Elkezdődött.

A harc a számokkal, hogy melyik tüntetésen és/vagy békemeneten mennyien voltak.

Hogy őszinte legyek, engem ez nem érdekel. Nem érdekel, hogy 400 000, vagy 100 000, vagy egymillió, vagy 11.

Az sem nagyon érdekel a poén szintjén túl, hogy a balos és/vagy jobbos média hova állítja a riportert, merről filmeznek, mit mutatnak. A magyar népnek sajnos már tudjuk, mindegy mit hogyan honnan mutatnak. Nekünk van egy meggyőződésünk, van egy ötletünk, egy elképzelésünk, és függetlenül a valóságtól, mi megyünk arra, amerre mi jónak látjuk. Szuper. Ezt becsülni, tisztelni kell.

Még akkor is, mikor a valóság azért meglehetős könnyedséggel éppen ellovagol mellettünk, már nem is szembe, mert arról már jött. Mellettünk. Kackiás mosollyal a szája szegletében elgaloppozik mellettünk kényelmesen, és megpihen a lengyeleknél, elkölt ott némi fizetőeszközt, és tovább megy. Mellettünk csak el, úgy "tranzitosan" is akár.

Be kellene fejeznünk, hogy magunknak győzködjük magunkat belföldön, és ezzel loholunk külföldre. Azt kellene végre megtanulni, vagy talán felfedezni először, hogy mi az, amit saját magunknak elhiszünk. Elhisszük azt, hogy van aki Pitt Schmál doktorijának ügyét botrányosnak tartja egy államelnökhöz, de nem mert mondjuk lehet, hogy lopott szöveget, hanem mert nem méltó az ügy hozzá. Az, hogy doktori, meg nem érti, mi... Mint ahogy álságos az is, hogy nem csinálta minden 10. "versenyző" ugyanezt, mondjuk annyi különbséggel, hogy legalább igyekezett átírni az eredeti szöveget, ha már törzsszövegként kerül be, és nem hivatkozásként.

Be kellene fejeznünk azt, hogy elhisszük: a magyar gazdaság Európában bármennyire is tényező. Nem, nem az. Perem, sőt, még peremebb. Lehetne több is, meg erősebb, de míg mi azzal szöszmötölünk,hogy "bezzeg az előző 8 év", meg hasonlók, ugyanebben az időben más országokban meg azon gondolkodnak, hogyan lehet olcsó pénzt legombolni Európáról. Onnan, ahol nem 10 %-ot kell fizetni érte, hanem mondjuk 4,5-öt. Minden perc amit a saját belföldi felesleges igazunk bebizonyítására költünk, az másnak ajándék, mert addig a saját érdekeiket a mieink elé helyezik, általában sikerrel.

Mindez azonban jelenleg csupán részletkérdés.

A nagy kérdés az, mennyien voltak, mit hisznek, mit mondanak.

Én azt mondom, hogy ketten voltak.

A hiúság, és a vására.