Szép jó estét!

Szolgálati közleménnyel kell, hogy indítsak. Meg kell szakítanom az eddigi írások menetét ezzel az anyaggal, mert mint valamiféle gonosz kór, mely kitörni készül, megnehezíti gondolkodásom. Népiesebben: a begyemben van. Ami pedig a begyben van, az jöjjön ki, ugye. Ahogy sok tréfa-génnel megáldott honfitársam szokta volt mondani anno: „inkább ez jöjjön ki, mint a körzeti megbízott szirénázó URH-s kocsival”. Ennek megfelelően a szóhasználat is lehet, hogy kissé el fog ütni a megszokottól. Hiába no, a zsiger az zsiger, az indulat az indulat.

Szóval választások ante portas. Mit ante?! Már lassan in medias.

Röviden a bejegyzés tartalma, időhiányban szenvedőknek, így előre: ez lesz a hazánkban lefolytatott legkevésbé értelmes választás, mondhatni szinte felesleges megtartani. Persze nem azért felesleges, mert kit érdekel a demokrácia, nem trendi. Nem, nem ezért, jómagam is hiszek ebben az elvileg működő rendszerben. Azért gondolom csak feleslegesnek, mert úgy költ el kicsi, de sokra hivatott hazánk körülbelül 7 milliárd magyar forintot, hogy úgyis tudjuk mi lesz a vége. Olyan az érzésem, mintha úgy fizetném életem legdrágább színházjegyét, hogy ismerem a szereplőket csakúgy, mint magát a színdarabot, plusz láttam már párszor, és elsőre hiába tetszett, mikor volt időn gondolkodni az üzenetén, már nem is annyira. Ugye? Na.

Miért ez a legdrágább színházjegy? Nos, azért, mert valaminek az ára általában olyanoktól függ, hogy mennyi van belőle, meg milyen rá a kereslet. Nekünk meg azon múlik mire költünk, hogy mennyink van. Ha kevesünk van, akkor bizony nem feltétlenül költünk színházjegyre, vagy ha igen, akkor vagy valami igen szórakoztató vígjátékot keresünk, vagy valami nagyon magvas, igazi „többletet adó” művet igyekszünk megtekinteni. Nos azt hiszem, hogy az előttünk álló választás ezek közül egyik sem. Vagy?

Nézzük meg kicsit részletesebben, mik is történtek elmúlt időszakban, és mire lehet számítani a választásokig, meg esetleg utána.

Menjünk pártonként. Igyekszem rövid és magvas lenni, amennyire tőlem telik. A sorrendiség véletlenszerű, a vízszintes oldal-elrendezést még nem találták ki….

MSZP

Az említett párt az elmúlt 4-6 évben minden emberileg el nem várhatót megtett azért, hogy népszerűsége a lehető legszélsőségesebb módon zuhanjon. Olyan pártról beszélünk, aki eddig egyetlenként tudott duplázni, és egyetlenként ebből semmilyen hasznot nem tudott kovácsolni. Úgy értem, hogy politikai hasznot. Mindenre figyelt, csak arra nem, hogy ha esetleg olyat tett, aminek értelme volt, vagy tényleg hasznos volt, azt elmondja az embereknek, esetleg meg is magyarázza. Vagy netán dicsekedjen vele. Pedig hát ebben a műfajban ez elvárt. Ennek ellentéte a KDNP, de erről később. Ha például azt nézzük, hogy Bajnai és Oszkó mit bírt összehozni utóbbi időben, azt például kicsit jobban is elmagyarázhatták volna az embereknek. Ettől persze össz-mszp megítélés már nem javulhatott volna, de azért megpróbálhatták volna. Ezzel szemben pedig ott állt a Fidesz „mindennap-egy-sajtótájékoztató” stratégiája, mellyel mindenre azonnal reagált, és mindig ugyanazt mondta: „a kormány megint átveri önöket, hazudik, lop, csal”. És ez működött.

Kommunikációilag az mszp akkorát bukott, hogy ebből felállni értelmezhető időn belül, úgy, hogy a másik oldal nem hibázik, nos, mission impossible. A sok kétes ügy olyan szintre vitte őket, hogy innentől bármekkorát villantanak, attól senki még csak pislogni sem fog. Kivéve talán Bajnaiék megítélése a külföldi gazdasági szektorban, de az meg nem választási dolog, így hagyjuk is most. Vagyis lehetne, csak ezt valahogy az mszp-szdsz vonal nem vette észre.

