kissé szomorkás hangulatot kölcsönözve Kovács Péter utolsó perceinek. 

Kovács Péter elment. 

Viszont sosem volt egyedül, és emléke, sőt élete tovább virágzik, mert mindenki Kovács Péter. Te is, én is, Ön is. Mi is. 

Szia, Kovács Péter vagyok. 

U. 

Szerző: usual man  2017.04.03. 20:47 Szólj hozzá!

Petőfi Sándor, mielőtt elszavalta volna a Nemzeti Dalt, kiballagott bizony Bécsbe némi pénzt kérni az ottaniaktól, hogy ha majd visszajön, idehaza jól ellenszegüljön nekik szavakban, lényegtelen mondatokkal, irreális és mélység nélküli lőzungokkal. 

Ez történne, ha 1848 ma lenne. Mert a Békaherceg ezt teszi. Forog is a gyomra a szavak mögé néző, gondolkodó embereknek. 

Nem csak azért nevezem Békahercegnek, mert a Varangykirály utánozhatatlanul foglalt már. Sokkal inkább annak okán, hogy bizonyos kultúrákban a békákat azért nyalják, hogy a szervezetük kitisztuljon, és napokig hánynak tőle. Vagy azért, hogy hallucinogén hatását élvezve a kis állat váladékának, olyan mozdulatlan utazáson vegyenek részt, amely esetében a valóság teret veszít, és csak úgy ömlik az ember agyába az álomvilág. Ismerős? Na, itthon pont ez történik. Az ország fele álmodik, permanensen hallucinál, a másik fele meg térdepel a mosdóban, és vezeti a porcelánbuszt.

Kifejtem a mai nap fényében. 

Ha és amennyiben olyan Petőfiesen oldaná meg hercegünk a szabadságharcot, akkor nem menne ki rendszeresen bagatell ezermilliárdokért jópofizni a sátáni Brüsszelbe, hanem kiállna elénk, kiköpné a Made in Belgium csokoládét, jó messzire, hegyesen, peckesen, majd fegyvert rántana, és elindulna pár ezer kilométert gyalog, előre tartott karddal, hogy ott haljon meg a harc mezején, valahol a belga síkság kellős közepén, hősként, értetlen, plédekkel a szegény beteg segítségére siető, izgatottan tipegő belga nyugdíjasok gyűrűjében.

Még egyszerűbben fogalmazva: olyan ez az egész, mintha leköpnénk a postást, és ráeresztenénk a méltatlanul ideggyenge Bodrikutyát, miután átadja a nyugdíjat. 

Annak idején egy Férfi, ott a lépcsőkön azt találta számon kérni az Őt hallgató tömegen, a rá figyelő arcok helyett az égi áldás miatt kinyitott ezernyi esernyővel szemben állva, hogy ha golyózápor hullana víz helyett, akkor ez szerintük megvédené-e őket? Mindenki egyszerre eresztette le és csukta össze.  

Szavazzunk hát:

Itt jelezném rögtön, hogy a cikk szerzője Párhuzamos, sőt, Soros bérenc, ezt az irományt is rögtön azt követően írta, hogy néhány 100 eurós bankjeggyel kellett lekapargatnia a gáztűzhelyről a kifröccsent és odaégett pörkölt szaftot. 

...hol sírjaink domborulnak, ott most ezrek forgolódnak...

Szép álmokat!

 

 

 

 

Szerző: usual man  2017.03.15. 19:11 7 komment

1 000 000 000 

Ez, amit itt lát, egymilliárd forint leírva. Vagyis 1 000 millió. Ezerszer 1 millió forint. 

1 millió forint egy átlagos magyar család x havi bevétele. Vagy 4x. Vagy 5. Vagy nyolc. 

Mellőzve a demagóg kispolgári gondolkodást, hagyjuk is, hogy ebből mennyi kiflit, és/vagy zsömlét tudunk vásárolni. Mert ez senkit sem érdekel. Egy állam a kiadásait és bevételeit milliárdokban méri, mert hát nagy, meg szép, meg minden. Meg hát főleg, mert ahhoz szoktunk hozzá, hogy azok valójában nem is mi vagyunk, hanem valami felettünk álló misztikus lény, egy megfoghatatlan dolog. Más kérdés, hogy ez a szinte érinthetetlen felhő a mi kis atomjainkból (értsd: adóforintjainkból) áll össze, de tényleg, ne foglalkozzunk ezzel. Ilyenek vagyunk. Ez minket nem érdekel. Amikor levonják, meg befizetjük az adót, akkor kis fogszívás, mások édesanyjának emlegetése, és a pénzünkért megtehető elvárás le is van tudva. Ezt tesszük, és ezzel a legtökéletesebb táptalajt szolgáltatjuk ahhoz, hogy ritkább esetben rafináltan, gyakrabban meg pofátlanul nyúlják le azt. Tőlünk.

Kezdetben, a neo-romantika korszakában még egy telefongyártó dobozában elrejtett, ha jól emlékszem 20 millió forint miatt akadtunk ki, jogosan, és köpködtük a tévét, a számítógépet, kifinomultabbak a nyomtatott újságot. Azt kívántuk, hogy Hagyó Miklós ott rohadjon meg, ahol van, és sok sok "bepipázott afroamerikai" között töltsön el egy felhőtlenül romantikus hónapot egy, a világtól elzárt kicsiny szigeten, 1:200 arányban. Amit akkor éreztünk, jogos volt. 

Aztán emelkedett a tét, az összegek, nőtt az étvágy, csökkent az érdeklődés, de leginkább elképesztően magasra ugrott az ingerküszöb. 

3 800 milliárd (szorozzuk fel a cikk első számát háromezer nyolcszázzal) forintot elkértek tőlünk mély tisztelettel a saját nyugdíjunkból a saját nyugdíjunkért, hogy akkor ebből aztán Nirvána. Hát...elmaradt....meg a visszafizetés is, vagy adott esetben a tiszta elszámolás. Semmi felesleges cécó, úriemberes meghajlás, hogy köszi, semmi. Tiszta tekintet, acélos elvétel. 1-0 oda. Zúgolódtunk egy keveset, itt-ott kiment az utcára néhány elborult értelmiségi, akit érthetetlen módon érdekelt a pénze, de ennyi. 

Magasabban kezdeni nehéz lett volna. Az ötlet viszont jó volt. Oly mértékben lett kitágítva a hasfal, hogy az addig azt belülről feszítő 1 szem mogyoró helyett ma már komplett dinnyeföldet lehet oda behelyezni, anélkül, hogy annak tulajdonosát az zavarná. 

A teljesség, és a pontosság igénye nélkül, az arányok mentén vitorlázva néhány adat:

- Várkert Bazár: lesz az vagy 9 milliárd is...hopp, 20 lett a vége;

- Népstadion projekt: 90 - 100 milliárd lesz. Hopp, 190 körül a vége;

- Dagály (vizes vébé): 8 milliárdba is kerülhet majd: hopp, 40 felett a vége;

- egyszer néznek minket hülyének, hopp: sokszor lett a vége.

Ez a cikk úgy indult, hogy itt vagy 15 projektet felsorolok, ahol a költségvetés minimum duplázódott, de leginkább sokszorozódott. Aztán a felsorolásnál rájöttem: minek.

Amikor anyjuk azt mondja apjuknak: ok, legyen, vegyünk egy hűtőszekrényt. 80 000 forint van rá, összegyűjtötték. Bolt, nézegetés, hát, a helyzet az, hogy akkor amit szeretnénk, az 180 000. Sebaj, legyen ez.. (!).

Szívem, vennék egy cipőt magamnak. Kinéztem, 18 000. Ejj..... Hát... ok. Elhaladás boltba, hopp, 69 000. Jó, ok, legyen ez...(!!).

Kicsim, hozam ezt azt a boltból. Mennyi volt? 38 720 forint. Oh..mit vettél? Hát, négy zsemlét, 30 deka parizert, 4 paradicsomot meg egy csomag eldobható borotvát.... Igen? Aha.... Hát, oké. Végül is fizethettél volna 78 332 forintot is,nem? De. (!!!)

Most tényleg nem cizellálnám tovább, mekkora kretén egy népségnek vagyunk mi nézve. Sok sok éve. Jogosan. Régebben megvolt a dolognak az ízes romantikája, hogy "éppen" csak hogy. Mára ez is elveszett. Mert tényleg, ki az, aki érti a milliárdot? Ön igen? Az jó, mert leginkább azt halljuk, ha valaki nyer esetleg ennyit szerencsejátékon, mondjuk konkrétan csak 1, azaz egy milliárdot, akkor az beleőrül. 

Hát... van, aki nem ott nyerte, de a hatás nem maradt el. 

Nélkülünk viszont ennek nem lenne táptalaja. Jelenleg mi vagyunk ebben a szép kis országban az ilyen őrültek placebóra kicserélt xanax tablettája. Mert nincs bennünk hatás. 

Mindezt pedig úgy, hogy elsőre azt halljuk, "csak 40 milliárd". Aztán másnaptól már 80, harmadnap pedig 99. Most komolyan, miért nem mondják azt elsőre, hogy 200, és akkor a "csak" 120 tényleg kevesebb is lenne. Mert úgysem értjük. Nettó hülyék vagyunk ehhez. 

Ahhoz vagyunk hülyék, hogy érezzük az általunk megkeresett pénz súlyát, EU ide vagy oda. 

Gyerekek maradtunk. Akiknél az autóskártyán a Trabant is 400 lóerős. Sajnos nem annyi. Ezt is elolvassuk, azt mondjuk "hinnye", és kész.

Roló.  Köszönjük magunknak. Mindenki annyira lehet hülye, amennyire azt a környezete engedi. 

Mi gyakorlatilag kérjük. 

 

 

 

 

 

Szerző: usual man  2017.03.01. 21:10 Szólj hozzá!

Az alacsonyan szálló milliárdok országa lettünk. 

Kitalálunk valamit, amire alapos megfontolás alapján elkölthetünk már-már zavaróan csekély 15-20 milliárdot, amit nagyságrendileg 24 óra alatt meg is szavazunk, és további végtelennek tűnő 24 óra alatt oda is adunk egy olyan cégnek, amely időtlennek tűnő 24 órával korábban meg is alakult, és tejesen véletlenül ugyanazon 3-4 ember "érdekkörébe" tartozik, akik ilyenkor már csak úgy pont arra járnak. Az, hogy mindig van nekik épp építőipari, és/vagy médiavállalkozásuk vagy éppen alapítványuk, az már csak a véletlenek érthetetlen játéka. Aztán mikor kiderül, hogy olyan kis buták voltunk, hogy nem 15-20, hanem mondjuk inkább 30-35 milliárd kellett volna, mert épp tüsszentettünk az abakusz előtt a kifinomult tervezési fázisban, nos akkor mindennemű idegesítő és időt rabló viták helyett megtoldjuk a költségvetést a hiányzó és arcpirítóan bagatell összeggel. 

Szerintem teljesen felesleges tökölés ez így. Meg minek ennyi púder?

Próbáljuk ki a helyes módszert valaki teljesen hétköznapi civil emberen. Mondjuk rajtam. Fogcsikorgatva és a kispárnámat ölelve félelmemben, de vállalom. Megígérem, nem fognak csalódni bennem. Sőt, tudják mit? Nem kell 35, de még 20 sem. Próbáljuk ki eggyel. 

Megmondom mi lesz. Megkapom, és megköszönöm. Már itt szokatlan lenne a modell, mert hát ki szokott hálálkodni?! Na, hát én még meg is hajolok. 

Aztán örülni fogok neki nyíltan, azt hiszem azonnal. Nem kell ködös off-shore cég, átforgatás meg számlák, a kútba velük! Én megkapom, szélesre húzódik a szám, és mindenkinek megveregetem a vállát. Megölelek pár idegent, 1-2 kutyát, sőt, még egy Ikarus buszt is megcsókolok, had érezze a boldogságot ő is. 

Aztán simán és bevallottam elkezdem elkölteni, jóléti kiadásokra. Jórészt a sajátomra, oké, de engedem, hogy másoknak is jusson valamicske. Például adnék szemmel látható gépeket kórházaknak. Vinnék hajléktalan szállóra takarókat, tűzhelyt, párnát, kabátot, élelmiszert, sőt, csokit is. Meg bort. Igazit.

Vennék autót magamnak. Szépet, nagyot, magyar rendszámmal. Meg mondjuk 3-4 kisbuszt, és pár dobozos teherautót. Ezeket odaadnám mondjuk segélyszervezeteknek. Legyen rajta a nevem, felvállaltan, és használják mire csak kell. 

Adnék a Kedvesemnek, költse bármire. De tényleg bármire. 

Adnék a családomnak, legyen pár jó évük, s talán életük, ha a pénz számít ebben. Nyíltan

Vennék egy motorcsónakot. Kettőt. Nem nagyokat, de fel is gyújtanám az egyiket, mert megtehetem. Csak úgy

Ráíratnám egy focicsapat mezére a nevem. Mondjuk a keresztnevem. Legyen ott fél évig. Adnék mellé egy kis pénzt is, mert nyilván ilyenkor adni illik. 

Bővítenék néhány könyvtárat pár kötettel. Korlátoznám pár kisebb városban az internet szolgáltatást este 6 és reggel 8 között. Vinnék focilabdát iskolákba, felállítanék lengőtekéket, és nyitnék random helyeken kis lakókocsikban olyan büfét, ahol csak virsli van, sör, meg bambi. 

Pisilnék egyet egy kutyafuttató kerítésére minden páratlan szombaton este fél 11-kor. 

Adnék embereknek tollat meg néhány papírt, csak úgy. Írjanak rá valamit. Aztán összegyűjtetném amiket ráfirkáltak, és kiadnám. 

Az is lehet, tudom, fura, hogy kifestenék néhány kórtermet, meg talán le is szigetelném, és még az is lehet, küldenék oda ágyneműt, törülközőt, wc papírt meg szappant. Még talán kötszert, és cukros teát, vagy gyógyszert. Nem lejártat. Újat. Olyan hatásosat vagy milyet, biztos hallottak már ilyet. Mert van.

Összefoglalva: nevetnék sokat, jól érezném magam, költenék jó dolgokra, és talán ugyanannyi teljesen értelmetlen baromságra, de mindig nyíltan, semmi ködösítés, semmi letagadás. 

Önök ebből mit látnának, ha találkoznánk velem az utcán? 

Azt, hogy valaki jól érzi magát az Önök pénzén. Ezt megszokták.

Azt, hogy ad is belőle. Ezt papíron szokták meg.

Azt, hogy ettől nekem jó. Ezt is megszokták azoknál, akiknek adnak mindennap sok-sok milliárdot. 

Annyi mondjuk biztosan szokatlan lenne, hogy én tényleg megköszönném, nem nézném Önöket hülyének, sőt, büszke is lennék Önökre, hogy adtak egymilliárdot, aminek a seggére verhetek kényemre kedvemre. 

...és ezt meg is mondanám Önöknek.

...és ez Önöknek új lenne, és jól esne, ha már úgyis ezt teszik mindennap, most legalább végre valaki ezt Önök előtt élvezné. 

Nekem beleférne egymilliárd, hogy ráébredjenek már mennyire veszik Magukat, és engem is hülyére. Legalább élvezzük egy kicsit, nem? 

 

 

 

Szerző: usual man  2017.02.06. 22:41 2 komment

Van 1 országunk.

Teli elszánt, a magukra, és a környezetükre szociálisan érzékeny fiatallal, akik hajlandóak utcára menni amikor úgy érzik, az uralkodó rezsim épp beleköp a levesükbe, és ez jó. Jó érzés ezt tudni, része lenni egy ilyen társadalomnak. Ezért irigylem a norvégokat, de még a románokat is. 

Mert Magyarországon ez nem így van. 

Nálunk akkor megy 40 év alatti állampolgár az utcára, ha nincs túl hideg, ha valamely rokona vagy haverja beszélni fog valamelyik, az összefogásra teljességgel képtelen teszetosza, maszatoló "ellenzéki" párt színeben. Vagy, ha drágul a net. A drága net. Mert akkor armageddon. Mert világháló nélkül nincs önérvényesítés, nincs szerepünk a társadalomban, ha nem tudjuk posztolni a rántott hús hatását világnézetünkre vasárnap délben, vagy nem tudjuk mindenki tudtára hozni, hogy "Kovács Gábor boldog, itt: Kiskunmajsa Béke Presszó, Csavaros Pisti és Szellemirtó János társaságában".. Az, hogy amúgy a társadalom mai, hazai formájában már nem más, mint Orwell észak-koreai remake-je, csak kevesebb tömeges sírással, az mindegy. 

Az a réteg, akiben viszont még lángol az önérvényesítés, az bizony a nyugdíjas korosztály. Ők nem lacafacáznak. Aki megnézett a lapos képernyőn bármely utcai megmozdulást, az láthatta: kérdezés nélkül, 45-65 év minden súlyával a tudatukon apáink és anyáink korosztálya bizony simán és egyenesen, különösebb piszmogás nélkül üt, csap, tör, ver táskával, szatyorral (értsd: zacskó), mert nem érdekli ami ebből lehet. Nekimegy híradósnak, kiskorúnak, nőnek, bárkinek. Miért?

