"Híradót" néztem parallel két legnagyobb kereskedelmi csatornán. Elgondolkodtam.
Épp most zajlik hazánk 2012-es évre vonatkozó költségvetési vitája a parlamentben, mely azért valljuk be, a megszokottnál mélyebben ásta bele magát a mindennapjainkba. Mármint a költségvetés szó. Bár a kapcsolgatás miatt lehet, hogy lecsúsztam róla, de egyikben sem hallottam erről 1 szót sem, hacsak nem a műsor utolsó 10%-ában volt ez a téma, mert addigra feladtam.
Most lehet, hogy én emlékszem rosszul, de Hazánk történelmének utolsó 15-16 hónapja e körül a szó körül forgott minduntalan. Talán megérdemelné az ügy, hogy megemlíttessék, már csak azért is, mert elvileg emiatt ment el megtakarításaink egy erős része, stb stb. Nem. Megverte, kigyulladt, fának ment, elásta, felnégyelte. Ezek a témák. Szép.
Jövök hazafelé az autómban, és a gazdasággal foglalkozó csatornán akadok el. A hírek 80%-át a költségvetési vita teszi ki. Mit hallok benne? Matolcsy úr, a Kárpátok Unortodox Szakembere beszél, senki más, és ő nagyjából a következő szavakat használja: sikeres, egyedülálló módon, lecsökkent már régen látott mértékben, 73%, Európában rajtunk kívül csak 1 ország, 2013-ban majd önerőből, 2,5%, stb.
Ez a gyakorlatilag egymást követő két ellentétes világ megdöbbentő. Főleg úgy, hogy nem állnak egymással szemben. Sőt, a tudatosság és az unortodox profizmus egy különleges örökéletű gyermekének egy és ugyanazon arca ez.
Meg kell nézni ugyanis a két legnagyobb "kertévé" nézettségi adatait, és mellé rakni azt, hogy az ezen csatorna híradóját választó emberekben erősen felbukkan a lehetőség csírája, hogy ezt gondolják a HÍREKNEK. Ez, drága elvtársak barátaim, nagy baj. Nem mondok nagyon újat ezzel a tematikával most, de ha egy függönnyel mögé nézünk, érdekes dolgokat látunk meg. Mégpedig azt, hogy a magyar lakoság 55 - 60 %-ának ez így teljesen jó.
Azért jó, mert napközben tankolják a benzint 400 forintért, veszik a tejet többszáz forintért, és így tovább, miközben persze mérgelődnek, szitkozódnak, de ennyi. Bocsánat, rosszul ragoztam. Tankoljuk, vesszük.
Érdektelenség, fásultság, a saját hétköznapok súlya. Ezek előrébb vannak. Csak sajnos ezzel nem teszünk mást, mint hogy ADOTTSÁGNAK, rajtunk kívül álló TÖRVÉNYSZERŰSGÉNEK FOGADJUK EL ezt a helyzetet. Na és EZ a legnagyobb katasztrófa mai társadalmunkbvan itt a Kárpát medence mélyebb részén.
Mert hiszen valahogy mégis csont nélkül átmegy majd a költségvetés, melyre az ÁSZ azt mondta, hogy "nélkülözi a háttérszámításokat".
Ujj-mértékkel egy nemzet gazdaságát irányítani?
Gyakorlatilag lefelezett társasági adóbevételek mellett, csökkent személyi jövedelemadó bevételi oldal alapján, 10%-kal kurtított, 98%-ban kicserélt állam mellett? Most tekintsünk el attól, hogy mindennek új neve van, mert a tartalom fontosabb. Viszont az meg nincs. Vagy csak nem látszik.
Ehhez még hozzájön népünk azon sajátos szokása, hogy szidjuk, nem szeretjük, de hagyjuk a nagy vezért tevékenykedni. Nem is érdekel minket, hogy akkor most ő tesz is valamit, vagy esetleg mindent csak ő tesz. Ez másodlagos. Elsődleges, hogy tudjunk panaszkodni, és mindenkinél, aki ott a bástyás-tornyos Épületben van, nos azoknál meg okosabb lenni. Elég, ha mi tudjuk ezt. De elfogadjuk, hogy aki ott van, az ott van.
Ettől viszont ők ott vannak, és teszik azt amit. Mert érdektelenség van. Nagy, össz-nép-nemzeti-csúcs-megmentő-nemérdekel van. Aki a Fideszre szavazott, lapít, mert hát ez már picit azért kínos. Aki nem rájuk, az meg "ugyememgmondtamén"-ezik, sok hangos pfffff mellett.
Ez pedig a LEGVESZÉLYESEBB csípős halászlé, amit jó sok éve sikerült a tűzre tennünk. Országos fásultság, érdektelenség a köz iránt (ami pedig a mi forintjainkból áll össze....!!), a mindennapok keserédes súlya. Ezek mellé pedig egy általunk kitermelt, a mi hétköznapjainkon felül kerekedett túl markáns, magának feltélenül hívő egyéniség, mellyel gyakorlatilag már az árnyéka sem mer szemben állni. Kelő nap mellett nem is mer elő jönni.
Mert ő észrevette a lehetőséget, és élt vele.
Nem taszítana a gondolat, hogy ugyanilyen huszárosan alkalmazzon olyan embereket maga körül, melyekben nem csak bízni tud, hanem eléjük mer állni. Olyanokat, akik nem naszádoznak, nem mondanak sikert amikor sosem látott magasan az államadósság, stb stb. Olyankat, akik elmondják tényleg mi van. Ment ez már pár országban itt körülöttünk... Mi a lengyel kispolszkis túrístákon mosolyogtunk anno... na, most meg lehet nézni kinél a mosoly jobbik vége.
Nekünk pedig el kellene gondolkodni, hogy mihez adjuk a nevünket. Mert jelenleg adjuk. Nem kicsit. Külföldön a magyar névjegyet el sem veszik.... visszaadják.
Bízni kell abban, hogy tényleg értünk vannak akiknek elvileg ez papíron is a dolguk, feladatuk. Értünk pedig úgy lehet lenni, kérem tisztelettel, hogy komolyan vesszük a világ rajtunk ívül eső 99,7%-át. Mert bizony ő akármilyen lassú, akármennyire ortodox, vagy akár slendrián, ő a nagyobb, és ha mi itt lent boka alatt ugrálunk, nem biztos, hogy feltűnik a világ fejének. Függetlenül attól, hogy a fejen milyen haj, fejfedő, vagy egyéb kellék van. Meg, hogy mennyi feje is van, és le kell-e vágni, vagy sem.
Ha ki vagyunk kötve egy lánccal a régi ólunkhoz, és a csont pont 1 méterrel odébb van a lánc végétől, ne harapjunk bele abba a kézbe, aki felveszi, és odaadja a csontot. Mert jobb, ha adja, és nem dobja. Mert lehet, hogy elmúlik az éhségünk, de a dobás a szemünket is kiviheti. Ha meg csak acsarkodni lát, simán csak tovább megy.
Elég lesz a hasonlatokból.
Felelőségteljességet várok el a szavazatomért BÁRMELYIK oldalról. Nem ahhoz adtam a szavazatom, hogy mások miatt engem nézzenek hülyének. Azért adtam, hogy KÉPVISELJENEK engem, minket. Bárkinek is adtam a voksot épp.
Naív vagyok? Lehet, de nem érdektelen.
Z.