Szorgos munkával, és egy gyors reagálású ellenfél segítségével elérték, hogy nagyon kevesen vegyék őket mára politikailag tényezőnek. Hiteltelenné váltak, minden eredeti értéket jól eldobtak maguktól, és már senki sem érti, mit is képviselnek igazán. Ők maguk sem. Ebből az egészből az a sajnálatos, a várható egypólusúság okán, hogy még a releváns ellenzék szintjét sem fogják elérni, vagy akár mutatni. Az pedig, mint tudjuk, egészségtelen.

FIDESZ

Nem is tudom, hol kezdjem. Talán az elején?

Tudjuk, honnan indultak anno. Annak mondom, aki túl fiatal: az szdsz mellől. De ez mindegy is most. A Fidesz marketing/PR/stratégiai vonala az elmúlt 3-4 évben kitalált valamit, amit eddig sehol sem alkalmaztak ennyire tisztán, már már puritánul. Egyszerű elgondolás: akármikor akármit mond a kormány, vagy az mszp-szdsz,  azonnal sajtótájékoztatót kell tartani, és ugyanazt mondani, lehetőleg 1-2 fix arccal, és több szakértő bevonásával, a nagyobb hitelesség kedvéért. A közlés lényege: a kormány átveri magukat, csal, lop, hazudik, és bármit tesz éppen, az önöknek, tisztelt polgártársak, rossz. Nagyon rossz. Ez pedig hat. Amit gyakran hallunk, el is hisszük, Ez az egyszerű alaptézis kiválóan működik, és habár ha mondjuk pár embert megkérdezünk, mit is értenek ez alatt, nem tudják feltétlenül a választ, de nem is érdekes. Egyszerű szavak, súlyos szavak, hihető szavak. Az mszp-szdsz vonal pedig sok esetben erre rá is szolgál, mert ha például épp köze sincs a rosszhoz, ezt ember el nem hiszi nekik.

A széles spektrumú, agresszív és folyamatosan szinten tartott negatív kommunikáció tökéletesen bejött. Csak ehhez az kell, hogy amint ők lesznek nyeregben, az ellenkezőjét meg tudják majd valósítani, mert ha nem, akkor lesz nagy össznépi pislogás.

SZDSZ

Hát ez igazán érdekes dolog. A teljes szdsz képet szerintem méltón magyarázza, hogy amikor a nagy megújulás keretében Retkes Attila színre lépett, akkor kiléptek az utolsó régi „madarak”. Indultak az elvek és liberalizmus pártjaként, majd Kóka alatt átcsaptak egy monoton szavazógépbe, hallható vélemény és érvrendszer nélkül, csak Kóka volt szinpadon mindig. Aztán őt magával rántotta a Gyurcsány lesiklás, és ekkor ott állt az szdsz liberális oldala, hogy hoppá…most akkor mi is legyen, merre is?

Ebben az a szomorú, hogy nincs olyan ország manapság Európában, ahol ne lenne értelmezhető liberális oldal. Csak nálunk. Lehet velük egyet érteni, vagy nem, vagy csak részben, de az vitathatatlan, hogy kellenek, érdemes rájuk figyelni, mert tudnak értékeket felmutatni. Ehhez képest beáldozták magukat az mszp oldalán, s mire erre ők maguk is rájöttek volna, teljesen kiestek az eredeti elvrendszerükből.

Fenti két párt esetében azért itt álljunk meg egy szóra. Annyit a mai magyar politikáról, hogy minden a reciprocitás furcsán kicsavart elvén működik. Az mszp gyakorlatilag egy komoly kapitalista leveket valló párt lett, az szdsz mint liberális párt pedig Kóka alatt egy egyszemélyes mutatvánnyá avanzsálódott. A hab a tortán már csak a Fidesz, aki nemzeti elveken nyugvó pártként (jelenleg ez van gyakorlatilag szinte kommunista irányelveket hirdet, értsd: mindenkinek minden jár alanyi jogon, egyenlőség, testvériség. Hm.

KDNP

Na ők a kedvenceim. Önálló jelölt nélkül indulnak a neki a választásnak…. Hogy mit tetszik mondani, kérem?!

Most hagyjuk, hogy Semjén Zsolt szerintem kommunikációs nívó-, és Nobel díjat érdemelne, mert csendes harcosként állva Orbán Viktor mellett annak szinte minden nagyobb beszéde közben, elérte, hogy releváns tényező legyen. Nem értem a pártját, azt sem, hogy mit akarnak, de azt látom, hogy mindig akkor szólnak bele valamibe, mikor a verdikt már kimondatott. „Okos”.