Mert elhitették velük, hogy amiben most élnek, az úgy jó, ahogy van. A lényeg nem a helyességen van, hanem a hangerőn. Elhitették velük, hogy a hangos jó, hogy amit kapnak pénzt, azt megérdemlik, és ez nekik jár, pedig több járna, mert tényleg megérdemelnék. Nem ezt, nem így. Már túl sok évet kaptak az arcukba helyettük kimondott irányokkal, az elmúlt pár év kivételével nem kaptak igazi figyelmet, most meg hirtelen még pénzt is küldenek nekik, és az újonnan jött figyelem nem rájuk kíváncsi, csak a számukra. A megszámlálható szavazati képességükre. Minden kurzusnak ez volt a célja, a jelenleginek ez sikerült.

Gusztustalan módon játszanak a figyelem igen kivételes ruhája mögé bújva olyanok szociális felelősségével, akiknek már tulajdonképpen nem lenne más dolguk, mint hátradőlve, bízva például bennünk, elhiggyék, letették a magukét. Mindezek helyett kihegyezik rájuk a szónoklat második mondatát a kedves barátaim után rögtön, oldaltól függetlenül, és ezért ők úgy érzik, hogy fontosak. Azok is, de nem így, nem ilyen célra. Ebből az lett, hogy megvalósulni látszik a tökéletes kommunikáció, azaz a "mondom-hiszed-teszed" tengely. Mert aki fontosnak érzi magát, az fontosnak is fogja tartani a mondanivalóját, fontosabbnak, mint másoké. A személyes jelenlétünk, felelősségünk és lenyomatunk súlya független nemünktől, vallásunktól, lakcímünktől. A korunktól pedig pláne annak kellene lennie, mert az évek számával vagy a jó, vagy a rossz oldalon, de hagytunk magunkból. 

Mindezek helyett a még mindig élő, valósnak vélt felelősségükre hivatkoznak. 

Hagytak magukból, letisztulniuk kellene lassan, ehelyett sajnos szűkülni látszik a fontossági sorrendek közötti választás lehetősége, és már jól esik az, ha számukra ismeretlen, de ismerősnek vélt emberek a középpontba helyezik őket, és Itt csúszik el, itt megy félre az egész. 

A szépkor NEM a Szép Kártya egyik szociális zsebe. 

Emberektől szépen lassan, szisztematikusan levenni a valós súlyokat, és ezek helyett "rámondott" igazságokat a hátukra pakolni ide vezet. Ide, ahol az idősek idegrendszere sosem látott mértékben lesz hasonlatos egy szabadon hagyott fogideghez, és jön az ütés, a megélt, instant összeomlás. 

A felelősség nehéz dolog. Nem könnyű megérteni, átadni, csak szavakkal, úgy viszont könnyű. Akik pedig ebben társakká váltak mára, azok a fentiekben leírtak szerint átforgatott nyugdíjasok.

Lehet, ha ez a korosztály lennék, nekem is jól esne, hogy nem csak unokáimra vigyázni, és orvosi rendelőben ülni vagyok jó, és szeretném, hogy leendő örököseim szemében a ketyegő óra helyett valami más is lássak. Mostanában ők kapnak egy nem rájuk illő kabátot, melyben messziről talán jobban látszanak, de a viselete nehéz. Csak akkor fogják ezt igazán érezni, ha leveszik, pedig most még csak épp felsegítették rájuk azt. Azok pedig, akiknek lehetne tenni bármit, hogy ez ne így legyen, megnézik a híradóban a "kommandós nyugdíjast", és annyit mondanak "az igen, láttad ezt, ez kemény!". Aztán átkapcsolnak, mert jön a reklám. 

Hát az éppen a felvételeken látható, támadó nyugdíjast is átkapcsolták. 

Reklám. 

 

 

 

 

Szerző: usual man  2017.02.05. 20:12 19 komment

Szép jó estét minden nyájas olvasónak!

Mondaná az író, de ez egy blog. Itt nincs író. Itt pötyögő van. Önjelölt. Ezért aztán nincs nagyobb betűvel írva sem a nyájas, sem az olvasó. Mert minek. Úgysem értené. Azt sem érti ugyanis, hogy az érzékszerveinek 96 százalékát (% - haladóknak) napi szinten felhasználják mások, viszonylag kevesek (a teljes létszámhoz képet legalábbis) azért, hogy saját magukat igazolják. Egészen sikeresen.

Mert miket tanultunk gyermekként, mi, magyarok (M)...? Közmondásokat. Rokonoktól, kik nem akarnak értelmes magyarázatot adni semmire sem igazán, de okosnak tűnni....az mehet. Ezek közül pedig egynek biztosan elfelejtettük az igazságtartalmát: "Hallgatás, beleegyezés". Vessző helyett lehet egyenlőségjel, kettőspont, bármi. 

Mondom miért. Illetve sorolom. Csak Sorolom. Mert többet bizony nem érdemel. Haszontalan az, kinek zokszóját csak legyintéssel méltatják. S mint ilyen, a magyar nép ezzel biz listavezető. Itthon. a saját hazájában.

Tehát.

Állami Bélám (Bizony Él Legott Általad Más - a továbbiakban, mint BÉLÁM) Pénzből vásárolnak kevesen (konkrétan 1, azaz egy ember) egy tévé csatornát. Mit épületek, jogok, und alles. Ja, hogy neki köszönhetjük a Terminátort? Az más. Akkor jó. Zelk Zoltánnak is köszönhetünk elég sok mindent, meg például Szerb Antalnak, oszt mégsem kaptak pénzt Tőled, vagy tőlem. Stúdiót meg pláne nem. Sőt, még pennát sem, ami nekik akkor maga volt "A" stúdió ugye... Mégis, tán többre becsüljük....ugye?! Nem, ja, persze, hogy nem. Bélám, hát minek is végig gondolni. 

Van egy épületegyüttesünk fent, egy várban, melyért anno domini (na jó, annál kicsivel később) emberek szemel látható százai oltották vérüket. Mindkét oldalon. Minket érdekeljen a sajátunk, és jelentsük ki, hogy Karmelizált Kolostor ide, Karmelita ESZME oda, hát végre beköltözik ide az, kinek udvartartása építései engedélytől mentesen kell, hogy élvezze szeretetünk oly mély jelét, hogy csendben tűrjük a milliárdok elfolyása mellett a Bélám faktor luxus szintjét. Mert az UNESCO a hanyatló nyugat ópiuma. 

Értékeljük azt, hogy terek s városi területek épülnek újjá más ájrópái országok tizedéből. Béláim ez jó. Mert mi csak kivesszük, s be nem teszünk. Hisszük ezt, mert hinni jó. Mert hozomra vagyunk elvivők, s mert elvitelre adjuk a "hozomot". Van, hogy ezt hiszik, de egyszer majd számolnak. 1+1 alapon is akár, hogy megértsük mi is. Lesz ot valaki, aki szemben áll majd a kérdezővel, vagy fütyörészve rugdossuk a kavicsokat miközben elsétálunk kecsesen? 

Eltartjuk apáink s anyáink? Apáink s Anyáink? Abból, amit azért tartottunk meg, mert a tizedkivető nem vett vett el? Ja....bocsánat. Béláim. Elvette. Csak visszaadni felejtette el. A palántát nem fosztotta meg gyökerétől, csak a földtől, melybe ültettük. Ejj.... Nem baj. Nekünk ez mindegy. Édes egy mindegy. Minden fájdalom jobb, ha édes, s cukormázzal fedett. 

....folytathatnám. Toronyházakkal,  öblökkel, alagutakkal s hidakkal. Tanfolyamokkal, népszavazásokkal, erőművekkel, erőtlen mértékekkel, bármivel. 

Elszoktunk attól, hogy érezzük súlyát annak, mit már egyszer kiadtunk kezünkből, önnön akaratunkból, vagy törvényileg. Mindegy. Sajnos tényleg. ...de kérdem én, naivan, s halkan...akarunk mi keveseknek indokot adni a sokak hátán s verejtékén? Akarunk mi úgy élni, hogy egy napon azt mondja a mögöttesünk, hogy bocs, ennyi volt és veszonlátás - te adtad, miért tetted, gondoltad volna meg kétszer?! Mert ez lesz  Nincs olyan, hogy a fogyatkozó gyertya nem ég el végleg, s olyan sincs, hogy az erős láng nem emészti fel táplálóját.

Remélem mostanra világos s érthető a cím.   

Nyeljünk. Nagyot. Együtt. 

Ja...bocsánat, már megy ez pár éve. Bocs, akkor nem szóltam.

U.

 

 

 

Szerző: usual man  2016.05.25. 19:45 Szólj hozzá!

Kedves Miniszterelnök! ...és önjelölt lényegtelen oszlopai!

Higgye el nekem, én értem, hogy kicsiny, de nagyra becsült Hazánkban azt tehet mára, amit csak szeretne. Még arra is van idő, pénz, gondolat, hogy ezt érdeknek tüntesse fel. Értem, felfogom, miért lehet ezt mára megtenni. Nem tudna így eljárni, ha ennyi kapitális b....m nem lett volna Ön előtt, és a népből (értsd: Ön és én is benne vagyunk) nem vált volna mára (egy jó ideje) egy teljesen apatikus közeg, kivéve talán a szélsőértékeket, melyek, mint tudjuk kiveendők az egyenletből a pontos végeredmény meghatározása előtt. Vicces, hogy a műkorcsolya pontozásánál is ez van. Passzentos ruha, csúszós talaj, a pálya szélén tapsoló edző, hideg, fehér jég. Semmi hasonlat. 

Nos, tehát nem lehetne Ön mára az, aki, ha mi nem lennénk ennyire elfogadóak, szeretetteljesek, megértők, vagyis, politikai nyelven: "ha nem fekáliáznánk bele ennyire az egészbe". Mert ha komolyan vennénk, akkor bizony vagy Ön lenne arra kényszerítve, hogy mellmagasságban macsetével vágjon egy erősen izVan newmmosat, vagy mi kényszerülnénk csomagolni, úgy viszonylag többes számban. 

Szerencsé(jé)re azonban ez nincs. A világ legnagyobb érzéketlenségi tömörülése felett ül most Ön. S nem csak azért mert eddig minden világméretű konfliktus vége előtt, valami romantikus fuvallat miatt "szinte" önként átálltunk a vesztes oldalra, nem. Hanem mert nem értjük mit jelenti a "miénk", az "általunk", és a "közös". 

Nos, mindezek alapján arra jutottam ma, hogy van valaki, aki simán, és egyszerűbben, lineárisabban értelmezhetőt tud mondani a Tömegeknek (mert a Nép szót már ugye viccből sem használja, nem igaz?), mint Ön. Persze kevesebb harci jelszóval, némileg megkopott pátosszal és hívószóval, de legalább tisztán, őszintén. Nos, akkor:

- kérek egy új házat. Szép, zöld telekkel, sok virággal, verandával, ilyesmikkel. Közel a fővároshoz, de mégsem. Ja, nem kell hozzá kisvasút. Legyen ez, mondjuk 180 000 000 forint. E úgy nagyságrendileg 1,8 %-a annak, amit Ön akar elkölteni a Várban. Hm. Annyit ígérhetek, hogy én szépen meg fogom köszönni, nem kitiltok a környékről embereket, hanem meghívom Őket egy-egy pohár borra, ott alvásra, "betérésre", vagy "akár csak" egy pohár vízre. Tényleg;

- jó lenne hozzá két új autó. Mondjuk egy használt G jelzésű német kocka "dzsipp", meg esetleg a Páromnak egy kis japán 7 személyes terepjáró. Egyszer. Nem évente. Vagyis úgy 15 millió elég erre. Nem évente 2-300.  Én ígérem, türelemmel megvárom, míg oldtimer lesz;

- nem szükséges engem delegálni dekadens spanyol érdekeltségű hintőporos bárokba. Nem, dehogy. Jó nekem a bableves. Itthon. a repülőjegyet fordíthatnánk a villanyszámlámra mondjuk. Jó...érzem. Sok ez így;

- van nekem 3-4 igazi barátom. Nem, nem egy családból származnak, nem ők  a Strohmann ikrek, és, mint ilyen nem is .....szóval  a származásuk sem lenne Önnek nyakkendőt igazító tényező. Na, tehát nekik nem szükséges gázszerelő szettet vásárolni, de még 5-600 hektárnyi földet sem. Teljesen elég lenne mondjuk 1-1 éves bérlet, benzinkártya, vagy esetleg havi 3 000 forintnyi gyümölcs utalvány. Megkeresik ők munkával az ez alattit. Hm? Tessék? Ja, igen. Munkával. Ezt mondtam. Hát..vannak ilyen emberek.

Fentieken túl nem is kell más. Voltak még ötleteim, de rájöttem: elég ennyi. Ez pont ok még mindenkinek, senkinek nem tűnik fel (ez a kedvenc mondatuk, igaz-e? - sejtelmes kacsintás), és ha kell, küldjék hozzám a brüsszeli arcokat perlekedni. Beszélek pár nyelvet, nem lesz gond. 

Maximum akkor, ha majd megkérdezik, minden, amit látnak körülöttem, az honnan, meg miért?

...de akkor majd segít nekem Miniszterelnök Úr, ugye? Nem mindenben van rutinom.

 

...szárba szökkenő Virág elvtárs búcsúzik mára. 

 

Szerző: usual man  2016.05.04. 19:55 2 komment

A távolból azt gondolhatja a tisztelt szemlélődő, hogy Magyarországon minden pöpec. 

Működik a demokrácia, sőt, mi az, hogy működik....HASÍT!!! Mert hiszen mit látni? Hát azt, hogy kijön a kormány netadóval, emberek utcára ki, tüntetés, adó töröl. Továbbá az is látható kellő távolságból, hogy "hirtelen napvilágot lát", miszerint az oktatással semmi sem ok nagyjából, erre pedagógusok utcára ki, kormány kerekasztalt megnyit, "érintettekkel" leül, és beszélget, majd KLIK vezetőt levált és milliárdokat ad. Most meg már azt is halljuk, hogy a kormánypárt fel van háborodva a népszavazás kezdeményezése körül kialakult hajatlanság okán...

Azon kellene elgondolkodni így országilag együtt, mármint azokkal, akiknek a demokrácia kifejezés nem a nyugat hanyatló ópiuma, hogy sajnos a valóság 2016-ra at lett, és az eddigi években is 2010 óta, hogy az ellenzék bizony kérés nélkül pont azt csinálja, ami a FIDESZ KNDDPNKDPKN számára a legkényelmesebb. Egyfajta kotta-lapozóként jár el, ha kell a szélmalom lapátjaiból is kifogja a szelet, kevésbé irodalmian kifejezve zseniálisan asszisztál a jelenlegi kormánynak abban hogy az a demokrácia látszatát tökéletesen fenn tudja tartani.   

Van parlamentben vitanap? Van!

Van konzultáció? Van, sőt, még levelet is ír a miniszterelnök a népnek!

Lehet tüntetni? Lehet!

Van foganatja? Van!

Tisztelt ellenzéki pártok, és itt főleg a Parlamentben ülőkre gondolok: mi lenne, ha úgy valóban a lábukra állnának, sőt, esetleg a sarkukra, és úgy testületileg felállnának, összetépnék a parlamenti belépőjüket, meg minden olyan papírt, dokumentumot és egyebet, mely arra jogosítja fel önöket, hogy ott ülhetnek, és ugyanazzal a lendülettel kimennének az épület elé (szép nagy a terület ott), ahol felhúznának sátrakat, és oda járnának be dolgozni nap mint nap.

Lenne ott is napirendi ülés, szavazás, és egyebek. Néha küldenének futárt az épületen belülre, hogy lássák merre tart a világ elszeparált része, és adott estben igyanak egy jó kávét. Mert ezzel elég egyértelműen és nyilvánvalóan jeleznék, hogy akkor T. Fidesz-KNNDPPKNDKPDNN, eddig, és NE TOVÁBB! 

Lenne visszhangja? Lenne!

Felfigyelne a világ értelmes része? Fel!

Felmerülnének kérdések a világ többi országa felől, hogy "vajon miért tették ezt meg?" Fel!

Esetleg még az is lehetne, hogy az egész szerveződés a magyar lakosság szemében szimpátiát váltana ki? LEHETNE!

Talán még oda is eljutna a történet, hogy egyfajta összefogásra hasonlító íze lenne az egésznek, és szélsőséges esetben még akár 1, vagy 2 vezér-egyéniséget is ki tudna termelni magából a dolog.

Mit kockáztatnának? Hát némi pénzt, az tény, de ha értelmes embereknek tartják magukat (márpedig erről győzködnek minket, meg a kormányt is), akkor ha a sztori nem jön be, még találnak maguknak munkát a versenyszférában. Viszont egy ilyen helyzetet új választás, vagy valamiféle erőteljesebb politikai kataklizma nélkül kezelni nem lehet, ezért a jelenlegi uralkodó rezsim vagy elfogadja a totalitárius kormányzás intézményét (vele együtt a világ tökéletes és remélhetőleg teljes elfordulását), vagy belemegy új referendumba.

Bármelyik opciót választaná a FIDESZ-KDDNPPKKDDNN, kikerülne végre a kényelmes székéből, és szembe kellene néznie kényelmetlen, ismétlem, NEM KÉNYELMES helyzetekkel. Mert ezt eltusolni nem tudná.

No akkor itt az idő kideríteni, ki a tökös a vidéken - elnézést a férfisovinizmusért, ezt csak egy szólásból loptam!! 

