Bizony mondom én, és ezt el kell hinnünk.
El kell, mindannyiunknak, mert bár lassan 2 év telt el az elsöprő forradolom kezdete óta, olyan érzésem van, mintha nem történne semmi olyan, ami előre visz. Ezt pedig azért érezhetem, mert nem értek én semmihez sem.
Az a tény, hogy szervezetileg semmi sem ugyanaz már kb, mint 2010 nyara előtt volt, várható volt. Ami addig volt, az rossz, elítélendő, és elsöprendő. Volt mit kiseperni, az tény, de a seprést követően új szobát is építeni mert "csak", nem feltétlenül volt szükséges. Pénzbe került, meg időbe. Miközben a szomszédaink nagy része nézte esténként a híradóban, hogy mi mennyire változunk, ők szépen megszerezték azokat a forrásokat, melyeket mi is megszerezhettünk volna. Legyen az pénzügyi, bizalmi, támogatottsági, vagy bármilyen.
Most ott tartunk 2012 március elején (!), hogy az unásig emlegetett IMF megállapodás még sehol. Volt hakni az EU-ban mindeféle politikusunk által, ahol nem bírtunk túllépni magunkon, és gőgösen oktattuk azokat, akiknek a pályáján játszottunk - játszunk. Ők erre megvonták vállukat, és elmentek vacsizni. Majd szólnak, ha komolyan gondolják - mondták egymásnak útban a brüsszeli kocsmák és éttermek felé.
Szóval arra jutottam, hogy a hiba valószinűleg bennem van. Igen, bennem, mert az mégis hogy lehet, hogy az utóbbi közel két év törvénykezési, politikai, gazdaságpolitikai döntéseinek 99%-át nem értem? Hát úgy, hogy én vagyok a hülye. Vagy a tudatlan, mindegy hogyan nevezzük.
Fentiek alapján tehát nagy-nagy örömmel várom, mikor jön el a végkifejlet, melynek olyan hatással kellene bírnia, mint a Közönséges bűnözők című film utolsó 2 perce, amikor a néző hirtelen megvilágosodik. Azóta a film óta divat lett a mozgókép-alkotások végét 21 csavarral megbolondítani, de egyik hatása sem ér fel említett remekművel. Vagy csak nagyon kevés.
Várom tehát, nagy nagy lelkesedéssel, hogy egyszer csak fordul egyet minden, kiderül, hogy az EU és az IMF hontalan és elvtelen droidokból áll, akik magasról tesznek a munkaadójukra, és csak azért voltak, hogy Magyarországot teszteljék, alkalmas-e az Univerzum Királya címre. Várom továbbá azt is, hogy egy karpovi kereszthúzással kiderüljön, minden gazdasági adat, melyre a világgazdaság több-kevesebb sikerrel épül, az mind rossz és alkalmatlan mutató, Smith és a többiek balgák, így amit Matolcsy Művész Miniszter úr a legnagyobb elképedésre véghez vitt, az maga a siker, a Valhalla elsőzobája, a Kánaán liftje, a megvilágosodáshoz vezető pionír vasút első vágánya.
Mert ha viszont mégsem így lenne, nos, akkor Béláim: nagy baj van. Nem kicsi, nagy. Baj alatt azt értem, hogy a nemzetközi és hazai megélhetésért sok mindent igen erős huszárvágással kellene majd n-edszerre megint átszabnunk. Amitől még hátrább csúszunk, még jobban röhögnek majd rajtunk, de legalább megnyugszanak majd. Csak sajnos még hátrább kell keresniük, ha minket akarnának látni és/vagy hallani.
Nem baj, leszünk újra a legvidámabb barakk, csak most úgy, hogy lesz egy kis Afrika Európa szívében. Döngölt föld utak, nád-házak, és lehet jönni vadászni túlélőfelszereléssel.
Szuper lesz.
