Az úgy volt kedves Olvasó, hogy régen, aki valami rosszat tett, az úgy nagyjából lineárisan számíthatott rá, hogy kap egy könnyed büntetést. Kultúrától, eredetektől és vallási át-szövöttségtől függően ez a büntetés lehetett akár egy erős dá-dá, egy rövidujj levágás, akasztás, felnégyelés-elásás kombó, vagy akár egy bírósági ítélettel kihirdetett börtönbüntetés (fiatalok nyelvén: böri).

Aztán elkezdett népszérűsödni a jogász szakma, és ezzel együtt teret nyert a fantázia, a kreativitás, az egyéni érvelésekkel alátámasztott meggyőzés.  Leginkább azonban abban léptünk előre utóbbi 100-150 évben, hogy miképp lehet a jogot úgy értelmezni, hogy az teret adjon az időhúzásnak, a „csavarásnak”. Röviden és frappánsan fogalmazva: a szarakodásnak (ezzel be is került eme rövid kis írásba a szükséges csúnya szó, ami az olvasottságot generálja).

Ha belegondolunk, a jog sok esetben sajnos ma pont azt szolgálja a legjobban, aminek a kivédésére létrehozták azt, vagyis ma, amennyiben pénzed, összeköttetésed, „neved” van, akkor biztos lehetsz benne, hogy nem úgy fogsz egy ellened folyó eljárásban részt venni, mint egy sima hétköznapi ember a sokaságból. Előbbi esetében hogy – hogy nem kiderül, hogy várhatod az ítéletet otthon, vagy hogy – hogy nem csak felfüggesztett börtönbüntetést kapsz, vagy még azt sem, hanem évekig megy az ügy, mindenféle olyan dologra hivatkozva, ami finoman szólva is viccesnek hat egy átlagosan képzett emberke szemében. Utóbbi meg kapja, amit amúgy is mindenkinek kapnia kellene, és sok esetben lehet, hogy olyat is, amit elvileg nem kellene, de hát emberünk fogalmatlan, ismeretlen, stb stb.

Ne tessék félreérteni szavaim, aki lop csal hazudik, az kapjon büntetést, az eleve lefektetettek alapján.

De valahogy nekem most az az érzésem, hogy a triviálist lehet ma valahogy a legkönnyebben félremagyarázni.

Legyen 3 ügy, amit említsünk meg. Az első velem kapcsolatos. A lakóhelyem környékén építettek egy olyan közművet, ami meg sem épült, csak részben. A kivitelezés felügyeletével megbízott társulat az emberek 50%-ánál a befizetendő díj 200%-át szedte be, aki rájött, annak azt mondták bocs, de pénzt vissza nem adtak. A kivitelezéssel megbízott cég elnyerte a munkát kb 100 000, azaz egy ezerszáz ezer magyar forinttal kevesebbért, mint az ezért fizethető maximimális díj (600 millió HUF), de csak azután, hogy a GVH megbüntette őket kartellezésért. Ezt követően kiadta ugyanazt a munkát alvállalkozásba a feléért…… A kivitelezés bonyolításával megbízott cég nem volt ott az átvételnél, így fel sem tűnhetett nekik, hogy a közmű sajna nem igazán készült el. Majd feloszlottak, köszönik szépne, az ügyészség meg azt válaszolta a néhány felháborodott emberkének, hogy a kivitelezéssel megbízott cég szerint a kivitelezés korszerű volt, és különben is, nem hozzájuk tartozik a dolog. Megjegyzem, hogy ami megépült, az nem az, amit kellett volna építeni, és az amúgy is egy másik beruházás része volt, amiért szintén fizettek… Fincsi. A legszomorúbb pedig az, hogy emberek tucatjai fizettek be több százezer forintot a semmiért. És örülnek neki….  Amíg ezt meg lehet csinálni, meg is fogják…. És köszönik, jól vannak pár száz millióval  a zsebben…

