Címzett:

Orbán Viktor Úr

Magyarország Miniszterelnöke

 

Tárgy: Magyarország 2011

 

 

Tisztelt Miniszterelnök Úr!

 

Úgy éreztem, hogy a sok külföldi üzenet, levél, jegyzék, és hasonlók után itt az idő arra, hogy Ön belföldről, egy teljesen átlagos magyar állampolgártól is kapjon levelet. Bízom benne, hogy szakít időt az elolvasására, higgye el, ez sok hozzám hasonló ember számára fontos.

 

Engedje meg, hogy azzal kezdjem, tisztelem Önt. Igen, mert Ön jelenleg Magyarország miniszterelnöke, én meg nem. A miniszterelnök mindenkoron tiszteletet érdemel. Önre hatalmas nyomás nehezedik, mert sok millió ember sorsáért felelős, én viszont „csak” a családom, és adott esetben barátaim mindennapjaiért küzdöm. Mindegy hogyan, milyen ígéretekkel lett Ön egy ország vezető embere, most az, én pedig nem vagyok más, mint egy, jelenleg a bejglitől kissé megfáradt, a nappalija foteljéből kényelmesen klimpírozó átlag magyar állampolgár vagyok.

Pontosan fentiek miatt gondoltam, hogy talán hasznos lehet megtudnia, milyenek is a hozzám hasonló emberek hétköznapjai, miként hatott ránk az Ön által felelősen vezetett kormány és annak végrehajtó szerveinek munkája az elmúlt évben.

 

Engedje meg, hogy akár térben, akár időben, de talán kissé ugrálva írjam le a különböző eseményeket, ahhoz kapcsolódó véleményem. Megértését köszönöm!

 

Hadd kezdjem ott, hogy Önhöz hasonlón erős karizmával rendelkező politikai személyiséget ritkán, talán 100 évente egyszer hoz a felszínre egy adott ország és/vagy közösség közélete, választópolgárai. Az olyan fajsúlyos személyiségek, mint Ön, mindenkoron többszörös felelősséggel bírnak az öt megválasztó emberek és/vagy szervezetek előtt, mert tudniuk kell: szavaikra mindig felfigyelnek, azok hangsúlyt kapnak, és adott esetben az emberek akkor is követik azokat, ha azok a valóságtól ne adj Isten elrugaszkodottak.

Természetes módon, mint ahogyan azt mi, magyar emberek tudjuk, az önhöz hasonló erős személyiségek mellett felszínre kerülhetnek olyan emberek is, akik az Ön szárnyai alól néha ki-kiszurkálva olyan megnyilatkozásokat tesznek, melyekre már sajnos Önnek kell gyógyírt találnia. Megjelenésük a történelemben megszokott, csak talán nekünk furcsa ezt most ismét átélnünk 25-30 év után újra. Meg hát anno a hasonló emberek nyilatkozataira nem reagált a teljes hazai gazdaság pénzügyi oldala, meg mondjuk Európa és a világ, mert akkor mi egy kényelmetlen, de biztos és néha vidám kis barakkban ücsörögtünk.

Kérem, erre szíveskedjen megfelelő hangsúlyt fektetni a továbbiakban is, bár tudom, Ön fentiekkel tisztában van!

 

Ugyanilyen fontosnak tartom kiemelni, és elismerni, hogy azok, akik az Önök pártját, illetve szövetségét győzelemre segítették, igen okos emberek voltak. Ugyanis a lehető leghatékonyabban tudták az emberek fejébe ültetni azt, hogy ami a választások előtt volt az rossz, és Önök már évek óta készülnek arra, hogy megfelelő felhatalmazás mellett igen gyorsan és hatékonyan megváltoztassák a mindennapokat. Ezt pedig el kell ismerni, hibátlanul teljesítették. Ezt úgy érték el, hogy igen gyakorlatiasan felismerték a magyar emberek legfőbb tulajdonságát, a kompromisszum-képtelenséget. Valami vagy jó, vagy rossz. Amit szeretünk, azt akkor is szeretjük, ha azóta akad nála jobb is. Az előző 2 ciklus 8 évéből az első 6-6,5 évet végig szerencsétlenkedő szocialista vezetésű kormánnyal szemben nem volt kihívás ezt a taktikát foganatosítani. Szemmel láthatóan ez könnyedén sikerült, sőt, olyannyira látszott ez már az elején is, hogy Önök már kampányuk kezdetén belenyugodtak: sima ügy lesz az egész, nem is kell vele foglalkozni. A hiba itt úgy csúszhatott be, hogy elfelejtettek azzal foglalatoskodni, konkrétan mit is kell majd csinálniuk, ha ott a felhatalmazás. Az megjött, Önök pedig mintha elfelejtették volna, mit is lehet kezdeni azzal.