U. 

u.i.: rengeteg és számos ötletem  van, ha már kijöttek, hogyan lehetne ebből egy állandó jelenlétet garantálni a világban, de hát nem fogom azokat itt elsütni.... Majd a következő posztban, ott igen. :-)

 

 

 

Szerző: usual man  2016.03.01. 16:50 2 komment

Nincs tréfásnak szánt fogalmazás.

Nincs öncélú okoskodás.

Nincs értelmiségi manír. 

Az van, amiből ért a magyar nép. Az, amit felfog, amit értelmezni tud, amit lát, s amire felkapja a fejét. Ez nem más, mint a "hazugság" szó bármely alakja. Erre is csak akkor emeli fel figyelmes arccal a kis bóbitáját (credits to SM), ha mindezt a bulvárban olvassa, vagy a kereskedelmi híradószerűk első 15 percében a baleseti tudósítások között látja/hallja. 

Bulvár kell a magyarnak, sőt, csont-egyszerű üzenet, és a hazugság kiemelése napi szinten. A cél, a jövő, a gondolkodás - ezek nem. 

Ezért aztán ezennel induljon útjára a NER 2, avagy a Nemzeti Ellenállás Rendszere. NEM újdonság ez sajnos, én csak lepötyögöm ide a FIDESZ - NDK KPPT KNDP HARRACH által, a 2006 évben történt választások másnapjától alkalmazott stratégiáját (ejj, már megint semmi bulvár). 

Kedves pedagógusok, ápolók, orvosok, buszvezetők, mozdonyvezetők, és a többiek, röviden: mindazok, akik az egész rendszert szolgálják konkrétan gombokért (és kb csak ezért), és akik nélkül se nem élünk, se nem megyünk, se nem eszünk, én csak azt kérem Önöktől, ha változást akarnak, akkor kövessék azt az utat, ami a magyart meg-tudja-szólítani-és-ami-miatt-el-fog-menni-szavazni (a pénzen és a ..... kívül). A FIDESZ - ABCDKKNDP ezt tette, hogy elérje az elsöprő győzelmet, és amióta ezt be is húzta, pont az ellenkezőjét teszi. Ennek megértése pedig az egyik alapköve a változásnak: nem azzal kell megtartani a kormányzást, mint amivel megnyertük. Ezt próbálják a pártok felé üzenni. Dear ellenzéki és nem ellenzéki, de értelmes politikusok of mine, ezt fel kellene fogni, szeretettel! Most arra kellene koncentrálni, hogy ne a sokbetűs, idézett párt nyerjen, valamint arra, hogy Önöket észre is vegyék már végre 2-3% feletti mértékben.

No tehát, akkor a kettőnél több mondatot tartalmazó monológokon, a gondolkodást igénylő összefüggéseken, valamint ezek vegyítésén túl az alábbi szavak, kifejezések felidézését is kerülni szükséges felvonuláson, tüntetésen, pártprogramban, rádióműsorba betelefonálva, és kb bárhol:

- szakértői kormány;

- a kormány nem mond igazat;

- józan ész;

- politikai mutyi;

- mondjon le;

- pártok közös fellépése;

- összefogás;

- ő ért hozzá.

 

Fentiek helyett az alábbiakat alkalmazzák, ha lehet, napi szinten, ha Ön politikus, akkor meg pláne! Függetlenül attól, hogy a FIDESZ - KDPNNP KPPD PKKDNKP SMJN ezekért Önöket majd jól megfenyegeti. MINDEN NAP 1 sajtótájékoztató, maximum 3 váltott emberrel, holnaptól a választásokig. No excuse. Ez olyan mint a szex és az antibiotikum, idő előtt megszakítani nem jó... :

- amit a kormány mond, az hazugság. Amint átvesszük a hatalmat ezt megváltoztatjuk, mi majd másképp csináljuk, a bűnösöket bebörtönözzük;

- a kormány átveri Önöket. Amint átvesszük a hatalmat ezt megváltoztatjuk, mi majd másképp csináljuk, a bűnösöket bebörtönözzük;

- amit ma xy mondott, az hazugság. Amint átvesszük a hatalmat ezt megváltoztatjuk, mi majd másképp csináljuk, a bűnösöket bebörtönözzük;

- Sok pénzt lopnak most. Amint átvesszük a hatalmat ezt megváltoztatjuk, mi majd másképp csináljuk, a bűnösöket bebörtönözzük;

- átverik Önöket, hazudtak ma is, holnap is fognak, de mi nem! Majd meglátják!!

A leglényegesebb pedig, ha visszakérdeznek, NEM SZABAD válaszolni. NEM SZABAD belemenni vitába. Mert NEM ÉRDEKES a mögöttes valóság. Huszadrangú. NEM SZABAD elmondani, hogy konkrétan mit akarnak, mit fognak változtatni. Nehogy!!! Sokat sejtető mosoly, és ennyi.

Értem én, hogy gusztustalan, de hazánkban ez működik. Mert működik, látjuk. Aztán, mélyen tisztelt politikusok ha esetleg nyernek, vagy nő a súlyuk az eddigiekhez képest, majd próbáljanak meg emberek maradni, és esetleg, amolyan hagyománytörés jelleggel ismerjék el a cikk elején megnevezett csoportokat, akik nélkül az Önök tompora sem lenne ily fényes. Van két évük mindennap ugyanazt a pár mondatot mondani. Nem bonyolult. A bonyolulttól fél a magyar, nem érti, zavarja. Nyilvánosság előtt meg főleg. Legyen mindenki bonyolult otthon. 

U.

.

 

 

 

Szerző: usual man  2016.02.22. 18:16 6 komment

Sokáig felháborodtam én azon, hogy ez az ország, ahol élek s felnövék, leginkább ahhoz ért, hogy saját magát kifossza. Teszi ezt hol furmányos, rafinált módon, hol nyilvánvaló, mindenki számára világló módszerekkel. Az utóbbi 5 és fél esztendőben azonban megtanultam, nem kell itt kérem lacafacázni, nokiásdobozozni holmi pitiáner húszon-néhány millió forintokért. Ugyan! Itt az lett az elfogadott, s úri körökben megsüvegelendő, hogy a milliárdokat minél természetesebb módon használjuk saját örömünkre, mert a bátorság s botorság ilyen mérvű keverékét eleve senki sem hinné el. Szerencse ugyanis, hogy eme, a Kárpátok közé szorult kicsi, de önérzetes népcsoport már rég meg szokta ezt rendesen. Ennél fogva aztán ami milliárd, azt nem látjuk, az kérem úri bolondság. Miért is? Hát, de most légyen őszinte, Nagyság, látott Ön már milliárdot az asztalon, fedetlen testtel, amolyan nyers tésztaként vonaglani? Nem? Na. Hát kérem, még senki sem. Házba, szekérbe, nyaralóba, testbe - szépbe vagy csúnyába, mosolyba olvadva már igen, és, hát legyünk őszinték, erre legfeljebb és sajnos leginkább azt mondjuk: "jól kitalálta a megfelelést"... Aztán ő jobbra, mi balra el, vagy legfeljebb lefelé. Hisz addigra már tény a kérdés. A napos oldalra születni kell. Az anyakönyvi kivonatot meg nyelvvel írják alá, és hosszában mérik, színnel, brokáttal s töménnyel. 

Ezért aztán azon töprengvén, hogy vajon olvassa-e ezt valaki ott fent a Kárpátok Olimposzán, megfáradva az aznapi számolgatásban (sicc!) és súlytalan válaszok papírra vetésében, bizony arra a merész elhatározásra jutottam, hogy jelentkeznék én biz Isten ilyen módon amolyan megbízható kádernek (2016-ban már nem mondjuk, hogy Kádár, kérem szépen!!), hátha fogytán az kiváltságosok köre, kik közül a vezéráldozatok kiválasztatnak. Mert hát, tudjuk mi zsellérek, pogányok, zsidók, cigányok s egyéb hordák, hogy a fényesség ha lesüt reánk, az nem égeti pirosra orcánkat, mert addig úgysem állhatunk ott. No, de hátha most! Jöjjön 6 fertály esztendő múltán csak nyugodtan a fogdmeg, s vezessen pórázon mint pesti kóbort a vidéki csendőr! Addig is élhetek, s nevem mögött a bárók kéjes brokátján ülhetek naponta nászt mindenféle sült hússal, élővel vagy holttal.

Mire gondolok én kérem? Igazán semmi delejesre, úgy is mondhatnám, hogy csak annyira, mit kendetek, jaj, bocsánat, mit Kendetek megszokott: 

- némi dekadens festészetet látok én  a nappalimban, no meg az étkezőmben, had lásson a vászon tyúkhúslevest meg pipafüstöt, ne csak teremőrt!

- kergethetnének is sokan kevesek előtt valami bőrszerű kerek valamit a kertem végiben, kit zavar pár tucat ember, úgysem hallanám őket, mert a "milliárd" magas falak mögül hangjuk úgysem hallik ki - a vasút meg elektromos lenne....igen....villanyos!

- lakomázhatnék akár kincsek között, azok házában, egyszerűbb is nékem oda menni a pereputtyal, mint a sok flancos vásznat, brokátot meg kincset idehozni és kilógatni a sátor oldalára! Menyegzőt is ülhetnék ott, miért is ne!

- vagy...vagy...lehetnék önnön magam, vagyis földműves is, de persze nem ám úgy másfél holdon....ááááh! Úgy huszonkétszer százhúsz holdon! Jobb is lenne, hisz tudom, unott arcot nem látnék a földtúrók között, csak újat. Mert kétszer ugyanazzal nem lenne idővonal, hogy találkozzak!

- oktathatnék is rakoncátlan gyermekeket és tanárokat is akár, sőt! Pedellusokat is, hogy jobban értessék a szó! Jaaaaj, de nem ám csak úgy srévizavé odavetve, dehogy! Egyenesen! Ugyanazt mondván! Ugyanabból! Ugyanegyszer!

- szerelhetnék mindenfélét a hon minden táján! Gázt, csatornát, ami csak van! Szívesen, hisz a kétszer kettő mindig hat, mióta megértem az idők szelét. Ja, úgy értem 6, nem csak, hogy hat. No, mindegy, ezek már részletek, az ördög meg bennük rejlik, minek annak patáját reszelgetni...

- meghívhatnám én a törököt, a bizáncit, a keresztényt s a pogányt, de még a zsidót is országomba, hisz van is lányom meg nincs is, hisz ért is hozzá, meg nem is - mi változna! Hát nem?!

Jaj hát nem sorolom én ezt tova a szavak medre felé, mert nem látom már értelmét. A lényeg az mégis valahol, hogy keressenek már meg. Nem széles az igényem palettája. Csupán 3000 lábnyi lakás úgy kettő, egyik itt a másik amott, esetleg egy kis apró tornácos fehér odú a magyar tenger partján medencével vagy mivel, és még talán néhány szakajtó tallér, elrakva ide vagy oda. Nem fog fájni fejem, hisz tudják, mert nem fog szólni szám, s talán Uraságtok is elgondolkodik majd levelem láttán: kell a jobbágynak a fény, ettől nem különb a másiktól.

U.  

 

Szerző: usual man  2016.02.17. 21:02 Szólj hozzá!

Ebben a rövid kis elbeszélésben két ember története meséltetik el, mindennemű célzás, összehasonlítás, ujjal mutogatás, vagy bármilyen más kellemetlenséget okozó utalás árnyékától mentesen. Mert a mi kis hazánkban (kleines Haus, mein Schatz - a szomszéd nénim szerint) semmi sem ismétlődik, semmi sem ugyanaz, és ha mégis, hát akkor sem. Persze szólhatna Margó nevű hölgyekről is a cím alapján, de akkor semmi értelme sem lenne az egésznek

1991-et írunk. Kis kocsma egy reprezentatív környéken, ahol 23.00 után a prezentációt leginkább minden más beelőzi, a sötét fák árnyékából pedig közepesen, de leginkább tisztességesen megittasodott férfiemberek lépnek elő annak érdekében, hogy hazavezető útjukat minél több igazsággal és mély mondanivalóval világítsák meg, jellemzően párosával, némely esetben hárman vagy négyen is. Vélemény-hordák.

A mi esetünkben két ember, jelesül Alfonz és Péter léptek ki éppen az utcára a nekik már kissé meredek lépcsőn túljutva, s beleszagoltak az orrot metsző hideg pesti éjszaka ködébe. Teljesen ellentétes irányban laktak, de megállapodtak hamar, a két címtől egyenlő távolságra húzott választóvonal mentén kísérik egymást egy darabig. 

- Mondd, Alfonz, Te hitted volna? 

- Mit kedves Péterem?

- Hát, hogy nem ez a lendületes, fiatal, demokrata, ugyanakkor liberális Viktor nyer a választásokon. 

- Nem, ezt tényleg nem hittem volna. Azt viszont tudnod kell, hogy fog még nyerni, én mondom neked!

Ekkor amolyan hopp-alapon előugrott egy Fata Morgena (a helytelennek tűnő "e" betű itt a holnapra utal - a szomszéd nénim szerint). Azt mondta a két vidám barátnak, hogy ha gondolják, haza reppenti őket tüstént sebességgel, annyi lenne csak a személyes kérése, hogy ugorjanak már el 2016 január elejére, ugyanide, és nyissanak meg egy webes hírportált. Az utolsó két szót a cimborák nem értették, de belementek az alkuba. Hopp, és lőn 2016.

Fata Morgena elébük tett egy lapos világító valamit, és megesküdött, ez a jelenről szól. Péter és Alfonz, akik maguk is voltak már fogorvosnál, tudták, van az a pillanat, mikor lehet hinni fehér ruhás embereknek, pláne, ha két szóból áll a nevük. 

Alábbi mondatokat olvasták Morgena világító könyvborítóján:

"A miniszter családja háromnegyed milliárd forintért vett földet" - Te, Morgena, nem kérdezték honnan a suska? Vagy ez 2016-ban normális és elfogadott? - "Az........" - felelte Morgena. 

"Honnan a tőke minderre? - az érvényes törvények szerint ezt nem kérdezhetjük"- Te. Morgena, akkor mit kérdezhetnek? - "Hogy van, nem fázik?" - felelte Morgena. 

"A miniszterelnök szülőháza mellé épített stadionhoz már lehet, hogy nem csak kisvasút fog vezetni!" - Te, Morgena, ennyire jó lett megint a  magyar foci? Wembley? 3-6?" - "Nem, csak erősen sütötte a Nap a konyhaablakot" - felelte Morgena.

"Az EU visszakövetel pénzt Magyarországtól, mert a kivizsgálásra szánt összeget is elloptuk" - Te, Morgena, beléptünk az EU-ba?! - "Be, Péter, be. Örültek is ennek a többiek. Régebben. Most az ő pénzüket költjük családokra. Illetve nem, úgy értem majdnem mindenkire. Illetve......na, Péter, Alfonz nem alszik?!" - felelte Morgena.

"A közbeszerzések nyertese már nem Simicska Lajos" - Te Morgena, ez tényleg AZ a Lajos?! Hogy kell érteni, hogy már nem ő?! Más?! ...de hát ez közbeszerzés, vagy? - "Péter, az anyád úristenit.....hány éves vagy???!?" - felelte Morgena.

Ekkor Morgena egy MTI felirattal ellátott lapot nyitott meg Alfonz és Péter előtt, akiknek mindegy is volt, már csak arra törekedtek, hogy a sok tágra nyitott szemekkel eltöltött perc miatt a szálló por ne karcolja meg a pupillájukat túl mélyen. A két jó barát ezen a lapon csak olyanokat olvasott, melytől megnyugodtak. Sőt. Mosolyogni kezdtek. Büszkének érezték magukat. Nagyot dobbant szívük. Lelküket meleg méz öntötte el. Azt kérték Morgenától, hadd maradjanak itt, mikor megtudták, ez az egyetlen hivatalos magyar hírforrás, a többi gyakorlatilag kabaré. 

Morgena, mert Fata is volt, azt felelte erre: "Péter, Alfonz, azt kell mondjam Nektek, hogy sajnos nem maradhattok. Megkaptátok azt az esélyt, de CSAK Ti ketten, hogy ennek tudatával menjetek vissza 1991-be. Éljetek át mindent, ami attól az évtől máig, 2016-ig vezetett, majd kíváncsi vagyok, hol találkozunk újra, itt, ezen a napon, 25 év múlva."

...eltelt a 25 év. Péterről azt mesélik, hogy egy távoli dunai szigeten látták valahol Leányfalutól nem messze. Táblákat metszett fakéregből.. Próbálgatta őket, mikor fognak világítani.

Alfonz politikai kabarékban tűnt fel az utóbbi időkben. Erősen jobboldali beütésű vicceket sütött el válogatott közönség előtt. Jól megy neki állítólag, bár, nem szeret senkivel beszélgetni a fellépésein túl. Pár hónapja látták Sztálingrádban. 

 

Azt nem tudni, aznap este Fata Morgena hazakísérte-e a két jó barátot, vagy csak simán hellót intett nekik. A történet szempontjából talán mindegy is. 

 

U.

 

 

 

 

 

Szerző: usual man  2016.01.26. 19:17 Szólj hozzá!

  - avagy Politikusok Értelmezésében Nehezen Igazolható Szószedet 

Kedves Olvasó!

A teljesség igénye nélkül, s mellőzve mindennemű logikai hátországot, álljon itt alább egy hevenyészett szószedet, segítve az átlag hazafit a jelenleg (értsd: 1989/90 óta) a politika által használt kifejezések értelmezésében.

