Kedves Olvasó!

Mint láthatták, eldöntöttem, hogy amíg nem kezd valami konkrétumokról beszélni az új kormány, nem fogok billentyűzetet, hogy magvas véleményemet aktuálpolitikai és/vagy gazdasági ügyekben kifejtsem.

Eddig bírtam, és igen, kisé felment bennem a pumpa a mai nap végére.

Immár majd két hete tudjuk, amit amúgy már sokkal régebb óta. Fidesz nyer, besettenkedik mellettük a KDNP, lesznek új arcok/pártok, és a nagy össznemzeti egyetértésben bele lovagolunk a naplementébe. Mert ha kicserélődik a kormány, akkor másképp süt a nap, frissebben fúj a szél, és a világgazdaság hazánkon kívüli része vállunkat veregetve jön be hozzánk azzal, hogy „na, Béláim, eddig kibírtátok a sok sanyargatót, most akkor itt a kassza, vegyetek, egyetek, sokasodjatok”. Mert a hazai T. Lakosság nagy része ezt komolyan elhiszi. Persze, mind tudjuk, hogy nem ment az ország a legjobb irányba az utóbbi időben, és nem voltunk híján rengeteg gyomorforgató dolognak, de azt talán nagyon kevesen tudjuk, hogy az utolsó 1 évben jó irányba ment a dolog. Csak tudja, kedves Olvasó, ez sajnos senkit nem érdekel. Abba a hibába esünk bele NEM KICSIT, hogy az utolsó 1 évet egy kalap alá vesszük az azt megelőző 7 évvel. Hatalmas hiba.

Oszkó és Bajnai (főleg előbbi) ugyan nem vicces srácok, meg nem egész nap a nemzetről beszélnek, de profik. Jaja, sajnos ezt ki kell jelenteni, ha fáj, ha nem. Aki beszélt az utóbbi időben külföldi gazdasági szakemberrel, az tudhatja: jó irányba indultak el. Ez volt a vélemény. Ország-kockázati mutatónk újra visszajött a „nem túl jó” kategóriába, ahhoz képest, hogy 1 éve még a „kerüld el, és még képeslapot se küldj oda” kategóriából. Alapkamatot lenyomták, ami talán nem a legjobb hír a forint betéteseknek, de a gazdasági tevékenységek alapkamathoz viszonyított extra jövedelmi potenciálja miatt megnőtt az érdeklődés az itteni termelési jellegű befektetések iránt, még ha egyelőre csak nagyon óvatosan is. Satöbbi, satöbbi, satöbbi.

Erre jön a „Programtalanidesz”, és egy gyönyörű, egyébként tényleg becsülendő történettel ellopta az emberek szívét, és megszerezte a hatalmat. Higgyék el, én szeretném a legjobban, ha tényleg meg tudnák csinálni, és eljönne végre az erős Magyarország.

Csak sajnos van egy csúnya dolog, amit úgy hívnak: valóság.

Most az van, hogy mindegy mi volt eddig, az szar (bocsánat: tök rossz). Mindegy, hogy jó volt-e, vagy sem.

És (tudom, nem kezdünk így mondatot), az a baj, hogy ezt Merténaztmondomisztánban SIMÁN meg lehet tenni. Példákat akarnak Tisztelt Olvasók? Igen? Nos:

-          megvan minden miniszter, minisztérium. Megkérdezik a tévében Semjén urat, mint csúcsminisztert, hogy mit fog tenni, mi lesz a dolga. Válasz: nem szeretne még konkrétumokat mondani…… // Hát Zsolti, könyörgöm, ha te sem tudod, akkor ki tudja? Vagy még tényleg nem mondták el?!? Vagy még nem készült el a „How to be a minister” kézikönyv? Vegyük észre, hogy mindenki ugyanezt mondja most náluk. Lesz talán egy bentlakásos hétvége, ahol mindenki egyszerre megkapja ezt a könyvet?

-          A magyar királyi tévé reggel műsorában nekiesik 2-3 újságíró Oszkónak, mindenféle idétlen kérdésekkel, melyekre Oszkó teljesen nyugodtan, szakmai érvekkel, számokkal válaszol. Elmondja, hogy a költségvetési tartalék 90%-a még megvan, hogy az időarányos költségvetési hiány nem annyira vészes, stb stb. Ezzel nem tudnak mit kezdeni T. Újságírók, és egyre színvonaltalanabb kérdéseket tesznek fel. Abban a műsorban, ami 3 hete még a másik oldalt szapulta. Az sem volt jobb, de a lényeg a PÁLFORDULÁS. Hányingeresítő.