Személyes barátságokat és bizalmasokat politikai és gazdasági potenciállal felruházni mindig kétélű fegyver, és ez esetben én őszintén sajnálom, hogy Ön élesen, többször is megvágta magát. Történetesen tudom, hogy az Önök oldalán álló, elismert szakemberek egész gárdája sorakozott fel Fellegi Tamás mögött a választásokat megelőző 1 évben, és ténylegesen értelmes tervekkel és forgatókönyvekkel készültek a 2010 májusától kezdődő időszakra. Ez azonban valahogy máshogy alakult, és az igazi varázspálca Matolcsy úr kezébe került, s mikor ez kezdett nyilvánvalóvá válni, fent említett szakember gárda 95%-a köszönettel távozott, és maradt a magánszférában.

 

Néhány szó a gazdaságról.

Kérem, higgye el nekem, hogy szinte mindennap kapok olyan e-mailt a gazdasági versenyszféra minden szektorában dolgozó barátaimtól, ismerőseimtől, melynek tárgya fent említett úriember valamely döntéséről, javaslatáról, vagy beszédjéről szól. A levelek tárgya általában vagy az, hogy EPIC, vagy „napi örömhír”, de leginkább az, hogy „napi gyöngyszem”. Említett emberek között van Jobbikkal távolról szimpatizáló, meggyőződéses Mszp rajongó, Fidesz párti, LMP barát, vagy semleges ember. Meg néhány külföldi barátom is szokott írni, a levél tárgyában általában a „your country is big fun”.mondat szerepel.  Nem mentegetőzöm, elfogadom a kritikát, adott esetben Matolcsy úr, vagy Ön, vagy Kósa úr helyett. Ez a dolgom, nincs ezzel baj, ezért vagyok magyar. Ezért is.

Az Ön által is un-ortodox gazdaságpolitikának, sokak által ugyanakkor érdemtelenül „ámokfutásnak” nevezett hozzáállás okozott ugyan némi változást az átlag magyar, itthon élő állampolgárok életében, de ez nyilván csak elhanyagolható mellékterméke a pénzügyi szabadságharcnak. Néhány szót azonban szerintem megérdemel.

Az, hogy a kereskedelmi ingatlanpiacba fektető külföldiek maximum fürdőinkbe érkeznek, talán nem fontos, az ingatlanfejlesztés végül is csak úgy a 4. -5. helyen szerepelt a hazai tőke-vonzás sorában.

A világ minden országában a vállalkozásokat megfelelő díjazásért fellendítő bankok is kivonulnak és leépítenek épp, mert nem értik, mi a baj velük. Persze én is tudom, hogy számos európai országhoz képest nálunk magas díjakkal dolgoznak, ezt azonban lehetne máshogy is kezelni.

Az építőipar a fenti két terület megmerevedése okán teljesen leállt, és bár Önök igyekeznek a körbetartozásokat megfékezni, ám a 0-ból fizetni is csak 0-át lehet.

Fenti három területen rengeteg magyar honfitársunk dolgozott, akik most azonban nem ott dolgoznak.

Nem sorolnék egyéb szakmákat, de nyilván Ön is hallott egészségügyi törvényről, közalkalmazotti bértáblákról, és pedagógusi életpályáról. Nem részletezném, mert azt a látszatot kelteném, hogy panaszkodom.

Ugyanakkor, látnunk kell, hogy amikor egy ország strukturális reformokra szánja el magát, azokat olyan paradigmák alapján kell megtennie, melyek valósak. Ennek része az is, hogy tudjuk, mink van. Nos, nézzük mink lett az elmúlt másfél évben. Az lett, hogy a régió többi, korábban velünk emlegetett országához képest lemaradtunk. Nem, nem csak az európai válság okán, nem. Csak úgy, magunktól. Ott sem idilli a kép, lassultak, de még mennek, és nem is fognak megállni, maguktól nem. Mi magunktól tettük. Ön a Barroso úrral tartott első EU elnökségi sajtótájékoztatón felsorolt 5 dolgot, ami mutatja, hogy mi már 1 évvel korábban léptünk a fent említett strukturális reformok útján. Ekkor büszke voltam Önre, mert az előző, Bajnai-Oszkó nevekkel emlegetett kormány intézkedéseit sorolta fel. Nem utoljára.

Költségvetési egyensúly tekintetében nem állunk rosszul, sőt, exportunk is megfelelő a helyzethez képest, de utóbbi egyik fő alapja importunk, ami Németországhoz való függőségünk, és a németek Kínához való függősége alapján nem tűnik egy könnyű sétának. Versenyképességi indexünk 48-as szinten áll, ahol Svédország pl 3, Románia pedig 77-es számot „visel”

Ezzel szemben NEM hajtottunk végre igazi reformokat a közigazgatásban, mert összességében az alkalmazottak létszáma, bére és ellátása nem csökkent, az állami újra-elosztás fokozódott, az olló a bevételek és a valóban kifizetettek között nőtt. A megváltozott adótörvények okán elmaradt a többletfogyasztás, akiknél ez várható lett volna, nem keresnek többet, akiknek pedig előnyt jelentett az új rendszer, ők inkább megtakarítottak.