És ezt sajnálom. Komolyan. Mert a nevükben szereplő keresztény és demokrata szavak nekem tetszenek, ismerek ilyen névvel ellátott egyéb európai pártokat, ahol de facto ezt komolyan is veszik, és igen igen figyelemre méltó módon politizálnak. Többet érdemelnének saját maguktól.

Olyan érzetem van, mintha egy Tom és Jerry rajzfilmet, vagy egy Looney Tunes-t néznék, ahol van a kiskutya, aki a nagy és izmos dog mellett áll, és azt kiabálja, hogy „ő a haverom, a legjobb barátom”!

Jobbik

Nos, róluk már szóltam néhányszor. Baj van azzal, amit alapvetően szeretnének? De komolyan. Akarnánk mi több hazai árut a piacokon, boltokban? Igen. Szeretnénk kicsit könnyebben értelmezhető földtörvényt? Igen. Segíteni kellene a magyar mezőgazdaságot? Igen. Na hát akkor kérem szépen, ehhez kellene egy párt, aki mindezért értelmesen ki tud állni, értelmes embereket tesz az élére, és hagyományokra épül. Erre elvileg ott lenne a KDNP. De amíg a Jobbiknak olyan vezetőik vannak, akik inkább tűnnek balhés ökö-terroristáknak a 70-es évek flower power generációjából (legalábbis a felszólalásaik alapján), mint nemzeti érzelmű embereknek, addig számomra ez nem hiteles. Igen nehéz időkben szélsőséges húrokat pengetni történelmileg bizonyított közhely. Ugyanakkor sajnos az még inkább bizonyított, hogy nagyon jól működik. Ebben az évszázadban ez már minimum kétszer sikerült is, csak a végeredmény miatt igen sokan járnak ma is temetőkbe.

Tudom amúgy követni az érvrendszert, csak nem értem, mire akarják felfűzni. Ők pedig arra készülnek, hogy döntő szerepük lehet a parlamentben. Hölgyeim és uraim, lesz is.

Ide tud vezetni, ha valakivel elhitetik, hogy jó, hogy kell, majd egyszer csak elfordulnak tőle. Addigra már tábora van, és mindenki szinte ellenséggé vált a szemében.

Azt kívánom nekik, hogy a józanság szót sokszor ismételgessék maguknak, és ne csak ezer évvel ezelőttre nézzenek vissza kicsit figyelmesen, hanem mondjuk 90, vagy 50 évre is.

Marketing megközelítéssel a Jobbik jól felismerte a piaci rést, és minimális ráfordítással maximális térnyerést ért el. Gerilla marketing de luxe.  

MDF

Ők számomra a magyar politika igazi bonvivánjai. Eredeti elképzeléseik anno szimpatikusak voltak, ha ma is azt akarnák mint régen, szerintem igen komoly táboruk lehetne. Sajnos azonban a „hogyan járassuk le magunkat” versenyben ők egy üde színfolt. Ahol legalább 2 MDF-es van, ott ők tuti összevesznek, szakadnak, külön ülnek, elhatárolódnak, telefonálnak is, meg nem is. Ezzel pedig, ahogy van, el is vesztik a hitelüket. Van egy akár csak látszatra is érdekes vezérük, akinek megjelenése, stílusa olyan lehetne, mellyel országon kívül is tudnánk valamit elérni, de nem, nem használják. Lehetne, hogy ők nyugodtak, meg erősek, de ezekből csak a nyugodtság maradt, valahogy azt érzem, hogy a „ráérünk arra még” lett az ő belső szlogenjük. Ahhoz, hogy kifelé hitelesek lehessünk, először olyan alapot kell teremteni, mely legalább picit stabil, és egyenes, érthető elvekre épül.

LMP

Kérem szépen, ők hazánk újkori történelmének számomra egyik legszimpatikusabb kezdeményezése, de valahogy úgy érzem, kicsit kezdenek eltűnni a mindennapokban. Pontosabban azt gondolom, most vannak ott, hogy lehetne komolyabban belecsapni ebbe a politikai dologba, de ahhoz meg innentől kezdve nem kevés pénz kellene, meg idő. De valahogy egyikkel sem bírnak. A pénz hiányát megértem, mert kiscsikókra az epsoni derbin nem fogadnak, akármennyire is tehetségesek, ugyanis nem férnek el a kanyarban a nagyok mellett. Annyival meg nem gyorsabbak, hogy ettől függetlenül, többet futva beelőzzék őket. Még ha nem is kellene akkora invesztíció a liberalizmus szélén mozgó pártnak ebben a mai anti-liberális hangulatban, azt a „keveset” sem fogják tudni összeszedni. A kreativitás adta előnyök meg sajnos a politikai világkupán (értsd: választás) már nem elegek önmagukban.

