Fellegi úrnak lassan összejön a törzsutas pontokból az éneklő fali hal, vagy a tréfás kukac mintás fingópárna alvópárna, annyit jár "informálódni" Washingtonba.
Talán harmadszor jár kint, ahol ismételten a tudomására hozták: amint a magyar kormány telesíti a megállapított feltételeket, vagy legalábbis a teljesítés előzetes látszatát kelti ezek tekintetében, az IMF azon nyomban nyitott a hitelszerződés aláírására. Miközben a főnök itthon ül egy asztalnál, és vár. Türelmesen. Néha kikiabál hátra, felénk, a pór nép felé, hogy bizony ő ott ül. Mindig. Ma is.
Tehát egy tárca nélküli miniszter kint informálisost játszik különböző küldöttekkel, míg a főnök itthon dekkol, és azokra vár, akik még Tárcamentes Fellgi Tamással sem találkoznak. Eközben arcunkba esik szinte naponta a hír, hogy a magyar gazdaság hogyan hasít, és ezért nem értjük, mit lacafacázik az ájemef. Jőjjön, írjon alá, utaljon, oszt jónapot.
Csakhogy valahogy ez úgy lehet, hogy azok, akik az ájemef berkein belül a számokkal bíbelődnek, nem eszik meg, hogy a magyar gazdaság azért hasít, mert mi azt mondjuk, és akkor az úgy van. Nem bizony. Pontosan ismerik a számokat, egy pár éve foglalkoznak ilyesmikkel, és veszettül nincs olyan képletük, ami máshogy szoroz ha liberális, vagy ha konzervatív az adott kormány. A táblázataikban szép összetett programok futnak, és egy input cellába beírt szám azonnal kidob egy végeredményt 4 oldallal arrébb. Nem hatja meg őket, hogy Penge Tekintetű Matolcsy Miniszterisszimusz azt mondja, hogy 2,43 vagy mennyi százalék, mert ők tudják, hogy ez baromság. Azt mondják rá, hogy 5,4-5,5 %, és sajnos: jól számolnak. Ugyanazokat a viszonylag régóta fennálló elveket használják, mint bármely más országnal Üveghegyen innen és túl.
Úgyhogy akkor milyen is lehet egy "informális" találkozó, amiért érdemes a magaslati embóliával farkasszemet nézni havonta? Valami ilyesmi:
IMF: - Mr Fellegi, do you tudni, mit értünk mi hitel alatt?
Mr Fellegi: - Yes, tudom.
IMF: - Remek, Mr Fellegi. Azt tudja mik a feltételeink?
Mr Fellegi: - Yes, tudom. Teljesítettük is.
IMF: - Nem úgy néz ki...!
Mr Fellegi: - azért, mert nem csak úgy néz ki, hanem úgy is van!
IMF: - Rendben, Mr Fellegi, mikor teljesítik akkor?
Mr Fellegi: - nem tudom.
IMF: - see you next time mr Fellegi!
Na és kb ennyi. Időben, hozzávéve még kb 5 - 5 perc udvariaskodást az elején meg a végén, ez úgy nagyjából 35-40 perc. IMF-nek belefér, hogy kéthetente szerda 11 és 12 között valakit leküldjön a harmadik emeleti tárgyalóba, mert jön a "Hungarian Willy Fogg". Persze ismerjük szegény Fellegi szituációját. Mindenkinek volt már olyan az életében, hogy a főnöke elküdte valahova tárgyalni, amiről a főnökön kívül mindenki tudta, hogy felesleges, és hogy úgysem jutnak előrébb, de elmentünk. Kis napidíj, szuvenír az asszonynak, gyereknek fakocka a tranzitból, stb. Jobb esetben ez a megbeszélés nem külföldön volt, hanem egy kerülettel arrébb. No repülés, no elfelejtett taxi nyugta. Max kis séta utána vagy banki ügyintézés a családi számlán.
Na ezért viszont felesleges repkedni, szállodát foglalni, izgulni a rokonoknak itthon az óceán felett megbúvó alattomos termitek miatt, stb stb. Itthonról megdicsőülve repül el, és fanfárok között érkezik vissza. 13 óra utazás és jetleg-hegyek 40 percnyi lárifáriért. Mert sajnos kettős mércét nem a külföld alkalmaz, hanem mi. Annyi extrával, hogy nem csak a mércénk kettős, hanem a kommunikációnk. Ez azonban már egy másik mese.
u.i.: Tamás, hozzál már nekem Washigntonból egy pöpec hűtőmágnest, ok? Tudod, olyat, hogy az Obama összekulcsolt lábaival lehet nyitni a sört... Köszönöm!
U.