Sajnos a fizetőeszközünk relevánsan gyengült a régió többi országáéhoz képest, jóval azon szint felett, melyet az „EU válság” okozott volna. Sokan azt állítják, hogy a jelenlegi kormány kiszámíthatatlan, ad hoc gazdaságpolitikája okozza, én azonban az ilyen hangulati hatásoknak nem ülök fel.

 

Kiemelném az államadósság kérdését.

Matolcsy úr gyakran hozakodik elő azzal, Önhöz hasonlóan, hogy ez az első számú ellenség. Nos, nézzük meg Spanyolországot, vagy akár Portugáliát. Van gondjuk elég, mégis, e szintjük valahol a 60% alatt van… Kérem, fontolja meg tehát, mennyire ez a legfontosabb harcunk most. USA és Japán még érdekesebb lehet, mert ez náluk közel 100%. Persze mi hozzájuk képest diverzifikáltabbak vagyunk.

Az is érdekes, hogy az Ön győzelme előtt ezen összeg relevánsan kevesebb volt, mint ma, még úgyis, hogy azóta a magyar állampolgárok igazi hazafiként az ország javára adományozták nyugdíj-megtakarításuk egy jelentős hányadát. Nem tartom szerencsésnek ilyenkor a hazai fizetőeszköz gyengülésére hivatkozni, mert hiszen a csodacsatár sem hivatkozik arra, hogy azért nem fejelt gólt, mert az előbb az ellenfél kapusát próbálta a szemeivel földre lökni, és azóta fáj…

Fentieken túl talán itt kell említést tennem, ha nem haragszik meg, az IMF kérdésről. Ön gyakran állítja, hazánk képes magát a piacról finanszírozni. Hát igen, arra szinte mindenki képes, csak ott ennek piaci ára van, ahogyan a nevében is benne van. Kincstárjegyeinket néhol már 10% körül is árazzák, vagyis ennyi kamatot kell majd fizetnünk lejáratkor, no meg a tőkét. Az IMF ugyanakkor most valahol maximum fenti összeg feléért teszi ugyanezt úgy, hogy a hasonló megállapodásoknak még nyugtató hatása is van azok felé, akiknél a pénz van. Tudom, én sem szeretem, hogy náluk van, és nem náluk, de pár ezer éve ez igy van már.

 

Nos, ne is vesszünk el tovább a részletekben Miniszterelnök Úr, hiszen ez sem Önhöz, sem hozzám nem méltó.

 

Annyit engedjen még meg nekem, hogy a legnagyobb tisztelet mellett megemlítsek még két dolgot.

 

Először is a jelenlegi kommunikációt. Higgye el nekem, a velünk nem együtt gondolkodók ellenségként, valamint az ellenük folytatott stratégia harcként való említése kizárólag forradalmi időkben, illetve erősen szocialista országoknál indokolt. Most azonban mi csak a saját embereink, az EU ellen harcolunk, pedig nem ellenük kellene. Az EU megvan nélkülünk, és ha ők Magyarország nélkül zárnak össze, kiszorulunk piacokról, finanszírozásokból, stb. No persze ezeket Ön nyilván pontosan tudja. Felesleges említenem.

 

A másik dolog pedig a parlament munkássága. A lehető legnagyobb mértékben becsülöm azon polgártársakat, akik éjszakát nem ismerve szavaznak, ugyanakkor nem gondolom, hogy mind végeztek olyan varázsló-kurzust, mely alapján 400 oldalt tudnak elolvasni és értelmezni 35 perc alatt. Vagy ha igen, kérem, küldje meg a tanár címét, sokat segítene rajtam is! Ennek figyelembe vételével pedig nem gondolom, hogy a kizárólag egyéni indítványként beterjesztett törvényjavaslatok, valamint a végszavazást megelőző fél órával beterjesztett módosítók igazán komolyan elolvasásra kerülnének T. Képviselők által. Nos, ebben a baj szerintem ott van, hogy így hogyan fognak elszámolni választóikkal, ha azok rákérdeznének bármire?

