Nem kívánok n-edik vértől csöpögő anyagot írni arról, hogy mi is a szlovák nyelvtörvény lényege, oka, szellemisége, értelme, stb stb. Már én is unom. Csak akit érint, az nem unja. Így végül is én sem..... Hát akkor, írjuk ki mi bensőnket nyomja.
De azért játszunk el a gondolattal, hogy mit is jelent ez valóban.
Az Európai Únió alaptézisei, iránylevei között ugye megtaláljuk azt a "néhány" passzust, ami a a szabad mozgásról szól, lett légyen az munkaerő, maga az ember, vagy akár a tőke. Meg ezen kívül van olyan passzus is a nagy "alapító könyvben benne", hogy a nyelveket az adott államok persze beszélik, szabályozzák bizonyos határokon belül, de kirekesztés vagy megkülönböztetés alapja maga egy nyelv nem lehet. Szlovák testvéreink az EU tagjai. Mi is azok vagyunk. Akkor?! - lehetne ez a rövid de egyszerű kérdésem azzal kapcsolatban, mit gondolok a mai magyar-szlovák; szlovák-magyar helyzetről. És ez jellemezné is azt a kis "világot", ahol ők és mi élünk itt a nagy EU szélei felé.
De nem teszem fel ezt az egyszerű kérdést, mert az túl kényelmes lenne.
Azt viszont megkérdezem, hogy ha például egy idős asszony elmegy orvoshoz Szlovákiában, egy magyarul beszélő orvoshoz, és azt mondja az orvosnak, akit annak gyerekkora óta ismer, hogy "Jaj drágaságom, annyira hasogat tegnap reggel óta a derekam, mikor gyúrom a rétest, nem nézné meg mitől, drága lelkem?". Erre az orvos, aki szintén ismeri a magyar nyelvet mert magyar származású, három lehetőség közül választhat.
1. - Válaszol szlovákul, ez a törvényes. Erre szegény Irma néni nem tud mit mondani, mert nem érti nagyon, a férje ugyan szlovák volt de szintén magyar származású, így ő tudott magyarul, és ezért magyarul beszéltek leginkább... Így Irma néni háta fájni fog még picit, sőt, sokat, leginkább a sírig.
2. - Válaszol magyarul, ez a törvénytelen (persze csak akkor, ha az adott helyen a magyarul beszélők aránya nem éri el a 20%-ot - csak nekem van olyan érzésem, mintha hízók lennénk, és statisztikákat vezetnek rólunk?). Ekkor Mari néni megörül, de a lelkiismeretes asszisztens a rendelőben ezt jelenti, persze baráti alapon, ezért az orvost megbüntetik (!), Mari nénit meg szintén.
3. - Válaszol latinul, mert ezt nem szabályozza törvény, csak az, hogy Mari néni mennyire van a toppon az orvosi latin kifejezések cseppet sem egysíkú ám annál unalmasabb világában.
Tehát az a helyzet T. Olvasó, hogy jelenleg a latin, ami egy holt nyelv, az törvényes odaát, a magyar pedig csak 20% felett. Hát ez pikáns. Nem érzem magyam holtnak, kifejezetten állíthatom, hogy amikor beszélek, sem én, sem a nyelvem nem holt.
Persze azért itt álljunk meg egy pillanatra, és nézzünk magunkba. Nem tudjuk ugyanis azt állítani magunkról, még itt a szűkebb közép-kelet-európai környéken sem, hogy mi, magyarok, valami húdejajde szimpi srácok lennénk. Mert nem vagyunk azok. Sok, sőt számtalan esetben hibáztunk már eddig a történelemben, néha véletlenül, néha direkt, néha csak úgy voltunk "kevésbé korrektek" szomszédainkkal. Többek között ezért cserébe meg is kaptuk a magunkét már párszor, néha nem is kis horderejű történelmi szerződések, paktumok, diktátumok, uralmak, egyebek formájában. Ezt csak azért akartam itt kiemelni, mert alapvetően 2 fajta népcsoporttal lehet azt csinálni, amit mi most tapasztalunk északi szomszédainktól: azzal, aki hagyja, és azzal, aki megérdemli. Mi ebből az egyik már vagyunk, mert hagyjuk. Továbbá sajnos picit meg is érdemeljük. Pontosabban a "nem engedlek be a kertembe" részt inkább, mint a nyelvünk korlátozását, mert ez utóbbit semmilyen módon nem érdmeljük meg. Mert szerintem ha például Sólyom úr (akinek kitiltása azért elég erős tett volt, sőt) meghívott volna 1, azaz legalább egy darab helyi politikust, mint ahogyan ezt ilyen alkalmakkor szokták, akkor biztos "beengedik"..... (azért ezt így leírni is morbid, egy köztársasági elnökről van szó, és ez jellemzi a stáb professzionalizmusát...senkinek nem jutott ilyen eszébe?).
