Már mindenki tudja, mindenki hallotta: választottak Görögországban. Olyan sikeres volt, hogy a gatyánkat is lerángatja rólunk nemsokára.

Hadd kezdjem azzal: a görögök tudnak élni. Évekig átverik az EU-t, mint intézményt, meg nagyjából teljes Európát. Olyan fiskális számokkal jöttek elő, melyekre mindenki elismerően biccentett, és megnyugvással falatozta tovább a gyros-t. Csak sajnos most az kétszer fog csípni, a második pedig nem csak altájon, de feltájon is marni fog.

Szóval mikor kiderült a turpisság, megremegtek ők bizony, és legkésőbb ekkor mindenki érezhette, hogy az ő bajuk nem áll meg a narancs árának növekedésénél. Erre Európa bizony adott nekik pénzt, nem is keveset, persze a németek már ekkor zúgolódtak. Ezért cserébe a mára már "ómen kategóriába" csúszott megszorítás szót is odaírták a csekkre. El is kezdtek a görögök megszorítani, és felháborodott hangok hallatszódtak népük soraiból, hogy a nyugdíj és az átlagkereset be fog esni a német (!) szinvonal alá...

Erre most ismét választás, ahol a szélsőségeken kívül mindenki jó messze eldobta az istrángot. Ők pedig azt mondják: nemcsak, hogy nem akar megszorítani, de az eddig megkötött megállapodásokat is semmisnek tekintik. Okos...

No ekkor legkésőbb meg kell értenünk: a faló a kertünkben van.

Belőle pedig olyan szimpatikus arcok fognak kijönni, mint euró árfolyam zuhanás, tőzsde-pánik, és hasonlók. Ezek pedig bizony jól lekaszabaolhatnak minket, miközben alszunk. Mert bizony mi eközben alszunk. Mélyen, horkolva, sikereink álmaiban fürdőzve.

Azért az furcsa, hogy azok a szavak, melyek eddig idehaza főleg a jelen kormányoldal szájából hangzottak el, miszerint "No need for IMF and/or EU", azokat most görög szélsőbalosok nyilatkoztatják ki. Szélsőbalosok. Szélső. Bal.

Ezt még értelmezni is lehet a kitűzött célokat ismerve, ugyanakkor az ilyen dolgokra nem árt felkészülni. Mert erre fel lehetett készülni, semmi nem utalt arra, hogy a görög probléma meg fog oldódni "ortodox" módon, és nem ripsz-ropsz történtek ezek. Minden körülmények között a legjobbat kivánom hazámnak, de ez a fa lovacska olyan szinten dőlhet ránk a saját kertünkben, hogy dekor matricának is vékonyak leszünk.

A forint nem fogja bírni azt, amint az eurót menteni akarják, a tőzsdén keresztül folyó "értékek" súlypontja megváltozik. Pontosan úgy, mikor egy embert baleset ér. Csak a főbb szervek működnek, a szervezet átáll "sokkos" üzemmódra, és a kevésbé fontosak működéseket csökkenti, leállítja, megbénítja. Ekkor pedig a forintunk nem lebénul, hanem leesik a térképről. Mert sajnos annak igazi működési alapja mára leginkább csak a jóindulat, nem a stabil gazdaság. Mondhatni: akkor akarunk fő-szerv lenni, mikor a test már megszokta, hogy hol vagyunk, és nem mi vagyunk a legnagyobb probléma. Egészséges testnél a szálkát ki lehet venni a fájó mutatóújjból, baleset esetén ez a legutolsó, amivel foglalkoznak. EU-IMF megállapodást lehetett volna 3-4 hónappal ezelőtt is megkötni, most annak igérete édes kevés.

A legszomorúbb pedig sajnos az, hogy a görögöknél a kiválás hosszútávon megoldás lehet, és nem is feltétlenül baj ez az Úniónak, csak amíg a "nem feltétlenül" időszak fog tartani, addig mi bizony belerokkanunk, az udvaron álló falovat hamar eltüzeljük... Nekünk ez nem szines hír mint egy átlagos német háztartásnak, nekünk ez a háztartás kérdése lesz, sz

u.i.: nem, nem Orbán Viktor okozta még a görög válságot is, mielőtt még ezt mondanátok T. Olvasók, de némileg távolabbra is figyelhetett volna, mint Debrecen. Nem, nem tudok értelmes megoldást felvázolni, mert mint mondtam, mi ezzel mára bizony egy fityegő köröm lettünk egy üszkös lábujjon, egy olyan ember lábujján, akinek a pólójára EU van írva.

Színes hírekért pedig lapozgathatjuk majd a 3 éves Nők Lapját a tárolóból...

U.

Ez a poszt egy idézet csupán.

"Nincs Európában még egy olyan nép, amely olyan békésen tűrte volna mindazt, amit a kormány művelt az egészségüggyel, az oktatással, a nyugdíjasokkal, a szociális ellátással és a családokkal. Ha Franciaországban, Németországban vagy Olaszországban ennek a felét megengedte volna magának egy kormány, már nem lenne a helyén. A magyar az sokkal béketűrőbb nép, fát lehet vágni a hátán.
Arra van szükség, hogy az emberek egyértelműen kinyilvánítsák a véleményüket, nem fogadják el, hogy a kormány semmibe veszi őket, hogy az a korábban, a választáskor kötött megállapodást egyoldalúan felrúgja, és hogy kétszer fizettessék meg velük ugyanazt. A demokrácia nem a négyévenként leadott voksokról, hanem a folyamatos részvétel lehetőségéről és a kormánnyal szembeni népakarat érvényesítéséről is szól."

Orbán Viktor 2008.

Megjött a Széll Kálmán 2.0. Megszavazták, lesz, ennyi. Hatékony, mi?

DE!

Az egész alapja (és nem a vége!!!), hogy a GDP arányos államháztartási hiány 2012-ben 2,5%. Na ez ölég nagy baj, ezt többen, akik a számokhoz értenek, és nem nagyon kalkulálnak hosszútávon egyszeri bevételekkel, 5% felett látják. Ezért az egész terv kiindulási alapja akkora tévedés, minthogy a föld lapos. Itt mondjuk persze van egyezés, mert mi is le fogunk esni egyszer csak a szélén.

2, azaz kettő darab évig ment a töketlenkedés és a feleslegeskedés, aminek elég nagy veszteség lett a vége bevételi oldalon, amely negatív mozgást még csak nyakon öntöttünk egy egysávos személyi jövedelem adóval, és egy egységes (500 mill HUF alatt), 10%-os társasági adóval. Ezt próbáljuk most foltozni.

Foltozunk, de nem textillel, hanem dinamittal, illetve sósavval. Ha nem robban, lemarja az arcunkról a mosolyt úgy kb 15-20 évre.

Adó lesz a kötelező biztosításon (laza 30% baleseti adóval együtt); energiaszektorban 8%-ról 16%-ra nő a jövedelemadó, de nem lesz különadó (ravasz); és folytathatnám, nem írom le, amit bárhol el lehet olvasni.

Tisztelt magyar kormány! Megkérem Önöket, hogy fejezzék be az elképesztően kapkodó, irreális, a valóságban a gazdaságot fékező intezkédeséket, melyeket semmilyen racionalizálás nem kisér az önök oldalán. 15 MRD HUF? Are you crazy? Ennek dupláját várják CSAK a telefon/sms 2 forintokból...

Mi ösztönöz nálunk bármely vállalkozót/gazdálkodót/termelőt/gyártót/EMBERT/CÉGET, hogy vállalkozzon, és próbáljon megélni úgy, hogy közben a gazdaságot élénkítené? Persze Simicska úron kívül. No? Senki? Na ugye?

Mert önök:

- NEM korszerűsítettek;

- NEM végeztek strukturális reformot sem az államban sem máshol;

- NEM segítették a saját választóikat, még annak árán sem, hogy drágult az életük, mert fantazmagóriákon alapul minden gazdasági elképzelésük;

- NEM szolgálták egyik magyar választópolgár érdekét, soha, mióta kormányon vannak;

- BIZONYTALANSÁGOT teremtettek, mind a családok, mind a gazdaság, mind az egyén szintjén.

EZT látja az EU bennünk, ezért tárgyal komolyabban az IMF még Pakisztánnal és Egyiptomal is.

Az új adók bevezetése a saját szegénységi bizonyítványuk. Abból is elégtelen. Bizony, mert a saját maguk égetésében sem jók.

A gazdaságunk lassulni fog, drágul az élet úgy, hogy önök ezt nem merik felvállani velünk, választókkal szemben. Önzés ez kérem, a legszebb fajtából.

Nem nagyon akarok szélsőséges fogalmazáshoz nyúlni, mert kerülném a populista felhangokat, ebben úgysem tudom legyőzni önöket.

Csak sajnos maguknak nem csak, hogy az EU nem hisz, ma már a legelvetemültebb szavazóik sem fognak. Akik a gazdaságban élnek, azok biztos nem. Mert mi látjuk, hogy ez nem kockázatos. Ez öngyilkosság. A kockázatnak ugyanis van egy pozitív kimeneti lehetősége is. Az önök "politikájának" nincs.

A tudás hatalom. Önöknek ez hiányzik.

Kálmán pedig lassan úgy forog már a sírjában, mint egy motolla. Csak alagutat ne ásson szegény.

u.i.: akik bértollnokot kiáltanak fentiek alapján, azok 1,5 év múlva olvassák el ezt megint. Köszönöm.

U.

A minap megtudtuk, hogy Schmitt Pál úr szégyenteljes meghurcoltatása a hazai bloggerszféra prmonens nyikhaj tollforgató (és hazaáruló) terroristáinak köszönhető. Nem megyek bele, hogy ennek mennyi a valóságtartalma, mert ezen felháborodni is felesleges. Viszont ha mi, akik blogot írnak, nyikhaj terroristák vagyunk, meg senkiháziak, és hazaárulók, akkor ezt az analógiát követve, nézzük, hogy a mai politikai élet szereplőit hogyan tudjuk jellemezni, milyen szavakat tudunk használni.

Semjén Zsolt = az önálló gondolatok és fellépések legjobb példája, minden rendezvényen csak a saját gondolatait osztja meg velünk. A Fidesz-KDNP  belső ellenzéke, kritikusa.

Selmeczi Gabriela = a hazai politikai élet kirívóan nőies tagja, együttérző, mindenki számára példaértékűen éles gazdasági és szociális érzékenységgel.

Lázár János = beceneve állítólag "Social Sensibility Man". A népesség összes rétegét képes kedevesen, barátságosan megszólítani, figyelmes, kultúrált módon. Gyermekkorában állítólag uttörőgárdista volt, közlekedési rendőri szakon. Szerintem ez pletyka.

Mesterházy Attila = a kormánypárt hibáit azonnal és tökéletesen kihasználó sasszemű politikus. Kommunikációját a fordulatosság és a kreativitás jellemzi.

Lendvai Katalin = a természetes szépséget csempészte be az életünkbe.

Vona Gábor = az internacionalizmus élharcosa, a kozmopolita világnézet hazai képviselője, a romák Robin Hood-ja, utóbbiak gyakran hívják meg esküvőkre díszvendégként.

Navrasics Tibor = szinte már unjuk az elmúlt fél évben, annyit nyilatkozik.