 

Ezzel pedig T. Miniszterelnök Úr, lassan levelem végéhez érek. Mondhatni a kör bezárult. Ismét csak oda jutottunk el így közösen, én írva, Ön olvasva, hogy a felhatalmazás, amit kaptak, az hatalmas, és egyedi. Ahogy az Ön pártja jelenleg ezzel él, az már viszont csak egyedi. Megértem Önt, hogy egy erős, független országot szeretne létrehozni, és higgye el, ha a külvilág ezt érezné, így én is, Ön mellett állnék. Minden porcikámmal, minden gondolatommal. Amit azonban most látok, és ebben az évben láttam, arra ösztökél, hogy azért tegyek a szerény lehetőségeim között, hogy polgártársaimat meggyőzzem, ne támogassák Önt. Fájó szívvel teszem, mert hiszem, hogy az Ön karizmája, elhivatottsága és odaadása többre hivatott. Jóval többre, mint hogy részt vegyen abban, hogy családok ezrei kerültek életük legnehezebb helyzetébe 2011-ben úgy, hogy hasonló munkát végző régiós társaik viszont nem.

 

Tisztelettel kérem Önt, mielőtt nekifogna 2012 évhez, talán kicsit gondolkodjon azok fejével, akik a mindennapi munkájukon, valamint vissza fogott életvitelükön túl többet nem tudnak aktívan tenni az országért, és próbálja meghallani szavukat, mert van. Hiába állítja államtitkára, hogy ő nem hallja, én például igen, bár tény, nem arra járok, amerre ő, ezek szerint. Jó, persze, mi nem megyünk a Parlament elé táborozni, mert el kell tartani családjainkat, de higgye el, van véleményünk, és van az a pont, ahol ezt összefoglalva mondjuk el. Mégpedig úgy, hogy nem állunk be ex-kormányfők mögé, hanem eléjük, vagy melléjük.

 

Sokan lesznek úgy 2012 közepére, akiknek már nem lesz veszteni valójuk, és ők, mint tudjuk, bármennyire is szörnyű ezt mondani, nem fognak gondolkodni, hanem lépnek, és ha valaki, aki rossz szándékkal van felvértezve, maga mellé állítja őket, akaratukon kívül is dühös tömeggé válhatnak.

 

No de ne fessünk ily negatív képet a jövőről!

 

Mi, Magyarországon belül élő magyar érzelmű magyar állampolgárok vagyunk, ugyanolyanok, mint bárki más az országban. Támogatunk minden olyan kezdeményezést, törvényt, mely az országot előre viszi. Magunkban pedig elítélünk minden olyan cselekedetet, nyilatkozatot, törvényt, mely megítélésünk szerint az ellen van.

 

Ez a dolgunk, ez a kulturált demokrácia alapja, melyről én személy szerint nem kívánok lemondani. Kérem, fogadja el ezt a szemléletet tőlünk, mert tulajdonképpen ez nem csak a mi, hanem az Ön javát is szolgálja.

 

Régebben az ellenfelek tisztelték egymást, én is ezt teszem, tisztelem Önt, bár nem gondolom Önt ellenfélnek, mert Ön sem engem. Nem értek egyet Önnel mindenben, de bízom benne, hogy Ön tényleg a javunkat akarja. Szívesen beszélgetek Önnel erről bármikor egy jó pohár száraz fehér bor mellett, mert hiszem, előre az visz, mikor emberek meghallgatják egymást, nyitott füllel, és adott esetben a másik oldal látószöge csak szélesítheti sajátunkat.

 

Az Ön kezében lévő hatalom egyedi, kérem, ezért tisztelje azt, és bánjon vele úgy, ahogyan az az Ön kaliberének megfelelő embertől el is várják. Bízom benne, hogy 2012-ben összeáll a kép, és számunkra is érthetővé válik az Ön által vezetett kurzus igazi mondanivalója. Hiszem, hogy Önre nem jellemző ez a ma tapasztalható ad-hoc jellegű kormányzás, hiszem, hogy a világ többi része által elvárt folytonosságot, és jó értelemben vett kiszámíthatóságot, és az Önre mindig is jellemző megbízhatóságot kifelé is érzékeltetni tudja majd 2012-ben. Ugyanakkor, ha mégsem, hát kérem, fontolja meg valódi szerepét. Még igaz emberként.

 

Magyarországra jelenleg úgy néznek külföldön, mint a hisztis kis gyermekre, aki az utcán a fal felé fordulva sír, és amikor a szülei megállnak, és kedvesen hívják, még hangosabban sír, dobbant a lábával, és hangosan felkiált, hogy „NEM”! Ha visszajönnek érte, és kezet nyújtanak felé, egyre hangosabban ellenkezik, ha meg azt mondják, hogy ott hagyják, akkor is. A többi baba, akik meg mondjuk kocsiban ülnek, mert ők sem tudnak járni, vagy elfáradtak a járásban, csak néznek, hogy mi ez a ricsaj, és simán mennek tovább.

Támogasson minket, hogy ne mi legyünk ez a bizonyos gyermek.

 

Köszönöm a levelem olvasására fordított időt, bízom benne, sőt tudom, nem volt hiába.

 

Sok közös sikert kívánok magunknak 2012-re mert megérdemeljük.

 

Tisztelettel:

 

Usual man