A legjobbakat nekik, kell a szín a palettára.

Végül pedig fentiek alapján nézzük meg, hogy az adott pártoknál mennyit lenne célszerű költeni a kampányra, és miért. Érdekes számok….

MSZP – 0 forint

Bármekkora elköltött pénz nem rendelkezne igazi hozadékkal. Csak egy út lenne járható, az, ha bevonnák Bajnaiékat a kampányba. Neki pedig esze ágában sincs, érthető okokból. Minden más kommunikáció a részükről már azokat is irritálja, akik eddig rájuk szavaztak, mert ők azt mondják: „srácok, most komolyan erre adtok ki pénzt?” Példaként 2 plakát szöveg, amiket ma láttam:

„nekem a harmadik az első”

„Újbudán a tettek magukért beszélnek” – ez utóbbira lehet, hogy nem pontosan emlékszem.

Hát azt hiszem, erre no comment. Nem értem a mögöttes üzenetet. Elszigetelt eset vagyok, biztosan.

FIDESZ – 0 forint

Nem hiszem, hogy tudnának még szerezni szavazatot, s ha mégis, nos, szerintem azok már feleslegesek. Nem kell túlnyerni dolgokat, felelősséget megosztani pedig jó dolog. Mennyire elegáns lenne egy kampány-nyitót tartani, ahol annyit mondanak: „Hölgyeim és uraim. Fontosak az Önök szavazatai, de amit kellett, megtettük, és ez a fehér lap itt a kezünkben az, ami jelképezi, mennyire kell ezt még túlmagyarázni. Semennyire. Legyen mindenkinél egy ilyen üres lap, erre inkább írjanak önök, ötleteket, melyeket bármikor bedobhatnak ide és ide. Mi elolvassuk, és esetleg majd alkalmazzuk. Legyen ez a közösség kampánya.” Ennyi. + 150 000 szavazat.

Amúgy pedig amit az mszp tett utolsó 2-3 évben, az olyan volt, mintha egy fizetett Fidesz kampány lett volna. Remélem, megköszönik nekik a győzelmi beszédükben.

SZDSZ – 0 forint

Aki rájuk szavaz még ma is, az mindentől függetlenül rájuk fog szavazni. Új szavazatokat szerezni most? Reménytelennek látom. Van bárki náluk, aki hitelesnek számít, vagy talán inkább ismertnek? Na ugye. Hitte volna bárki, hogy valaha azt tudjuk mondani, hogy a Kuncze mennyire szimpatikus? Pedig ma ez van. Ő például személyiség volt, szerethető meg utálható. De személyiség. Talán ma is az.

KDNP – 0 forint

Felesleges elemezni. Fidesz tagszervezetként indulnak, minden előnyével és hátrányával.

Jobbik – több mint 0 forint

No igen. Nekik kellene, mert a még lappangó szavazóikat stabilizálni kell. Várhatóan megelőzik az mszp-t, de ha az arány úgy alakul, hogy mszp+bárki más (fideszen kívül) szavazatainak száma kevesebb lesz, mint a Jobbik, nos akkor révbe értek. Hurrá?!?!

MDF – több mint 0 forint

Ha valamikor, hát talán most kellene villantani, de valami igazán frappánssal, mert vannak fideszben csalódottak, akiknek ez már sok, és onnan tudnának elhozni. Kíváncsi vagyok, lesz-e ötletük.

MLP – meghatározhatatlan forint

Nem tudom, mire lennének képesek x+1 forinttal. De eddig x-1 forinttal tudtak eredményesnek lenni, igaz, csak a selejtezőkön. Ha akadna szponzor, be lehetne jutni a vébére, kérdés, hogy ott sok meccs, néhány bravúr, vagy sok meccs, de még több info a cél. Ez is érdekes lesz.

Szóval, mint látjuk, ez lesz hazánk egyik legérdekesebb, de mindenesetre legtanúságosabb választása. Megtanuljuk belőle, mit lehet elérni folyamatos negatívizmussal határon innen és túl, ki fog végérvényesen derülni, hogy folyamatos hibázással, komolytalansággal és későn jött „végig-gondoltsággsal” hova lehet leesni, és így tovább.

De a legfontosabb tanulság az lesz, hogy a nekünk lehozott csillagok, amik az égben szépek, mire ideérnek, megszúrják-e a kezünket. Lássuk.

Ez lesz az első 0.1 választás, az 1.0 emlékére. Ja, és hogy szélsőséges és megalapozatlan a 0 forintos érvelés? Jah kérem, alkalmazkodtam.. :-)