Minden felelősséget áthárítok azokra, akik ezen megsértődnek, továbbá minden kifejezés "a" politikus oldaláról értelmezendő.

Ember: baj esetén a megszólítandó szavazócédula.

Egyén: nagyon nagy baj esetén megszólítandó ember.

Polgár: Juditon túl a nyertes szavazó megnevezése.

Állampolgár: a nekünk fontos, de nekik semleges ügyek élére állítandó, név nélküli, de általános polgár. Elérés kb 100 %. 

Szavazó: a nekünk kiemelten fontos állampolgár. Ígéret (nekik mondva) szép szó, ha kimondjuk, úgy jó!

Adózó: akik automatikus befizetéseiből (értsd: levonás) mindezt megtehetjük. Nekik ezt kimondani: automatikus és örökös kizárás mindenből. Még a vadásztársaságokból is. 

Tartozó: azok, akik nem voltak restek a lelövendő szarvas mögé látni, s mégis megtették. Hát, megérdemlik! Nem? De!

 

Nő: szülési szabadság+költség+mosoly-kiadás: probléma. Magasztalandó. Szüljenek, sokat, adózót, egészségeset. Hogyan? oldják meg maguk. Minden más vélemény-terror.

Férfi: akire rábízzuk azt, hogy előző pont költségeit állja. Meg, hogy érezzen. Szerelmet. Meg hajlandóságot csekket feladni. Nem közüzemit, dehogy! Arra minden egysejtű képes. Tagsági díjas csekket. Na, AZ tökös!

Gyermek: akire hivatkozva férfi a költségek hátterét megteremti. Szerintünk gondolkodva, valójában szenet lapátolva. A szén színe és minősége változhat.

 

Demokrácia: minden, amit mi mondunk.

Diktatúra: minden, amit a másik mond. 

 

Párt: a köpeny, melyre az adózók pénzt adnak - csak nem tudják.

Pártelnök: aki a köpenyt viseli. A köpeny zsebében nem a tegnap esti papírzsepi van.

Párttag: az a szerencsétlen barom, aki az adón felül még hajlandó további pénzt költeni ránk. Vele beszélgetve a "szerencsétlen barom" megszólítás helyett alkalmazzuk a "de örülök, hogy itt vagy" szófordulatot!

 

Kormány: kerek eszköz, mely segítségével tudunk jobbra, vagy balra, vagy egyenesen menni. Ezt senki nem fogja megenni, ezért csak mondjuk azt: MI.

Kormánypárt: MI. Lehet, hogy éppen amúgy nem, de ha minden Jedi lovag, jegyellenőr és konyhás ezt mondja, akkor kb. megvagyunk. 

 

Ellenzék: nevükből hiányzik egy "s" betű. Akkor lenne "ellenszék". Egy (vagy több, de irreleváns 2010 óta) hely a parlamentben, ahol nem a mi Bélánk ül. Százaléktól függően kellemetlen vagy vicces. Jelenleg vicces.

Ellenzéki párt: az a szerveződés, mely esetében a köpeny kisebb, mint fent idézettnél, de köpeny. Zsebbel. Meleget is ad, meg hát, ezért ez érzésért (érzés értsd: szemmel látható állami támogatás, értsd: láma adózók pénze) fel is háborodunk ha kell. Este bort bontunk, és megelégedve intelligenciánkkal nyugodtan alszunk el.

 

Jobboldal: a nemzeti hagyományok megélése némileg szűrt módon. Csak az ér, mikor jobbról fújt a szél. Pedig a határok, az ÉRZELMI határok ugyanazok voltak. Kicsit bezavarhat memóriával rendelkezők esetén, hogy ezt nem mindig mi döntöttük el. 

Baloldal: a nemzetközi hagyományok megélése némileg szűrt módon. Csak az ér, mikor balról fújt a szél. Pedig a határok, az ÉRZELMI határok ugyanazok voltak. Kicsit bezavarhat memóriával rendelkezők esetén, hogy ezt nem mindig mi döntöttük el.

Pártsemleges: mu-ha-ha. 

Felelős szavazói magatartás: eldönthetjük. Rég. Magunktól. Ezt KI NEM MONDJUK HANGOSAN!! 

 

Választás: a pillanat, mikor Neo mindkét kapszulát egyszerre veszi be, vagyis marad ott, ahol van, csak ő nem úgy gondolja. 

Választási kampány: egy rövid kis időszak, amikor Neo-nak igyekszünk elmagyarázni, hogy nem cipőt megy vásárolni, csak Neo-t rohadtul a cipő érdekli. Ja, meg állampolgárok vasalt ingben ikszelnek függönyök mögött. Édes kis párák. Szeretjük őket. 

 

Politikai korrektség: MI. A MI véleményünk. A mindenkori véleményünk.

Politikai anarchia: a  másik oldal véleménye - ismerős valahonnan?

 

Kormánypárti szóvivő: fények, oszlopok, érdeklődő tekintetek, kikapcsolt laptopon jegyzetelők. Állampolgárokra és hazafiakra való hivatkozás.

Ellenzéki szóvivő: folyosó vége, 2 db spot lámpa, balra férfi WC. Megsértett emberekre hivatkozás. 

 

Kormánypárti média: logikai versenyek győztesei által összeállított statisztikák bemutatása. Győzelem, dicsőség, siker. Az egyetlen független műfaj. Mármint a valóságtól független. Feljelentés szóban, semmi tettben - mert felesleges. 

Ellenzéki média: megfáradt filozófusok kávéházi beszélgetése kávéház, cigaretta, és kávé nélkül. Feljelentés valóságban, Don Quijote vs Rolls Royce sugárhajtású turbina. Szegény szamár. Még őt is beszívja...

 

Fidesz: nem szól szám, nem fáj fejem. 

KDNP: Tessék? Kérem?

Fidesz-KDNP: nem szól szám, nem fáj fejem. Ja, várj, Sanyi!! Dicsértessék!!

MSZP: hol? Ki? Mikor?

DK: Ő. Mindig: Mindenhol. 

Együtt: ....ööö....kivel is?

LMP: biciklit a fej ölé, politikát a ..... mindegy . Nem értünk egyet. 

Jobbik: rosszabbik. 

 

Ellenzéki kerekasztal: szögegyenes. Lehetne. 

 

Vagyonbevallás; EU pénzek; megélhetés; morál, és hasonlók: Neo egyik pirulát sem vette be. 

 

U. 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Szerző: usual man  2015.12.17. 18:39 Szólj hozzá!

MÁSAHIBÁS Köz-, és népköztársaságország.

Ezek vagyunk mi itt édes hazánkban. Politikai, vallási, és bármilyen egyéb valós, vagy vélt, "nur so" meggyőződésre való tekintet nélkül.

Minden megnyilatkozásunk sajtótájékoztatókon, nyilatkozatokban, vagy akár szomszédi traccspartiban arról szól, hogy egy harmadik személy mit tett, ami miatt most mi "kénytelenek vagyunk ezt mondani", ne adj Isten cselekedni. 

Mi magunk, egyéni, vagy országos (upsz, szorri, nemzetit akartam ítni) szinten nem beszélünk egyes szám első személyben, s nem kezdjük magunkkal a mondatot, mert az félelmetesen erős kinyílvánítása lenne annak, amit tényleg gondolunk. Ezt a ragozási formát kizárólag akkor használjúk, ha "bezzeg mi aztán" nyilatkozatot teszünk, jellemzően balladai homályba vésző megvalósítási szakasszal, de kellően rávilágítva az általunk képviselt egy, és oszthatatlan, valódi, megérdőjelezhetetlen igazságra. 

Majd becsukjuk az ajtót, megvakarjuk a tökünket, és megnézünk egy jó kis légikatasztrófás filmet. 

Az elmúlt 50-60 évben azt szoktuk meg, hogy van egy uralkodó hatalom felettünk, akikre a reakciónk az volt: "Hallottad baszki, ez beteg, tényleg ezt mondta...áh, már megint többet fizethetünk....nekik bezzeg kocsi villa nyaraló a mi pénzünkön". Majd tökvakarás, Rabszolgasors vagy CSI on, és ennyi.

Most van egy (as by definition) háborúval sújtott ország, ahonnan márkás ruhákban, Apple termékekkel rendelkező gazdagabb emberek lépnek le először, megfizetve az embercsempészeket. Mert képesek rá. Aztán majd jönnek akik erre nem képesek, kevesebb pénzből, több indulattal, addigra a csempészek köszi jól lesznek. Mi mit teszünk? A legkényelmesebb EU rendeletre hivatkozva, mint ismét más által okozott problémára, szivatjuk őket. Mert más döntött. Mert más a hibás.... A legnagyobb bajunk, hogy szemetet hagynak az autópályán, mikor x hét szívás után megáll egy busz, ahol a sofőr azt mondja: Ósztria. Te takarítanál...? 

Mi akartuk? .....

Azt látjuk, hogy Bicskén, Ósztria felé indult menekültek vonatának 2 oldalára 24 óra várakoztatás után tehervonatot állítunk be. Meg azt látjuk, hogy a menekülteknek adott vizet lerugdossák. Te nem ezt tennéd?! Víz, vagy emberség?! Víz addig is volt. Ők nem beduinok, hogy puliból varázsoljanak vizet. Kaptak. Önkéntesektől főleg.

 

Az EU, és annak minden tagállama kettős játékot játszik velünk. A németek hallgatnak. Az osztrákok sunyik 

No persze az a véletlen műve,hogy minden non-HU hírben mi vagyunk a hülyék, mert ők a hibásak. Ezt a vak is látja, de főleg mi.

 

Törvény szerint nekünk kell az EU határait megvédenünk. Akár drótkerítéssel. Csak nem mindegy mikor.

Egy "legális" átvándorlót megállítani, majd arra hivazkozni, hogy ez az emberállat bizony a magyarok elől akarja elvenni a kenyeret...nos, hát legyen elég annyi, hogy van, aki ezt elhiszi. Mégpedig sokan. Amíg pedig ez így van, addig maradunk azok, akik vagyunk, azzal a politikai hatalommal, amely jelenleg regnál. Vagy Ti láttatok "bevándorlót" a KSH épületéhez láncolni magát, azt üvöltve,hogy "Áj vörkin hír, vörkin hír,áj uant!!"....?! 

 

Más a hbás. Mint a kép, ahol echte magyar ultrák egy Fiat Multiplát borítanak fel. Nem tudjuk pontosan kié a kocsi, de övék. Biztos. Még akkor is, ha ez a világ legrondább autója. Ilyet viszont csak családok vesznek, akiknek ez komoly kiadás. Nekünk viszont ők a hibásak. Mert. Ismerjük őket? Nem. 

Hát az átvándorlókat?

Szerző: usual man  2015.09.06. 19:28 Szólj hozzá!

Magyarország kultikus hely lett.

Mindenki ide akar jönni. Főleg azok a szerencsétlen, mindenüket elvesztett, leginkább vallási üldöztetés, értelmetlen háborúk és népirtások által lelkükben örökre megsebzett emberek, akik régóta tervezik, hogy ha valahova, hát Hazánkba akarnak jönni, és itt új életet kezdeni.

Ennek némileg ellent mond, hogy a legtöbb ilyen jellegű teljesen hontalan embert leginkább fővárosunk pályaudvarain tartóztatjuk fel olyan szerelvényeken, melyeken a felirat mint célállomás München, Wien, vagy esetleg Praha. Ezzel kétségtelenül megakadályozzuk, hogy a "kilépő" oldalon elhagyhassák Magyarországot, ezáltal pedig képessé is válhatunk tagadhatatlan statisztikák előállítására, hogy nos, igen, itt vannak ezek a gazdasági megélhetési menekültek, akik majd jól elköltik helyettünk az adóforintjainkat, mert hát el kell őket látni. Én is háborgok kellőképpen, hogy miért nem nyit ki időben a kedvenc pékem New Yorkban, lényegtelen is, hogy épp mondjuk Nagykátán ülök egy presszóban.

Aztán persze az is teljesen lényegtelen, hogy ezen emberek döntő többsége azt sem érti, mit jelent az a kifejezés, hogy gazdasági. Mert ha lenne erről fogalmuk, lehet, nem ide akarnának jönni "gyárakat építeni" - azt hiszem e két szó jelentését sem ismerhetik, még saját nyelvükön sem. Akik ismerik a "gazdasági" szó jelentését, így azon belül például az ÁFA kifejezését, azok minden további nélkül itt élhetnek, nyithatnak egész jó ízű, háziállat-mentes környéken éttermeket, árulhatnak Hoppa, Badidas és Nuke (sicc!) feliratú cipőket és ruhákat, de miattuk nem aggódunk. Miért is kellene. Jó az a kacsa, nem csak akkor, mikor gágog a mesében.

Szóval szívesen részt veszek én is olyan felmérésekben, ahol azon emberek véleményét gyűjtik össze, akik elítélik a Bugatti Veyron ökológiai lábnyomát, de a véleményem hitelesnek nem lenne mondható, mert nem vagyok törzsvásárló, de értem, hogy miért csak annyit gyártottak belőle, amennyit.

A másik faktor, amit ilyenkor legalábbis illene végig gondolni, hogy az elmúlt kb 20-25 évben úgy 350 000 magyar ment ki dolgozni az őket megtévesztő, csalfa szirének képét villogtató közepesen elmaradott nyugati országokba. Így, ha végig gondoljuk, tök jó, hogy így alakult, mert kevesebb embert kell ellátnunk.

Viszont most pont ezt akarják szétbarmolni.

Talán csak annyit tennék hozzá, hogy ilyen jellegű menekült még sosem jött oda hozzám az utcán, hogy adjak cigit, pénzt, bármit. Sosem kellett ismeretlen nyelveket mutogatva magyaráznom, hogy ha fröccsre kell, szívesen adok, de még meg is hívom, majd elmehetünk együtt egy boltba parizert, pelenkát és szappant venni. Eddig ilyet csak magyarul kellett tennem, és szívesen tettem. 

Szóval szerintem hagyjuk az ilyen életükben meghurcolt (értsd: nem a kábeltévé maradt ki áramszünet miatt 23 percre, hanem a lakásukat lerombolták, édesanyjukat megerőszakolták majd elvitték) embereket tovább menni nyugatra rajtunk keresztül, ha lehet úgy, hogy megkérdezünk közülük néhányat, esetleg itt miben tudnánk segíteni. Azt viszont semmiképpen se tegyük, hogy kicsinyes belpolitikai elmeszelés és problémagyártás címszó alatt felhasználjuk Őket iszonyat sekélyes céljainkra. Ha és amennyiben 10 000 embert ezek közül el kell látnunk, akár évente...? Hát, ha Te, kedves olvasó, Te lennél az, aki ilyen helyzetbe kerülsz olyan okokból, amikért se nem tettél, de még ellene sem, mit szólnál, ha útban Afrika felé mondjuk a görögök (!) feltartóztatnának, hogy ott bizony nem maradsz!! Mit válaszolnál?

Végül pedig a szokásos szavazás, követve a nemzeti konzultáció szellemiségét:

 

U.

 

Szerző: usual man  2015.05.31. 18:41 19 komment

Tisztelt Választó!

Tekintettel arra, hogy épp semmit sem választunk, azt gondoltuk, bebizonyítjuk Önöknek, hogy amit megígértünk 2010, majd 2014 előtt, az úgy lett. Nem majdnem úgy, vagy csak közelítőleg szinte tényleg, és nem is esetleg éppen hogy, nem.

Ezért aztán tessék, itt alább egy bizonyító erejű korhű dokumentumot osztunk meg Önökkel, melyet annak idején többször is bemutattunk, már pontosan nem emlékszünk mikor és hol, de mindenki olvashatta és hallhatta. Felidézzük, mert így korrekt!

A bemásolt levél alján szavazhat is, melynek segítségével véleményt mondhat komment írása nélkül - sietőknek és azoknak, akik már megengedték a fürdővizet, a kádban benn ül Frau (feltételezve, hogy a Nőknek van jobb dolguk is, mint ilyen blogokat olvasni) Olvasó, és nem akarnak itt pötyögni feleslegesen.

 

Kedves Választó

Most, hogy a Nap a választási hajrá utolsó szakaszára ontja tavaszi sugarait, úgy gondoljuk kötelességünk összefoglalni Önöknek mindazt, amit a kampány különböző szakaszaiban és helyszínein megosztottunk már a társadalom széles rétegeivel, annak érdekében, hogy tudják, értsék, mire és kire szavaznak, vagyis mi áll pontosan a jelöltjeink mögött. Olvassák figyelmesen, érteni fogják, miért bízunk Önökben!

 

Egyik első dolgunk lesz az Alkotmány mihamarabbi gyökeres megváltoztatása,annak érdekében, hogy senki se értse pontosan mi is a végső cél, de az legalább világos legyen, hogy azt megváltoztatni kb csak az éppen regnáló miniszterelnök születésnapi vacsoráján lehessen, az összes jelen lévő pincér egyidejű részvételével, ha és amennyiben azok a pincérek mind egy napon születtek, egy névvel rendelkeznek, megegyezik a hobbijuk és mindegyikük édesanyja önkéntes volt Vietnam egy háborúval jelentősebben sújtott részében, majd ott is maradtak családot alapítani. Ez lesz demokráciánk egyik legfontosabb záloga!

