Nem kívánok sokadikként okosakat mondani a választásokról, mert már én is unom.

 Nálam jóval okosabb, ebből részben, vagy egészben megélő emberek elmondtak már mindent, amit erről el lehetett mondani. Látjuk az esélyeket a második fordulóra, látjuk hol mennyit nyert a Jobbik, mennyit bukott az MSZP, értjük az átszavazást, röhögtünk az OVB-n, meg több mint világos ki nyer, de valahogy azt érzem, már igazából senkit nem hoz annyira lázba ez az egész. Mint egy érdekes hír az állatvilágból. Aznap poén, és el is meséljük 1-2 barátunknak, de 3 napra rá már senki sem emlékszik.  

Néha pedig úgy érzem, mintha az sem érdekelné az emberek egy erős hányadát, mennyivel is nyer majd a Fidesz végül.

 Tudják, miért van ez így? Mert bennünket, magyarokat, 2010-ben már semennyire sem érdekel valaminek az igazi oka. Hiába kapják most fel páran a fejüket, hogy ez nem igaz, dehogyisnem érdekel minket bárminek is az oka, az igazság ezzel ellentétben az, hogy nem. De tényleg nem.

 Szánjon magára 3 másodpercet, nézzen magával szembe, és csak gondolja végig, mikor volt az, mikor bármilyen ügyben úgy igazán igyekezett a dolgok végére járni, vagy akár megérteni azokat. És most nem egy téves villanyszámlára, vagy a ház elől ki nem ürített kukára, illetve ezek megreklamálására gondolok, nem. Hanem olyan eseményekre vagy történésekre, melyeket a hírekben hallottunk, olvastunk, vagy láttunk.

 Na? Ugye ugye….

 Ezt elérni pedig, kedves barátim, a nagy globalizáció „áldásos” mellékhatása mellett, ami minket, mint egyént nem igazán érint (gondoljuk ugye mi), leginkább az elmúlt 20 év politikája és közélete segített. A teljes 20 év, mondom a TELJES.

 A közérthetőség kedvéért jöjjön néhány példa:

 Kezdjük a közelmúlttal: az MSZP-SZDSZ kormány például ígért szépet és jót, de nem váltották készpénzre. Amitől az időszakuk elején mentünk előre, az kb 20 %-ban köszönhető nekik. Felfelé ívelő gazdasági makro-környezetben nem volt nehéz felfelé mennünk. Az alapkamat szintje kontra (pl) ingatlanbefektetések hozama – EU tagság – gyenge európai lobby – simulékony költségvetési politika – fogyasztások ösztönzése a valós vásárlóerő fölötti szintre. Ezek mind mind odavezettek, hogy mi is buktunk akkor, mikor a teljes világgazdaság. Csak jobban. Miért? Mert „túlhittük magunkat”. Jól élünk, biztonságban, ezt mondták, elhittük. Túlköltekeztünk a családok szintjén, és még csak nem is hazai devizában. Csakhogy amiért a világgazdasági válság nem kizárólag nekik köszönhető, úgy fel sem róható csak nekik, hogy megtörtént… Persze lehet, hogy ha picit jobbak lettek volna, akkor kicsit kevésbé rendültünk volna meg. De hazánk nagyon vékony jégen korcsolyázott. Kis rengés a vékony jeget meg hamarabb megrepeszti.

A levest felraktuk főni, csak előtte nem csaptuk fel a szakácskönyvet. Azt hittük elég, ha megvesszük.

 Másik példa. Korábban a Fidesz kormány alatt, bár már kevesen emlékszünk, elmulasztottuk a kb utolsó pillanatot, hogy a mezőgazdaságunkat rendbe rakjuk. Európában, az első 5-ben vagyunk a termőföld „arányában” és minőségében is, van olyan mutató, ahol második kis hazánk. Éltünk vele akkor? Vagy előtte, vagy az óta? Nem. Miért nem? Mert nem mondták annyira hangosan, hogy fontos lenne. Vagy ha igen, akkor esetleg Sanyinak és Bélának blama lett volna összeállni, hogy szomszédos földjeiket 1 közös traktorral műveljék. E helyett vettek mindketten hitelre egyet – egyet, amitől a megtermelt hazai paradicsom drágábbra sikerült, mint az ideszállított spanyol. Mindenki sír erről, és tüntet, de azt, hogy mással összeálljon, az nem jó, az komcsi, az szövetkezet. Hát, tessék bekukkantani a szélsőségesen komcsi sógorokhoz vagy németekhez, és tessék jól áll-leesni. Mert náluk vannak ilyenek, és a gazda mercivel jár, nem lízingelttel. Kápéssal. Hoppá.

