Lassan két éve, hogy hazánkat a Fidesz-KDNP által fémjelzett politikusok vezénylik, mert elsöprő fölénnyel megnyerték a választásokat 2010-ben. Egy történelmi jelentőségű kormányalakítás volt ez, mert ebben az országban, annak "szabad" történelme során nemigen volt még ekkora felhatalmazás annak vezetői kezében.
No annak, aki még mindig olvassa ezt, és nem csömörlött meg rekordidő alatt a fenti lőzungok puffogtatása okán, őszinte köszönetem.
A Fidesz-KDNP kormány 2 éve a folyamatos harc, forradalom, és éberség jegyében telt - elmondásuk szerint. Én ugyan nem voltam még személyesen érintett sem háborúban, sem forradalomban, de valahogy úgy gondolom azok egyike sem így néz ki. Az, hogy a lakosság jelentős része a túléléssel foglalkozik, miközben a feje fölött gyakorlatilag minden megváltozik, szerintem nem annyira revolucionell. Egyben pedig ez is a kormány hatalmas szerencséje. Mert bármi is történik, akkora a megszokás és fásultság bennünk, átlag állampolgárokban ma már, hogy egy-két barátoknak elsütött mérgelődés, vagy szúrós internet-komment megírásán túl nemigen teszünk semmit. Ezen megjegyzések általában olyanok, mint: "Remek, egyre jobb"; "pffff..."; "újabb siker, ja", stb. A legyakoribb azonban: "na mindegy, hagyjuk is, én már nem akarom ezen felhúzni magam".
Kormányunk manapság is abban jó csak, amiben 2007 óta: a kommunikációban. Viszont annyi változás állt be mondjuk 2009-hez képest, hogy a megfogalmazottakban mára leginkább csak a megfogalmazók hisznek. Ez pedig nem nagy, hanem hatalmas felelősség. Akkor, amikor az egész világ picit megreccsent, és keresi az új mércéket, hazánkban a népesség totális elfásultatása (amiben persze mindenki részt vett az elmúlt 60 évben) igen kockázatos. Nem 1973-at írunk, amikor 2 tévécsatornán és 3 rádión túl nemigen volt más "prompt" hírforrás, és az anno idegen nyelvet beszélők száma sem volt a mai szintjén. Gép bekapcsol, internet ON, és úgy kb (adottságtól függően) 1-2 percen belül bármely ország bármely hírportálját olvasgathatjuk. EZ az az új környezet, amihez a jelen kormány képtelen, vagy nem akar alkalmazkodni. Ez pedig nagy hiba, mert az elvakult hívőkön kívül, az igazi tömegeket iszonyatosan elbizonytalanítják. Mert hiába tolódott át a hírek értelmezése annak befogadójára, valamiféle erős gerinc sokat segít az adott nép és ország saját gondolkodásán. Olyan gerinc, mely nem csak hatalmas szavakból áll. Sőt. Jobb, amikor csekélyebb jelentőségű, ámde igen stabil események történek és/vagy törvények születnek meg. A teljesen, mérföldekkel fejünk felett és követhetetlen módon meghozott törvények ezt nem segítik. A nagy szavak, a pátoszos beszéd unalmat generál akkor, mikor a tévé kikapcsolása után a reggeli dugóban ülve a hónap végét számolgatja az ember. Ilyenkor segíteni szoktott, még ha a tudatalattiban is egyfajta nemzeti biztonságérzet. NEM anyagi, hanem szellemi, erkölcsi. Manapság ez azonban elment a fejünk felett, felemelkedett a sztratoszférába, így nem hogy nem érezzük, még csak nem is látjuk.
Azért azt tudjuk ugye, hogy új az alkotmányunk, lemondott a köztársasági elnökünk, megszünőben az eddigi megye-rendszer, a bíróságok, rendőrség, és egyéb hatalmi szervek gyökerestül átalakultak, a nyugdíjunk alapja kb elfogyott, a korházak és iskolák mennek az államhoz, pár millióval több állampolgárunk lett, stb stb? Ezek olyan változások, melyekről minden egészséges országban azért komoly társadalmi és politikai vita szokott történni. Kivéve azokat az eseteket, amikor valahol forradalom, vagy háború volt, és teljesen új, demokratikus szervezeteket kell létrehozni a korábbi parancsuralmi rendszer helyett. Itt is ez volt? Nem hinném. Itt ezek nagyrészét egyéni javaslat formájában nyújtották be az Országgyűlés elé, és kb aznap megszavazták.
Picit túltolták az urak, mert a saját maguk által létrehozandó szervezetek sem tudják ezt követni. Ennek levét pedig a felhasználók, vagyis az "alanyok" isszák meg: mi.
Senkit nem érdekel a harc, a forradalom. Mindenki látja már, hogy mást kapunk itthon és mást kap belőlünk a külföld.
A kormánypártok mit tesznek? Ugyanazt, amit minden más párt tett az utolsó 23 évben: helyezkedik, terjeszkedik. A Fidesz, aki (ami?) anno az SZDSZ ifjúsági tagozata volt, mára szuperkeresztény, és minden, csak nem fiatal. A fiatal demokratákban az lett volna a vitamin, hogy mindig van köztük fiatal, megújuló. Ez ma nincs. A KDNP keresztény ugyan, de hol van mögüle a nevében szereplő nép?
Szóval nem minden baj a jelen kormány hibája, de az, hogy az ellen tenni sem képes, az viszont igen. Mégpedig azért hatalmas melléfogás ez, mert a nem megfelelő történelmi korszakban akarunk függetlenülni és igazságmondók lenni. Most annak van ideje, hogy minél szélesebb alapokat rakjunk le, olyanokat, melyeket mindenki megért, és a finomhangolás majd ráér a ház felsőbb emeletein. A lényeg az lenne, hogy álljon a ház, és sokan beférjenek. Ez nem azt jelenti, hogy az állam álljon helyt mindenkiért, nem. Ez azt jelenti, hogy a fő elvek legyenek közérthetőek,és elfogadottak. Bajban összefogás kell, és nem diszkrimináció, vagy igazság magunkhoz rántása. Nem kell ehhez lemondanunk magunkról, annyi kell csak, hogy a kormányunk kinézzen a kerítés mögül, a többiek hogy csinálják...mert nekik megy. Ők már nem néznek be a mi kerítésünkön, mert már voltak itt, körülnéztek, látták azt, amit, majd mikor mi mentünk hozzájuk, döbbenten hallgattak minket, hogy teljesen mást mondunk, mint amit ők itt láttak.
Ahhoz pedig igazán illene alkalmazkodni, hogy a forradalom tüzéből kifogyott a fa, és az önygújtó sem tart már ki soká. Valamint attól, hogy a nyúl már nem ketrecben fog lakni, hanem dolgozunk az új, láthatatlan erőtér elvén működő megoldáson, már 2 éve, a nyúlnak nem lesz jobb, mert mióta tervezzük és építjük az új lakját, azóta csúszkál szerencsétlen a parkettán.
Úgy tűnik hát, elhussant felettünk a forradalom, vagy ha nem, szóljatok már....
U.