Annak érdekében, hogy szegény önkéntes édesanyák ne adják hiába gyermekkorukat, a választási rendszert is átalakítjuk! Mégpedig azon szent célt szem előtt tartva, hogy az előző pontot megváltoztatni képes honatyák kizárólag olyan meggyőződéssel kerüljenek be a Nép akaratát képező Országgyűlésbe, mely meggyőződés nekünk jó. Ez a csend, a bólogatás, és a vértelen egyetértés szentháromsága. Ez lesz a jövőnk egyik legerősebb záloga!

Biztosítani akarjuk, hogy fent említett képviselők ne érezzék magukat kiszolgáltatva! E szent célt szem előtt tartva létrehozunk egy olyan kis közösséget, akik megfogalmazzák helyettük indítványaikat, ne kelljen ezzel az időt elrabolni a választók szeretetének kinyilvánítása elől. Egyéni indítvány kód alatt futnak majd a kis team által alkotott remekművek, melyeket megfűszerezünk majd a szavazások előtt 2-3 órával ún módosító indítványokkal. Az igazi kémek is úgy tudtak működni, hogy nem ismerték megbízójukat...és hát, ki nem akart Önök közül kém lenni gyermekkorában... Na ugye. Ezzel leverjük a betonhidat Önök, és a világunk között!

Szeretnénk, hogy a fentiek szerint megalkotott törvények (és nem mellékesen a világ és Hazánk hírei) torzítás nélkül, teljes valóságukban kerüljenek Önök elé. Ezért amennyiben nyerünk, az MTI lesz kizárólag jogosult például a rádiókban elhangzó hírek központi megküldésére az adott szerkesztőségekbe. A lehetőséget megadjuk persze, hogy ne ezt olvassák majd be, mert a demokrácia az demokrácia. A televíziók tekintetében is választhatnak majd m1, m2, Duna TV és Duna World között, bármikor, sőt, a releváns híreket sugárzó TV2 és az Rtl Klub is fogható lesz ingyen!! Ezzel megteremtjük, hogy Önök tényleg a teljes, kendőzetlen és nem retusált valóságot ismerhessék meg, alig több, mint elenyészően bagatell 80 milliárd forintból az első 4 csatorna tekintetében, gyakorlatilag "real time"!

Tudjuk, hogy mindezt finanszírozni kell. Ezért különadókat vezetünk be, hogy megfékezzük a kapitalizmus rothadó húsvirágának szárba szökkenését és az ahhoz hasonlóan ránk települt, barátilag többször beengedett karvalytőke éhségét. Indításképpen először kölcsön, majd végleg el fogjuk venni az Önök nyugdíját, cserébe mindenki kap virtuális számlát egy virtuális hivatalban, ahol láthatják virtuális jövőjüket. Elvégre az már a digitális világ. Ezzel gyökerét eresztjük közös jövőnknek, az egymás iránt érzett bizalmunknak!

Azt akarjuk, és el is érjük, hogy Önök szeressék a jövőt, hogy abban tényleg élni akarjanak, sokáig! Ezért átalakítjuk az egészségügy finanszírozásának rendszerét úgy, hogy tartozásokat törlünk el, és fizetünk a kórházak helyett. Senkinek, semmit. Egyúttal minden magatehetetlen beteget megkérünk, előre, ezen állapot beállta előtt értesítse szeretteit, hogy egy apró táskába készítsék be 1 havi gyógyszerüket, étkészletet, wc papírt és zsebkendőket, és ha lehet, ágyneműt. Gondoskodni akarunk együtt, Önökkel!

Megértjük az idők szelét, ezért légmozgásoktól mentes időben is működni képes atomerőművet építünk Önöknek, mert Önök ezt akarják, és mi ezt meghallottuk! Teljesen értelmetlenül magas hitelösszeget veszünk fel erre ismét baráttá vált orosz testvéreinktől, mert Önök ezt felfogni úgysem tudják, és mi megépítjük ezt a remek kis épületegyüttest.

Az őszinte öröm felebarátainktól, bukás előtt, közben, vagy után lévő különböző diktátoroktól jól esik nekünk, ezt majd a televízióban is sokat mutatjuk Önöknek. Többek között ezért akarják Önök szívük mélyén népünk és a szovjet orosz világ barátságát is, amit mi megéreztünk! Mert nekünk Önök, az Önök véleménye nélkülözhetetlen!

A teljesség igénye nélkül fogunk továbbá:

  • stadionokat építeni súlyos milliárdokból, mert hisszük, a meccsenkénti 377 fős nézőátlag megérdemli, hogy 10 000 + nézőt befogadni tudó stadionokat emeljünk adóforintokból minden második kutyaház mellé;
  • állami közműszolgáltató monstrum vállalatot létrehozni, mert piaci alapon képtelenek vagyunk értelmesen tárgyalni, és mert Önök ezt szeretnék;
  • értelmetlen autópályákat építeni, mint elődeink, sőt, lesz, hogy azokat félbehagyjuk, mert felebarátaink elárulnak minket. Ezt Önök támogatni fogják, mert hiszen az Önök életében is volt már feszültség testvérükkel, barátaikkal, és hát ki ne akarta volna a születésnapi tortájukat az arcukba dobni, nem?
  • zsírosnak tűnő, de amúgy áldozatokkal járó munkát adni további felebarátainknak, akik bár képesek lennének megállni saját lábukon, de hát tegyék szívükre a kezüket: nem ezt tennék önök is? Barátot bajban hagyni? Nem ilyen a magyar ember...;
  • új útdíjfizetési módot bevezetni, megyei matricarendszer név alatt autópályáinkon, mert azt látjuk, van, aki nem akar részt vállalni közös jövőnk felépítéséből, csak szedi a ma hasznait. Ezt Önök sem akarják, ezt is meghallottuk;
  • számolatlan pénzt ölni a magyar filmgyártásba, oly módon, hogy a felett egy világszerte ismert független szakember diszponáljon. Az ilyen kegy nélkül létrejött produkciók pedig majd elérnek sikereket ahogy akarnak. Nekünk, s Önöknek nem ez számít, úgysem, hanem a belső béke!
  • a fent említett belső béke érdekében a mindenkori miniszterelnöknek misét celebrálni, és transzparensek mögött felvonulni (-hagyni teljesen független szervezeteket).

Tudjuk, kedves Választó, és igenis, el fogjuk érni azt, hogy a természet törvényei szerint értelmezhetetlen módon fennmaradt jelenkori baloldali pártok által elsíbolt jó néhány száz millió, milliárd helyett mi ezen összegek sokszoros többszörösét tudjuk majd megfelelően diszponálni! Higgyenek bennünk, szavazzanak ránk, és Önök is meg fogják szokni ezt!

Jöjjenek, szavazzanak bátran!

a Független Választási Terméktanács ajánlásával

 

Nos, remélem tetszett a fellelt dokumentum bemásolt változata. És akkor a szavazás:

Szerző: usual man  2015.05.25. 20:43 Szólj hozzá!

Szép napot!

Régóta érlelődik bennem egy cikk/írás/poszt, nevezzük ahogy akarjuk, csak nem találtam a sok gondolat között azt az összekötő kapcsot, amitől nem csak a saját fejemnek lehet akár érdekes is a dolog. A békement  hétvégi performansza, valamint annak végig gondolása, mit éltünk meg az előző 4 évben azonban kidobta szinte magától a megoldást elém. Az összekötő kapocs neve: kommunizmus.

Nem arról szeretnék itt beszélni, hogy tikkadt szöcskenyájak ellen egy közepes reflexekkel megáldott kitömött béka is erőfölénnyel versenyez, sőt még arról sem, hogy azok ellen nyerni, akik saját maguk ellen kampányolva a kezünkbe adják a korlátlan győzelmet és döntési lehetőséget, nem nevezhető megerőltetőnek, nem. Sokkal inkább arról, ami most épp van, pontosabban azon, hogy jutottunk ide.

Hogy is? Nos, hát a kommunizmus jól bevált útján. Nem az eredetin, amit szakállasnál szakállasabb történelmi személyiségek írtak meg, majd kopaszabbnál kopaszabbak valósítottak meg enyhén elferdítve az eredeti üzenetet, hanem azon a szupersztrádán, amit 2010 óta valósit meg Magyarország.

Mert ami most itt van, lett, és lesz, az bizony kommunizmus de luxe, és a mai ellenzék csak azzal lenne versenyképesebb, ha még nagyobb kommunista igéreteket tenne, de baloldaliként nem teszik, lelkük rajta, pedig aztán a valóságot senki sem kérné rajtuk számon, ez mifelénk 1990 óta nem szokás...persze előtte sem volt.

Kádár idején a kommunizmust nem akartuk, és csak sejthetem, szüleimnek anno mekkora belső harc volt jó pofát vágni az egészhez, de elfogadták, mit tehettek volna, viszont nyíltan savazhatták a rendszert, 1978/79 óta pedig kb bármilyen fórumon. Ezért is voltunk a legvidámabb barakk, ezért voltunk szerethetőek a külföld számára. Mert amolyan összekacsintós volt az egész. Előtte nem, persze, sőt, aki csak furán nézett, azt is elvitték, de fenti dátum után már nem. A kis különbség viszont 1980 és 2014 között az, hogy most teljesen szabadon fogjuk ezt akarni az elmúlt 4 év alapján. Most szavazhatnánk máshogy is (persze egyébként mire másra is...?), de miért tennénk?

Ki igér nekünk sok mindent olcsóbban, ingyen, alanyi jogon? A kormány. No, és ki az, aki ezt megszokta már, aki ezt elvárja, elvárta mindig is? Hát mi. Mi mind. Az nem is érdekes, hogy a mérleg másik oldalán mi van, hogy minden más, nem hazai intézet (függetlenül, hogy keleti vagy nyugati vagy akár északi) által kimutatott gazdasági hókuszpókusz eredménye egy nagy, villogó "DANGER" lámpa. Kit érdekel?! Senkit, arra ott a kormány, majd megoldja! - gondoljuk. Ezzel pedig a kör bezárul, az öngólt biztos ami biztos hetedszer is berúgjuk. Soha még ennyire parádésan nem használta ki semelyik aktuálisan regnáló kormány azt, hogy elhisszük: a dolgoknak nincs ára, csak érzete. Hiba.

Annyit talán észrevehetünk, hogy a legvidámabb barakk feeling újra jön, sőt, itt van. A külföldiek szeretnek ide járni hozzánk, és csak néha kérdik meg: "Hogy a tökömbe vagytok ti ennyire vidámak, miközben a világ nagyobbik része elnézően mosolyog rajtatok? Mit szívtok, és miért nem adtok nekünk is?"

Azt viszont tisztán észrevesszük, hogy aki fentiek ellen hangot emel, azt azonnal "leballibezik", vagy mocskos kommenistázzák, pont azok, akinek a kommunizmusból vett rutinja mesteri szintű. Azért, mert az egy kényelmes eszme. Azon alapul, hogy minden "van". Csak úgy. Közgazdasági alapelvek... pff.. Lárifári.

Pedig csak el kellene fogadni, hogy van olyan, hogy "másik oldal".

Én nem tudom, hol hasít a gazdaság. Nem tudom, Isten hol adta áldását a mai kormányra, én utóbbiról úgy tudtam eddig, még arra is áldását adta, aki csak felebarát. Vagy az áldások között van különbség? Van fél-áldás, negyed-áldás, vagy gazdaságos-áldás, ami 24 óráig tart csupán? Nem hinném. emlékezetem szerint az jár, visszavonásig, amit nem földi halandó fog intézni.

A jelenlegi kormány semmi újat nem hozott, csak arra épít, mesterien, hogy amit mondanak a tévében, rádióban, az úgy van, vagy ha esetleg mégsem, akkor is a legkényelmesebb elhinni. Mert ha nem az, majd azt ők korrigálják, kicsit legfeljebb drágul majd a kenyér, oszt ennyi. Viszont ez utoljára a 70-es, 80-as években volt, azzal a különbséggel, hogy akkor a pénzt keletről küldték, most meg nyugatról. Illetve.....ööööö.....

Az EU-t savazni nem nagy bravúr, kicsit vicces ugyan, de hát van azoknak a kövér pénzeseknek humoruk, kacagjanak csak míg utalnak. Für alle Fälle cimbizzünk az oroszokkal, mi bajunk lehet. A Nagy Vezető kisértetiesen hangsúlyos beszédei nem mások, mint összekacsintások azon mindennapok felett, ahol a gazdaság nem hasít, ahol nem veszünk többet mint eddig, max okosabban, de azt sem miatta, hanem mert megtanultuk végre. Csak van, hogy a menetből hazaérve a kacsintások elmúlnak, a szemünk megnyugszik, és hétfőn reggel a munkába menet elgondolkodunk, hogy akkor most tanárnak lenni jó? Orvosnak lenni jó? Rendőrnek lenni jó? Hm... Versenyszférában meg nem a felfelé vezető szívárványos vanília illatú út vezet, hanem az a kátyús valami, amin ha végig megyünk, elkopik térdig a lábunk, ugyanannyi pénzért, mint 6-7 éve. Jobb esetben.

Amit ma látunk, az egy kéretlen rúzsasándorizmus, de nevezhetjük bárhogy, úgyis benyeljük. Civil oldalon, emberi oldalon, bármilyen oldalon. Be bizony. mosolyogva. Viszont ahogy távolodunk az "elmútnyócévtől", csökken annak esélye, hogy arra foghassanak bármit is, még akkor is, ha az általuk lájkolt média még ma is ezzel foglalkozik, néhol még jogosan is - max kicsit több méltósággal is lehetne. Sőt, még az egész bohócait is sk nevelik ki, hogy a "kiröhögés" is házon belül maradjon. Zseniális.

A Fidesz-KDNP hatalmas mázlija egyben tehát az, amit amúgy parádésan ki is használnak: megszoktuk, hogy az a jó, ami ingyen van. Mindig és hosszútávon. A rossz hír az viszont, hogy ez, amit mára kialakítottunk magunknak, az nem volt ingyen, sőt. Nem is lesz ingyen.

Szóval a kommunizmus jó, finom, puha, meleg, bármennyire is voltak kegyetlen időszakai. Nem is értem, a mostanni mszmp miért nem megy simán csak Fidesz gyűlésre. Nem kellene plakátokkal bíbelődni. Odaállni, mosolyogni, V-betűt mutogatni az ujjaikkal és hajrá. A nagy összefogás-kormányváltás kabaré meg akkor nevezze magát annak, ha esetleg tudnak nagyobb ingyenséget mutatni, mint a mai országvezetés. Nehéz lesz, de hajrá. Ja, hogy ők már tettek kisérletet erre, de kiderült, hogy nem lehet? Mi meg pont ezért pocskondiázzuk őket, meglehetősen jogosan? Hm....

Na ezért vagyunk a legvidámabb barakk. Aki ezt utánunk csinálja, annak Nixon és Brezsnyev közös gyermeke fog Béke Nobel díjat adni, tógában, olivaággal a fején, háttal.

Fel feeeeeeel.......

U.

 

Szerző: usual man  2014.03.30. 18:55 Szólj hozzá!

A cím nem provokatív, hanem tényszerű.

Nos az van, hogy a választhatóak mind üzenetükkel, mind annak igazi értelmével már tőlünk függetlenek.

Sokak, sok helyen mondták már, hogy mi, átlagos szavazó polgárok csak 4 évenkénti eszközök vagyunk egy önös cél elérésében, még ha mi gondolatnak és tényezőnek is hisszük magunkat, miközben átfűtött lélekkel és nemzeti elhivatottsággal ikszelünk a lepedővel elválasztott kis fülkében, már már magasztosan.

Viszont ez sosem volt ennyire igaz, mint most. Gyakorlatilag ganz egal mit, hova írunk majd azon a kellemes április vasárnapon. Behúzhatunk egy ikszet, rajzolhatunk falloszokat vagy béke galambot is  a fülke belső falára "Józsi itt járt" felirattal kísérve, a célnak mind meg fog felelni. No, és kinek köszönhetjük ezt? Magunknak. Szar ügy, de tény.

Mert nem, nem a Fideszkáendépének, nem az emeszempének, de még csak nem is huzavonagábornak. Magunknak. Azoknak, akik igazából túl kényelmesek ahhoz, hogy saját gondolatuk legyen, utána olvasott, vagy párszázéves gyakorlati tények alapján. Lárifári és kedvesbarátaim.

Mert MI, a büszke magyar nép, aki többek között hagyja magát megfosztani úgy uszkve 3 ezer milliárd forinttól annak érdekében, hogy at the end of the day a nemzeti államtalan adósság meghaladja az azt megelőző csúcsot, vagy mi, az a még büszkébb magyar nép, akinek pont elég azt mondani, hogy "dehogynem jó", mi bizony nem érdemlünk mást. Vagy igen?

