Közeleg egy Ünnep, amit kevesen értünk jól.

Kellene.

Az van, hogy az időbeni távolság megnöveli a belemagyarázás stabilitásának esélyét, a tízmillió közgazdász, fociedző, politikus és média szakember országában pedig ez olyan esély, amit még csak le sem kell csapni, csak hagyni, hogy megtörténjen. Mi pedig kb mindannyian hagyjuk, hogy így legyen.

Mindenki, minden oldalról elmondja majd, hogy a "mát" nem belekeverni jött, csak hát, ha már a "ma" az ma van, akkor "azért elmondom, hogy"... Miközben a mát meghatározók döntő többsége akkor még csattogós lepkét tologatott, és az, hogy akkor egy csizma, vagy szakadt cipő rálépett a szárnyára, nem indok. akkori léptékkel nem indok. Mára már az lett. 

Nekünk, köszönhetően nekünk, mára az maradt, hogy a hétköznapok politikája által meghatározott érvek alapján döntünk arról, hogy egy, a megemlékezésről szóló napon melyik TV közvetítésétől várjuk majd a megmondást a mesterséges emlékeinkről. Mert az van bőven, olyanoktól, akik vagy a lepkét tologatták, vagy épp eltaposták azt, bármilyen cipőben is...

Olyan napon igét hirdetni a saját, MAI céljainkról, amikor nem oly sok évvel ezelőtt fészbúkmentes , amolyan hús-vér emberek FÉSZ to FÉSZ egymással szemben, akár tüzes cső mögött állva mondtak igent vagy nemet azonnali következményekkel a másiknak...hát..."bátor".

Erre pont jól esik a regnáló hatalom békére és erőszakmentességre felszólító békemenete és aznapra szóló kampánya, mert olyan őszinte, és még sehol sem olvastam ilyenről...

Mert aki nem hisz a számukra megcáfolhatatlanban, az erőszaktevő. Mert aki nem áll be az ideológiájuk mögé, az veszélyes. Mert aki mindezt másokkal együtt, adott esetben egy helyen egyszerre teszi, az nem békés. 

Megelőző szerelésként előre tiltakozni az erőszak ellen, ami persze nem létezik, okos húzás, de nem új. Hallottunk ilyet már nem túl régen valami szovjetek által létrehozott unióban, meg manapság valamilyen félszigeten. 

Csakhogy ezzel pont azon a napon előjönni, mikor épp azokra emlékszünk, akik ez ellen harcoltak ÉS meghaltak, hát, fogalmazzunk úgy, hogy kifelé cinikus, befelé meg demagóg. Arról nem is beszélve, hogy egyfajta fehér mandzsettás makulátlan kezekre utaló gőg is társul mellé.

Góg és Magóg? Hát...talán.

Viszont azt talán bárki kikérheti magának, hogy ha nem a békemenethez csatlakozik, akkor ő már közelebb is van az erőszakhoz, mintsem gondolná.

Szóval még fel sem virradt október 23. napja, amikor is 1 nap alatt meg kellene éreznünk és értenünk 1956 üzenetét a munkaszüneti napon túl, máris azt érezhetjük: akár otthon, vagy tán kirándulva is potenciális erőszaktevők lehetünk a hivatalosan kihirdetett és "megmondott" békével szemben.

Ne bíbelődjünk hát hosszú szavakkal, a demagőg jó lesz nekünk.

Miénk, magyar, finom, és ne feledjük, még szükségük lehet ránk, ha új bástya kell a szélekre.

U.