Matolcsy György = az IMF közgazdászainak Magyarországra kihelyezett bástyája, az EU pénzügyeseinek bizalmi embere, számtalan előrejelzését és frappáns javaslatát vette át fenti két szervezet. Belgiumban a születésnapja nemzeti ünnep, olyankor a gyermekek számológéppel ajándékozzák meg szüleiket.

Schiffer András = a hazai hímző-szakkörök kedvenc témája, azokon gyakran vesz részt. A globalizáció és a kultúrális sokszinűség szavak hallatán összeesik, és nem tér magához, míg egy törött bicikli küllőt nem helyeznek az arca elé.

Orbán Viktor = Viktor Orbán.

Schmitt Pál = Dr. Schmitt Pál

E blog-bejegyzés szerzője = nyikhaj, senkiházi, hazaáruló, ha kocsival vagyok, sosem állok meg zebra előtt, a szemetet csak az utcán dobom el, és még nem töltöttem be a 18-at. Hazámat az IMF karmaiban akarom látni, népemet (mert az csak az enyém) pedig rabszolgasorban, bérmunkában dolgozni a finn szesziparnak.

U.

A mai gyöngyszemre sem kellett sokat várni.

Semjén Zsolt úr azt bírta nyilatkozni, hogy Göncz Árpád pártkatona volt.

Ezt nyugodt szívvel tehette, mert tény, hogy Árpi bácsi szdsz-es kötődésű volt, de ezzel emlékezetem szerint nagyjából ki is merült párthovatartozásának kérdése anno.

Ezzel szemben Semjén úr a bagolymondja verseny örökös győztese címére készülhet, mert:

- a kdnp-t nem tudom pártként értelmezni, inkább egy "találjunk egy elfogadott értékrendet melynek nevén lavírozva bejuthatunk a parlamentbe" társaság jeleit mutatja - egyébként pedig az igaz keresztények nevében ezt kikérem magamnak;

- nem emlékszem Árpi bácsi mikor állt az akkori miniszterelnök mögött jobbra 45 fokban, tőle 34 centire annak beszédei közben;

- nem emlékszem, hogy Árpi bácsi fenti rendezvényeken folyamatos, 20 bólogatás/perc amplitúdóval jelezte volna egyetértését még akkor is, ha a vezér épp az aktuális témáról egy bravúros fordulattal a szöcskék nászáról kezdett volna beszélni;

- nem emlékszem, hogy Árpi bácsi mikor fogalmazott volna valaha így bárkiről;

- nem emlékszem, hogy Árpi bácsi anno egy vallás hullámán bejutva egy országgyűlésbe azért küzdött volna, hogy a pénze ne essen havi 1,5 millió alá, miközben az adott vallás egyik kulcsfigurája anno a "testéből adott"....;

- nem emlékszem Semjén úr irodalmi/tudományos/hobbi tevékenységének publikációira, de ez lehet szellemi érettségem hiánya;

- és végül: Árpi bácsi nem kezelte le politikai ellenfeleit - már ha voltak ilyenek.

Mert Göncz úrnak volt egyfajta tekintélye, stílusa, elismertsége. Semmiképpen nem volt pártkatonább, mint például Áder, sőt.

Itt pedig be kell vallanom: én nem szerettem anno Göncz Árpádot, valahogy nem volt számomra szimpatikus.

Ugyanakkor tiszteltem, és tisztelem a mai napig, mert hozzám képest 29-szer műveltebb. Ezt pedig megtanulhatná végre Semjén úr is: tisztelni a másikat. Azt hiszem a kereszténység egyik "alapelve" a Tisztelt felebarátodat mondat, nemdebár? Utólag belerúgni valakibe, aki a külföld elismerését vívta ki nekünk, nos, az minden, csak nem keresztényi. Mely pártot képviseli ön, S. Zs.?

Shame on you mr Semjén!

U.

Tisztelt Olvasóim!

Megébredtem, és rájöttem, mi hiányzik az életemből. A francia riviéra egy eldugott zugában lévő vízparti kis viskón kívül az, hogy naponta feljegyezzem kormányunk, és adott esetben ellenzékünk egy-egy gyöngyszemét. Ezért tehát mától minden nap kiemelek 1 olyat, amin érdemes elgondolkodni, ami "hozzáadott értéket" képvisel számunkra. Igen, erősen gondolatjelben. Némi saját gondolatot is fűzök hozzá. Kommentek "more than welcome"!

Az első ilyen büszke tulajdonosa Kósa Lajos úr. Többek között alábbiakat mondta, mikor a köztársasági elnök kérdésben nyilatkozott: 

"amikor rendkívül erősen támad minket mindenfajta, egyébként önmagában is képtelen felvetéssel az Európai Unió, amikor látszik, hogy a nemzetközi pénzügyi szervezetek, élükön az IMF-fel, kizárólag politikai zsarolásszerű manőverekre képesek Magyarországgal szemben", akkor nem egy "se hús, se hal", vagy "bácsika" típusú, vagy jogásztudós államfőre van szüksége az országnak. Ehelyett egy olyan ember kell, akinek karaktere van, aki beleáll a munkába, megvédi Magyarországot, a magyar demokráciát, becsületet, és segíti az országot, hogy ne illessék képtelen vádakkal, mint az mostanában szokás".

A szavai leginkább Göncz Árpádról szóltak. Nem tagadom, Göncz úr nem volt a kedvencem, de ahhoz kétség sem fér, hogy nem, hogy nem 1 pályán, hanem nem ugyanazon bolygón "fociznak" ők ketten. Göncz úr tiszteletet és megbecsülést váltott ki az emberekből, mind itthon, mind külföldön, és volt realitás-érzéke. Lehetett nem szeretni, de ez nem is baj, nem kell és nem is lehet mindenkit. Ugyanakkor ezt a lenéző, gunyoros hangnemet kikérem magamnak. Továbbá amiket Kósa úr mondott, azt lassan már csak a fidesz hiszi el, pontosabban a kormányzáshoz kapcsolódó fidesz, mert érzésem szerint egyre több pártolójuknál kezd betelni a pohár. Tökéletes kommunista stílusú beszéd ez, amikor kreálunk egy ellenséget, és előre sikeresnek kikiáltott ál-harcot vívunk ellene. Sajnos Kósa úr n-edszerre sétál bele ugyanebbe a hibába.

Az IMF nem zsarol, hanem megállapodna.

Az EU milyen képtelenségeket követel? Még ha követelne is, az önök képtelenségeinél még mindíg reálisabbak.

Göncz Árpád nem "se hús se hal bácsika", hanem egy művelt, értelmes, köztiszteletet érdemlő igazi SZEMÉLYISÉG, nem egy mondvacsinált politikai celeb. Ő képes volt külföldön tiszteletet kiváltani. Önök?

A magyar demokráciát pedig nem a külföldtől, hanem leginkább önöktől kell megvédeni T. Kósa úr.

Nem a minket érő vádak képtelenek, hanem az képtelenség, amit önök művelnek. Ez a fajta hozzáállás, hogy másra dobják a felelősséget, majd egy "harcost" beállítanak a sorba, mert annyira de annyira védeni kell minket, nos ez csak oda vezethet, hogy önök még inkább szabadon őrültködhetnek.

Hát így gondolják sokan.

"Se hús se hal" vs "se logika se valóság".

Csekkadó? Persze, jöhet! Ha megfigyeljük, kb 1 hét alatt lecsengett a felháborodás. Kormányunk megszellőztette, elemzők, bloggerek és némileg a közvélemény ráugrott, 4-5 nap múlva Viktor lenyilatkozta: januártől lesz. Pont, ennyi.

Az újabb okos ötlet: 5 kulcsos ÁFA.

Mert nem a jövedelmet, a fogyasztást kel adóztatni. Más kérdés, hogy a középosztály kivételével mindenkinek rossz irányba változott az adója, de az is 3-4 nap alatt lecsengett. Azt mondták 2010-ben: nem a lakosságot fogják megszorítani. Hát, tényleg, nem jött ide engem senki sem megszorítani, de mindenért többet fizetek, mert a termékre rakódó költségek emelkedtek. Sebaj, ezen is kiakadtunk úgy 4-5 napot, a boltban meg csóváljuk a fejünket a kasszánál, mert megszoktuk, hogy mindig minden drágul. Azon kevésbé gondolkodunk el, hogy miért is drágul. Nem is elvárható, hogy mindenki közgazdaságilag elemezze a bevásárlását, ezt pedig kormányuk professzinális módon kihasználja.

Az ország életének, és így benne a lakosságnak alábbi alapvető gazdasági vezérelvei vannak:

- bevételek;

- kiadások;

- megtakarítás.

Nézzük hát. Bevétel: ország tekintetében a társasági adó 10%-os szintje (500 mill HUF bevételig) majdhogynem lefelezte az állam ezirányú adóbevételeit. Szinte feleslegesen, mert a hazai termékek sajnos már ritkán versenyképesek. A személyi jövedelemadók egykulcsossá tétele nemzetgazdasági szinten nem hozta meg az elvárt eredményt, mert a reális átlagbérek, illetve azok kifizetésének gyakorlata miatt az nem arra a sávra hatott, amire szerették volna. 

Kiadások oldalán állambácsi semennyire sem vett vissza. Ahol elbocsájtottak tucatjával embereket ott biztos, hogy az adott vertikum másik elemében pedig felvettek embereket. Abszolút értékben tehát nem lett karcsúsítva a kormányzati oldal egyik háttérintézménye sem, költség-racionalizálás pedig csak azon intézményeknél ment végbe, ahol a kormány eleve "elsorvasztást" tervezett. Azok helyett pedig új hivatalok nyíltak. Korházak és iskolák államosítása sem fog bevétel-hullámokat generálni, csak kiadásokat. Részvénypakettek és egyéb bravúrok felvásárlása pedig gyakorlatilag a hab a tortán, csak kicsit kesernyés, mondhatni: hiányzik belőle a nafta...

A lakosság kiadásai a kormány kommunikációja szerint csökkentek, csak azt felejtették el, hogy a törvényk T. Házból való kikerülésük után az élet szinpadán szerepelnek, így nem nagyon történik olyan, hogy egy adott termék előállításával/forgalmazásával forgalmazó társaság a megnövekedett költségeit nem hárítja tovább. Nem is várható el, dőreség lenne azt gondolni, hogy a gazdasági élet bármely szereplője eddig olyan haszonnal dolgozott volna, hogy ilyenek beleférnek. Mert nem. Akiknél azt gondoljuk, hogy "hűdemeggazdagodotteddig", azok a volumen, vagy az innováció okán tudtak ilyet felmutatni. E kettő pedig nem a legjellemzőbb vonása a hazai gazdaságnak.

Megtakarításaink pedig sokrétűek, ennek 1 szeletét nézzük most csak. Az, aki bízik az államban, az vesz mondjuk állampapírt. Amennyiben bizalma töretlen, úgy a döntése jövedelmező lehet, ugyanis a mai hozamok olyan magasak, hogy épeszű állam ezen nem szívesen bocsájt ki semmit. Mi megtesszük, mert akkor nem kell IMF. Szólnék, hogy de, ha nem is most, majd akkor, mikor kifizetni kellene a hozamokat. Persze azokat nem egyszerre, egyidőben kell, de a többlet kiadás, amit hozamként állambácsi kifizet, az nem más, mint a mi pénzünk. Tehát a mi megtakarításunkból gyakrlatilag az államnak többlet költség keletkezik. Okos. Tudom, ez erős levezetés, de végsősoron sajnos a dolgok egyszerűségében ez van. Ezért ez a blog neve...