Miért is? Jaj mert talán alábbiak elegendőek nekünk...:

  • napi 3-4 alkalommal fél-fél óra Kádárt szégyenpadra ültető propagandista híradó, melynek hatására a.) mennyben érzed magad b.) a saját macskáddal akarsz szeppukut elkövetni;
  • napi 3-4 alkalommal sugárzott 30-50 perces kereskedelmi híradó arról, hogy Erzsókot megijesztette a faluban átrobogó ismeretlen kerékpáros - ebből biztonságvédelmi 5 perc - kerékpározás télire blokk - bicikligyártás hazánkban;;
  • milliárdok elköltve arra, hogy fenti két pont az maradjon amit leírtam, és ne vágyjunk másra,
  • a magát alternatívának nevező pártok azt bírták 3 év 9 hónap alatt összerakni üzenetként, hogy "nemááááár!!", olyan elképesztő új arcokkal és érvekkel, melyek már 4 éve is unalmasak voltak;
  • mára már elvinek tűnő, e mégis materiális vért izzadunk az ájemef rablánc ellen de csörgő, gyakorlati pénzt költünk majd nagy keleti bratyók kamatzsebébe úgy, hogy azt utólag közlik velünk, és ez nekünk jó - lárifári vs kedvesbarátaim 2.0;
  • minden ami EU pénz az elköltve már kormányunk segítsége;
  • hasítunk felfelé csak fejjel lefelé írjuk az osztás jelet - és ezt tagadjuk.

Szóval én egyetlen utat látok arra, hogy ebből a magunknak húzott cipőből végre kicsússzon a lábunk. NE szavazzunk. Aki elkötelezett hívő, úgyis fog, nekünk, alja tölteléknek meg minek...

Menjünk helyette pót-locsolkodni, szervezzünk spontán alvásokat, vagy simán csak vakargassuk amink van a takaró alatt miközben a másiktól várjuk, hogy megsüsse a rántott húst.

Mert sajnos politika címszó alatt is ezt tesszük. Mi vagyunk azok, akik egy darabig a pléd alatt zsugorodnak a melegben, de a végén mégis felkelnek, és kicsit takarítanak, kicsit összetörölgetnek itt-ott, és feldobnak egy zacsis levest vagy hasonlót. Csak ettől nem lesz igazi tisztaság, nem lakunk jól, és ennyi erővel nyalogathatnánk a pizzakrémmel bekent kanapé lábát is, abban is kevesebb E lenne.

A mai kormány szerencséje ez a BALfaszfék ellenzék, melynek egységénél és szervezettségénél már csak a lendületes mondanivalója a nagyobb. A mai kormány megköszönheti azt az általános, tömeges érzést, hogy we don't give a shit lelkesek vagyunk a mindennapjainkon túl. Nyilván nem nekik köszönhetően. Nem csak.

Viszont ez az az állapot, ami után eddig Európában minden, de minden esetben hirtelen mozdult meg valami. Én remélem, hogy most nem fog, addig is élvezem, hogy gátőr lehetek egy Bélák lakta kis faluban ahol a ládagyárban mindig van friss kefír, és már az sem zavar, hogy a hazai öntudatosság és saját felelősség vállalás szintje ott van, ahol egy unalmas skandináv állam még mediterránnak nevezné magát - szőr mentén.

Ezért tehát ne menjenek szavazni, mert minek is, szokjanak már le arról, hogy olyanra költenek pénzt, aminek csak kicsit van több értelme mint a lékhorgászatnak a Zambézi torkolatvidékén...

Make love, not szavazás!

U.

u.i. aki úgy érzi, hogy a fentiek értelme korlátozott, annak javaslom, adjon  igazat magának!

Szerző: usual man  2014.03.17. 23:25 Szólj hozzá!

Történt, hogy egy vasárnap délután arra gondoltam, elmegyek a temetőbe édesapámhoz, egy kicsit beszélgetni. Nem újdonság, szoktam, bár sosem hittem, hogy egyszer ezt fogom tenni. Mégis jól esik.

Ennyi volt a történetemben az emberi, mondhatni talán szentimentális szál. Innentől jőjjön a száraz materializmus, a tény világa, amely azért ne zavarjon a szabad érvelésben. 

Az oda vezető út 13 Km, mindez Budapesten belül, még csak kerületet sem váltottam. Ez alatt a távolság alatt 15, azaz tizenöt (!) darab "Nem érdemelnek több esélyt!" táblát láttam. Most tekintsünk el attól a picit morbid ténytől, hogy a temetővel szemben 1 kilóméteren belül volt 3 ilyen felirat, ez mindegy is. Az átlag így 1,15 tábla / Km.

Hazánk közúthálózata egy nem ellenőrzött forrás szerint 31 628 Km. Ennek nagy része minden bizonnyal főút valahol Záhony és Kópháza között, nem lakott területen, viszonylag csekély marketing értékkel. Ezért legyen, hogy osszuk el kettővel. Az még mindíg 15 814. Legyünk generózusak, mert az úr a pokolban is úr, és ezt is osszuk el kettővel, mindenféle különösebb magyarázat nélkül, nur so. Az akkor 7 907.

Ez már egy olyan szám, amit akár vehetünk alapul is ahhoz, hogy kiszámoljuk, hány darab ilyen óriásplakát lehet Magyarországon. Vegyük ennek mondjuk a 80%-át, mert a 100% gynús volt mindíg is: kerekítve az 6 326.

Amennyiben 1 tábla havi bérleti díját átlagosan mondjuk 40 000 forinttal számoljuk, az 6 326 x 40 000 = 253 040 000 HUF. Majdnem kettőszázötven millió forint. Havonta. Legyen, hogy ezt vesszük 3 hónapig, az 759 120 000 jelenleg érvényes magyar pénz. Gyártás nélkül.

No akkor most nem jön, hogy ebből mit lehetne venni, Az jön helyette, hogy hát fákkjú.

Mindezt egy olyan szituban, ahol a nagy magyar szociálista párt még csak saját magáról nem mondta be sehol, hogy már kellemetlenül dilettánsan politizálnak, sőt, nem is politizálnak, simán csak vérbénák. Ékezettel, mert nem cukorkák.

Olyan érzetem van ezzel kapcsolatban, mintha Lajka kutya akarna versenyezni Pifuval. Pifu menő, meg minden, de nem tud lejönni a papírlapról sem, Lajka meg beleszagolt a sztratoszférába kivülről, még akkor is, ha nem kifejezetten ezt akarta aznap reggel mikor felkelt. Mondjuk nem is igazán jött haza, hiába füttyögtek felfelé Bajkonur környékén.

Vélhetően a spanyol labdarúgó válogatott sem alázná porrá verbálisan a vatikáni nemzeti tizenegyet a sorsdöntő meccs előtt, ha esetleg egyszer összekerülnének valamilyen nemzetközi viadal során, és nem csak azért, mert vallásos egy nép a hispán (bocs, + katalán). 

Pedig most ez történik, illetve vegyítve azzal az utóérzettel, ahogy engem szegény megbodlogult édesapám egy határozott mozdulattal tarkón fésült volna tenyéréllel, ha a vendégségbe várt 2 nyugdíjas néninek elrohantam volna a boltba még gyorsan úgy 6-7 Kg aznapi lejáratú fekete kaviárért, azzal a jogos indokkal, hogy hátha megéheznek, és könnyű legyen rágni.

Persze ez utóbbi hasonlat sántít. Nem csak azért, mert nem igazán volt a családunknak kaviár-barát büdzséje, hanem azért is, mert még ha az is lett volna, akkor is a saját, ismétlem, saját pénzünket költöttem volna el.

Szemben a fentiekben idézett plakátokra fordított pénzzel. Illetve...nem....mert az is a mi pénzünk. Az Önöké, a szomszédé, a nyugdíjas nénié, a szocié, a liberálisoké, a konzervatívoké, a züldeké, a kékeké, a barnáké, a kaivároké, egyszóval mindenkié.

Szóval le lehetne állni ezzel, és nem kellene gödröt ásni, földet lapátolni és a földnek újabb gödröt ásni, ahogy azt annak idején megtanultuk a méltán zseniális Legényanyából. Mert a kocsma már rég a kabáton van.

No de sebaj, mi, vagyis én, Önök, mindenki nézi ezt, teljes nyugalommal. Mert nem tanultuk meg, még mindíg nem, hogy ez a mi pénzünk, amit kaviároznak el szépen, dolgosan, serényen. 

Mindez, itt fent, szólt egy, azaz 1 plakátról. Amit mi annak látunk, és nem többnek.

Hibásan.

U.

 

 

 

 

 

 

 

 

Szerző: usual man  2014.02.05. 22:48 Szólj hozzá!

Tisztelt Megszavazott!


Most, hogy közelednek a 2014. évi választások, úgy érzem, meg kell, hogy szólítsam Önt, mert tudom, hogy szavazata megszavazása számít kiszámítható.

Ezekben az időkben, mikor a retro-bolsevista-szubhumán-ballib-neoeuropéer ellenzék töketlenkedése miatt szinte kizárt visszatérése borítékolható, le kell, hogy tegyem szavam sziklaszilárd hitét amellett, hogy miért jó Önnek mindenkinek, hogy újra megválasszák Önt. 

Sokat nem köszönhetek Önnek, ezért nem szükséges kiemelnem, hogy valójában de tényleg mit hozott az Ön 2010 óta tartó zseniálisan összerakottan egyfelé vezető széleskörű társadalmi felkarolást előidéző kormányzása.

Nem bír többet a gyomrom el penna s papír abból a sok nagyon jóból, melyet Ön és sajnos túlzottan szabadjára engedett alattvalói adtak nekem 4 év alatt, de mégis, engedje meg, hogy néhány dolgot, csak úgy mert már összefoglalni is unom kiemeljek:

- köszönöm, hogy újra értem Hofi Gézát az Ön személyes Géza övezetét;

- köszönöm, hogy megszoktam, a milliárd nem érint, és minél kevésbé jobban értem, annál jobb nekem nekünk, önöknek, és ennek ellenére éppen ezért elvehető odaadandó a bármennyim mindenem;

- végre megértettem, hogy az adott demagógiai kór kor választja meg igazi vezetőjét;

- az utóbbi 4 évben megtanultam örökre, hogy mégis mégsem a leghangosabbnak van igaza mindig igaza;

- ráébredtem, hogy nem csak statisztikai mérőszám vagyok, szabadon egyáltalán nem alakíthatóan, hanem értékes hazafiatlan egyéniség;

- hogy az igazi kényelmesség éberség ilyen elfásult öntudatos társadalomban sem érték megalapozott.

Egyszóval szeretném megköszönni, hogy kevés, szabad szemmel bizony erősen alig látható pénzt költenek arra, hogy a teljesen öntudatos, felelősséggel gondolkodó, nyitott, körültekintő és hosszú távra tervező, a világ egyszerű összefüggéseit értő, nem fásult, ugyanakkor sajnos a politikától megcsömörlött, viszont a szerencsétlenkedő szocialista párttól függetlenül mégis szavazati joggal rendelkező és gazdasági alapszámokat értő, magát hülyére nem vevő magyar emberek ismét nagy beletörődéssel örömmel benyeljék elfogadják azt, amit az egyedül nyitva tartó konyha felmelegít főz.

Hiszem, hogy az, amit Önök nekünk adnak adnak, az a lehető legkevésbéinkább szolgálja azt az egyértelmű érdeket, amit ember valaha képviselhet: a népe érdekét. 

Annak a népnek az érdekét, melyről mi Ön úgy gondoljjauk, hogy megérdemli.

Köszönöm, hogy kukázta elolvasta levelem, és, hogy nem vesztette el a humorérzékének csíráját.

Őszinte Tisztelettel:


az Ön haza polgára.

 

Szerző: usual man  2014.01.20. 21:23 47 komment

Közeleg egy Ünnep, amit kevesen értünk jól.

Kellene.

Az van, hogy az időbeni távolság megnöveli a belemagyarázás stabilitásának esélyét, a tízmillió közgazdász, fociedző, politikus és média szakember országában pedig ez olyan esély, amit még csak le sem kell csapni, csak hagyni, hogy megtörténjen. Mi pedig kb mindannyian hagyjuk, hogy így legyen.

Mindenki, minden oldalról elmondja majd, hogy a "mát" nem belekeverni jött, csak hát, ha már a "ma" az ma van, akkor "azért elmondom, hogy"... Miközben a mát meghatározók döntő többsége akkor még csattogós lepkét tologatott, és az, hogy akkor egy csizma, vagy szakadt cipő rálépett a szárnyára, nem indok. akkori léptékkel nem indok. Mára már az lett. 

Nekünk, köszönhetően nekünk, mára az maradt, hogy a hétköznapok politikája által meghatározott érvek alapján döntünk arról, hogy egy, a megemlékezésről szóló napon melyik TV közvetítésétől várjuk majd a megmondást a mesterséges emlékeinkről. Mert az van bőven, olyanoktól, akik vagy a lepkét tologatták, vagy épp eltaposták azt, bármilyen cipőben is...

Olyan napon igét hirdetni a saját, MAI céljainkról, amikor nem oly sok évvel ezelőtt fészbúkmentes , amolyan hús-vér emberek FÉSZ to FÉSZ egymással szemben, akár tüzes cső mögött állva mondtak igent vagy nemet azonnali következményekkel a másiknak...hát..."bátor".

Erre pont jól esik a regnáló hatalom békére és erőszakmentességre felszólító békemenete és aznapra szóló kampánya, mert olyan őszinte, és még sehol sem olvastam ilyenről...

Mert aki nem hisz a számukra megcáfolhatatlanban, az erőszaktevő. Mert aki nem áll be az ideológiájuk mögé, az veszélyes. Mert aki mindezt másokkal együtt, adott esetben egy helyen egyszerre teszi, az nem békés. 

Megelőző szerelésként előre tiltakozni az erőszak ellen, ami persze nem létezik, okos húzás, de nem új. Hallottunk ilyet már nem túl régen valami szovjetek által létrehozott unióban, meg manapság valamilyen félszigeten. 

Csakhogy ezzel pont azon a napon előjönni, mikor épp azokra emlékszünk, akik ez ellen harcoltak ÉS meghaltak, hát, fogalmazzunk úgy, hogy kifelé cinikus, befelé meg demagóg. Arról nem is beszélve, hogy egyfajta fehér mandzsettás makulátlan kezekre utaló gőg is társul mellé.

Góg és Magóg? Hát...talán.

Viszont azt talán bárki kikérheti magának, hogy ha nem a békemenethez csatlakozik, akkor ő már közelebb is van az erőszakhoz, mintsem gondolná.

Szóval még fel sem virradt október 23. napja, amikor is 1 nap alatt meg kellene éreznünk és értenünk 1956 üzenetét a munkaszüneti napon túl, máris azt érezhetjük: akár otthon, vagy tán kirándulva is potenciális erőszaktevők lehetünk a hivatalosan kihirdetett és "megmondott" békével szemben.

Ne bíbelődjünk hát hosszú szavakkal, a demagőg jó lesz nekünk.

Miénk, magyar, finom, és ne feledjük, még szükségük lehet ránk, ha új bástya kell a szélekre.

U.

Szerző: usual man  2013.10.21. 22:26 Szólj hozzá!

Sokáig nem írtam. Túl sokáig. Én is beolvadtam a "mit számít, ha elmondom mit gondolok, mit változtat?!" tömegbe. Ugyanakkor meg olyan érzés volt, mintha ülne rajtam valaki. Most teszek érte, hogy szálljon le végre. Írok.

Már jeleztem párszor: közép - jobb - oldali - liberális vonásokkal megáldott - egyházat helyén kezelő - Fideszre szavazni képtelen - jobbikot sajnáló - mszp-t nem értő és rajtuk nevető - kdnp lufit megmosolygó - Bajnai nevét hallván "ne már hogy te is"-ező - Gyurcsányt más országba helyező - ember vagyok. Röviden: polgár. Nem, neeeem, ne tessék örülni, nem OLYAN polgár. Csak amolyan csendes, magát magától polgárnak nevező állampolgár. Amilyennek az ember úgy születik, mint minden más polgár. Nem, mert besorolják....az nem polgár, maximum társpolgár, vagy esetleg elvpolgár...vagy társ...amolyan elveken alapuló...olyan elvtárs....

Amolyan self-made átlagember, a kelleténél talán kicsivel több közlésvággyal megáldott egyed vagyok én. Ezért írok. Magára vessen T. Olvasó...ha esetleg saját magát látja a sorok mögött. Nem mint akiről írok, hanem mint az, aki írja. Írná. Senki nem kért fel, jobb is így....nincs felelősség. Hm...hol hallottam ezt már.

No, de ömlengésből elégtelen-ülj le, nézzük, miért is nyomkodom ezt a fekete valamit itt előttem mindenféle betűvel.

Az van, hogy 2013 szeptemberének vége van. Néha hűvös, néha meleg, ruházkodással kicsit néha elszúrjuk a napot, de mit is várunk. Tudjuk, hogy ilyen. Nem váratlan összességében, csak max ma, vagy tegnap. Mint például az, hogy választás lesz jövőre. Mit jövőre... Az van mindig. Permanens voks-vadászat, csak mi nem olasz vadászok vagyunk, akiktől a határon elveszik a többet, hanem olyan szavazók, vagy mi. Na kérem ezzel szemben van nekünk egy ellenzékünk, aki szuper-megújult, és így, teljesen átalakulva, és alkalmazkodva az aktuális kihívásokhoz, a teljes apátia melegágyából kiabál néha ki, hogy ő már más. Juhé. Miben is? Lehet persze mondani, hogy Marika néni (és itt kérek elnézést Tőlük, a Marika néniktől, nem én találtam ki, hogy ilyenkor az Ő nevük az első logikus választás) az mszp rendezvényeken a színpad előtt állva már nem barack, hanem divatos acélkék blézerben lenget valami hurkapálcás szart, de mint tudjuk: nem a ruha teszi az embert. Így Marika néni, mint csodafegyver, mint a szavazók él-naszádja sajnos egy idő után üzemanyagát vesztve egy ismeretlen szigetnek sodródik oszt joccakát. Ennyit ért. ...És (ezzel mondatot nem kezdünk) sajnos kb ennyi, amit az mszp fel tud hozni.