 Vagy a benzinárak. Fizetünk súlyadót az adózott kis pénzünkből, arra a kocsira, amiért fizetünk regisztrációs adót, hogy mehessünk a díjköteles autópályán, miközben az üzemanyagunk adótartalma Európában szintén toplistás, sőt. Ezeket persze fizetni kell. Rendben. De mondjuk, ha valaki ennek komolyabban utána járna, és például szervezett keretek között eljutna oda, hogy rájöjjön, a kevesebb több, na akkor lenne pislogás. Tett arra releváns kísérletet bárki az elmúlt 20 évben, hogy ezt racionalizálja? Nem. Ébredjünk már fel, ugyanis nagyon pöpec, hogy nálunk Budapestről lassan bármerre el lehet jutni autópályán, de csak Budapestről indulva, vagy sugaras irányban. Lengyel „bratankik” meg köszönik jól vannak a kb 80 Km autópályájukkal összesen….. Nálunk minden kormány rittyentett pár száz kilométer pályát, főleg promo céllal. De kedveseim, van BÁRKI ebben az országban, aki tényleg azért szavazott valamely pártra, mert az x+1 Km autópályát épített?!

De hagyjuk a kicsit flower-power gyanús ügyeket.

 Hányszor volt már hír, hogy egy adott kormányban valaki csalt, lopott, hazudott. Hm? Ugye. Most nem a jelenlegi ügyekről beszélek, mert ez arcpirító. És meddig volt ez általában hír? Másnapig. És felejtettük. Bármelyik oldalon álltunk.

Ami azonban a legérdekesebb, hogy a Fidesz manapság nagyot kockáztat. Ugyanis ezzel a nagy tisztogatással, ami ma megy, és ami teljesen helyénvaló (és egyébként Oszkó Péternek is köszönhető nagyrészt), nos ezzel a leendő kormánypárt örökre lemond előre a hasonlókról. Ezt még Pokorni Zoltán is beismerte épp a minap, mint veszélyt. Mert naivak ne legyünk. Korrupció nálunk, és mindenhol máshol is volt már korábban. Sajnos bizonyos szinthez a politikában ez jár. Nem helyes. De tudta szerintem mindenki. Most ezen meglepődni: álságos. A mi a BKV-nál ment évekig: visszataszító. Hogy erről nem tudott az ellenzék: meseszerű.

 Szóval mára ott tartunk kedves Barátim, hogy semmin nem tudunk meglepődni. Ma felháborodunk, kb 1 percre, és ennyi. Nem gondolunk bele. Mert ha azt tennénk, zavarba jönnénk. Viszont ha meg nem gondolunk végig dolgokat, akkor odajutunk, ahol most tartunk. Egyszerű ellenségkép felállításával (sőt, az ellenség itt gyakorlatilag magát állította fel – a szerk.) a Fidesz minimális ráfordítással épp tönkrenyeri magát. Tökéletesen látják ők is ezt, és a lehető legokosabb módon húzzák be a választást.

Tudjuk igazán miért? Nem.

Tudjuk mi lesz a biankó csekkünkkel, amit mint lakosság a kezükbe adunk? Nem.

Kell amúgy agyonmisztifikálni a 2/3-ot? Nem tudom, mert még nem éltem ilyenben felnőtt életet. Amiben éltem, az nem 2/3 volt, hanem 3/3.

Lesz lehetőségünk számon kérni valamit, ha mégsem úgy lesz, ahogy sokan várják? Nem.

És miért nem? Mert 2/3 birtokában, a sokat mondott „széles felhatalmazással” annyira felhatalmazódnak, hogy ihaj. És majd pislogunk, mikor ugyanazokkal a szavakkal és frázisokkal fognak minden ellenzéki kezdeményezést elutasítani, mint amelyekkel az mszp-szdsz éveken át. És fel sem fog tűnni, nem gondolunk bele.

Szóval kedves Barátim, ha kérdeznék Önt, jót vagy rosszat akar, anélkül, hogy elmondanák, miért jó a jó, és miért rossza a rossz, Önt melyiket választaná? ….. Na ugye.

…amúgy, hallották, hogy született egy UV zöld pingvin egy afrikai állatkertben? Nem? Ugye, hogy mekkora szenzáció? Ja, és holnapután emlékszünk majd erre?