A második ügy legyen mondjuk a stólbuci. Ez rövid lesz. Hibázott egyszer, majdnem maghalt. Hibázott még egyszer, megúszta. Hibázott harmadszor, már más sem úszta meg. És hogy – hogy nem, elkezdett az ügy elhúzódni, nyilván mennek telefonok és kávéházi beszélgetések emberek között, és a dolog majd egyszer csak lezárul, és láss csodát, nem nagyon fog tanulni belőle senki. Stólbuci sem, pedig aki amúgy egy színes egyénisége volt a magyar közéletnek, lehetett szeretni, a bulvárnak egy élhetőbb oldalát adta, megmaradt az egyszerű magyar srácnak. Csak a belátási képessége volt néha hiányos. A médiában felröppent „keleb nevek” hirtelen kezdenek eltűnni abból a körből, ahol belecsúszhattak volna stólbuci ügy oldalágán kipattanó „kidrogozik kinemdrogozik” ügybe. Sajnos ilyenkor a sok ismert név még sokabb ismert barátja akarva akaratlanul is enyhülést hozhat egy ilyen dolog kapcsán. Nem, nem megvesztegetéssel, ilyenre nem is gondoltam. Csupán azzal, hogy „ne legyen már annyira kellemetlen”…

Büntessék meg, legyen a börtönben (böri) jó gyerek, szálljanak le róla a hiénák itt kint, és 5 év múlva járjon elő a jó példával. Legyen akkor belőle pozitív ””hős”” azzal, hogy lehet utána is élni, járjon elő példával, és 20 év múlva nyerjen Kossuth díjat. De most bizony ezért üljön le, kapjon erős büntetést, és értesse meg az emberekkel, hogy ilyet tenni, az gyilkossági kísérlet…gondatlan gyilkossági kísérlet, még ha ilyen kategória nincs is… 

Végül pedig a legfontosabb, és egyben a legfelháborítóbb. A Cozma gyilkosság, vagy ahogy én nevezem, a Cozma kivégzés.

Készült belőle dokumentumfilm-jellegű műsor, ahol percre, másodpercre pontosan bemutatták azt, ahogy történt. Hogyan? A tanúk elmondásai alapján. Mindenki tudja ki mit tett. Mikor, hogyan, mivel tette. A jog azonban megadja azt a kellemes védelmet a gyilkosoknak, hogy ne legyen ez a dolog úgy elkapkodva. Sőt, most már nem is ugyanaz az ügy a gyilkosság, és az oda vezető „cselekménysorozat” – értsd: verekedés.

Mindenki tudja mi volt. Akkor tessék szíves lenni ASAP ítélkezni, mert EZ adna az embereknek biztonság-érzetet. AZ ADNA BIZOTNSÁGÉRZETET, hogy láthatnák, aki ilyet tesz, azzal nem szaroznak (második csúnya szó), az megkapja a méltó büntetését….

Hát T. Hölgyeim és Uraim: lement egy 25-30 ember egy mulatóba „szórakozni” késekkel, egyebekkel. Meg olyan aggyal, mint egy mókusé, de abban is csak annyi volt, hogy „balhé-balhé-balhé”. És lett balhé. Önök így járnak bulizni? Na ugye. Önök székeket csapkodnak táncoló sportolók hátán? Önök hátulról meg oldalról szúrnak le a földön térdelő embereket? Önök ezt követően elmenekülnek, hazafelé összeszednek egy pár vasat, majd másnap délután bodzáznak egyet levezetésképpen, mielőtt elindulnak külföldre pihenni? Na ugye.

Engem nem érdekel az elkövető származása, hogy milyen színű. Az érdekel, hogy az ilyenek kapjanak MÉLTÓ büntetést. Gyorsan kapjanak. Meg az érdekel, hogy egy színész is kapjon büntetést azért, amit tett, de csak azért. És legyen lehetősége bebizonyítania másoknak pár év után, hogy VALÓBAN meg lehet változni, és ezzel PÉLDÁT lehet mutatni sokaknak, akik hibáztak. Meg még az érdekel, hogy ebben a pici országban legyen már az embereknek ÖNÉRZETÜK, és merjék azt mondani, hogy HAHÓÓÓÓÓ, nem vagyunk mind hülyék.

Valamint azt kérem, úgy általában, hogy a jog ne a tompítás eszköze legyen akkor, mikor a kék az kék, a pohár az pohár, a víz az víz, az undorító gyáva gyilkosság az gyilkosság, a csalás meg csalás, MERT LÁTSZIK.

És a jog védje meg a jogot, aztán minket. A jog védelme terjedjen ki a maga védelmére is önnön maga ellen, aztán jöhetünk mi is. Átlagok. Állampolgárok.

U.