Ez egy erős poszt lesz.

Erős azoknak, akik hajlandóak gondolkdni azon túl, hogy pártok, lóerő, majd én megmondom, és a másik hülye.

Azért KELL ezt megírnom, mert NEMZETI érzelmű motorosok, akik függetlenül attól, hogy mit gondolnak a világról, és függetlenül attól, hogy csorda szellem vezérli őket, vagy a mnukanélküliség, vagy a a Harley bekormolt dugattyúja, olyat tesznek, amit én nem tudok elfogadni.

Alapvetően jobboldali ember vagyok, mondtam már. Olyan jobb oldali, aki ennek megfeleő kapaszkodókat keres a magyar közéletben, és nem talál. A mai magyar kormány nem jobboldali, hanem szocialista, aki meg még jobboldalibb, az nem igaz magyar, hanem szélsőségesen naív. Hm… Vagyis ettől persze lehet igaz magyar mindkettő, ezt döntsék el ők belül. Én is az vagyok, és ezt majd én eldöntöm belül. Egyikünk se akarja a másikat meggyőzni, és akkor benne vagyok.

Szóval, aki „adj gázt” címszóval a Méltóság Napjára tervez motoros demonstrációt, oda, ahova, és úgy, ahogy ők, az az alábbit olvassa el. Úgy olvassa el, hogy én jómagam nem értek egyet sok „zsidó szokással”, nem járatnék gyerekeket olyan kinézettel, mint ők, meg nem értek egyet a „majd én megmondom a szuper-bölcset” hozzáállással, amit gyakran tesznek. Viszont soha, SOHA nem tenném az én világképem bárki elé, így az övék elé vagy fölé sem, mert ahhoz nincs sem jogom, sem semmim, ami EMBERI értékeken alapul, és ezt indokolná. Az ember attól ember, hogy ÖNÁLLÓ.

Tehát, igen, valóban nagyon de nagyon mélyen tisztelt „motorosok”….

Gondoljátok el, hogy vagytok mondjuk 12 évesek….a II. világháború idején, és addig abban éltetek, hogy szigorú vallási keretek között a szüleitek dolgoznak, árulnak portékát, legyen az bármi, és megbecsülitek egymást, másokat is, és igen, a pénzt is, és ezért óvatosan bántok velük, mindegyikkel a felsoroltak közül.

Majd egy napon azt látjátok, hogy a világháború belép az ajtótókon. Az a valami, amiről a szüleitek meséltek ugyan, de nem a teljeset, nem az igazat, mert bíztak benne, hogy az hátha véget ér, mielőtt átlépné a küszöbötöket.

Nem ért véget az előtt. Belépett.

Azt látjátok, hogy számotokra ismeretlen emberek ütik-verik a szüleiteket, akiket ők még sosem bántottak, benneteket a nyakatoknál fogva rántanak ki a szobából, és kirugdalnak a folyosóra, miközben ordibálnak, és rátaposnak arra, amit ti szinte érinteni sem mertetek eddig.

Kilöknek az utcára, ahol ott vannak a szomszédok, a barátok, az ismerősök és ismeretlenek is. Akkor látjátok, hogy csak azokat, akik olyanok mint ti… Olyanok, amiknek a szüleitek neveltek, és amit addig pont ezért a jónak gondoltatok…. Most pedig valakiknek ez nem jó.

Sorokban vagonokba pakolnak, sokakat, egyszerre. Titeket is.

Édesanyátokat elviszik, tépik a ruháját, belerúgnak, miközben nevetnek akik rugdossák őt, és még rá is gyújtanak….. Az édes-anyukátokat rugdossák. Olyanok, akik nevetnek is közben….n-e-v-e-t-n-e-k.

Majd kiszálltok néhány nap után, mikor már bűzlötök a vizelet-, és hányás szagban….

Ekkor édesapátokat balra viszik, benneteket jobbra… Akkor látjátok utoljára, anyukátokat már 2 napja nem, és nem is fogjátok többet soha.

Majd pár nap múlva egy katonán látjátok apátok óráját, azt az órát, ami akkor is rajta volt, mikor megsimogatott benneteket. Meg amikor pofont adott, akkor is.

Édesapád megölelt, akin meg most van, talán megöl.

De még nem értitek….

Majd egyszer, mert szerencsések vagytok, jönnek más katonák, akik elvisznek, otthonokba raknak, adnak enni, meg ruhát is, de nem szólítanak fiamnak ők sem. Csak előre tolnak a sorban, mikor magukat dícsérik, hogy hősök voltak.

Majd dolgozni kezdesz egy gyárban, ahol viccelnek rajtad, de nem érted miért.

Majd megöregedsz, és persze már régen tudod mi is történt valójában mikor azt kérik tőled számon: miért nem felejted már el, hiszen majd 60 éve történt, ha nem több….

De meggnyugodni nem tudsz… mert talán ma is jön valaki, mondjuk te magad, aki ha tehetnéd, feltépnéd magadra az ajtót, hogy kirángass egy nyugdíjast, és nevess felette…magad felett.

….de ezt persze nem tennéd. Mert te nemzeti érzelémű vagy, mert így nevezted el magad.

Van egy rossz hírem: az az IGAZÁN nemzeti érzelmű, aki úgy tudja a nemzetet magából az asztalra kirakni, mások elé büszkén, hogy azt nyugdíjas, gyermek, apa, és anya is érti, érzi, sőt, talán látja is...

Rád ki büszke úgy, hogy abban nincs erő, egység iránti vágy és megfelelés? Ki büszke rád csak úgy? Az édesanyád? Akkor jó. A fontos, hogy ő tudja. A többi, így te is, hidd el, nem az. Az számít, amit másokból a saját lényünkkkel kihoznuk. Ha a saját nemzet-tudatod a fenti történetet igaztalannak véli, akkor neked nem nemzet-tudatod van, hanem hibás énképed. Azt pedig engedd, hogy megoldják azok, akik szeretnék, mert vannak ilyenek, csak lásd meg őket.

Szebbeket fogsz álmodni, talán igazakat is.

U.