Az 5 kulcsos ÁFA pedig nyilván differenciálni hivatott, azzal, hogy pl az alap élelmiszereknél alacsonyabb kulcsot alkalmaz. Rendben, de azok jellemzően olcsóbb termékek, a drágább cikkeknél előfordulhat ÁFA emelés. Alap cikkekből többet veszünk, drágábból kevesebbet. Az összbevétel változik tehát? Hm... Ugye.

Könyvelési és bevallási szempontból: rémálom.

Lakossági értelmezés szempontjából: hagyjuk is, mert NEM elvárt.

Felháborodási faktor: 5 nap zúgolódás.

Szóval minden abba az irányba mutat, hogy mindenki kezdjen mutyizni. Az "elmútnyócév" során a mutyizás a felsőbb körök kiváltsága volt (tisztelet a kivételnek, mert volt, aki nem játszott ezen a hangszeren), mára azonban kormányunk ezt a "több-pénz-keresési-csalás" szintjéről lehozta a lakosság szintjére, a "hogy-marajdon-pénzem-legalább-mint-amennyi-eddig-volt" irányba.

Tehát azt kell látni, hogy az elmúlt 1 év folyamatai rendkívül kontra-produktívak. A meghozott törények a valóságban pont az ellenkezőjét okozzák, mint amire elvileg szolgálnának. Azért írtam, hogy elvileg, mert a kormány szerint gyakorlatilag is, csak a valóság az csúnya dolog néha, jelen esetben pedig tény. 

U.

No, hát akkor dobjuk ki az ablakon egy kicsit a kulturált kommunikációt, és hozzuk be a képbe a nyers, magyaros fogalmazást.

Kedves Matolcsy úr! Azt szeretném mondani, hogy a héten egy idős hölgyet kisértem át a zebrán, de nyugtát nem adtam, így nem eldönthető, hogy neki kell-e ezért nyugdíja 1%-át elutalni a Zállamnak, vagy nekem ugyanennyit a fizetésemből.

Előre szólok, ez a poszt tele lesz egyértelmű, már már elcsépelt mondatokkal, mindenki számára "logikus" jelzőkkel, ugyanis azt érzem, Önöknek ezek mégis ismeretlenek.

Igazi varázslóként Önök azt igérték, hogy úgy vezetik ki az országot a válságból, hogy közben adót csökkentenek, és nem sarcolják az embereket. Ezzel szavazatokat nyertek, amiben sokkal inkább az előző kormány iránti utálat, semmint a programjukban való hit játszott szerepet. Egy ország várta, hogy akkor előrukkolnak a már évek óta készen álló pénzügyi-gazdasági tervvel, amint megnyerik a választást. Akik erre vártak, azok azóta is ott ülnek, várnak, már belepték őket a tavalyi és az az előtti lehulló falevelek meleg takarója, már hó is volt rajtuk, szakálluk térdüket verdesi, de tekintetük továbbra is csillogva kémleli a horizontot. Szemük erős, táplálja a feltétlen hit, melyet önök úgy, ahogy van, eljátszottak. Nem aprópénzre váltották, hanem simán elkótyavetyélték.

No és eddig a finomkodás.

Ugyanis nincs a földön olyan gazdaságpolitikai irányzat, melynek neve: dilettantizmus. Nincs, mert ez egy jelző, és nem túl pozitív. Aki strukturális reformokat akar, az először a reformot struktúrálja, majd reformál. Ad hoc intézkedésekkel is lehet esetleg sikert elérni, de azt is célszerű lenne úgy tenni, hogy előtte számolunk. Önök nem tudnak számolni, mert ha tudnának, az feltételezné, hogy ismerik a számokat. A számok ismerete azonban szükséges azok használatához, elvileg. Mi legalábbis így tanultuk. 

Egy végletekig elfáradt országban, ahol a közösségben megtakarított pénz fogalma csupán elvi, el lehet lopni megtakarításokat azzal, hogy "majd az állam". De akkor legalább azt kitalálták volna, mit mondanak, miért költik el azt 1,5 év alatt.  Arra sem vették a fáradságot, hogy ezt megtervezzék.

Minden gazdasági szereplő extra megadóztatása oda vezet, hogy a szereplők elmennek máshova, vagy bezárnak, vagy mást csinálnak. Ezt senki nem mondta Önöknek? Nem jutott eszükbe? Mert a munkáltatók terhei nem csökkentek, sőt. A finanszírozási oldal extra sarcolása Önöknél azon alapszik, hogy pénzzel foglalkoznak, biztos van nekik. Mikor megy be valaki egy autókereskedésbe, hogy adjon már egy autót ingyen, mert azzal foglalkozik? Mikor kérünk meg egy marhát, hogy azonnal adjon egy rúd párizsit, mert úgyis az lesz majd belőle? 

Egy ország gazdasága akkor tud menni előre, ha valamiféle indok mentén lehet ezt tenni, és az indok nem az, hogy "mert én, Matolcsy György így gondolom". Mert ez ahhoz kevés. Ehhez pénz is kell. Azt sikeresen bebizonyította, hogy elvei nélkülözik az értelmezhető gazdasági alapokat, ezért tisztelettel kérem, legalább a fennhéjázó, gőgös, lenéző és cinikus módot, ahogy nekünk próbálja magyarázni, hogy "hát nem értitek? Hogy is érthetnétek....", legalább ezt mellőzze. És ha már mellőzi belföldön, mellőzze kérem külföldön is, mert visszautasítom, hogy engem, mint magyar embert Ön miatt nézzenek hülyének. Márpedig annak néznek, nem értik, mi zajlik itt, és azt sem, ezt hogy engedheti meg magának egy egykoron éllovas ország. És itt nem úgy magának, hogy magunknak, hanem úgy, hogy önnek.

Javaslom, hogy szíveskedjen meglátogatni alsó tagozatos általános iskolákat, ahol egy osztályfőnöki óra keretében tegyék fel a kérést a nebulóknak, hogy "mit tennétek, hogy a hazátoknak jobb legyen?". Lefogadom, hogy lesz legalább 20-25 olyan ötlet iskolánként, mely simán hozza az önök ölteteinek szinvonalát, még ha meg nem is valósíthatóak. Mondjuk ez utóbbi önöket eddig sem zavarta.

Azon gondolkodjon el, hogy ha bemegy egy boltba és vesz 2 kiflit, akkor hiába mutogat a kalácsra, hogy abból a kifliből kér, az eladó nem fogja érteni. Vagy, ha esetleg mégis megoldják, akkor a fizetésnél nem az eladó fog önnek pénzt adni és 2 puszit, hanem ön, neki. Puszi nélkül, mert nem fogja kérni. Nem kell neki a máz, a szín, hanem a betevő falatja kell.

Csekkeket adóztatni, utalásokból extra pénzt beszedni....uraim. A kötelező bérkompenzációnál azt hittem nem lesz érdekesebb megoldás a tarsolyukban, de lett. Parádés.

Haladjanak tovább ezen az úton, innen csak egy lépés a képeslapok extra adója, a nézési illeték, vagy az ürítési illeték. Utóbbinál persze lesz családi kedvezmény..... Nem?

Kell, hogy legyen, mert a Zembereknek semmi nem kerülhet többe, azt mondták. Hát, talán kivéve a kenyér, a tej, a felvágott, a benzin, a kávé, a tea, a benzin, a közlekedés, a közüzemek, a víz, a .........

Lassan két éve, hogy hazánkat a Fidesz-KDNP által fémjelzett politikusok vezénylik, mert elsöprő fölénnyel megnyerték a választásokat 2010-ben. Egy történelmi jelentőségű kormányalakítás volt ez, mert ebben az országban, annak "szabad" történelme során nemigen volt még ekkora felhatalmazás annak vezetői kezében.

No annak, aki még mindig olvassa ezt, és nem csömörlött meg rekordidő alatt a fenti lőzungok puffogtatása okán, őszinte köszönetem.

A Fidesz-KDNP kormány 2 éve a folyamatos harc, forradalom, és éberség jegyében telt - elmondásuk szerint. Én ugyan nem voltam még személyesen érintett sem háborúban, sem forradalomban, de valahogy úgy gondolom azok egyike sem így néz ki. Az, hogy a lakosság jelentős része a túléléssel foglalkozik, miközben a feje fölött gyakorlatilag minden megváltozik, szerintem nem annyira revolucionell. Egyben pedig ez is a kormány hatalmas szerencséje. Mert bármi is történik, akkora a megszokás és fásultság bennünk, átlag állampolgárokban ma már, hogy egy-két barátoknak elsütött mérgelődés, vagy szúrós internet-komment megírásán túl nemigen teszünk semmit. Ezen megjegyzések általában olyanok, mint: "Remek, egyre jobb"; "pffff..."; "újabb siker, ja", stb. A legyakoribb azonban: "na mindegy, hagyjuk is, én már nem akarom ezen felhúzni magam".

Kormányunk manapság is abban jó csak, amiben 2007 óta: a kommunikációban. Viszont annyi változás állt be mondjuk 2009-hez képest, hogy a megfogalmazottakban mára leginkább csak a megfogalmazók hisznek. Ez pedig nem nagy, hanem hatalmas felelősség. Akkor, amikor az egész világ picit megreccsent, és keresi az új mércéket, hazánkban a népesség totális elfásultatása (amiben persze mindenki részt vett az elmúlt 60 évben) igen kockázatos. Nem 1973-at írunk, amikor 2 tévécsatornán és 3 rádión túl nemigen volt más "prompt" hírforrás, és az anno idegen nyelvet beszélők száma sem volt a mai szintjén. Gép bekapcsol, internet ON, és úgy kb (adottságtól függően) 1-2 percen belül bármely ország bármely hírportálját olvasgathatjuk. EZ az az új környezet, amihez a jelen kormány képtelen, vagy nem akar alkalmazkodni. Ez pedig nagy hiba, mert az elvakult hívőkön kívül, az igazi tömegeket iszonyatosan elbizonytalanítják.  Mert hiába tolódott át a hírek értelmezése annak befogadójára, valamiféle erős gerinc sokat segít az adott nép és ország saját gondolkodásán. Olyan gerinc, mely nem csak hatalmas szavakból áll. Sőt. Jobb, amikor csekélyebb jelentőségű, ámde igen stabil események történek és/vagy törvények születnek meg. A teljesen, mérföldekkel fejünk felett és követhetetlen módon meghozott törvények ezt nem segítik. A nagy szavak, a pátoszos beszéd unalmat generál akkor, mikor a tévé kikapcsolása után a reggeli dugóban ülve a hónap végét számolgatja az ember. Ilyenkor segíteni szoktott, még ha a tudatalattiban is egyfajta nemzeti biztonságérzet. NEM anyagi, hanem szellemi, erkölcsi. Manapság ez azonban elment a fejünk felett, felemelkedett a sztratoszférába, így nem hogy nem érezzük, még csak nem is látjuk.

