Kedves Barátaim,

Úgy döntöttem az elmúlt idők beszédei, nyilatkozatai, sajtótájékoztatói alapján, hogy bizony én is készítek egy ilyet, ami tetszés szerint felhasználható, bárki kölcsönveheti, nem is kell érte fizetni, elég, ha egyszer elhelyezik a nevem a szónoklatban. Akár rejtve is. Péládul ".....a Hazát ért sorozatos csapások vezettek oda, hogy mára minden boldog boldogtalan blogolhat, mint például usual man". Nem ellenségem az ehhez hasonló szeretetteljes utalás.

De tudjátok mit?

Írok kettőt.  Legyen egy széles távlatokat nyitó, meg legyen egy "mai magyar". Na akkor:

Széles távlatok

Kedves emberek, választópolgárok, igen Tisztelt Barátaim, szeretteim, Sanyiék is ott hátul!

Ezen a kissé fagyos, de annál szívmelengetőbb napon azért gyűltünk itt össze ennyien, hogy közösen emlékezzünk meg magunkról! Arról, amit eddig tettünk, amit eddig tettek, amit eztán tenni fogunk, velük, vagy nélkülünk.

Sokan közületek azt gondolják, hogy nem lehet már újat mondani a mai világról, arról, amiben élünk, és amiben én élek. Velem, veletek, velük. Nos eljött az a pillanat, hogy nyíltan, őszintén kimondjuk, kedves Tisztelet Tömeg, elég volt ebből. Meg amabból is, de őbelőle végképp és pláne. Mert hiszen mit is köszönhettek nekem? Kérdem én, igen tisztelt Tömeg, mi az, amitől én jobbá tettem a napjaitokat, és mi az, amitől nekem jobb lesz nemsokára, nektek meg végképp. Nos a válasz, és egyben a megoldás kézenfekvő, sőt, pofonegyszerű. Nekem a kezemen fekszik, nektek egyszerű, nekik meg pofon.

Jobb lesz nekünk nemsokára. Jobb lesz, mert a színes szélesvásznű álomkabát hirtelen elveszti gomjait, lehull róla az elmúlt évek keserűen szürke pora, és bezárni sem lehet majd többé. Kicsit igaz hideg lesz benne télen, de nem baj, a kezünket, vállunkat fedi majd így is, és ontja magából az álmot, a színt, a széleset. Nem fehér feketét, nem, hanem a színeset. Ami ma fekete, holnap zöld lesz. ami ma szürke, az holnap kék lesz, ami ma színtelen, vagy talán sokszínűen technicolor, az holnap narancssárga lesz, és beragyog minket téged, őt, de engem is. Persze hogy.

De ne vesszünk el a színek kavalkádjában, vannak színtévesztők, meg színfelejtők, lett itt már vörösből piros, lett itt kékből narancs, és lett zöldből kék-piros-narancs-feketés barna is. Jómagam Tisztelt Tömeg a színtévesztők táborát erősítem, így sorstársaim higgyétek el nekem, lesz itt még szivárvány, s majd együtt csúszunk rajta a feneketlen édesméz tóba, ahol még kopoltyú sem kell, és a fenekén ott a vajas kenyér. Rajta meg majd Ti -ehhe, akarom mondani mi, mi együtt-!!!

Mert mi kell nekünk, Nektek? Kérditek ezt tőlem, itt, ott, a szátokkal a fülemhez, sőt a kezeimhez intézve a verbumokat?! Nos, békéljetek meg önnön magatokkal, de legfőképpen velem, és lesütött szemmel, de széles mosollyal mondjuk együtt: igen. Vagy azt is mondhatjuk, igen, igen, persze. Kifinomultabbak otthon egymás között azt is mondhatják majd akár, hogy "naná!", de ez már legyen a Ti belső erőtök. Mert ez az erő az, mi átvisz minket e dühöngő folyón oda, ahol a madarak csak reggel csiripilnek picit, ahol a gyümölcs szakadatlan érik a domboldalon, és a hol a síkságon kezünkbe már nem fér el a sok főtt kukorica. A belső erőtök az, mely minket felemel, ott tart, és még mindíg tart.

Amikor meg esetleg majd néha esik picit az eső, gondoljatok arra igen tisztelt Tömeg, hogy van, ahol jobban esik. Arra, hogy van, ahol szakad, és szakad, és szakad. Nálunk már nem szakad tovább, teljesen elszakadt. De ha azt gondoljátok, hogy leszakadt, nos, jól hiszitek. Annyira leszakadt, hogy lejjebb még semmi sem szakadt, esni is csak minden páratlan évben, mikulás előtti hétfőn, de csak akkor, mikor az nem keddre esett. Mert keddre nem esik semmi, még Belgiumban sem, főleg akkor nem, mikor szerda van minden második hónap elsején, akkor, mikor fogadóórám van. Ezt ne feledjétek, mert én Nektek vagyok, voltam, és lennék is, sőt, bátran állítom, leszek is.

