Ez egy olyan téma, mely régóta bennem van, csak rágom, rágom, mint gyakorlatlan kutya a kopásálló gumiból készült műcsontot, közelítem jobbról, közelítem balról, felülről, alulról, de nem jutottam soha előrébb. Barátaim körében is sokszor előkerül ez a téma, és pont ez a tény az egyik oka annak, hogy akkor most ezt jól kiírom magamból.

A másik ok pedig az, hogy néhány napja egy csendes késő esti órán, tv kapcsolgatás közben a következő mondat hangzott el valamelyik csak-ők-igaz-magyarok-adón (értsd: Hír tv és ECHO tv):

- Manapság Magyarországon az emberek már nem merik kimondani, hogy magyarok, hogy ez a föld a hazánk, és a nemzeti lobogót sem merik kitenni semmilyen módon sehová, mert folyamatos félelemben élnek, a regnáló hatalom által alkotott folyamatos félelemben. Semmi nem változott ’56 óta, sőt, bizonyos szempontból csak rosszabb lett. Totális elnyomás van, nincs sajtószabadság, azt lábbal tiporják. ….. Már csak keveset kell kibírni, majd amikor kormányváltás jön, ez megváltozik, és az emberek nyugodtan kirakhatják a zászlókat, és merhetünk újra magyar lenni”.

Majd egy másik előzetesben azt mondták ők bele nekünk az arcunkba, hogy a következő műsorban egy igen okos ember fog arról beszélni, miért alakították ki bennünk a félelmet, hogy magyarok legyünk….

Hagyok időt erre…..

Röviden a véleményem: ujjaj!!!

Hosszabban: Ajjjajajjj, Béláim!!!!

Egyébként biztos, hogy a szövegkörnyezet más volt, és mást mondtak máshogy, de az üzenet ez volt. Tisztán kimondva. Félreérthetetlenül.

Na most kérem szépen ez így nem frankó. Olyan érzetem van, mint amikor például a kis Sanyika a boltban elcsen mellettünk egy csokit, és mikor a kasszához ér, szól a pénztárosnak, hogy mi loptunk egy csokit. A pénztáros minket vallatni kezd, Sanyika pedig az üveg mögül a csokit majszolva bámul befelé, hogy mik vannak…

Szóval komolyra fordítva a szót, jelezném, hogy jómagam még az 1980-as évek végén voltam gimnazista, így emlékszem, milyen érzés volt akkor kiállni a magyarságunk mellett, és milyen most. Akkor annak volt igazi összekovácsoló érzete, és mindenki büszkén vonta fel a zászlót, és szavalt vagy hallgatott olyat, ami az előző 30-40 évben nem volt „központilag divatosnak nyilvánítva”. A Kossuth téren is ott voltam, mikor köztársaság lettünk, és sorolhatnám. Nem, nem kell egy kelet-európai Che Guevarat látni bennem, nem. De azt az érzést sosem felejtem el, amit akkoriban érzetem. Fel lettem töltve piros fehér zölddel és mindennel, amit ez és a h-a-z-a jelent, és jó volt, és az a büszkeség az óta is bennem van. Egészséges mértékben. És ha tetszik, ha nem, én közepesen konzervatív jobboldali lelkületű ember volnék. Azóta is.

Aztán valahogy nem túl rég, pár éve ez kezdett megváltozni. Mármint a környezet.

Az történt, hogy a mai jobb oldal, aki az egykori liberális szárnyból alakult ki (!), egyszer csak úgy döntött, hogy akkor a piros fehér zöld és minden, amit a h-a-z-a jelent, az akkor mostantól egyenlő velük. Aki nem velük van, az nem magyar.

Állj.

Ekkor kicsit felkaptam a fejem, lehet, hogy túlságosan belekényelmesedtem a mindennapjaimba, nem éneklem el a Himnuszt minden reggel, nem tudom, de ha sportolónk nyer, és himnusz van, még mindig sírok, ha hallok egy magyar verset dagad a mellkasom és egyszerre óriás leszek, és ha külföldieket látok, és megtudják, hogy magyar vagyok, néhol még plusz örülnek is nekem. És sorolhatnám. Mert azt hittem magyarnak lenni valami hasonlót jelent, és én akkor magyar volnék.  