Azért azt tudjuk ugye, hogy új az alkotmányunk, lemondott a köztársasági elnökünk, megszünőben az eddigi megye-rendszer, a bíróságok, rendőrség, és egyéb hatalmi szervek gyökerestül átalakultak, a nyugdíjunk alapja kb elfogyott, a korházak és iskolák mennek az államhoz, pár millióval több állampolgárunk lett, stb stb? Ezek olyan változások, melyekről minden egészséges országban azért komoly társadalmi és politikai vita szokott történni. Kivéve azokat az eseteket, amikor valahol forradalom, vagy háború volt, és teljesen új, demokratikus szervezeteket kell létrehozni a korábbi parancsuralmi rendszer helyett. Itt is ez volt? Nem hinném. Itt ezek nagyrészét egyéni javaslat formájában nyújtották be az Országgyűlés elé, és kb aznap megszavazták.

Picit túltolták az urak, mert a saját maguk által létrehozandó szervezetek sem tudják ezt követni. Ennek levét pedig a felhasználók, vagyis az "alanyok" isszák meg: mi.

Senkit nem érdekel a harc, a forradalom. Mindenki látja már, hogy mást kapunk itthon és mást kap belőlünk a külföld.

A kormánypártok mit tesznek? Ugyanazt, amit minden más párt tett az utolsó 23 évben: helyezkedik, terjeszkedik. A Fidesz, aki (ami?) anno az SZDSZ ifjúsági tagozata volt, mára szuperkeresztény, és minden, csak nem fiatal. A fiatal demokratákban az lett volna a vitamin, hogy mindig van köztük fiatal, megújuló. Ez ma nincs. A KDNP keresztény ugyan, de hol van mögüle a nevében szereplő nép?

Szóval nem minden baj a jelen kormány hibája, de az, hogy az ellen tenni sem képes, az viszont igen. Mégpedig azért hatalmas melléfogás ez, mert a nem megfelelő történelmi korszakban akarunk függetlenülni és igazságmondók lenni. Most annak van ideje, hogy minél szélesebb alapokat rakjunk le, olyanokat, melyeket mindenki megért, és a finomhangolás majd ráér a ház felsőbb emeletein. A lényeg az lenne, hogy álljon a ház, és sokan beférjenek. Ez nem azt jelenti, hogy az állam álljon helyt mindenkiért, nem. Ez azt jelenti, hogy a fő elvek legyenek közérthetőek,és elfogadottak. Bajban összefogás kell, és nem diszkrimináció, vagy igazság magunkhoz rántása. Nem kell ehhez lemondanunk magunkról, annyi kell csak, hogy a kormányunk kinézzen a kerítés mögül, a többiek hogy csinálják...mert nekik megy. Ők már nem néznek be a mi kerítésünkön, mert már voltak itt, körülnéztek, látták azt, amit, majd mikor mi mentünk hozzájuk, döbbenten hallgattak minket, hogy teljesen mást mondunk, mint amit ők itt láttak.

Ahhoz pedig igazán illene alkalmazkodni, hogy a forradalom tüzéből kifogyott a fa, és az önygújtó sem tart már ki soká. Valamint attól, hogy a nyúl már nem ketrecben fog lakni, hanem dolgozunk az új, láthatatlan erőtér elvén működő megoldáson, már 2 éve, a nyúlnak nem lesz jobb, mert mióta tervezzük és építjük az új lakját, azóta csúszkál szerencsétlen a parkettán. 

Úgy tűnik hát, elhussant felettünk a forradalom, vagy ha nem, szóljatok már....

U.

Fellegi úrnak lassan összejön a törzsutas pontokból az éneklő fali hal, vagy a tréfás kukac mintás fingópárna alvópárna, annyit jár "informálódni" Washingtonba.

Talán harmadszor jár kint, ahol ismételten a tudomására hozták: amint a magyar kormány telesíti a megállapított feltételeket, vagy legalábbis a teljesítés előzetes látszatát kelti ezek tekintetében, az IMF azon nyomban nyitott a hitelszerződés aláírására. Miközben a főnök itthon ül egy asztalnál, és vár. Türelmesen. Néha kikiabál hátra, felénk, a pór nép felé, hogy bizony ő ott ül. Mindig. Ma is.

Tehát egy tárca nélküli miniszter kint informálisost játszik különböző küldöttekkel, míg a főnök  itthon dekkol, és azokra vár, akik még Tárcamentes Fellgi Tamással sem találkoznak. Eközben arcunkba esik szinte naponta a hír, hogy a magyar gazdaság hogyan hasít, és ezért nem értjük, mit lacafacázik az ájemef. Jőjjön, írjon alá, utaljon, oszt jónapot.

Csakhogy valahogy ez úgy lehet, hogy azok, akik az ájemef berkein belül a számokkal bíbelődnek, nem eszik meg, hogy a magyar gazdaság azért hasít, mert mi azt mondjuk, és akkor az úgy van. Nem bizony. Pontosan ismerik a számokat, egy pár éve foglalkoznak ilyesmikkel, és veszettül nincs olyan képletük, ami máshogy szoroz ha liberális, vagy ha konzervatív az adott kormány. A táblázataikban szép összetett programok futnak, és egy input cellába beírt szám azonnal kidob egy végeredményt 4 oldallal arrébb. Nem hatja meg őket, hogy Penge Tekintetű Matolcsy Miniszterisszimusz azt mondja, hogy 2,43 vagy mennyi százalék, mert ők tudják, hogy ez baromság. Azt mondják rá, hogy 5,4-5,5 %, és sajnos: jól számolnak. Ugyanazokat a viszonylag régóta fennálló elveket használják, mint bármely más országnal Üveghegyen innen és túl.

Úgyhogy akkor milyen is lehet egy "informális" találkozó, amiért érdemes a magaslati embóliával farkasszemet nézni havonta? Valami ilyesmi:

IMF: - Mr Fellegi, do you tudni, mit értünk mi hitel alatt?

Mr Fellegi: - Yes, tudom.

IMF: - Remek, Mr Fellegi. Azt tudja mik a feltételeink?

Mr Fellegi: - Yes, tudom. Teljesítettük is.

IMF: - Nem úgy néz ki...!

Mr Fellegi: - azért, mert nem csak úgy néz ki, hanem úgy is van!

IMF: - Rendben, Mr Fellegi, mikor teljesítik akkor?

Mr Fellegi: - nem tudom.

IMF: - see you next time mr Fellegi!

Na és kb ennyi. Időben, hozzávéve még kb 5 - 5 perc udvariaskodást az elején meg a végén, ez úgy nagyjából 35-40 perc. IMF-nek belefér, hogy kéthetente szerda 11 és 12 között valakit leküldjön a harmadik emeleti tárgyalóba, mert jön a "Hungarian Willy Fogg". Persze ismerjük szegény Fellegi szituációját. Mindenkinek volt már olyan az életében, hogy a főnöke elküdte valahova tárgyalni, amiről a főnökön kívül mindenki tudta, hogy felesleges, és hogy úgysem jutnak előrébb, de elmentünk. Kis napidíj, szuvenír az asszonynak, gyereknek fakocka a tranzitból, stb. Jobb esetben ez a megbeszélés nem külföldön volt, hanem egy kerülettel arrébb. No repülés, no elfelejtett taxi nyugta. Max kis séta utána vagy banki ügyintézés a családi számlán.

Na ezért viszont felesleges repkedni, szállodát foglalni, izgulni a rokonoknak itthon az óceán felett megbúvó alattomos termitek miatt, stb stb. Itthonról megdicsőülve repül el, és fanfárok között érkezik vissza. 13 óra utazás és jetleg-hegyek 40 percnyi lárifáriért. Mert sajnos kettős mércét nem a külföld alkalmaz, hanem mi. Annyi extrával, hogy nem csak a mércénk kettős, hanem a kommunikációnk. Ez azonban már egy másik mese.

u.i.: Tamás, hozzál már nekem Washigntonból egy pöpec hűtőmágnest, ok? Tudod, olyat, hogy az Obama összekulcsolt lábaival lehet nyitni a sört... Köszönöm!

U.

Egy karrier vége, egy ember vége, pedig nem biztos, hogy így kellett volna.

Mármint hogy így legyen vége. A fejelés rosszkor jött, Materazzi-Magyarországnak fájt a mellkason búbolás, pedig mi már eleve a földön feküdtünk...

Nem kivánok Pali bácsiba belerúgni, sem "mert miért ne", és sem mert ezt "névtelen bloggerként könnyű". Hogy lemondott, és hogy ezt magától, vagy sem, sajnos MÁR MOST mindegy.

Van, hogy az ember a lelke mélyén tudja, hogy amit csinál az nem jó, van, hogy tudja, hogy anno valami olyat csinált, amitől nem lett több. Bármennyire is ezt állítja. Az igazi, régimódi (itt még a múlt századra gondolok) gazfickók a végén kezet fogtak a seriffel, és néha egymás válát veregetve mentek a hátsó cellához. Tudták, a szerepek azok, amik, és amint a rossz bankot rabolt, tudta, hogy ha elkapják, akkor "fájront". Amikor elkapták, kevesen mondták, hogy a bank ugrott rájuk az utcán és kérte meg, hogy rabolja ki. 

Pali bácsi nem rabolt bankot, nem is való semmilyen módon egy hátsó cellába. Anno, mikor a kisdoktorit írta, azért többen éltek bér-írásból, mint ma. Pedig még ma is van, aki ebből keresi meg piszkos kenyerét. Ez azonban minket nem kell, hogy érdekeljen. Pali bácsi bizonyosan napokat és heteket töltött írással, illetve másolással. Ennyit lefordítani dicséretes munka. 

Azt azonban kikérem magamnak a hazai lakosság becsületes oldalát képviselve, hogy lemondásának beszédjében a vétkességet magán kívül gyakorlatilag mindenkire rákenje! Milyen jogon? Az elő-opponensnek fejből kellett tudnia, hogy ilyen dolgozatot már valaki pl Bulgáriában írt x éve?  Nem! Az elő-opponens abból indult ki, hogy egy NOB-MOB tag eleve becsületesen jár el. Tehát MEGBÍZOTT az akkor még nem bácsi Pálban. A vizsgabizottságnak fel kellett volna tűnjön, hogy az akkor még nem bácsi Pál olyasvalamit tanult meg cum laude szinten, amit nem ő írt? Nem.

Ez nem olyan "sport", ahol a gokartok között egyből látszik ha valaki forma 1-es autóval áll rajthoz egy egyenes pályán.

Azt is kikérem magamnak, hogy ez valami külföldre rohanós, mély-bolsevista gerinctelen ballib komplott lett volna.

Ez arról szólt, tisztelt Hölgyeim és Uraim és Pali-bá, hogy aki vétkezik, az bűnhődjön érte. Aki hibázik, és elmarasztalják, nem fog megüdvözülni attól, ha lebecsmérli a felette itéletet hozókat. Ez arról szól, hogy egy ország Köztársasági Elnöke példamutató magatartást kell, hogy tanusítson. JÓ példát, NEM rosszat. Ennyire egyszerű. Nem kell ide latin idézet, egyszerűen csak annyi, hogy ha már kiderült, akkor tette volna meg a kedvünkért, hogy IGAZ MAGYARKÉNT, amire hivatkozott, különösebb másra-kenegetés nélkül, tisztán, "emberien" lemond...