Tehát szerdán, minden páratlan hónap első keddje után. Én ott leszek Nektek Kedves Tömeg. Mert belőletek, a tömegemből, nem veszíthetek.

Hová lennék én akkor, s hová lenne a világ. Megmondom én: úgy van, azzá!!!

Mai magyar

Szervusztok Testvéreim!

Örömmel nézek körbe köztetek! Itt, itt fent, ahonnan kicsit jobban látok, látszik, hogy együtt vagytok, de nem örömben. Nos, higgyétek el, ennek hamar vége!!

Hamar vége lesz azoknak, akik akaratotoktól függetlenül kizsákmányolnak Titeket, így engem is. Vége lesz annak, hogy nem láttok át a szitán, ahogy én sem. Hamarosan befejeződnek a ködös napok, mert jön a tavasz, jobb idő köszönt rátok, ránk, a Hazára. Mert a Haza, megérdemli. És a haza Ti vagytok. Mi vagyunk, így együtt!

Én ma azért jöttem el hozzátok, hogy elmondjam, mit akar a nép, mit akarunk mi, és mit nem akarnak valójában akik most akartatnak velünk.

Mi azt mondjuk:

Többen, sokkal többen fognak holnaptól dolgozni majd.

Többen, sokkal többen fognak sokkal többet keresni, mint ma.

Többen, sokkal többen fognak kevesebb adót fizetni mint most.

Többen, sokkal többen fognak kevesebbért közlekedni, mint ma.

Többen, sokkal többen fognak nyugodtan lefeküdni aludni, tudván, hogy a holnap biztosabb.

Többünknek, sokkal többünknek lesz földje, mint ahányunknak ma van.

Több nyugdíjasnak lesz több nyugdíja.

Több családnak lesz több gyereke.

Többet, többen, többször és többnyire boldogan fognak tudni egymásra nézni, mint ma.

De ne feledjük, a többhöz szükséges többletet az eddigiek felélték, így lehet, hogy a több majd csak később lesz több. De aki ezen a kicsin túlnéz, meglátja a tisztát, a véglegest, a többet.

Ne higgyetek azoknak, akik azt mondják nektek, hogy a többhöz amúgy több is kell, hogy a többől lehet csak többet. NE HIGGYÉTEK! Ezek hamis próféták, az ördöggel cimborálnak, és nem értenek meg minket, magyarokat. Mi meg tudjuk tenni. Együtt többen leszünk, s ebből az együttből lesz a több, a többeknek több, a mindenki többlete. Ez a többlet pedig hozzátok jut majd vissza.

Mindenkinek dolgoznia kell.

Minenkinek adóznia kell.

Mindenkinek legyen valamije, de együtt legyen sokunk. Ez pedig a mindenki soka lesz, a TIÉTEK!!!

Mindenki, aki eddig valaki volt, most senki lesz, és az eddigi elnyomottak lesznek a valakik, de végül együtt leszünk a MINDENKI!

Ez hozza meg nektek a jót, a színt.

Kedves Testvéreim!

Ami eddig volt, az nem a Tiétek, azt rátok nyomták. Rátok nyomták a hiteleket, hogy vegyétek fel, és most elengedtek Titeket. Rátok tukmálták a kocsikat, a nyaralásokat, az adósságot. De mi majd azt levesszük. Nem lesz könnyű, de nekünk menni fog. Hogy miért? Ezt kérditek? 

Nos a válasz egyszerű: mert mi ezt meg tudjuk oldani. Nekünk fontos a család, nekünk fontos a nyugdíjas. Fontos, hogy kevesebbet fizessetek az államnak, de többet kapjatok. Nekünk ez a fontos. Mert tudjuk.

Csak annyit kérünk, hogy gondoljátok végig. Hát nem szép a több? Hát nem magasztos a sok? De.

Nos akkor, csak előre Testvéreim, aki igaz, velünk tart, aki hazug, ellenünk van.

A több a mindenkié!

TÖBBET MINDENKINEK! A TÖBB A CÉLUNK! Kevesebből. És ez lesz a magyar varázslat.

Köszönöm Nektek, most menjetek, haza, tisztességben, boldogságban. Tudjátok mit kell tenni.

Soha többet ne mondja meg nektek senki, hogy mit tegyetek.

Ti tudjátok.

u.i. létezik valóban használható beszéd séma nálam, de azt nehogy már ingyen odaadjam...