A Fidesz 2006 szeptemberétől minden egyes nap tartott sajtótájékoztatót, hogy ami aznap történt kormányzati oldalon az nettó, sőt, bruttó hazugság, és ha ők, na, majd ha ŐK, akkor ez így BIZTOS nem tovább, és akkor mindenki minden reggel majd csak győzzön kikelni a szüzek közül. Igen, így is lett. Nem úgy csinálták mint az mszp kormány, hanem jobban. Annyira jobban, hogy nem is értjük. Mert közben mi ennek örülünk. Fiatalosan: WTF?! Tett az mszp bármi hasonlót? Nem. 

Az mszp 2010 óta annyit tett, hogy átalakult mint egy kavics ha kint hagyod a kertben egy fáradt szombat délután. Megrázó a különbség. Pedig a Fidesz-KDNP naponta tesz olyat, amitől számokhoz, gazdasághoz, alapvető pénzügyi elvekhez, mondom elfogadott elvekhez értő emberek legalábbis felhúzzák valamelyik szabadon választott szemöldöküket, így a pálya nyitott. Az mszp viszont kemény mint Marika néni pitéjének a széle (na tessék, már megint....). Nem reagál, nem reagált, és nem is fog. Annyit reagál, hogy elővesz olyan arcokat, akikre még a hardcore társaik is azt mondják, amit az ember fia egy bálna láttán mond: "Hűűűha"... Csak a bálnát, ha megnéztem, hazamegyek.

Most a jobbik (jaj, a csudába, kisbetű....ejnye), hogy mit csinál, nem érdekel. Mert sajnálom Trianont, nagyon is, meg nem gondolom, hogy minden roma élből olyan lesz mint mi (persze ha ez neki előrelépés-nem biztos ám), de azért még magyarnak gondolom magam. Akkor is, ha ezt ÉN gondolom magamról, csak úgy, spontán, megfelelési kényszer, vagy direktíva nélkül. 

LMP oldalról mit várunk...? Azt, hogy akin már egyszer nevettünk, most nevessünk megint. Igazából nem várjuk: kapjuk. Mit nem lehet megérteni azon, hogy ha egy csatár egyszer az ellenfél kapuja helyett saját csapatának lő gólt, és mondjuk ezt még kétszer megteszi, akkor illik lecserélni, különben az ellenfél legközelebb a cserecsapatának nagyszüleit (talán inkluzíve Marika nénit is) küldi el maga helyett, és még így is nyer?

Együtt P.M. - külön A.M. Magyarázzam? Kell ebben az országban azt hirdetni, hogy 1+1=2? Nem. Ez nem hír. Amíg ez lesz, ilyen párttal minek nekifutni? Amíg a nép, az istenáldotta nép Selmeczi Gabriella bármilyen mondatát jobban elhiszi (nem tenni ellene=elhinni), mint adott esetben a fent említett matematikai példát, addig minek?

Szóval Nyájas Olvasó. Minden kampány-forint felesleges. Nyer a Fidesz-KDNP 2014 olyan simán, hogy ihaj. Úgy, hogy ha akarnák, MOST elmehetne mindenki tőlük lazulni úgy 3-4 hónapot valami könnyed mediterrán helyre. Gyalog is akár, csak hogy ne legyen stressz a forgalom, vagy a repülés. Hogy miért? Mert ami ma hazánkban ellenzéki oldalon folyik, az nem kabaré, az Sas kabaré. Az a paródia paródiája, az egy permanens goa fesztivál málna szörppel. 

Kampányolni folyamatosan kell. 2/3 aránnyal szemben még alvás közben is. Vagy esetleg talán olyan embereket elővenni, akik hitelesek, elfogadjuk őket, letettek valamit az asztalra, közismertek, elismertek, van a mondanivalójuknak valami furcsa íze...olyan...olyan...bizalomgerjesztő. Mondom bizalom. 

Hopp. Találtam ilyet. Viszont nem árulom el. Mert a tudás hatalom.

........viszont a butítás meg még inkább...mi pedig ezt isszuk/esszük jó ideje, hiányozna is, ha nem lenne. 

Hát akkor:

csókolom Marika néni!

 

 

.

 

Szerző: usual man  2013.09.25. 21:28 1 komment

Ez egy erős poszt lesz.

Erős azoknak, akik hajlandóak gondolkdni azon túl, hogy pártok, lóerő, majd én megmondom, és a másik hülye.

Azért KELL ezt megírnom, mert NEMZETI érzelmű motorosok, akik függetlenül attól, hogy mit gondolnak a világról, és függetlenül attól, hogy csorda szellem vezérli őket, vagy a mnukanélküliség, vagy a a Harley bekormolt dugattyúja, olyat tesznek, amit én nem tudok elfogadni.

Alapvetően jobboldali ember vagyok, mondtam már. Olyan jobb oldali, aki ennek megfeleő kapaszkodókat keres a magyar közéletben, és nem talál. A mai magyar kormány nem jobboldali, hanem szocialista, aki meg még jobboldalibb, az nem igaz magyar, hanem szélsőségesen naív. Hm… Vagyis ettől persze lehet igaz magyar mindkettő, ezt döntsék el ők belül. Én is az vagyok, és ezt majd én eldöntöm belül. Egyikünk se akarja a másikat meggyőzni, és akkor benne vagyok.

Szóval, aki „adj gázt” címszóval a Méltóság Napjára tervez motoros demonstrációt, oda, ahova, és úgy, ahogy ők, az az alábbit olvassa el. Úgy olvassa el, hogy én jómagam nem értek egyet sok „zsidó szokással”, nem járatnék gyerekeket olyan kinézettel, mint ők, meg nem értek egyet a „majd én megmondom a szuper-bölcset” hozzáállással, amit gyakran tesznek. Viszont soha, SOHA nem tenném az én világképem bárki elé, így az övék elé vagy fölé sem, mert ahhoz nincs sem jogom, sem semmim, ami EMBERI értékeken alapul, és ezt indokolná. Az ember attól ember, hogy ÖNÁLLÓ.

Tehát, igen, valóban nagyon de nagyon mélyen tisztelt „motorosok”….

Gondoljátok el, hogy vagytok mondjuk 12 évesek….a II. világháború idején, és addig abban éltetek, hogy szigorú vallási keretek között a szüleitek dolgoznak, árulnak portékát, legyen az bármi, és megbecsülitek egymást, másokat is, és igen, a pénzt is, és ezért óvatosan bántok velük, mindegyikkel a felsoroltak közül.

Majd egy napon azt látjátok, hogy a világháború belép az ajtótókon. Az a valami, amiről a szüleitek meséltek ugyan, de nem a teljeset, nem az igazat, mert bíztak benne, hogy az hátha véget ér, mielőtt átlépné a küszöbötöket.

Nem ért véget az előtt. Belépett.

Azt látjátok, hogy számotokra ismeretlen emberek ütik-verik a szüleiteket, akiket ők még sosem bántottak, benneteket a nyakatoknál fogva rántanak ki a szobából, és kirugdalnak a folyosóra, miközben ordibálnak, és rátaposnak arra, amit ti szinte érinteni sem mertetek eddig.

Kilöknek az utcára, ahol ott vannak a szomszédok, a barátok, az ismerősök és ismeretlenek is. Akkor látjátok, hogy csak azokat, akik olyanok mint ti… Olyanok, amiknek a szüleitek neveltek, és amit addig pont ezért a jónak gondoltatok…. Most pedig valakiknek ez nem jó.

Sorokban vagonokba pakolnak, sokakat, egyszerre. Titeket is.

Édesanyátokat elviszik, tépik a ruháját, belerúgnak, miközben nevetnek akik rugdossák őt, és még rá is gyújtanak….. Az édes-anyukátokat rugdossák. Olyanok, akik nevetnek is közben….n-e-v-e-t-n-e-k.

Majd kiszálltok néhány nap után, mikor már bűzlötök a vizelet-, és hányás szagban….

Ekkor édesapátokat balra viszik, benneteket jobbra… Akkor látjátok utoljára, anyukátokat már 2 napja nem, és nem is fogjátok többet soha.

Majd pár nap múlva egy katonán látjátok apátok óráját, azt az órát, ami akkor is rajta volt, mikor megsimogatott benneteket. Meg amikor pofont adott, akkor is.

Édesapád megölelt, akin meg most van, talán megöl.

De még nem értitek….

Majd egyszer, mert szerencsések vagytok, jönnek más katonák, akik elvisznek, otthonokba raknak, adnak enni, meg ruhát is, de nem szólítanak fiamnak ők sem. Csak előre tolnak a sorban, mikor magukat dícsérik, hogy hősök voltak.

Majd dolgozni kezdesz egy gyárban, ahol viccelnek rajtad, de nem érted miért.

Majd megöregedsz, és persze már régen tudod mi is történt valójában mikor azt kérik tőled számon: miért nem felejted már el, hiszen majd 60 éve történt, ha nem több….

De meggnyugodni nem tudsz… mert talán ma is jön valaki, mondjuk te magad, aki ha tehetnéd, feltépnéd magadra az ajtót, hogy kirángass egy nyugdíjast, és nevess felette…magad felett.

….de ezt persze nem tennéd. Mert te nemzeti érzelémű vagy, mert így nevezted el magad.

Van egy rossz hírem: az az IGAZÁN nemzeti érzelmű, aki úgy tudja a nemzetet magából az asztalra kirakni, mások elé büszkén, hogy azt nyugdíjas, gyermek, apa, és anya is érti, érzi, sőt, talán látja is...

Rád ki büszke úgy, hogy abban nincs erő, egység iránti vágy és megfelelés? Ki büszke rád csak úgy? Az édesanyád? Akkor jó. A fontos, hogy ő tudja. A többi, így te is, hidd el, nem az. Az számít, amit másokból a saját lényünkkkel kihoznuk. Ha a saját nemzet-tudatod a fenti történetet igaztalannak véli, akkor neked nem nemzet-tudatod van, hanem hibás énképed. Azt pedig engedd, hogy megoldják azok, akik szeretnék, mert vannak ilyenek, csak lásd meg őket.

Szebbeket fogsz álmodni, talán igazakat is.

U.

Szerző: usual man  2013.04.21. 21:35 Szólj hozzá!

Címkék: Címkék

Hát szép jó napot!

Régóta nem írtam semmit a blogomba már. Oka több is van, a családi tragédiától a fásultságig, de most azt gondolom, hogy egy rövid szösszenettel mégis csak „hangot adok” érzéseimnek és gondolataimnak (fennkölt egy ember ez ejjj). Bízom benne, hogy ettől majd újra kedvet kapok, és ennek legalább annyian örülnek majd, mint amennyien nem.

Miért majdnem az a bejegyzés címe, hogy Felesleges blogot írni? A fordítógép alapvetően egyfajta politikai-közéleti blog akart lenni. Létezik itt Hazánkban ezek közül bármelyik is? De tényleg….. Kb 3/4 éve írtam utoljára bejegyzést, akkor:

-         ott tartott a mai politikai vezetés, hogy ami eddig volt, az hazugság, átverés és kizsákmányolás, és sajnos ma is itt tart. Előremutató, komoly, hiteles cselekvések vannak?

-         az volt, hogy az IMF valamiféle gyilkos segítséget akar adni, és ezért plakátolunk, hirdetünk, a mi pénzünkön, mindenkién, és majd megállapodunk, de mégis, de mégsem, és erre volt pénztárca nélküli miniszterünk is, meg sajtónk, meg tájékoztatónk, és változott mára valami….?

-         azt hangoztatták felénk, hogy az EU az egy gyilkos szeparatistákból álló szervezet, akik látszólagos egységbe tömörültek, és fertőző pénzekkel akarnak minket magukhoz édesgetni (kb annyi épül állami szinten, amit ebből finanszírozni tudunk), de mi majd a szívükbe döfjük Árpád vérével átitatott késünket, és akkor jajajj nekik – ma meg a televízióban a Külügy és az EU megbízásából készült reklámot látom, hogy „Magyarország nem tartana ugyanitt az EU nélkül" – itt pozitív kontextusban…hááááát, Sári néni, inkább a mákos buktát kérném… Van az EU-nak jó, és rossz oldala is. 1 ország nem tudja ezt kezelni Brüsszelben, mert kizárólag mentében üvöltözik..na ki?;

-         az volt, hogy hazánk egy új, mások által nem ismert úton jár (ez mondjuk akár rám is értelmezhető), és majd észre fogjuk venni, hogy ez átütő gazdasági siker lesz. Nos, az lett. Szigorú tekintetű gazdsági maximusunk áttért a pénz világába az MNB-t vezetve, a gazdasági sikereinket meg nettó éves 1,7%-os visszaesés fémjelzi… Mit fémjelzi….?!? PLATINÁZZA!!! Most azt hagyjuk, hogy ez a hazánkban élő magyar gazdasági szféra arcon köpése volt, de sebaj. Senkit sem izgat;

-         azt tuszkolták belénk, hogy amit ők mondanak, az az egyetlen igaz út. Only. Nur. Solamante. Ezt mondják ma is, többek között a rezsi-csökkentéssel, ami részben azért tud megvalóslni, mert eldönthetik (gazdaság függetlensége a politikától ugye), meg mert a nagyvállalatok többsége benyeli inkább, minthogy valami furcsa földöntúli törvénnyel ismét csak nehezen érthető %-ok ugorjanak a könyveikbe „adók” cimszó alatt év közben. No de ha ez a tévedhetetlen igaz út, akkor meg minek ezért aláírásokat gyűjteni? Hát nem el vagyon az már kérem döntve – űgy törvényileg is, meg kihirdetve meg minden? Vagy ez egyfajta furcsa Kaffka előadás, ahol a hernyó nem elég szép?;

-         az „ellenzék” – értsd kb szocialista párt – ott tartott, hogy Mesterházy Attila pártvezér és „ismétlő-szónok” azt hajtogatta, hogy minket félrevezetnek, hazudnak nekünk. Ennek bizonyítására 29 nyugdíjas és 2 melegedni betévedt alkoholista előtt csapkodott üveg asztalt, átütő sikerrel. Akik akkor még nem röhögtek rajta, ma már igen;

-         azt hajtogatták, hogy Gyurcsány Ferenc = sátán, pokol, sodom-gomorra, Balázs Pali. Nos, máig ezt mondják, és aki nem fogta fel, hogy Gyurcsány mögé beállni = politikai kudarc, azokat sajnálom. Még akkor is, ha sajnos máig kb senki nem hallgatta meg Gy F ominózus beszédét, végig, hogy értse, miről is beszélt… Meg kellene, mert hamarosan Viktor is ezt fogja mondani, már amennyiben rendelkezik önkritikával… muhahaha;

-         azt verték belénk: Bajnai Gordon lop, csal, hazudik, még akkor is, mikor álmodik éjjel otthon kék égről és zöld fűről. Mindegy is, hogy ha B G nem lépi meg azokat az intézkedéseket a választások előtt, melyek miatt 100% volt, hogy el is bukja a referendumot (s amelyekre OV oly büszkén hivatkozott mint Nemzetünk strukturális reformjaira Barroso előtt Gödöllőn) már nem lennénk itt, hanem farkasokkal táncolnánk, mert attól ő még nem érti igazán mit jelent a politika… Mert ő gzdaságipolizitál, amit azért nem jó, mert (lásd következő pont):

-         az volt, ami ma is, hogy m1 – m2 – tv2 – rtl híradók nem híradók, hanem egyfajta sikerfilmbe ötvözött kék fény magazinok… Első kettőben a szavak: siker, felavat, stratégia, szent, más út, EU burn in hell, EU azért adott pénzt erre-arra (látszatra adni nem trendi), foci, szent, Erdély önálló lesz, minden magyarral vértezett település bárhol a világon Magyarország lesz; foci, szent, a szomszédopk bunkók, gazdasági siker, példátlan, csak mi értjük. Utóbbi két adás 99%-a: Teri nénit (bocsánat, long live Teri néni!!) elsodorta egy részeg – feltehetően román  állampolgárságú – suhanc, akit azóta sem láttunk, de Teri néni jól van, a kivilágítatlan biciklije ellenére. Ezt megerősíti a megszólaltatott 2 szomszéd, a hentes, a postás, és a benzinkút 2 dolgozója is, akik a baleset idején igaz, hogy kanasztáztak, de Teri néni..az Teri néni. Egy vasember;

-         sajnos az volt, mint ma is: nincs társadalmi igény arra, hogy mindez megváltozzon. Semmi. Mert aki állami szférában dolgozik, az nem rest ezt benyelni az állásáért cserébe, és ezt sajnos megértem. Tanult emberek, diplomával (vagy kettővel), gyermekkel, hitellel vagy anélkül, de mindenestre élettel..ami pénzben kerül sajnos. Meg fiatalokkal, akik heresérves nadrágban fogalmatlanul lézengenek….meg nyugdíjasokkal, akiknek az x-edik újabb politikai szél már nem oszt nem szoroz….meg értelmiségiekkel, akik felmorzsolódnak ilyen-olyan szervezetek, klubok, Millák és egyebek között, de nem tudnak közösen kiállni már semmiért, mert a friss mezőn mindenki hangosat fingik….