Nem sikerült.

Ráadásul itt az itéletet maga a nép, a nép képviseletében megválasztott emberek, doktorok, professzorok, és ne-adj-uram-Isten a lakosság maga hozta. Tehát nem, köszönjük, de NEM kérünk az utolsó parlamenti beszédjéből, én úgy vélem, hogy az el sem hangzott.

Csak valahogy mégis sajog a mellkasom..... Schnitt!

 U. - credits to PiDi

Már azon megy a vita, hogy elnök úr ügye melyik pártnak vagy szervezetnek, és hogyan jön jól. Nos, azt látom, hogy egyiknek sem, és sehogy.

MSZP: lőzungokat puffogtatnak, semmi fricska, semmi olyan, amivel ezzel a markáns üggyel maguk mellé vehetnének még embereket. ATV-n néha mondanak figyelemre méltót, de nem hallunk semmi "húú bakker, tényleg" tipusút. Annyi történik, hogy Maestro di casa újra pártelnök lett. Egyes, ülj le.

Jobbik: őket mostanában már mint ellenzéki párt hallom, pedig nem erről volt szó anno. Mindegy. Hazudott, mondjon le, akár pepita-mintás papíron adhatnák ki sajtó nyilatkozataikat, csak szedjék le az mszp logót. Ez nekik nyilván fáj, és ha az ő világnézetüket próbáljuk megérteni, akkor a mai helyzet számukra egy véget nem érő körhinta, hatalmas nagy szédüléssel a végén.

LMP: kedves szimpatikus körszakállas (vagy nem) srácok leülnek a Sándor Palota elé egyszemélyes sátrakba, meg keresztben egy hídon. Utóbbit Jobbikkal közös ötlet alapján, flashmob bridge sitting. Oszt ennyi. Kezdenek civilekké válni újra. Ez nem lenne nagy baj, de a támogatottságuk kezd elválni a parlamenti képviseletüktől. Ez pedig a hétköznapjaikra is ráül.

Civilek: sétálnak ide-oda, felolvasnak nyilatkozatokat, hazamennek.

Most komolyan. Fentiek alapján A fidesz kdnp miért is venné magának a fáradságot, hogy az üggyel ennél a mainál komolyabb módon foglalkozzon? Azt már megszokták, úgymond rutinból nevetnek bármilyen kritikán, cinizmus de luxe alapon.

Érthető, hogy minden nem kormányon lévő párt ezt a 2. Orbán időszak első kézzel fogható "problémájának" veszi, de valahogy senki nem tud vele mit kezdeni azon túl, hogy egymás között háborog tulajdonképpen otthon.

Ezért is fognak Orbánék ohne weiteres kb bármit csinálni még minimum 2 évig, teljesen mindegy ki a köztelnök (igen, ezt MA így írom), vagy bármilyen más közjogi méltatlanság.

A szomorú ebben az egész Schmitt ügyben, a nyilvánvaló hazudozáson kívül az, hogy ez, ma, Magyarországon törvényes. Törvényes, mert a "törvényeink" így lettek alakítva. Sok ilyen rendelkezés és jogszabály lehetett elfogadva az elmúlt 2 évben, melyekről majd akkor szerzünk igazi tudomást, mikor újra hasonló szitu lesz a magyar politikai közéletben. Az elnök sérthetetlen, "whatever happens". Hát tessék, ezért.

A legszomorúbb pedig az, amit ez kivált az emberekből nálunk itthon. Mégpedig azt, hogy annak ellenére, hogy a józan emberek 99%-a egyet ért abban, hogy ez hatalmas kamu volt, a kettéosztottság még mindíg megvan. Ez a történet még mindíg kihozza a gyurcsány-orbán tengelyt belőlünk, mintha nem lenne más lehetőség...

Pedig sajnos..nincs. Mert nem teszünk érte igazán, hogy legyen.

Az van, hogy ez a sztori sem volt képes arra, hogy kibillentsen minket a kétpolusosságból. Ennek a csúcsa 2006-ban került fel a képzeletbeli ecet-tortánk tetejére. Ez azonban, csakúgy, mint sok minden más kinyilatkoztatás, álságos. Amíg pedig nem tanulunk meg kimondani dolgokat, és nem tanuljuk meg kezelni azokat, addig ez így is marad. Mire gondolok? Alábbiakra:

Cigány-kérdés

• Volt már Ön mondjuk gyermekorvosi ügyeleten, vagy rendelőben, ahol már vagy 1 órája várt, hogy sorra kerüljön, mikor egy hatalmas kissebbségi ember a szintén hatalmas asszonyával odaállt a rendelő ajtaja elé, és amikor az asszisztens ajtót nyitot, bement, kérdezés nélkül, lekussoltatva mindenkit? Igen,  nos, ők cigányok voltak, mondjuk ki. Vagy nem?
• Ha egy autó bevág maga elé, és még ő üvötözik magával, és egy 5-8 fős család gesztikulál, és késeket mutogat az ablakon kifelé, őn odakiabál, hogy "cigány"....? Nem. Ugye, hogy nem. Vagy?
• Amikor egy bevásárlóközpontban egy kávézóban 7-8 ember hangoskodik, káromkodik, szemmel láthatóan kissebségiként, őn szól, hogy csendesebben, mert mit hall az én gyerekem? Inkább elmegy, nem? De. Na, hát ők is cigányok?
• Amikor az üzemben az egyetlen ember, aki képes műszak előtt fél órával felkészülve ott lenni, cigiszünet nélkül végig tolni a 8 órát, és mégis az alja munkát cinálni, mert cigány....? Látott/hallot már ilyet? Ugye, hogy igen.

   

Beteg lettem, hogy kimondom, hogy cigány? Nem.

Gyurcsány-ügy

• Fel volt ön háborodva a beszédén, mikor elsőzör meghallotta anno? Valószinű, hogy igen. Pár év óta is ez maradt meg önben? Valószinű, hogy igen.
• Végig olvasta/hallgatta valaha a teljes beszédjét? Nem, ugye? Megérné...
• Volt már olyan, hogy a cégében a főnök lebasszarintota magát, és bár utálta ezért egy hétig, de rájött, hogy igaza volt? Na ugye....
• Az akkori, Gyurcsány által beismert ál-hazudozás miben különbözött a mostani folyamatos hazugságoktól? Hát abban, hogy azt akkor beismerték, és a gazdaság majdnem túltette magát rajta. A mostani folymatos kamut meg nem, hogy nem ismerik el, hanem minket, átlagembereket cseszegetnek ezért. Na?
• Gyurcsány csinálhatta volna másképp? Igen.
• Változtatnia kellene magán és a stílusán, hogy 5 000 embernél többen komolyan vegyék? Igen.

Öszefoglalva: bal oldali, jobb oldali?

• Látott valaha ön a neten keringő, tanárverő, milliókat szóró kissebbségiekről képösszeállításokat? Mikor ezt elitélte, hol volt ön jobb, vagy baloldali? Sehol. Azt gondolta, hogy, na tuti cigányok... igen?
• Látta ön ugyanazt a pár száz embert a gyurcsány korszak alatt randalírozni, akik miatt kordon kellett mindenhova, amit még ráadásul hülyén oldottak meg? Igen?
• Bajnai korszakában a "libák" árnyékában feltűnt, hogy kezdett a gazdaságunk kissé vastagabb cölöpökre átállni a szalmaszálakról? Meg hogy Orbán ezt a pár intézkedést hozta fel mint strukturális reformot az első Barroso-közös sajtótájékoztatón Gödöllőn anno? Igen? Nem?
• pitt schmál úr nevetséges sértődöttsége a "korrekt"  nyilatkozata közben megdöbbentette önt? Igen? Nem érti miért nem modott le? Igen? Hm....
• Amikor egy ember az utcán összeesik, ön gondolkodás nélkül segít, függetlenül attól, hogy ez kedd délelőtt 10-kor vagy szombat éjjel fél 3-kor történik? Nem? Igen? Hm...
• A magánnyugdíjpénztári tagsága ön szerint az államé vagy az öné? Bocsánat... Volt... Így ez a kérdés végül is felesleges. Majd amikor a postás csenget 2019-ben, akkor képeslapot kap csak....hm?

Hosszú-hosszú lista lehetne még itt, rengeteg témából...bármelyik oldalról.

Szóval mindaddig pitt schmálosat lehet majd velünk játszani, amíg mindkét tábor hívei gondolkodás nélkül hisznek el mindent azoknak, akikre szavaznak, mert ők testesítik meg azt a véleményt, amire ön egyszer gondolt. Amire én egyszer gondoltam.

Bírjunk átgondolni már dolgokat, felelősséggel, komolyan.

Nem hobbim az összeesküvés elméletek gyártása, az azonban tény, hogy bármennyire is szívfacsaró ezt mondani, a Schmitt-ügy kapóra jött a jelen magyar kormánynak. Ezen csámcsogunk egy jó ideje, és egyre fokozottabban. A várható döntések, az esetleges lemondás, az új választás, stb stb, mind jó "ok" arra, hogy például az IMF ügyön ne gondolkodjunk annyit.

Ez a sztori ott maradt abba, hogy mi szerintünk ők nem jönnek, szerintük meg mi nem megyünk. Viktor úr pedig eközben csak ül az azstalnál, oda hordják a kaját, és ott olvas Pali-bá ügyeiről is. A hab a tortán, hogy Fellegi úr jövő héten megint megy informális megbeszélésre az IMF-hez, vagyis mosolyogni, és egy jót dumcsizni a semmiről. Erre speciell létezik ma már parádés videotelefon szolgáltatás, nem kell utazgatni annyit, kár bele.

Ugyanakkor a forint nem erőlteti meg magát a napokban, hogy kapaszkodjon a viszonylag szimpatikus szinten, és ha folytatódik ez a kamu hozzáállás IMF-hez a részünkről, nem is fog visszafordulni. Említett szervezet nekem sem apám sem anyám, de jeleleg a legjobb alternatívának tűnik. Viktorék a legvégsőkig fogják húzni, mert megint valami olyanban bíznak, ami mindenen múlik, csak nem rajtuk. A világgazdaságban, meg Európában. Abban a kettőben, melyekkel meg eleve szembe megyünk... Csak sajnos a kivárástól a bizonytalanság nő, a forint romlik, bla bla bla, ezt már untig tudjuk. Lassan azt is megszokjuk, hogy a mi "kezünkkel" verik a csalánt, ami viszont már igencsak kipirosodott, el is zsibbadt, tulajdonképpen már nem is érez semmit.

Persze, az IMF nem apáca fan club, nem adják a zsetont csak úgy lári-fári, és bele is szólnak abba, hogy mit tegyünk azért, hogy egyszer azt vissza is tudjuk fizetni. Ugyanakkor sajnos ma ez van nekünk, ez maradt, minden más lehetőség, hiába hangzatos, és könny szökik tőle a szemünkbe: irreális, kamu, vágyálom.

Úgyhogy megrenget mindenkit Pali-bá sorsa, de ez mára már csak egy újabb adalék ahhoz, hogy a világ rajtunk röhögjön. Közben nem ártana figyelni arra is, ami szintén hatással van ránk, miszerint, hogy mennyiért tankolunk,  mi van a csekken, és mi van az asztalon. Viktorék nyertek megint kis időt, és bár remélem nem így tervezték a figyelmet picit elterelni, de sikerült, kissé talán túl nagy áladozat árán (sőt).