-          ÉS JŐJJÖN  A CSÚCS: tudjuk, hogy azért messze az ország a jótól, és tudjuk, hogy Görögország épp rántja le az egész Euro-zónát, melynek leg-szemmel-láthatóbb jele, hogy gyengül az euro. Valamint „felröppent”, hogy a következő Portugália lesz, majd Spanyolország. Erre a spanyol miniszterelnök helyettes (azt hiszem ő volt) nyilatkozza, hogy stabilak, nincs baj, van tartalék, nincs hitel-kitettség, vagy nem annyira magas. Valamint mindenki ezeket és hasonlókat mond magáról. Erre mit lépünk mi, magyarok? Varga úr nyilatkozik, hogy ácsi-bácsi, Magyarország sokkal nagyobb bajban van, mint hitték, ezt most vették észre, sőt, hazánk válságos helyzetben van, úgyhogy picit még vizsgálni kell, de júliustól itt komoly változás kell, például azonnali adócsökkentés… Bravo, OKOS! Jó nyilatkozat, jól időzítve…. Eltekintve attól, hogy pár százezer devizahitellel rendelkező családnak vágott oda egy kellemeset, a folyamatos ellenségkép fenntartásával minden apróság majd hatalmas eredmény lesz. Többek között az is, hogy visszahozzák a dolgokat a 2 hónappal ezelőtti szintre. És mindenki majd azt hiszi, hogy hű, de jók, pedig csak a saját maguk által okozott rosszabbítást küszöbölik ki. És mindenki boldog lesz. Mert azt propagálni fogják. Ettől még én remélem, hogy aztán ezt tovább is viszik, csak erősek még a kételyeim.

Ettől hűde nagy bizalom lesz. Gyerekek, minek ez, de komolyan? Nem nyerték rommá magatokat eleve?! De, bizony. Csakhogy nem emiatt mondják ezt, hanem a miatt, ami alant következik…

                   csak annak, aki nem érti:

-         Viktorunk mondatai nem voltak hiábavalóak: azt mondta lesz adócsökkentés, és tessék, lesz is.  Mondjuk a választás óta nem lett több bevétele a költségvetésnek, tehát nem értem miből finanszírozzuk. Vagyis értem én, csak az még rosszabb, vagyis a következő:

-         Megemelik a költségvetési hiánycélt. Nem kellene, de ez senkit nem érdekel, meg lett magyarázva, hogy szar a költségvetés, ezért kell. De valójában az ilyen jóléti kiadások finanszírozására kell. Mit fog mondani a nép erre? Azt, hogy „na tessék, itt van. Volt itt pénz, csak most ránk, a népre költik, és nem saját magukra, a mocsok oligarchák”.

-         Fentiek miatt pedig bármit mondanak, utólag mindig igazuk lesz, mert előre semmit nem mondanak…. Ennek megy most a 2. része.

       Orbán úr már most elérte, hogy mindenki elhisz mindent, amit mond, de még azt is, amit mások mondanak körülötte.

Ez borzasztóan veszélyes.

Nem akarok utópisztikus lenni, de ami most kezd kialakulni, az az igazi, klasszikus kommunizmus. Nem az, ami nálunk volt, hanem az igazi, irodalmi fajta. Ami a mi, magyar kommunista modellünkből megmarad, az az, hogy ha nem azt mondod, amit ők, akkor te leszel a „kívülálló”, a Józsi a Bélák között.

Mindenféle olyan általános dolgokat ismételgetnek, amire tiszta szívvel nem lehet mondani, hogy hülyeség, mert tényleg nem az. De sajnos nem a kettős állampolgárságtól, vagy attól a kb 1-2 milliárd forintnyi mutyi meg megvesztegetés vizafizettetésétől lesz nekünk jó, meg sajnos nem is attól, hogy hű „fogjunk össze magyarok mind”… Pontosabban lehet jó, csak akkor egyenlőre nem azon az életszínvonalon, amit amúgy mindenki magának szeretne.

Esküszöm, amikor nyertek, komolyan gondolkodtam azon, hogy tényleg, milyen jó lenne, ha az ország úgy jönne ki a bajból, hogy mindenki egymás kezét fogva, egymásért küzdve harcol, és termel, és dolgozik. Lehetnénk a magyar csoda, a legvidámabb barakk a sok szomorú istálló között.

De ha ilyen egyszerű lenne, akkor minek kellene BÁRKI az ország élére?

Ugye….

Na ha meg nem kell, akkor meg sajna kellenek szabályok, hogy bíró nélkül hogyan játszunk…és kezdődne, előröl.

Mert az alapigazságokat mind értjük. Csak nem tudjuk: egyelőre egy országgal játszanak, és nem egy országért. Remélem fordul a prioritás.

Jó szelet hozzá.