Sátánista egy ország vagyunk. Olyannyira sátánista, hogy most már van egy újabb sátán, akit utálni lehet. Mert kell is, bizony. Meg a szóismétlés is. Ez az IMF.

Kell, mert az nem számít, hogy már kb kétszer mentették meg a hátsónkat attól, hogy bukjunk egy nagyot úgy nemzetgazdaságilag, az úgysem számít. Ezért nekünk hálásnak kell lennünk, és azt kell, hogy mondjuk: uraim, igaz, hogy vannak itt aláírt szerződések, meg hát az önök „nyomására” belekezdett az ország valamibe, amiben úgy kb világelsők vagyunk (költségvetés helyreigazítása, stb stb), de mi tökös legények ezt mégsem tartanánk be, és kérjük, bontsák le a szerpentinen a korlátot, úgy „izgibb” fék nélküli busszal utazni. Olyan busszal, melyben csak a sofőrnek van ejtőernyője, az utasoknak nincs. Igaz persze, hogy az utasoknak azt mondták, hogy hasítunk felfelé a hegy tetejére, ahol szép a kilátás, mindenki felett elnézhetünk, valamint kolbászból van a kerítés, ami újra nő, ha megesszük. És azt is mondták, hogy benzin sem kell a buszba, mert az, pénzbe kerül. Mert mi megoldjuk azt is. Nem kell áldozat, hogy a busz felfelé menjen. Csak be kell ülni, együtt, együttműködésileg, és akkor már megyünk is fel. Sőt, az utasoknak még adtak elemózsiát is, kétfélét. Az egyiket egy szép papír formájában, amin rajzolva van sok szép étel, meg ital, meg még szódabikarbóna is, ha valaki nem tudna megállni. A másikat meg „istibiza beváltom ezt a papírt lakomára egyszer csak” felirattal.

Nos szólnék, hogy az utasok ülnek, a busz nem indul, a korlátból meg elkezdték kiszedni a csavarokat. A jármű ablakából kinézve látni 1-2 buszt, ami eldöcög mellettünk, ugyan felfelé még nem mennek ők sem, de szemmel láthatóan oda mintha többen vettek volna jegyet, több pénzért, és mintha lenne náluk igaz fasírozottas zsemle is. A sofőrjük meg csendben ül, és csak vezet. Na és persze látni a másik busz utasainak arcán a döbbenetet és az értetlenséget, mert hiszen a mi buszunk volt, amelyiket legelőbb húztunk ki a szénakazal alól, és méregdrága, fájóan sokba kerülő alapozóval kentünk le, miután tökig lecsiszoltuk a rozsdás alvázat, azért, hogy sokáig bírja. És ezt a másik busz utasai is tudták, hiszen ők még csak vitatkoztak, hogy mivel húzzák ki a saját buszukat a kazal alól, mikor mi már kenegettük a miénket. Meg azt is látták, hogy viszonylag új kerekeket tettünk rá, meg van benne kapaszkodó.

Most a szomszéd busz utasai azt látják, hogy a mi buszunkon már lassan megesszük a szép rajzolt rostélyost, de azt is vigadva, mert már vigadni kell, ugye. Hallják, amint éneklünk, meg minden, de nem haladunk. Nekik szóltak, hogy siessenek, mert a korlát leszerelésével őket még megvárják, mert ők többet fizettek a korlátért. Mi kevesebbet, mint ők, mert a korlátot is csak úgy lehet eladni, ha van busz ami jár, és hát arról volt szó, hogy a mi buszunk tuti járni fog….elsőként, ezért kaptunk nem túl drága korlátot. Hát most nem jár a busz, el sem indul, sőt, az éjszakás sofőrünk mintha azt kiabálta volna a korlátszerelőknek, hogy szedjék csak le nyugodtan, mi megoldjuk a nélkül is.

Szólni kellene a sofőrünknek, hogy üzemanyag, fék, meg korlát nélkül viszonylag nehéz lesz felmenni a csúcsra, de elindulni sem lesz könnyű. Meg arra is figyelni kellene, hogy ha már drága alapozóval és viszonylag jó kerekekkel láttuk el anno a buszunkat, akkor tegyük már meg, hogy kis benzint is veszünk bele, mert elindulni csak akkor fog.

Kivéve, ha lefelé akarunk menni. Mert oda se fék, se benzin nem kell, és igazán gyorsan akarunk leérni, még korlát sem…..