Pali-bá behúzta a főnyereményt, ami miatt megindul majd ugyan a "PhD turizmus" hazánkba, de a forintot nem erősiti ennyi új túrista...

U.

Tele lesz az internet Dr Schmitt Pál doktorijával. Sőt, már tele van. Mostanra mindenki tudja, a T. Bizottság is kimondta: fura ugyan, hogy kb az egész dolgot átvette, ábrástul, mindenestül, majd lefordította, de ez oké, mert akkor ez senkinek nem tűnt fel. Az sem, hogy a dolgozatban semmi hivatkozás sincs. Sőt a köbön: az egyetem a hibás. Ez alapján gondolkodjunk el az igazi, népnemzetimagyarforradalmár elintézési módon.

Tehát, nézzünk néhány tényt, és a majdan a magyarázatra megalakuló népnemzetimagyarforradalmár bizottság végső véleményét:

1. Gyengül a forint, lassul a gazdaság. Nemzeti Gazdaságformáló Bizottság véleménye: "A magyar gazdaság annyira szárnyal, hogy a forint csak a magyar gazdasághoz képest gyengül".

2. Az EU elnyom minket, és bele kényszerít a rossz döntésekbe. Nemzeti Úniótlansági Bizottság véleménye: "Az Únió idejött, leverte zászlaját a Duna két partján, de mi csak most értünk ide. A magyar nép ezt sosem akarta, a csatlakozást nem kérvényeztük, csak ezt nem vettük észre. A határokon egyszer csak felállított valaki egy nagy EU-zászlós táblát, és néhány politikusunk elenyésző havi 7 000 euróért hirtelen kint ébredt Brüsszelben"

3. A nyugdíjpénztárak vagyonát megszázszoroztuk. Nemzeti Nyugdíjmentő Gyorsszolgálat véleménye: "Amikor az eltőzsdézett vagyont az állam átvette, az hasznosságában nulla volt, szemben a sok ezer milliárddal, amit hittünk. Mi ezt megszázszoroztuk, így most már 100 milliárd van! Teljes siker!"

4. Bárki bármit mond, a matek a miénk. Nemzeti Mindenrevanrandomválasz Bizottság véleménye: "Meggyőződésünk, hogy az xy ügy értékelése itthon és/vagy külföldön az xy párt és/vagy szervezet embereinek álságos és nemzetellenes magatartásából következik. Sikeres hazánk sikeres kormányának sikeres intézkedései sikeresen kezeltek mindent ami sikertelennek tűnik, pedig sikeres. Ismételjük, sikeres. Aki ennek ellenkezőjét állítja: sikertelen meber."

5. Schmitt Pál doktorijával bibi van. Nemzeti Mindegymitmond Bizottság véleménye: "Vizsgálatunk megállapította, hogy Schmitt Úr mástól iratot át nem vett, másolatot nem készített senki más doktorijából, valamint fordítást nem eszközölt semmilyen külföldi, magát doktornak tituláló ál-sámán anyagából, erre feltételezett III/III-as kapcsolatait igénybe nem vette. Nem is tehette volna, mert a doktorit nem is ő írta. Valaki ezt pénzért készítette neki, mint ahogy ez 1992-ben teljesen elfogadott volt."

U.

Tisztelettel kérem a lakosságot, hogy őrizze meg nyugalmát. Ez nem gyakorlat ugyan, de már most tudjuk, hogy hatása csak azonnali, jellegében elmúló de eredményében maradandó. Igen, ma éjjel (holnap hajnalban) 02.00 és 03.00 között szokatlan események várhatóak. Úgy, mint: 

- unortodox gazdaságpolitikánk egy pillanatra ortodoxxá válik;

- a forint árfolyama egy szemvillantásra 160 lesz a svájci frankkal szemben;

- az államkötvények hozama 6% lesz azonnali megvétel és visszaváltás esetén;

- Orbán úr az MTK-nak szurkol gondolatban;

- Selmeczi Gabriella zsemlét vásárol egy be nem kamerázott éjjel-nappaliban;

- Kósa úr Szeged polgármestere lesz. Is;

- Semjén Zsolt piros pöttyöt helyez a homlokára és levitál;

- Hagyó Miklós nem telefonál, nem kér újabb mobilt, sőt, még csak nem is szerződik senkivel;

- Mesterházy Attila megutálja George Michaelt az arcán;

- Gyurcsány Ferenc csak néz;

- Schiffer András felfújja a kerekeit a biciklin;

- Vona Gábor vonót vásárol;

- Hajdú Péter szabályosan parkol;

- Irán elgondolkodik a zöld energiáról;

- Észak-Koreában világútlevelet nyomtatnak;

- Barack Obama túllapoz a világatlasz 42. oldalán és felfedezi Ázsiát;

- a BKV pofátlanul nem közlekedik.

Legyen tehát szép napjuk.

U.

Kimondatott.

Mindenki felelős a lakosság devizában történteladósodásáért, csak a Fidesz-KDNP nem. Persze akadt azért néhány Fidesz képviselő is a végtörlesztők között, de hát őket nyilván csak a nyomorból való kikerülés álma vezette oda, hogy 30-50 milliókat vegyenek fel. Meg lettek tévesztve, vezetve, sőt át lettek verve. Gyorsan ki is használták a végtörlesztés meglepő lehetőségét.

Ez a poszt azonban nem erről szól, hanem azt igyekszik megtalálni és megnevezni, akik TÉNYLEG, BIZONYÍTHATÓAN felelnek azért, hogy sokan vettek fel deviza hitelt. Nézzük hát.

Jack London - mert a nevében benne van egy mételyező kapitalista berendezkedésű ópiumos életérzés.

A szomszédom kutyája, Lajos - mert nem harapott valagba senkit a környéken, aki elindult a bankba szerződést aláírni.

Minden 2. magyar autós - mert nekik a jobb első lámpájukból csak a helyzetjelző ég, a bal viszont pont keresztbe és szem magasságban világít, megvakítva ezzel a hajnalban szerződni sietőket, akik nem látták mit írnak alá.

Lasik úr - mert nem igyekezett jobban tökéletesíteni módszerét.

Pavlov - mert kutya helyett kisérletezett volna inkább pénzéhes hitelfelvevőkkel.

A Passat szél - mert rossz felé fúj.

A gyenge magyar foci - mert ezért átkapcsolunk, oda, ahol reklám van, és pont belefutunk egy mosolygó szexi, késő 20-as éveiben járó Nőbe, aki vár minket , hogy hitelt adjon iziben.

Az összes arab sejk - mert vesznek inkább még 2 új bugattit, csak ne kelljen segíteni a nyugati világon.

A lumbágóm - mert néha úgy maradok, hogy pont a hitelre gondolok.

Az ismeretlen közlekedési mérnök - aki lámpás kereszteződést tervezett, lehajtóval a bank elé.

A közgazdaságtan - mert számokkal fejez ki élethelyzeteket.

Az építéshatóság - mert nem adnak ki építési engedélyt bankfiókra bejárati ajtó nélkül.

Végül pedig, de nem utolsó sorban a józan ész, a saját gazdaságba vetett bizalom, a logika, az elemzés, a világ. Ja, és a lángos.

Előbbiek mert ezek hiába egzakt tudományok, a világ miatt leginkább csak utólag bizonyulnak igazán egzaktnak. A lángos pedig mert CSAK, és mert l az első betűje, az utolsó meg s.

Szép napot!

Március 15-én szó sem esett arról, mi az Űnnep lényege. Arról viszont igen, hogy demokrácia van - illetve nincs. Nézzük hát.

Az ország, ahol egy EU képviselő felesége találja ki, ki & hol lehet bíró, és ki is KELL találnia, mert minden rutinos örget el kellett küldeni: a demokrácia bölcsője.

Ahol mindenki azt mond amit akar, felvehet "I love you Viktor Orban", vagy akár "I love Jobbik" feliratú póló: a demokrácia hazája.

Ahol bárki mondhat tévében, rádióban, azt ami akar, ahogy akarja és amikor akar -mert ha értelmes is, pont lexarják: a demokrácia melegágya.

Ahol 1 nap alatt kidobnak egy parkot a kukába: demokrácialand.

Ahol egy közgyűlés, csak mert nem hűbér a polgármester, odáig elmegy, hogy az egész városban kikapcsolják az áramot: demokráciusz maximusz ország.

Ahol egy miniszter azt nyilatkozza mindenki megelégedésére, hogy a kohéziós pénzek befagyasztása gazdasági siker, és jó volt magyarnak lenni ott, ahol ezt kimondták, mert ez az elismerésünk: Deokrácia Királysága.

Ahol jó másfél éve 10%-on finanszírozzuk magunkat 3,5-4,5% helyett, és le sem xarjuk: Ősi Demokrácia Hazája.

Ahol 2 gazda nem vesz 1 közös traktort magának, mert az már szövetkezet lenne, és az kommunista, ezért nem termel, és vesszük a spanyol paradicsomot aranyért: Demokráciateljességes Ország.

Ahol fenti paradicsom kvótájának megemelése melletti küzdelem helyett Morvai Krisztina beszédeire fordítjuk az időt az EU parlamentben: a demokrácia IGAZ hazája.

Ahol forradalmi beszédet lehet tartani lengyelek előtt (olyan lengyelek előtt, akiket az EU igencsak kedvezően támogat, és ahol pezseg a piac - hozzánk képest), hogy mi igenis kiállunk egymásért és PFUJ EU (amitől persze Bem apóék csak még jobban járnak): klasszis demokratikus állam, fiatalosan: like a boss...

Ahol mosolyogva adjuk oda a megtakarításainkat cserébe a rekord adósságért, ahol 50 ezer forintot nem, de 250 ezret elfogadunk tandíjnak, ahol a legnagyobb polgári ellenzéki mozgalom egy Dopeman-t bír alternatív köztársasági elnöknek állítani, ahol siker a gazdaságpolitika mert a forint lehetne úgy 20/30 forinttal erősebb, ahol odavágunk a bankoknak, és csodálkozunk, hogy nem hiteleznek gazdasági vállalkozást, ahol 2 hónappal a felvételik előtt és hárommal a jelentkezések után közlik, hogy fizetős a felsőfokú intézmény-rendszerünk, ahol nm hárítanak át ránk semmit, de valahogy nettó mégis igen, ...stb.....stb....stb.

Ahol abba rugunk bele egy jót mindenki szemmel látható örömére, aki esetleg olcsó pénzért tudna segíteni nekünk, és csak annyit kér, hogy a demokráciát annak értsük, ami: a lehetőségek országa. Ezzel a lehetőséggel pedig épp élünk.

Ahol pedig ezek mind lehetségesek, az demokrácia, az tuti biztos.

Csak eddig nem erre használtuk mi ezt a fogalmat, meg talán Európa sem. Ezért nem értenek minket. Nem értik Orbánékat, akik csodálkzó szemmel néznek, hohgy "de kérem, hát itt bármi lehet, sőt". Mert azt ők viszont értik, hogy a törvények változtak úgy, hogy nem minden demokratikus. Erről elfelejtkezve nyilatkozni:PRO.