Dehogy.

Ők azt mondják nekem, hogy ácsi-bácsi kicsi ember, nem úgy van az! Az „A” magyar, aki egyet ért velünk, aki azt hangoztatja, amit mi, és mindenkori nyilatkozataink közben lengeti a magyar zászlót. Hm. Akkor is kell azt lengetni, ha politikai vagy gazdasági döntéseket hoznak/magyaráznak. Csak nem értem, ez utóbbinak például mi köze van a magyarsághoz? Fogadjuk el, hogy magyarok vagyunk, ez a hazánk, mind szeretjük. Aki meg nem szereti, az nem szereti. Nem ráerőltetni kell, hanem megszerettetni vele. Az meg normális esetben szinte magától jön. Normális esetben.

De az, hogy most akkor nekem megkérdőjelezzék a hazafiságomat, csak mert nem az ő politikai táborukat erősítem…? Hogy van ez? Milyen jogon meri BÁRKI felhasználni a saját hazám jelentését nyomorult hétköznapi célokra?!?

A „legszebb” az egészben pedig az, amikor azt mondják, hogy „manapság nem merik az emberek kirakni a zászlót, nem merik megélni magyarságukat a mai hatalom miatt”.

Hogy?

Pillanat. Én beszéltem SZDSZ-es és MSZP-s képviselővel is, be-becsempésztem a „hazafi”, a „haza”, vagy a „himnusz” szavakat, és láss csodát, nem vertek nyakon. Valahogy az volt az érzésem, értik mit mondok. És a helyén kezelték. Mindezt úgy, hogy nagyon nem értettem egyet némely gazdasági jellegű döntéseikkel, de ettől még eszembe sem jutott megkérdőjelezni hazafisághoz való viszonyukat. Mert az „úgy” van. Meg egyik szomszédom reggel felvonja, este leengedi a magyar zászlót. És senkit sem zavar. „Most akkor ez most hogy?”

Azt kell sajnos belátni „Tisztelt Hölgyeim és Uraim, kedves Barátaim”, hogy én például azért nem rakok ki márciusban kokárdát már kb. 3 éve, mert ha kitenném, akkor azt hinnék az emberek, hogy Fidesz pártoló vagyok. Én pedig nem az vagyok. És ez a szomorú.

Elérték azt, hogy kicsinyke hazánk egy része azért ne merjen kitenni zászlót, vagy kokárdát, vagy hasonlót, mert akkor azzal azt érzik, hogy leteszik elvi voksukat a Fidesz oldalán. És ez nagyon, de nagyon elkeserítő, az abszurditás csúcsa.

Kedves olvasó, érzi a csavart?

Ők mondják, hogy a mai hatalom miatt van ez, miközben nagyon nem, hanem miattuk. Nettó. Nem kell szeretni a jelenlegi kormányt, én sem zártam őket szívem legmelegebb csücskébe, de nem gondolom, hogy most ők akkor a fenyegető nemtudoménmi bérencei, és le akarják nyomni hazánkat a föld alá.

A másik oldala pedig a sajtószabadságért folytatott harc. Erre röviden csak annyit tudnék mondani, hogy tessék körbenézni Európa bármely országában. Hol van olyan, hogy egyszerre 2 komoly „terjesztettségű” TV adón simán lehet lehülyézni, lecsalózni, leakármizni 0-24-ben az ország miniszterelnökét, vagy más „prominens” személyiségét….? Elárulom. Sehol.

Mert ha erre reagál valaki, akkor másnap a háza előtt lesz kerítésszedés, autóborogatás, és egyéb össznépi sport.

Szegény nyomorult angol humorban utazó szerzők még nem bírtak eddig olyat összehozni, mint a következő „fiktív” mondat, előbb említett két országos TV csatorna bármelyikén:

-         „….felháborító, hogy Magyarország csaló hazug kormánya elnyomja az embereket, és mindennapjaik fölé árnyékot von, félelemben tartja őket, vélemény-nyilvánításuktól teljesen megfosztja őket….”

Nem tudom. Én csak azt tudom, hogy én ott ültem a TV előtt, ezt néztem, hallottam, és senki nem jött be az ablakot betörve, hogy azonnal kapcsoljam ki.

U.