Utóbbi ponton pedig a Fidesz hátradőlve röhög. Totálisan átalakított választási rendszer, lebutított gazdaságpolitikai adatszolgáltatás, lebegtetett társadalom  - azon szinten, amit meg amúgy ők naponta lehordanak. Tökéletes stratégia, tökéletes eredmény. Érzelmeken alapuló közöny, teljeskörű politikai ki-mit-nem-tud, kivéve a sját híveik körében, akiket folyamatosan feltüzelve tartanak egy elképzelt, de rég halott ellenséggel szemben. Bravó, de tényleg!!

Ez lett mára a Hazám, amire büszke vagyok így is, és mint minden válogatott foci meccs előtt, úgy gondolok reá: tudom, hogy nincs esélyünk, de hátha…

Viszont most azt érzem sajnos, a következő 25-26 meccs előtt hátradőlhetek, mert nem, hogy csodára nem tudok számítani, hanem nem vagyok kiváncsi az ellenfél arcára sem. Utálom a deli vigyort ugyanis. Mi pedig ezt váltjuk ki a világ azon részéből, amely számol, gondolkodik, érez, és tisztel.

Hogyan kellene csinálni? Azt látom, hogy nem így, de hát sajnos mi ezt akartuk, ezt fogadtuk el, és ezt nyeljük be a mai napig is. Minden nap.

Gőg, sértődöttség (pl.: hóhelyzet és állami rekciók), felsőbbrendűség (a világ rajtunk kívül eső része totálisan hülye, és nem érti a lényeget), parancs-uralmi rendszer (minden valahol „fent dől el”, ahova senki, de tényleg senki nem lát el), és csak, de tényleg CSAK az magyar, aki ugyanúgy gondolkodik, mint ők. Gondolkodtam én is, hogy alakítok egy…egy…mondjuk királyságot a nappalimban…no de az előszoba már nem lenne ám az!!!

Pedig az élet ennél sokkal egyszerűbb, olyan, mint azt a fodrásznál hallottam a minap egy 60-as úrtól, mikor az amúgy tényleg nagyon udvarias fodrász hölgy megkérdezte tőle:

-         Hogyan vágjuk?

-         Hát csókolom…..hogy rövidebb legyen….

U:

 

Szerző: usual man  2013.03.24. 22:11 Szólj hozzá!

Kedves Olvasó!

A közepébe vágok, semmi tréfásnak szánt "hű de jól látom a dolgokat - összakacsintós" duma.

A minap szörnyű felismerésre jutottam. Mégpedig arra, hogy az, és ami most hazánkban van, az bizony jó nekünk, így, ahogy van. Legyünk őszinték végre magunkkal! Ne ne ne, egy pillanat, semmi fejcsóválás, és kérek mindenkit, édesanyámat se morzsolgassák a fogaik között. Miért gondolom így?

Haladjunk az időben visszafelé. Mi van most?

Egészségügy - szétesett, jóformán ember nem tudja mit hol gyógyítanak, és azt sem, hogy mikor. A végzős orvosok nagyrésze nem, hogy külföldre kacsingat, hanem lassan onnan ide vissza, de csak cinkosan. Ezért aztán immáron a "ki gyógyít" is kérdéssé vált.

Oktatás - néhány hónappal a felsőoktatási felvételi előtt kiderül, hogy nem az van, amire jelentkezett a fél ország ifjúsága, hanem más, és pénzért, nem kevésért. Mikor egységesen 80 000 forint lett volna a tandíj/félév, akkor meg felzúdult az ország, nem lett belőle semmi. Most felzúdult, de simán bevezetődött a 3x tandíj.

Mezőgazdaság - a magyarok kedvenc sportja. Mindenki tudja, hogy termelni kellene, de a föld tulajdonjoga még kb ezer évig el fog különülni annak művelőjétől. Hazánk top 5-ben van Európában mind a termőföld minősége, mind annak mérete (lakossághoz viszonyítva) alapján, ehhez képest a hazai termés drága. Igen, tudom, ez leginkább az EU kvóták és annak agrárrendtartása miatt van így, ugyanakkor a lobbistáink erre kb magasról tesznek, és azzal töltik 6 000 eurós hónapjaikat belga testvéreinknél, hogy egymást savazzák. Eközben itthon koncentrálódik a föld feletti tulajdon, olyan mértékben, melyre még átkos elődeink is irigykedve néznének. Okos.

Ipar - mindenkori húzóágunk a narancs óta. A stabil és biztos ipart a kkv-ka adhatnák, stabil megrendelőkkel és háttérrel, de ezekből most egyik sem létezik. Gyártanak itt mindenféle karikás és csillagos, meg persze s-betűs autót is, melyek nélkül az ipari mutatónik a béka segge alatt lenne annyira, hogy a béke azt hinné az Olymposon ül... Ugyanakkor meg az van, hogy ez lokálisan szuper, nem lokálisan meg majdhogynem bulvár-hír.

Állami szféra - a tökéletesen érthetetlen rubik-kocka, 13 oldallal, 42 színnel és egyetlenegy létező megoldással, melyet azonban a kocka belsejében ülő érinthetetlen személyen kívül senki soha nem fog megoldani. Két éve kb mindenkit kirúgtak, majd felvettek ugyanannyi emberet + 15%, akár addig ismeretlen osztályokra.

Tömegközlekedés - közlekednek a tömegek, de az egész egy nagy közösségi kalandtúrává vált, tűz, víz, járat-lottó, van minden. Ja, és kiderült, hogy a kicsit többért valójában sokkal többért van (müködtetésileg), és bár ez nem új, mégis, senkit sem érdekel úgy igazán. Megvesszük a bérletet, oszt jónapokat.

Igazságszolgáltatás - kb 3-4 éve, de 2 éve aztán tuti azt halljuk, hogy itt aztán mindenki lógni fog, aki csak rákacsintott a boltban egy árcimke nélküli nápolyira, nemhogy korrupcióba és milliárdos csalásokba keveredett, főleg az elmútnyócévben. Ehhez képest azokat kivéve, akik kb a szemünk előtt köszönték meg a százmilliókat a köznek, mindenkit előzetesbe raknak, majd kiengedik pár napra rá. Akik meg igen csak közfelháborodást és országimázs-rombolót tesznek, azoknak meg felezik a büntit. Hát nem tudom.

Közbiztonság - több rendőr, szebb autók, javuló statisztikák. Aztán elfogások, majd kiengedések, majd nemígygondoltamozások, legvégül pedig elvész a sértett a paragrafusok között.

Nem folytatom a sort, pedig bőven lenne mivel, és a fentieket is lehetne cizellálni. A lényeg az, hogy az elmúlt 22 év alatt amit előreléptünk, azt vissza is buktuk. Ez nem új info. Az viszont talán az, hogy ez nekünk jó. Pont így jó. Pont így tudunk kihaénnemezni, majdénmegmondozni, cinikusanleszólni, majdjólleváltalakozni, elszámoltatlakozni, négyéventefelforgatni.

Csak sajnos erre én is akkor jöttem rá, mikor épp a legnagyobb lúzerek lettünk a régióban. Magyar vagyok, hiszek a nemzetben és sírok a himnusz alatt meg nem sírom vissza a pre 1989-et, de ha csak akkor maradhatok tényleg az, ha egyet értek a ma látható dolgokkal, akkor köszönöm, nem kérek ebből. Mert ha tetszik, ha nem, eddig minden kormányunk, a jelenlegit kivéve azt legalább elérte, hogy külföldön ne nézzenek minket hülyének nagyon, hogy legyenek forrásaink, hogy higgyjenek bennünk. Még a Fidesz is, 1998-2002 között. Sőt, még értelmes dolgokat is csináltak, nem keveset, de a mertmegtehetem hozzáállás már akkor kezdett csírásodni.

Az, hogy teljes minisztériumok teljes vertikumai várnak hónapokat, míg az egy, az egyetlenegy legfelsőbb ember ott dönt valamiben, az nem, hogy nem építő, hanem dizintegráló hatású.

A legviccesebb pedig az, hogy ezt mindenki, minden egyes ember tudja a minisztériumok és a sok hivatal sorai között. Viszont örülnek az állásuknak, és legfeljebb szüleikre nosztalgiával gondolva tűrik a böszmeséget, amit abszolút meg lehet érteni. Ezért pedig elitélni bárkit, főleg az ott dolgozó pórnépet nem, hogy nem illik, hanem nem is szabad.

Nem gondolom, hogy pl Orbán Viktor, vagy Matolcsy György a puszta tekintetével egy párhuzamos dimenzióba tudja küldeni a velük ellenkezőket (khm), de valahogy úgy tűnik, mégis mindenki ettől fél. Ők pedig a látszat fenntartása miatt hagyják, hadd gondolják. Az egész olyan, mintha már senki sem tudná, valójában miért is állítottunk külön gollövőt a saját kapunk elé. Sőt, továbbmegyek. Ennél átláthatóbb volt a Barátok Közt bármely random módon egymás után illesztett 5 epizódja.

Mi pedig itt lent a túrista osztály ablakain már a halakat látjuk csak, és a hajópadló sem vízszintes már.

Csak hát......megszoktuk. Nem tudnánk mit kezdeni saját erőnkkel, további döntéseinkkel és szavazatainkkal, és csodálkozunk a történelmünkön. Ne tegyük. Tanuljunk belőle végre.

U.

 

Szerző: usual man  2012.06.12. 15:36 83 komment · 2 trackback

Kedves Olvasó!

Újabb „egyesek” levelet kapunk a napokban Szeretett Kormányunktól és Még Jobban Szeretett Vezérünktől. A nagyobb tisztánlátás kedvéért úgy döntöttem, küldök Önöknek egy hasonlót én is, itt, ezen a fórumon. Annyival mindenképpen jobb ez, mint Még Jobban Szeretett Vezérünk levele, mert ez Önöknek nem kerül pénzbe. Az internet díjon felül persze. De erről legalább Önök döntöttek, hogy akarják (mármint a netet), és nem mindenki más pénzéből állom a számlát. Ja, és még valamit. Ne küldjenek vissza postán semmit, max kisebb értéktárgyakat, öröklő levelet, vásárlási utalványt.
 
 
Tisztelt Állampolgár!
 
Ön Magyarország állampolgára. Egyesek úgy gondolják, hogy ezzel így van még vagy néhány millió más ország állampolgára, de az okosabbak és gazdagabbak –szándékunk szerint- mindenképpen. Előzőekből kifolyólag Ön jogosult arra, hogy időről időre meglepjük Önt néhány kérdéssel, melyre válaszolni sem kell igazából, mert mi úgyis tudjuk, hogy a nekünk tetsző választ adnák, mert egyetértésünk Önnel töretlen. Azért mi mégis megküldjük ezt Önöknek, ha van kedvük, válaszoljanak, a jó válaszokat elfogadjuk és figyelembe vesszük.
 
 
1.
Egyesek úgy gondolják, hogy egyesebbek egyeseknél. Mi, ezzel ellentétben úgy gondoljuk, hogy simán csak egyenlők. Olyannyira egyenlők, hogy egyenlőbbek egyeseknél, akik egyenlőtlenebbek. Ezt csak gondoljuk, nem mondjuk. Aki egyenlőbb az egyenlőnél, az lehet egyes. Amint egyes lesz, úgy szuper-egyenlő is lesz.
Akar Ön egyes lenni, vagy egyenlő, vagy egyenlőbb?
  1. Egyenlő szeretnék lenni!
  2. Egyenlő szeretnék lenni!
  3. 1222.
 
2.
Egyesek úgy gondolják, hogy választást nyerni könnyű. Mi, ezzel szemben azt gondoljuk, hogy az. Történelmi lehetőséggel élni, több mint két éves előzetes felkészüléssel, nehéz. Mások meg úgy gondolják, hogy a valóra vált lehetőség nem más, mint a megfáradt embereknek Valhallát ígérni, majd tekintetünkkel együtt összekuszálni azt. Két év, és ugyanez fog történni, mert egyesekkel ezt meg lehet tenni.
Mi lesz két év múlva?
  1. Megint el lehet ezt játszani velünk.
  2. Meg 6, meg 10 év múlva is.
  3. Igen.
  4. Még.
 
3.
Egyesek úgy gondolják, hogy a számok nem hazudnak. Mi ezzel szemben azt mondjuk, hogy a matematika egzakt tudomány. Addig mindenképen, míg át nem lépjük országunk határait, mert azokon túl holmi önkényes urak hóbortos és szubjektív játéka. Amit Európa és a világ többi része rólunk állít, az ezen játék része. Bármilyen számot elő tudunk állítani tehát, mert a számok nálunk vannak, tértől, időtől és valóságtól függetlenül.
Hisz Ön a mi számainknak?
  1. Igen!
  2. Persze!
  3. Azoknak is!
 
4.
Egyesek szerint mi adókat emelünk. Mi ezzel szemben nem emelünk adókat, kizárólag a gazdag, kapitalista szemléletű és kizsákmányoló hűbérurakat tizedeljük meg ötöd-adókkal. Látjuk azt is, hogy ezeket ők sosem, mondjuk: sosem fogják áthárítani a népre.
Érzi Ön, hogy ezt Önre hárítják?
  1. Nem!
  2. Nem telefonálok!
  3. Nem netezek!
 
5.
Egyesek szerint kell a nemzetközi védőháló. Mi ezzel szemben azt állítjuk, hogy Európa és a világ vérzivatarainak felhői közül egy, csak egy száraz és csúszásmentes hegy emelkedik a magasba, Magyarország hegye. Stabil és kiszámítható intézkedéseink stabil és kiszámítható jövedelmezősége stabil és kiszámítható jövőt alapoztak meg.
Az Ön jelen és jövője stabil és kiszámítható?
  1. Igen!
  2. Stabil.
  3. Kiszámítható.
 
6.
Egyesek szerint a futball helyett akad más, támogatásra méltó sport is, amelynek gyakorlásához nem kellenek milliárdokba kerülő stadionok. Mi ezzel szemben azt állítjuk és hisszük, hogy a magyar foci méltó hagyományaihoz. Ezért mi feltétlenül támogatjuk, hogy ehhez a húsos bödönhöz még több éhező egyenlőket kell odaengedni.
Támogatja Ön a stadionok fejlesztését?
  1. Mindenképpen!
  2. Feltétlenül!
  3. Kizárólag a Közgép bevonása mellett!
 
7.
Egyesek szerint az oligarchák elszaporodtak Kormányunk környékén. Mi ezzel szemben azt képviseljük, hogy nem szaporodtak el jobban, mint amennyire már eleve el voltak, csupán racionális csoportosítás és központosítás zajlott le, a könnyebb átláthatóság érdekében.
Ön szerint fenti kérdésben igazunk van?
  1. Nyilván!
  2. Racionalizálni jó!
  3. Orchideákkal álmodtam.
 
8.
Egyesek szerint a közbeszerzési pályázatokhoz nehéz hozzá férni, kiváltképp az építőipar területén. Mi ezzel szemben azt állítjuk, hogy a szorgalmas, cselekvőképes, és tenni akaró emberek elé nem szabad akadályt gördíteni.
Egyetért Ön azzal, hogy a Közgép térnyerése mindenki számára örvendetes?
  1. Igen.
  2. Csak, ha a Közgép!
  3. Igen.
 
9.
Egyesek szerint a Kormány a nyugdíjak akár 20%-os csökkentésével is számol. Mi ezzel szemben azt állítjuk, hogy a magyar nyugdíjasok már megunták a sok föld körüli utat, a számtalan ingyen wellness hétvégét, a sok bevásárló célú kiruccanást Milanóba, és mára már megvilágosodtak, hogy adni kell a vagyonból vissza a köznépnek.
Egyet ért Ön a nyugdíjak 20%-os csökkentésével?
  1. Minimum 20%!
  2. Adakozzon a sok oligarcha!
  3. Nyugdíj, áh, az a legkevesebb!
 
10.
Egyesek szerint aggályos, hogy a választások előtt minden szavazni akaró polgártársunknak regisztrálnia kell majd magát, a könnyebb átláthatóság kedvéért. Mi ezzel szemben azt állítjuk, hogy vége a töketlenkedés mámorító korszakának, hogy ez mindenki számára kiszámíthatóságot és stabilitást kölcsönöz, és nem engedi meg, hogy holmi politikusok érvei megzavarjanak minket, Önöket a szabad és korlátozásmentes döntésben. Ebben csak további segítséget nyújtana a határon túli magyar honfitársak szavazati lehetősége levélben.
Egyet ért Ön a regisztrációval, és a levélben szavazással?
  1. A leginkább ezekkel értek egyet!
  2. Előre, 4 ciklusra legyen kötelező!
  3. A külföldön tartózkodó gólyákra is kiterjeszteném, ha télen lenne szavazás!
 
 
Kedves Álompolgár! Köszönjük, hogy fenti kérdéseinkre adott szabad válaszaival hozzásegít minket ahhoz, hogy munkánk során még szélesebb körű örömben részesíthessük népünket, Önöket! Elfogulatlan véleménynyilvánításra mindig is szükség van, volt, és lesz. Válaszaikat feldolgozzuk, erre természetesen külön Válasz-feldolgozási Bizottságot hoztunk létre, melynek tagjait a független Országgyűlés egyszerű többséggel szavazza meg, ezzel erősítve Magyarország stabilitását és kiszámíthatóságát.
 
Tisztelettel:
 
Az Ön Miniszterelnöke
nevében
a teljes ország teljes lakossága
Szerző: usual man  2012.05.31. 09:34 16 komment · 4 trackback