Viszont joguk van nem érteni, nekünk meg ezt tenni, mert ez a demokrácia. Az igazi magyar demokrácia. Vagy nem?

Mindegy, a lényeg, hogy úgy adjuk elő, mint Orbán vagy Szájer: like a boss.

Miről szól ez az ünnep? Szerintem arról, hogy nagy "Ü"-vel írjuk. Nekem sajnos ez most nem megy.

Nem megy, mert amivé mára ez lett, az minden, csak nem Ünnep. Nem arról szól, hogy kik és mit tettek annak idején, mit áldoztak fel, milyen eszmét éreztek maguknak. Ezekről mára semmi nem szól.

Nem teszek ki már kokárdát sem évek óta, miközben MAGYAR vagyok. Nem, mert nem Fidesz párti vagyok, ugyanis ezt ők néhány éve kisajátították. Ja, és mielőtt még sokan elhúznák a szájukat, nem azért nem teszem, mert mszp fan lennék. Mert nem vagyok az.

Annak idején, mikor a márciusi események zajlottak, a hangok, a kezek és a "vérek" egy elnyomás ellen, a szabadság mellett feszültek meg. Egy igazi harc volt, nem egy magunk által kreált, majd "jól legyőzött" ellenféllel szemben, nem egy mondvacsinált háború volt, nem pr fogás, sőt, még csak nem is kommunikációs bravúr. Harc volt, küzdelem, igazi vér folyt igazi Emberektől, egy igaz eszméért.

Én, ha lehet, ezt közvetíteném a gyermekemnek, szívesen elvinném olyan helyekre, ahol erre emlékezni lehet, mesélni lehet azokról, amiket mi erről tanultunk. Azért, hogy azt átélje, ami én gyermekkoromban. Azt mutatnám meg, hogy aznap MINDENTŐL függetlenül mindenki EGY volt, ha csak tényleg 1 napig is. Amikor mindenki MAGYARNAK érezte magát, és anélkül volt valami illatosan magasztos a levegőben, hogy igazi ünnepi családi ebéd, vagy vacsora lett volna otthon. Ezt az érzést szeretném a gyermekeimnek átadni, és nem mást. Az már csak hab a tortán, hogy gyermekként mindezt egy kommunista országban éreztem át. Pff....

Manapság azonban ezt pont egy napon nem tudom megtenni: Március 15-én.

Nem érdekelnek az ál-magasztos beszédek, melyeket ez emberek azért hallgatnak végig a helyszínen, hogy mai pártprefenciájukat kifejezzék, és várják, vagy nyak-nyújtogatva keresik a balhét.

Nem érdekel ki hogyan tette tönkre az országot az elmúlt 2 vagy 8 vagy akárhány évre.

Nem érdekel, hogy aznap este melyik tévé játszik "szimpatikus" amerikai családi komédiát.

Nem érdekel, hogy utána 2 hétig mindenki magának vindikálja majd az ünnepet, számokat durrogtatva.

Az érdekel, hogy a fiam valahogy megértse, mit is jelentett anno ez a magyar népnek.

Az érdekel, hogy a fiam ilyen napok miatt érezze azt át, hogy ő a hazájában elsősorban ember legyen tiszta értékekkel, majd ezt követően magyar, majd ezután európai gondolkodású, majd ha meg még marad kedve, akkor legyen párt-preferenciája.

Mert ez manapság PONT FORDÍTVA van.

Ebből pedig köszönöm, nem kérek!

U.

Bizony mondom én, és ezt el kell hinnünk.

El kell, mindannyiunknak, mert bár lassan 2 év telt el az elsöprő forradolom kezdete óta, olyan érzésem van, mintha nem történne semmi olyan, ami előre visz. Ezt pedig azért érezhetem, mert nem értek én semmihez sem.

Az a tény, hogy szervezetileg semmi sem ugyanaz már kb, mint 2010 nyara előtt volt, várható volt. Ami addig volt, az rossz, elítélendő, és elsöprendő. Volt mit kiseperni, az tény, de a seprést követően új szobát is építeni mert "csak", nem feltétlenül volt szükséges. Pénzbe került, meg időbe. Miközben a szomszédaink nagy része nézte esténként a híradóban, hogy mi mennyire változunk, ők szépen megszerezték azokat a forrásokat, melyeket mi is megszerezhettünk volna. Legyen az pénzügyi, bizalmi, támogatottsági, vagy bármilyen.

Most ott tartunk 2012 március elején (!), hogy az unásig emlegetett IMF megállapodás még sehol. Volt hakni az EU-ban mindeféle politikusunk által, ahol nem bírtunk túllépni magunkon, és gőgösen oktattuk azokat, akiknek a pályáján játszottunk - játszunk. Ők erre megvonták vállukat, és elmentek vacsizni. Majd szólnak, ha komolyan gondolják - mondták egymásnak útban a brüsszeli kocsmák és éttermek felé.

Szóval arra jutottam, hogy a hiba valószinűleg bennem van. Igen, bennem, mert az mégis hogy lehet, hogy az utóbbi közel két év törvénykezési, politikai, gazdaságpolitikai döntéseinek 99%-át nem értem? Hát úgy, hogy én vagyok a hülye. Vagy a tudatlan, mindegy hogyan nevezzük.

Fentiek alapján tehát nagy-nagy örömmel várom, mikor jön el a végkifejlet, melynek olyan hatással kellene bírnia, mint a Közönséges bűnözők című film utolsó 2 perce, amikor a néző hirtelen megvilágosodik. Azóta a film óta divat lett a mozgókép-alkotások végét 21 csavarral megbolondítani, de egyik hatása sem ér fel említett remekművel. Vagy csak nagyon kevés.

Várom tehát, nagy nagy lelkesedéssel, hogy egyszer csak fordul egyet minden, kiderül, hogy az EU és az IMF hontalan és elvtelen droidokból áll, akik magasról tesznek a munkaadójukra, és csak azért voltak, hogy Magyarországot teszteljék, alkalmas-e az Univerzum Királya címre. Várom továbbá azt is, hogy egy karpovi kereszthúzással kiderüljön, minden gazdasági adat, melyre a világgazdaság több-kevesebb sikerrel épül, az mind rossz és alkalmatlan mutató, Smith és a többiek balgák, így amit Matolcsy Művész Miniszter úr a legnagyobb elképedésre véghez vitt, az maga a siker, a Valhalla elsőzobája, a Kánaán liftje, a megvilágosodáshoz vezető pionír vasút első vágánya.

Mert ha viszont mégsem így lenne, nos, akkor Béláim: nagy baj van. Nem  kicsi, nagy. Baj alatt azt értem, hogy a nemzetközi és hazai megélhetésért sok mindent igen erős huszárvágással kellene majd n-edszerre megint átszabnunk. Amitől még hátrább csúszunk, még jobban röhögnek majd rajtunk, de legalább megnyugszanak majd. Csak sajnos még hátrább kell keresniük, ha minket akarnának látni és/vagy hallani.

Nem baj, leszünk újra a legvidámabb barakk, csak most úgy, hogy lesz egy kis Afrika Európa szívében. Döngölt föld utak, nád-házak, és lehet jönni vadászni túlélőfelszereléssel.

Szuper lesz.

Elkezdődött.

A harc a számokkal, hogy melyik tüntetésen és/vagy békemeneten mennyien voltak.

Hogy őszinte legyek, engem ez nem érdekel. Nem érdekel, hogy 400 000, vagy 100 000, vagy egymillió, vagy 11.

Az sem nagyon érdekel a poén szintjén túl, hogy a balos és/vagy jobbos média hova állítja a riportert, merről filmeznek, mit mutatnak. A magyar népnek sajnos már tudjuk, mindegy mit hogyan honnan mutatnak. Nekünk van egy meggyőződésünk, van egy ötletünk, egy elképzelésünk, és függetlenül a valóságtól, mi megyünk arra, amerre mi jónak látjuk. Szuper. Ezt becsülni, tisztelni kell.

Még akkor is, mikor a valóság azért meglehetős könnyedséggel éppen ellovagol mellettünk, már nem is szembe, mert arról már jött. Mellettünk. Kackiás mosollyal a szája szegletében elgaloppozik mellettünk kényelmesen, és megpihen a lengyeleknél, elkölt ott némi fizetőeszközt, és tovább megy. Mellettünk csak el, úgy "tranzitosan" is akár.

Be kellene fejeznünk, hogy magunknak győzködjük magunkat belföldön, és ezzel loholunk külföldre. Azt kellene végre megtanulni, vagy talán felfedezni először, hogy mi az, amit saját magunknak elhiszünk. Elhisszük azt, hogy van aki Pitt Schmál doktorijának ügyét botrányosnak tartja egy államelnökhöz, de nem mert mondjuk lehet, hogy lopott szöveget, hanem mert nem méltó az ügy hozzá. Az, hogy doktori, meg nem érti, mi... Mint ahogy álságos az is, hogy nem csinálta minden 10. "versenyző" ugyanezt, mondjuk annyi különbséggel, hogy legalább igyekezett átírni az eredeti szöveget, ha már törzsszövegként kerül be, és nem hivatkozásként.

Be kellene fejeznünk azt, hogy elhisszük: a magyar gazdaság Európában bármennyire is tényező. Nem, nem az. Perem, sőt, még peremebb. Lehetne több is, meg erősebb, de míg mi azzal szöszmötölünk,hogy "bezzeg az előző 8 év", meg hasonlók, ugyanebben az időben más országokban meg azon gondolkodnak, hogyan lehet olcsó pénzt legombolni Európáról. Onnan, ahol nem 10 %-ot kell fizetni érte, hanem mondjuk 4,5-öt. Minden perc amit a saját belföldi felesleges igazunk bebizonyítására költünk, az másnak ajándék, mert addig a saját érdekeiket a mieink elé helyezik, általában sikerrel.

Mindez azonban jelenleg csupán részletkérdés.

A nagy kérdés az, mennyien voltak, mit hisznek, mit mondanak.

Én azt mondom, hogy ketten voltak.

A hiúság, és a vására.

Egyszer volt, hol nem volt, volt egy apró királyság Zeurópa szívében.

Mérete ellenére szépreményű hely volt, mindig is tudták az ott lakók, hogy egyszer majd nagyon jó lesz nekik, olyannyira biztosak volt benne, hogy a nép száján erről már egy monda is született. Régóta terjed a rege, már akkor ismerték, mikor még a Verestenyerű pupákok uralták az országot, de a mondatai mindmáig élnek az emberek szájain, ott pont elől, az orr alatt. A pupákok utolsó királyai már nem is igyekeztek ezt a regét a nép mételyező mende-mondájának beállítani, rájöttek, hogy az általa keltett remény, bármennyire is legyen az valós vagy sem, összekovácsolja az alattvalókat. 

A régi rend, miszerint vannak alattvalók, felettvalók és középvalók, mindig is élt ebben a királyságban, még I. Verestenyerű Barrakon Leopold, és utódja az értelmetlen fejdíszeiről elhíresült, ám méltatlanul kiebrudalt XII. Verestenyerű Szarvas Zetor korában is tudta ezt mindenki. Felettvalónak lenni nem volt jó, mert bármi történt is az aktuális uralkodóval, lefejezték, nem engedték be a wc-re, vagy csak simán széttépték a buszbérletét, tudták, ők is mennek a nagy történelmi minestrone tálba, röviden: a levesbe.