Mert mi annyira de annyira rendesek vagyunk, hogy az csak na, és úgy gondolom egyébként, hogy a hazánkban élő kissebbségek tekintetében szinte példaszerűen járunk el.
Van ilyen jellegű rádióműsor? Van.
Van ilyen jellegű tv műsor? Van.
Mindkét esetben rendszeresen.
Vannak nálunk a különböző nemzetiségeknek ünnepük, fesztiváljuk, stb stb? Van. Olyannyira van, hogy azokon együtt mulat magyar, szerb, román, sváb, szlovák, stb stb. És jól érzi magát.
Miért érzem azt, már megint, hogy a honi külpolitika adja kifelé a "minden a legnagyobb rendben" promót, miközben az rúg belénk körülöttünk, aki épp arra jár -- már ha van kedve...
Sokat hibáztunk az évek során, és nyilván "nur so" ilyet nem csinálnak senkivel. Pláne nem egy nemzettel, nem egy köztársasági elnükkel, és főleg nem egy nyelvvel.
Tehát szerintem a következő "tesztet" futtassuk már le a külpolitikai szokásrendszerünkben:
- jól kommunikálunk kifelé?
- tiszteljük a nemzetiségeket odakint is, ahol azok "főnökei" igazán érzik azt, és nem csak itthon tesszük meg, tévé és rádió műsorokkal?;
- a nemzetközi politikai etikett (az elfogadottra gondook, nem a sajátosságára, hogy az jó-e vagy sem) szerint járunk el külföldi útjaink során?;
- tettünk már bármiféle határozott lépést ilyen esetben nemzetközi fórumokon (nem arra gondolok, hogy egy osztályvezető ír egy e-mailt a szlovák kollégájának)?;
És főleg: volt valaha valaki, aki kiállt ITTHON a magyar nemzet elé, és elmondta, hogy "srácok, a nyelvünket külhoni magyarjanknak megtiltani szörnyű, elfogadhatatlan, és érthetetlen tett. Ezért mi határozott, de etikus és világos lépéseket fogunk tenni azért, hogy jogorvoslathoz jussunk. Ugyanakkor meg hadd mondjak néhány szót, miért is nem vagyunk annyira szimpik sokaknak, és kérem, ezt gondolják végig nyitott szemmel, és főleg füllel meg aggyal".... és akkor mesélne egy fél órát, vagy talán egy teljes órát is, és a hallgatóság meg elgondolkodna egy kicsit.
És végül gondoljunk bele az alábbi szituációba:
APEH iroda, Budapest, 2009.
Bemegy egy angol-magyar kettős állampolgár, segítséget kérni egy vitás ügyben. Nem annyira érti a magyar adónyelvet, de szerencséjére az előadó beszél angolul. Nem perfekt, de beszél. Ez hamar ki is derül, de mikor az angol-magyar; magyar-angol úriember már felsóhajt, és azt mondja, hogy:
- Oh! Thanks god, you are my man! I'm so lucky that I've found you, so we can speak English, and I will finally understand these papers...és mosolyog.
a tudatos adóügyi munkatárs összevonja a szemöldökét, és azt mondja:
- Nem képzeli uram?!? Tudtommal a hazánkban élő angolok nem érik el a lakosság 20%-át, még az amerikaiakkal együtt sem, tehát kérem, fejezze ezt be, különben nyelvtörési bírságot leszek kénytelen kivetni. Ellenben mert mi felkészültek vagyunk, engedje meg, hadd ajánljam Önnek Taxus Maximus Péter kollégámat itt a C4 ablaknál, ő perkeft latin, és mert a latin holt nyelv, azt nyugodtan használhatják......
Good bye.....akarom mondani 20% good és 20 % báj......mert fentebb egy kicsit már van nyelvtörési bírság...
