1 000 000 000 

Ez, amit itt lát, egymilliárd forint leírva. Vagyis 1 000 millió. Ezerszer 1 millió forint. 

1 millió forint egy átlagos magyar család x havi bevétele. Vagy 4x. Vagy 5. Vagy nyolc. 

Mellőzve a demagóg kispolgári gondolkodást, hagyjuk is, hogy ebből mennyi kiflit, és/vagy zsömlét tudunk vásárolni. Mert ez senkit sem érdekel. Egy állam a kiadásait és bevételeit milliárdokban méri, mert hát nagy, meg szép, meg minden. Meg hát főleg, mert ahhoz szoktunk hozzá, hogy azok valójában nem is mi vagyunk, hanem valami felettünk álló misztikus lény, egy megfoghatatlan dolog. Más kérdés, hogy ez a szinte érinthetetlen felhő a mi kis atomjainkból (értsd: adóforintjainkból) áll össze, de tényleg, ne foglalkozzunk ezzel. Ilyenek vagyunk. Ez minket nem érdekel. Amikor levonják, meg befizetjük az adót, akkor kis fogszívás, mások édesanyjának emlegetése, és a pénzünkért megtehető elvárás le is van tudva. Ezt tesszük, és ezzel a legtökéletesebb táptalajt szolgáltatjuk ahhoz, hogy ritkább esetben rafináltan, gyakrabban meg pofátlanul nyúlják le azt. Tőlünk.

Kezdetben, a neo-romantika korszakában még egy telefongyártó dobozában elrejtett, ha jól emlékszem 20 millió forint miatt akadtunk ki, jogosan, és köpködtük a tévét, a számítógépet, kifinomultabbak a nyomtatott újságot. Azt kívántuk, hogy Hagyó Miklós ott rohadjon meg, ahol van, és sok sok "bepipázott afroamerikai" között töltsön el egy felhőtlenül romantikus hónapot egy, a világtól elzárt kicsiny szigeten, 1:200 arányban. Amit akkor éreztünk, jogos volt. 

Aztán emelkedett a tét, az összegek, nőtt az étvágy, csökkent az érdeklődés, de leginkább elképesztően magasra ugrott az ingerküszöb. 

3 800 milliárd (szorozzuk fel a cikk első számát háromezer nyolcszázzal) forintot elkértek tőlünk mély tisztelettel a saját nyugdíjunkból a saját nyugdíjunkért, hogy akkor ebből aztán Nirvána. Hát...elmaradt....meg a visszafizetés is, vagy adott esetben a tiszta elszámolás. Semmi felesleges cécó, úriemberes meghajlás, hogy köszi, semmi. Tiszta tekintet, acélos elvétel. 1-0 oda. Zúgolódtunk egy keveset, itt-ott kiment az utcára néhány elborult értelmiségi, akit érthetetlen módon érdekelt a pénze, de ennyi. 

Magasabban kezdeni nehéz lett volna. Az ötlet viszont jó volt. Oly mértékben lett kitágítva a hasfal, hogy az addig azt belülről feszítő 1 szem mogyoró helyett ma már komplett dinnyeföldet lehet oda behelyezni, anélkül, hogy annak tulajdonosát az zavarná. 

A teljesség, és a pontosság igénye nélkül, az arányok mentén vitorlázva néhány adat:

- Várkert Bazár: lesz az vagy 9 milliárd is...hopp, 20 lett a vége;

- Népstadion projekt: 90 - 100 milliárd lesz. Hopp, 190 körül a vége;

- Dagály (vizes vébé): 8 milliárdba is kerülhet majd: hopp, 40 felett a vége;

- egyszer néznek minket hülyének, hopp: sokszor lett a vége.

Ez a cikk úgy indult, hogy itt vagy 15 projektet felsorolok, ahol a költségvetés minimum duplázódott, de leginkább sokszorozódott. Aztán a felsorolásnál rájöttem: minek.

Amikor anyjuk azt mondja apjuknak: ok, legyen, vegyünk egy hűtőszekrényt. 80 000 forint van rá, összegyűjtötték. Bolt, nézegetés, hát, a helyzet az, hogy akkor amit szeretnénk, az 180 000. Sebaj, legyen ez.. (!).

Szívem, vennék egy cipőt magamnak. Kinéztem, 18 000. Ejj..... Hát... ok. Elhaladás boltba, hopp, 69 000. Jó, ok, legyen ez...(!!).

Kicsim, hozam ezt azt a boltból. Mennyi volt? 38 720 forint. Oh..mit vettél? Hát, négy zsemlét, 30 deka parizert, 4 paradicsomot meg egy csomag eldobható borotvát.... Igen? Aha.... Hát, oké. Végül is fizethettél volna 78 332 forintot is,nem? De. (!!!)

Most tényleg nem cizellálnám tovább, mekkora kretén egy népségnek vagyunk mi nézve. Sok sok éve. Jogosan. Régebben megvolt a dolognak az ízes romantikája, hogy "éppen" csak hogy. Mára ez is elveszett. Mert tényleg, ki az, aki érti a milliárdot? Ön igen? Az jó, mert leginkább azt halljuk, ha valaki nyer esetleg ennyit szerencsejátékon, mondjuk konkrétan csak 1, azaz egy milliárdot, akkor az beleőrül. 

Hát... van, aki nem ott nyerte, de a hatás nem maradt el. 

Nélkülünk viszont ennek nem lenne táptalaja. Jelenleg mi vagyunk ebben a szép kis országban az ilyen őrültek placebóra kicserélt xanax tablettája. Mert nincs bennünk hatás. 

Mindezt pedig úgy, hogy elsőre azt halljuk, "csak 40 milliárd". Aztán másnaptól már 80, harmadnap pedig 99. Most komolyan, miért nem mondják azt elsőre, hogy 200, és akkor a "csak" 120 tényleg kevesebb is lenne. Mert úgysem értjük. Nettó hülyék vagyunk ehhez. 

Ahhoz vagyunk hülyék, hogy érezzük az általunk megkeresett pénz súlyát, EU ide vagy oda. 

Gyerekek maradtunk. Akiknél az autóskártyán a Trabant is 400 lóerős. Sajnos nem annyi. Ezt is elolvassuk, azt mondjuk "hinnye", és kész.

Roló.  Köszönjük magunknak. Mindenki annyira lehet hülye, amennyire azt a környezete engedi. 

Mi gyakorlatilag kérjük.