A középvalók ugyanakkor mindig tudták, hogy kell állni ahhoz, hogy egyik szél se borzolja a tarkójukat. Még a történelmi sem tudta ezt elérni. Közpévalók híres családjai bukkannak fel a királyság dicső napjait ábrázoló festmények oldalán, néhol a szerencsésebbek a kép hátulján kaptak helyet. Ezt ők megbecsülték, mert ahhoz, hogy felismerjék őket, mindig a dolgok mögé kellett nézni, azt meg ebben a királyságban nem szokták, tehát ha kellett, fordították maguk, ha nem, akkor félig zárt tenyerükbe köhiintve szépen kisétáltak az élőképből.

A felettvalók jellemzői között találjuk azon szokásukat, hogy mindig feketére festették szekerüket, értelmetlen betűket meg számokat pingáltak a lovak homlokára, és mindig a rövidebb, ám csalitosokkal gazdagon tele tűzdelt ösvényeket járták. Igy aztán a köznép csak csalitosoknak hívta őket, mert volt, hogy néha elő sem kerültek a hegyi ösvényekről, csak néha lehetett látni őket különböző éves összeírásokon, hogy éppen mennyi szekerük, dombjuk és szőlőjük van. 

Az alattvalók helyzete tulajdonképpen olyan volt, mint a káposzta. Kívül cikornyás meg mintás, amit lehet szakadtnak is mondani, de csak ha kellően rosszindulatú az ember. Mélyen belül van bennük a vitamin, a torzsája a legjobb, de odáig meg jusson el az aki nagyon éhes. Nos, ők kellően éhesek voltak, és tudásszomjuk is figyelemre méltó volt, csak miután  a királyi ZVU bodegák középső polcairól eltűnt a Sapere sör, kénytelenek voltak a felső polcról megvenni az Altius pezsgőt, vagy alulról, az alsó polcok porából kiragadni a Popolo mustot.

Most látom, hogy a nagy mesélésben eddig meg sem említettem a királyság nevét. Nos, sokat tanakodtak a kicsiny, de szép királyság felettvalói, uralkodói, meg a festmények hátoldalán integető középvalók, hogy mi is legyen a legjobb név. A történelem erősen megcsapkodta szegény kicsi királyságot, és neve ezt követte is. Nevezték már Hegyekmögüllóvaljöttem Királyságnak, Háromtengerországnak, sőt, még Tizenkilencekharmincadjára Földje is volt a megnevezése. Mára azonban ez is megváltozott, és egyszerűen csak Országnak hívják. Ez mindenki számára kellően visszahúzódó, ugyanakkor tekintélyt sugárzó névnek bizonyult.

Nos, a fentebb citált monda szerint eljő majd egyszer az a személy, aki Országot elvezeti oda, ahol még senki sem járt Zeurópában, vagyis Harcgyőztesfüggetlenföldjére, a napsütés-szemű szárazföldi sellők és az olcsó abrak földjére. Nem is olyan rég Országban a nép áttörte az addig héderelő Verestenyerűek palotáinak falait, megdöntötte uralmukat, még úgyis hogy a legutolsó Verestenyerű uralkodó szakított elődei elveivel és gondolkodni sem volt rest azért, hogy Ország kikecmeregjen abból a borús időjárású hangulatból, ahol akkoriban Zeurópa is leledzett. Ezért is volt Maradhatottvolna Kordon a neve.

A felzúdult nép hitt az akkor nekik szépeket mondó, és csillagokat ígérő hercegnek, még úgy is, hogy a Verestenyerűek idején, igaz, már jócskán azok uralkodásának repedezései közepette, de ez a herceg már uralkodott egyet, igaz rövidet, és nem túl emlékezeteset.

Nos, herceg mézes ígéretei meghozták gyümölcsüket,  szó szerint, és megalakult Ónarancsföldi Vazul első igazi királysága. A nép örült, és örömben az sem vetetett árnyékot a sommás kacajokra, hogy az addigi udvarrend teljes névsorát lecserélte Vazul, úgy, hogy lettek új udvarok, meg rendttartások, meg új holdak, és főleg napok. Ettől ugyan végül is csak több királyi ló, és még több felettvaló lett, de hát a nép érezte, hogy végre törődnek velük. Ekkor lett Ország is Ország, az addigi név nem volt eléggé saját. Értette mindenki.

Aztán sajnos a kis királyság felett gyülekezni kezdtek a felhők, mert Vazul, az ónarancsföldi úgy döntött, ami Zeurópában történik, az nem méltó Országhoz, így nosza nekiveselkedett, és megszerezte az akkor elérhető legokosabb udvari kincstárnokot. Bezáratta egy mély gödörbe, és naponta kétszer kérdéseket tett fel neki. A válaszokat feliratta egyik hűséges jobbjával, aki ugyan inkább balul sült el, de a reá bízott feladatot, miszerint a kapott válaszoknak az ellenkezőjét hirdesse ki törvénybe foglalva, végül is jól teljesítette. Igaz, előbb voltak gondok, mikor a kincstárnok szavait, miszerint kiadáscsökkentés, a hű jobbkéz úgy hirdette ki, hogy „sétnekköscsádaik”, de ezt hamar orvosolták azzal, hogy hibás kihirdetés után ripsz ropsz nyitottak egy új királyi irodát, Királyi Sétnekköscsádaik Hivatal néven, élén éles elméjű vezetővel, szolgálati lovaskocsival.

A mese itt nem ér véget kedveseim, a második, befejező rész hamarosan jön, és az izgalmak majd ott tárulnak elétek…

....Kedves olvasó, aki ide kattintottál: ilyen nincs.

Mégis, van. A mai RTL híradó esti kiadásában idézték, hogy a diesel üzemanyag az 1 évvel ezelőttihez képest 100 forinttal, míg a benzin közel 60 forinttal drágább. Ugyanakkor örömmel jelentették, van ez ellen ellenszer, illetve megoldás...

Ismertették, hogy az emberek az ilyen hírektől bizony azok hallatán stresszesek lesznek, ezért, mikor reggel felkelünk, gondoljunk egyből arra, mennyi pozitív dolog állhat még előttünk, és ne csak a rosszra. Ehhez pedig elmentek egy kórházba, és meginterjúvoltak egy pszichiátert...

Nem gondolnám, hogy ennél van lejjebb....

Ugyanakkor persze a magyarázat is megvolt: első helyen Irán, második helyen a gyenge forint. Esküszöm, ha lesz türelmem pontosan is ki fogom számolni, de addig legyen elég annyi, ha egy 100 forintos terméknek az 50%-os jövedéki adója 50 forint, akkor egy 200 forintosnak 100.

Mindenki gyártson bátran analógiákat.

Mentem tankolni.

U.

Sok ember ír még több blogot. Mindenkiben benne van, hogy szeretne igazat írni, vagy hamisat akár, vagy csak azt gondolja, hogy vicces, vagy a véleményét akarja világgá kürtölni, és folytathatnám, mik az okai annak, hogy valaki billentyűt ragad.

Az a szomorú igazság azonban, hogy van valaki, aki mindenki elől elviszi a show-t, a tutit, a poént.

Selmeczi Gabriella szóvivő fényes csillagként ragyog a hazai politikai stand-up comedy egén, ugyanakkor szavait átitatja a történelmi tapasztalás, a mérhetetlen bölcsesség, valamint az előrelátás egyfajta édesen védelmező bája... Alábbi mai mondatai okán erősen el kell gondolkodnom, van-e bármilyen oka, vagy létezik-e bármilyen érv, mely miatt lenne értelme folytatnom írásaimat. Ezt felülmúlni nem lehet, másodiknak lenni meg ugye ki akar.... he-he...

Idézném:

"Magyarország stabil gazdasági alapokon áll, ki tudjuk védeni ezt a napokban tapasztalható pénzügyi támadást is" - mondta Selmeczi Gabriella. Hozzátette: „Látszik az is, hogy január 2-án még béke és nyugalom volt a piacokon és a tőzsdén, majd amikor visszajöttek a szilveszteri buliból a brókerek, akkor újra támadásba lendültek. Január 3-án már látszott a forinton, hogy újra támadás éri az országot"......... „Magyarországnak erős kormánya van, több mint kétharmados többséggel kormányozza a koalíció, több forgatókönyvünk van, megvédjük az országot ezektől a támadásoktól. És bármilyen döntés születik, akár IMF-fel vagy IMF nélkül, minden a magyar családok érdekét fogja szolgálni."

Azon morfondírozok, hol van Kormányunk.

Olaszhonban, mikor a kincstárjegyek hozama elérte a 7%-ot, Berlusconi papa bedobta a törülközőt.

Mi nem, nálunk nem ez a szokás.

9,96%-on, vagyis kilenc-egész-kilencvenhat-százalékon keltek el a 12 hónapos kincstárjegyeink. Erre az a Kormány reakciója, hogy szuper, látják, KÉPESEK VAGYUNK FINANSZÍROZNI  magunkat a piacokról.....

Elárulom, hogy ez öngyilkosság. Ez gyakorlatilag 10%-os költség 1 év alatt, olyan költség, amennyibe az IMF hitel SOHA nem fog kerülni. Mert pl ha ennyibe kerülne, akkor már tényleg senkit sem érdekelne, mindenki menne a levesbe, önszántából.

Szóval hajrá, a legjobb taktika a Kormány részéről, amit most csinál, vagyis:

- nem nyilatkozik vezető beosztású, normál miniszter;

- OV főleg nem;

- szegény G Sz A igen, de szerintem a szeretteit valahol túszul ejtették, mert ilyet értelmes ember nem bírna megtenni;

- Fellegiben lehetne fantázia, ezért nem adtak neki igazi erőt;

- hivatkozunk az EU válságra.

No ezzel többek között az a bibi, hogy ha nálunk z EU válság  lenne a gond, akkor inkább forintot vennének az emberek, meg azok a mocsok ballib pénzhajhász brókerek, és nem eladnának. Ergo erősödnie kellene a forintnak, ha ez EU válság.

Tessék fellapozni bármely pénzügyi vagy gazdasági oldalt pl itt, a neten, és látni fogják, hogy bizony nem erősödik. Újat mondtam, mi?

Úgy érzem magam a saját HAZÁMBAN, mint egy öngyilkos szekta tagja, csak a szekta tábláját nem én raktam ki a kapura, annyi a "bűnöm", hogy itt élek, és ezen nem akarnék változtatni. Öngyilkosok is úgy leszünk, hogy a nagyfőnök majd személyesen tarol géppisztollyal felénk lőve.

Hát, Isten tudja, nem akkora fun ez, én nem várnám meg. Meg hát fent idézett szektákban ritkán jön össze úgy 10 millió ember, vagy ha igen, akkor azok tudnak valamit, és lehet, hogy igazuk van.

Nekünk meg sem igazunk, sem tudásunk nincs, csak valami istentelenül nagy birka türelmünk.

Mosolyogva várjuk azt, hogy nekimenjünk autónkkal a falnak, mint a neten található vicces videók többsége... úgyhogy mától tilos azokon nevetni, mert azok mi vagyunk.

Hajrá Magyarország, hajrá magyarok!..... pfffff